Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 6. szám

1 jissrin és biztosan az önálló gazdálkodáshoz. De az okép elkészült gazda azután ezerféleképen ki tudja használni birtokának minden porszemét a föld termő erejének egyenletes fen tartása épen még fokozása mellett. E gazdák folyton kísérlik a gazdasági haladást. Javítanak, beruháznak, akklimatizálnak, értékesítenek mindent. Állandó üzleti összeköttetéseket létesítenek f,kereskedőkkel, piaczokkal. A mire önerejükből nem képesek, iparkodnak azt érdektársaikkal szövetkezve létesíteni. Gépek, földjavitások, öntözések, gyárak, malmok, utak állíttatnak elő egyesült erőkkel. Teremtenek hitelforrásokat.

Ezek a gazdák igazán gazdák, kik a jó időn kívül minden sikert önmaguknak köszönhetnek.

Gazdasági szakértőiem, ez azon napfény, melyre első fórban van szükségünk. Ennek hiányában a gazda a saját birtokában rejlő kincseket sem látja, annál kevésbé érthet azok kiaknázásához. Ha az idők változnak és régi módi gazdasága mellett elveszti lábai alól a talajt, lehetetlen sogélytelensége mellett, rászakad a válság, m*-ly elől szakértelemmel a haladó idő ujimutatásaira figyelme biztosan kitérhotett volna.

A s ellerni moz<afc> orő mellett a gazdaságban is ig. zi „norvus reruin“ éltető elem a pénz.

Papolhat az ember Ítéletnapig az ok-zeni gazdálki dúsról, beruházásról, föld javításokról, „s llattenyós/tósről “ stb. ha mindezekhez nincs meg a szükséges olcsó pénz könnyen hozzáférhető forrásokból, akkor minden Írott bölcsességünk a holdvilág gazdái számára való. Itt o földön hasznavehetetlen. |i

Magyarországon a mezőgazdaságnak ' nincsen pénze, mert a 8—10 —15 per-, czentos pénz nem a mezőgazdaságnak való. A magyar mezőgazdaság egyéb más terhe mellett ily drága pénzzol nem boldogulhat.

* Irodalmi levél.

(Berzsenyi Dánielről.*)

Nikla febr. 3. 1879.

Ha a boldogult édes atyánk óleti- rásával még most is foglalkozik: bú-1 toikodom figyelmét az azóta megjelent két életrajzra fölhívni, melyek a „Fi j gyelő“ füzeteiben Angyal Dávid és Kőrösy Lászlótól közöltettek.

'ff) Nagy költőnk nem lég elhalt fiának levele Di-. Bayer Ferencz tanárhoz, a ki most a Társalgót szerkeszti.

rakterének tartják. Berzsonyi sohase alacsony!tóttá le magát annyira, sem környezetét nem engedte annyira súlyodéi, hogy bárkinek testi hibáját csu- folía volna, még azon önkiviili állapotában is Kölcseynek nem a szemét, liánom az abból kisugárzani vélt lelkét támadta meg. Mi volt oka betegségének biztosan maga sem tudta, heves idegláz s májdugulások okozhatták szenvedéseit. Arca gyuladt volt, az erek felduzzadva lüktettek fejéhen, szemei szikrákat lövőitek s főfájásról panaszkodott, szomorúságát j ártatlan gyermeki csevegéseim s játékaim sem bírták enyhíteni, estefelé ■.[ láza növekedvén, elkezdett, panaszkodni sorsa ellen ; mindazon sülieket, melyeket életében kapóit vagy vélt kapni haraggal, néha kényekre fakadó fájdalmas érzéssé1, felszaggatta. Éjfél után egy vagy két óráig fanta- zirozoit s csak reggel felé aludt; nappal nyugodtabb volt, de a legkisebb érintésre föl bővült. Ily állapotában rendelte orvosa a boritalt, mihez szokva nem volt. mi szenvedéseit csak fokozta inig idővel különösen a soproni nyu gódtabb élet s a füredi fürdő némi enyhülőiét hozott. Haragja s panasza inkább önsorsa mint környezőié ellen irányult. Sokszor csak a leggyeugédobb bánásmóddal lehetett lecsillapítani. Va lóban csak a legmélyebb kötelességéi' zet s a legforróbb atyai szeretet, me lyelt édes agyánk irántunk érzett, tette ezen reá nézve logkeserűbb éveket el viselhetőié. Pesti barátai nagy merénylő tét követlek el nemcsak ő ellene, d Kölcsey ellen is, midőn ily szenvedi s beszámítás alá nem eshető lázas ál la i ólban irt munkáját közölték; mer ha a szerkesztő helyett egy okos orvos hoz viszik, ki a rabarbara melló más is rendel, — a viszony Berzsenyi é Kölcsey s barátai között nem mérgese dik annyira el, talán irodaim1' munkás sága is más irányt voMidett. Do akko még Nikla nagyon messze volt Pestbe és nem tudták oltani barátai, hogy mi szenved itt barátjuk és tisztelőjük Ez legyen kielégítő mentségük. D hogy az első bekövetkezett világos per ceiben tüstént visszakivánt iratait vissz nem küldték, sőt ellene felhasználták!] azáltal mintegy kény «y.eri tett ók az ol igen kényes önvédelemre : előttem ért be teilen.

Fiúi kötelességemnek tartottam eze igen szomorú egészségi állapotát a bo dosrultunk egész nyíltan leírni ; mei mépr csak elvedül én vairvok az élő

közt, ki bár csak mint gyermek, taaüja

voltam sz g n v ed és e i n e k.

Nagyon tévednek, kik az ő jellemét akkori feldúlt lelki állapotából Ítélik meg, vagy podig annak örökös mély befolyást tulajdonítunk ; bogy a fiatalkori korlátlan tettvágy, szilaj tűz idő vei mérséklődött, az igen természetes , de a szép és jó iránti magas lelkesü- lésót mindvégig megtartotta, noha a később jelentkező melancboliai resigna- tio némi árnya magán életében is folytonosa u megmaradc, a mi őt zárkózottá, visszavonulóvá tetto ; de nyugodt volt s a sorssal kibékülve vidáman merengett saját gondolat világában.

BERZSENYI LÁSZLÓ.

A nőkről s a nőknek.

Egy napon az orleansi herczeg véletlenül Mon teáson asszony szobájába lép, ki már akkor neje volt is Valence urat hibáinál találja, fejét ölébe hajtva.

Ez gyötrő pillanat volt, azonban Mon- tosson asszony előkelő hölgy volt, s nem engedó magát könnyen zavarba hozni. Mosolyogva fordult férjéhez, ki egész megütközve az ajtóban maradt.

„Jöjjön hát segítségemre, herczeg !* monda *neki, „s rázza le nyakamról de Valance-et ; Pulckeriába halálig szerelmes, s minden áron nőül akarja.*

Pulcheria Montesson asszony második leánya volt.

A herczeguek, a kiállott aggodalom után, nem volt sürgotősebb dolga mint, Pulcheriát Va'enco úrral össze házasítani.

A mennyasszonynak 600,000 frankot adott hozományul s a házasság meg volt kötve.

*

Midőn Sobieszki, lengyel ki rály,

Bécsbe utazott, hogy a töröktől megszállt fővárost fölszabadítsa, a királyné gyermekét kezén tartva, forró könyekot hullatott. „Miért sir ön Madame?“ kérdő a. király. „Ah! mivel a gyermek

még képtelen önt követni.“

*

IV. Henrik, ki egykor Gabrielájánál Bellegarde lierczeget az ágy alá bújva 1 felfedezé, eleinte nem szólott semmit, hanem később az elébe rakott frissítőkből nevetve az ágy alá dobott s barátnéjáuak ezt monda: „Másoknak

is kell élni !“

*

Cromvell nejét egykor figyelmeztette i komornája férje különféle galant kicsa- • pongásaira, mire ő azt monda : „Nők :

nem viselnek szarvakat.“

*

A rendkívül fényűző Buckingham i herczeg egy udvari bál alkalmával, va- - lamely kedves hölgytől gyöngéd nyi- • latkozatot nyert, mire a herczeg levett d kalapjáról ogy huzezer tallér értékű I gyémántot, s kidobá az ablakon o sza- - vakkal : „Kívánom, hogy o pillanat, mely reárn nézve oly boldog, más valakire nézve is az legyen.“

*

II. József ki nem állhatta ha a nők jl az annyira egészségtelen fűzővállakat L viselték. Egy séta alkalmával, egy kü- -j j lenben igen müveit, de nagyon befű--i Izött, nővel találkozók; rögtön hozzá h ! küldó kísérői egyikél, s inegkórdoztette :: < „melyik currassier regementhez tartó--c zik ?“

*

A fűző vúllak Oroszországbanjmég egé--é szén ismeretlenek valának, midőn Nagyíj , Péter czár Poinmernbeii nehány hanno--o veri nővel tánczol t. Megütöd ve mondáéi] az uralkodó a bál után kísérőinek : „Deor mily menykő kemény csontjaik rannakiíii a német nőknek !.“

I

csábitó szavait, de most már véget ér türelme s hangos szavakkal fakad, ki:

— Halgasson és távozzék !

— Jól van elmegyek, de majd megbánja, hogy elutasított, még vau idő gondolja meg magát, holnap megíut eljövök.

Ezzel eltávozott az öreg asszony s a szegény varróleáiiy egyedül maradt nyomorával bánatával és kisértéseivel.

Még fülébe csengenek a csábitó Ígéretek s még jobban felzavarják keble nyugalmát. -Szó noru környezete, a dermesztő hideg, a mindig jobban jelentkező éhség még bátrabbá teszik a kisértés ördögét.

Mindig súgja fölébe „esztelen! mért nem -cseréled ki a nyomort a pompával, az éhséget a jóléttel és kényelemmel, miért e ''halasztás, hisz az egésznek csekélység: erényed az ára.“

Hiába űzi el a kísérteteket, azok újra megjelennek, hasztalanul igyekszik gondolatainak más irányt adni, azok önkénytelenül ismét a jólétre, szép ruhákra és ékszerekre térnek vissza.

Egyszerre anyjának képe jelent meg lelki szemei előtt s az egészen uj irányt ad gondolatainak, a kisértet le vau győzve, szive újra erős lőtt.

A szoba komor csendjét a belépő házmester goromba szavai zavarják meg.

—- Kisasszony ! ha holnapig nem fizeti meg a lukásbért, kénytelen leszek szobáját bezárni s bútorait lefoglaltatni !

Ez volt az utolsó esapás, ez határozott i- ezegénv ’eány sorsa felett.

—- Holnap megkapja pénzét —válaszoló —Á............/..a M;U.,<./,! fYiiö flvii’ral

távozik a kis padlásszonából, hogy többé vissza ne térjen.

Egy gondolat foglalja el egész valóját: a halál mentő gondolata. A megsemmisülést keresi a halálban mely véget vet az Ínségnek és fájdalomnak, mely megszünteti a szív dobogását.

Czéltalaiiul bolyong az uiczákon mindin- káb megdermedve a fagyasztó hidegtől, mig önkénytelenül a zajló Duna előtt találja magát. De itt elhagyja lelki ereje, megborzad a jégtábláktól s visszasiet az utczák útvesztőjébe. A mindinkább növekvő hideg azonban s a fárasztó munka az éhességgel párosulva, teljesen kimerítik erőjét s önki - vületlenfil rogy le az utcza kövezetére.

Másnap az „apró hírek“ közt azt hozták: „Tegnap éjjel az őrjárat az utca kövezetén egy megdermedt fiatal leányt talált. Ápolás végett a Rókuskórházba szállították.“

A kórházi ápolás visszahozta öntudatát, vissza adta őt ugyan nem az életnek, hanem a szenvedésnek.

A nélkülözések és az erős meghűlés következtében, a titkos féreg lép fel, fojtó köhögését állandó láz kiséri 3 miudig jobban és jobban sorvad, a nőm lég még oly viruló szépség.

A kórházi orvos kötelességszerüleg vizsgálja a szegény elhagyott leányt ; >>rc'*ifejozése elárulja, hogy nem sok reményt köt életéhez.

A beteg tudja ezt s nem is bánkódik, hisz neki a halál gondolata oly megszokottá vált, nincs senkije, nincs semmi mi az élethez kötne, mindenki elhagyta, csak a haláltól várja megszabadulását s nem is késik

Midőu a tavasz első leliellete a természetet mély álmából felébresztő, midőn a hóvirág és ibolya az élőknek a tavasz első örömeit hozták meg: az elhagyott lány, nem volt többé elhagyott, a halál pártfogásába vette s végét vetette szenvedéseinek.

A dísztelen fakoporsót, mely a sokat szenvedett leány földi maradványait fődé — nem kísérte senki az örök nyugalom helyéig, nem lnifiott a részvét egy könnye is korai sírjára, szomorú emlékét a feledékenység örök éje borítja, — pedig ő az erény martyrja volt.

OMIKRON.

Azon udvari hölgyek közt, kik Na varrni Margit királynőt Bajomiéba kísérték, volt a hires szép Giron grófnő is. Egy spanyol, ki a grófnőt igen hidegnek találta ezen megjegyzést tetfe reá: „E hölgy oly büszke, hogy ha az Isten lejönne s lábaihoz borulna, aligha mondaná neki : kelj fel és menj helyedre.“

*

Stael asszony rut volt, és szépségre mégis igényt tartott, Egykor a tudós Lalando ült közte s a szép Recamier asszony közt. Lalando mindkettőnek valami lekötelezőt akart mondani, s felkiáltott: „Mily boldogan ülök itt

szépség és szellem közt!“ Stael asszony gyorsan hozzátové : „anélkül hogy valamelyikkel bírna.“

Bármily nagy gyönyörrel olvastam i izon két munkát, mégis szükségesnek ; atom némely életrajzi adataira csekély ! yszrevételeimot megtenni s a Tekintetes 1 Ur kritikája alá bocsátani. I

A boldogultunk édesanyja 1794-ben ‘ szept. 9 én halt meg, mikor ő még : soproni tanuló volt. Anyja halála s igy íz atyai szigort enyhítő anyai szeretet hiánya keserítő ol annyira, hogy az iskolát rögtön elhagyva, Keszthelyi o lejött s katona lett.

Midőn az atya tőle a római költők i olvasását ti 1 tú, nem fiának „rossz hírű erkölcseit“ félté, mert arra, ezen szavakat közönséges értelműkben véve, legkevesebb oka sem volt, és oly ifju irányában, ki csak vizet iszik és só nem kártyáz se nem vadász s a fiatal nőkkel is csak lyrice szeretkezik, oka nem is lehetett: hanem az egyébiránt is tüzes fantáziájú ifjút féliette, hogy azok őt a költészet ideális világába fel ragadván a mindennapi prózai élet küz dolmeire s örömeire fogékonytalanná teszik.

SB ingyén ben nem édes anyja, hanem nejének édes anyja Saari Eva halt meg 1803. óv körül.

Amint Angyal Dávid ur Vitkov its után a pesti „triásszá!“ való találkozását leírja, közel jár a valóhoz : nn*rt Berzsenyi a vidám, könnyű társalgást szerelte ugyan s a nyájas és elmés férfi vagy nő egész lelkesedésig megnyerték vonzódását, de maga abban részt nem igen vett, csak ha komoly tárgy érintetett, akkor tudott felmelegedni.

A felhozott esetben tapasztalván, hogy elveik külömb őznek, mint mon - jani szokta : „megakartam magamat tólük szép módjával vonni,“ némi komikus helyzetbe jött, de hogy tiszteletét s szeretőiét mégis megnyerték, tettel bizonyitá be.

A hol a két nevezett iró Berzsenyi lelki állapotát Kölcsey reconsiójával szemben leírja: az egész felfogás téves ; mert nem a bírálatok, mikot ő máskor tanits s1 ép fogadott, sem a szi laj ifjúból kifejlett ingerlékeny hevesi férfin tüze s magány vagy megbánás s! örökös szégyen dúlta fel lelki nyugal-j mát; hanem a nyavalya a hypochondria, vagy mint mondani szokta : „Summa

Sensibilitas. “ Az a mint jellemét festik 8 tetteit elitélik, igen helyes s igaz1 is mint betegségének ideiglenes tünetei s orvosi kezelés tárgya ; de igen helytől* n. ha azt állandó s természetes ka-