Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 48. szám
48. szám. Esztergom VII. évfolyam. Városi s megyei érdekeink közlönye. Vasárnap, 1885. juuius 14én. ¥ JA ÉGJÉL, enik; hbtenkikt kétszer: VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: «génz évre..............................................6 frt fél évre...................................• • ^ » ■•gyedéire .......................«... 1 • E fjye* «rám érit 7 kr. SZERKESZTÖSEG: pZENT-^NHA-OTCA 317. hová » h.p «/,elletni részét illető közlemények kiildemlSk. KIADÓ Tmr ATAL: ^ZÉCHENI-TÉEI Iiotií ii hivatalos 8 a magán hirdetések, a nyiliidrne szánt közlemények, előli'/,etési pénzek és reolamálasok iutézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS 111 lí DMTÉR Hit : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—‘!O0-ig . 2 „ 25 „ Uélyegdlj 30 kr. IvrAGÁNimtDHTÉSIOK megállapodás szerint lehatS legjitányosabhau közöltetnek. NYIIjTTK 1» sora 20 ur A városi mérnök. Esztergom, jun. 12. Rég voltunk izgatottabb viuosi köz-* gyűlésnek tanúi, mint a csütörtökinek. A képviselők hangulata átalában olyan sújtó kritikát gyakorolt, mely minden igazsága mellett is nélkülözte a tárgyilagosságot. A városi mérnök-kérdés volt napirenden. így nevezzük Prokopp mérnök ügyét, mely ez idő szerint a legizgalmasabb városi kérdések közé tartozik. Hírlapírói kötelességünk a kérdéssel szemben alig lehet egyéb, mint a város nyilvános fórumán fölmerült esz inéknek összefoglalása s a közvélemény kifejezése. Prokopp János már ember emlékezet óta városi mérnök, holott a mérnöki tanulmányokból semmi készültsége 8 oklevele nincs is. A praxis régi gárdájához tartozik, modernebb ismeretek uólkill ugyan, de tagadhatatlanul bizonyos jártassággal a kisebb szabású tennivalókban. Esztergom város közgyűlése a qualification;! lis városi rendszabályok meghozatalakor gondosan körülírta azon követelményeket, melyeket a mérnöki állás betöltéséhez kapcsol. Legyen cisz tessóges qualificatiója és szolgálja egyenesen a várost, melynek úgyis elóg tennivalója van. Prokoppnak sem törvényes qualifica- tiója nem volt, sem egyedül a város ügyeinek szolgálatához nem szegődött s mégis megválasztották. A városi közgyűlések józan kritikai szelleme ugyan már nem egy Ízben Az „Esstorgoi feVidákfl“ tárcája. ©fi fáj ée&zéfni.. . Ob, fáj bes/élui hűtlenségről, Mig lázban égnek ajkaink. Ne szálljon kétely szép egünkre Hova fényt kéj sugára hint. ölelj át reszkető kezeddel Szolid mosolygó szép virág, Kaczagj, mig éltető sugarát Szerelmem napja hinti rád. Ne hajts az álnok hitszegőkre, Páj látui boldogságodat ; Titkold szerelmed, erdők mélyén Ibolya szebbeu nyíl, fakad. A nagy világ szived nem érti, Bár könnyed csordult annyiszor! Részvét helyett csak guuyt fizethet, Vagy lelketlenül eltipor. Nem érnek ők rá boldogitni S más boldogsága fáj nekik, Ha himporát durván letörlik A tőrt virágot elvetik. Legyen szerelmijük tiszta nap fény, Ragyogva milliók felett. Élvezze fényét jó s az álnok. És bánja még, hogy vétkezett, szellőztette Prokopp ügyetlen alkotásait, avatatlan munkálatait s meg nem 1 bizható képzettségét, de erős pártja volt s ez a párt legyőzte azokat, akik nem egy Személy, de egy város érdekeit tartották szem előtt. A csütörtöki heves közgyűlésen Prokopp pártjának már csak romjai mutattak makacs, de nem imponáló ellenszegülést. A városi mérnök hívei le vannak verve, a közgyűlés kritikai szelleme nemcsak bírál, de sajt is. A városi közgyűlés Prokopp mérnököt Esztergom város érdekeihez al kai inatlannak Ítélte, szakképzettségét megtagadta, eddigi alkotásait a közönség gúnyjáuak tette ki s kérlelhe- tetlenségóbeu statáriumot akart tartani fölötte. Esztergom a fejlődés stádiumában van. A városnak nagy szüksége vau egy szakavatott technikusra, aki tudományosan dolgozik és tervéz. Ezt mindenki érzi s ép azért uj embert követel. De ismerjük el, hogy Prokopp Jánosnak Tannak érdemei is és hajoljunk meg az előtt az alkotmányos elv előtt, hogy egy városi tisztviselőt nem lehet elitélni kihallgatása s illetékes forum elbírálása előtt. Rögtön elbocsátani meg épen nem. A városi közgyűlés hangulata erélyes intézkedést követel s követeimé- j nyei olyanok, hogy Prokopp János) leghelyesebben cselekszik, ha beadja lemondását. Areopágja elítélte. Kiküldött vizsgálói mentegethetik, de meg nem menthetik. A t. városházból. A Patres Conscripti sorra veszik a városi mérnök építkezéseit s utczai kövezéseit s kérlelhetetlenül negkasza- bolják érettük. Bárány János fájdalmas hangon tördeli lándzsáit Prokopp mellett, mintha csak azért cselekedué, hogy egy egész lándzsa helyett több töredéket vegyenek el tőle cliense ütlegelésére. Szóval nagy a küzdelem. A duna-utczai kövezésnél szóba került, hogy az utcza eltemetése nem egyéb védekezésnél s az a Himalája, mely a szép Duna-utcza torkolatánál megragadja csodálkozásunkat, nem egyéb, mind egy uj rendszerű kövezési munkálat, melynek folytatása a kis-Duua partmentóu még következik. Eszébe jutott egy adomázó városi képviselőnek ekkor a következő adoma, melynek hőse épen olyan nevet visel, rniut az uj trójai háború okozója. Hát II-ik József császár nem sokkal halála előtt még egyszer megszemlélte a schöubruuui kertben található szobrokat, Prokopp szobrász egy csoportozata különösen érdekelte. A csoportozat a menekülő Aeneast Ancliises és Ascani- us társaságában tünteti elő. A császár azonban rögtön észrevette, hogy Aeneas ballába nevetségesen ki ván nyújtva. Patnzzi, a császár kísérője rögtön kész a védő magyarázattal. — Felséges uram — úgymond — a félelem meggyorsítja a járást s kifesziti az izmokot. — Igaz — válaszolta a császár — csakhogy a félelem azért még nem hosszabbítja meg a ballábat. így a Dunától való félelemnek még nem kellett volna úgy tönkre szabályoznia a szegény dunautczaiakat sem. * Rosszul cselekszik azok, akik el kezdenek haragudni, mikor kicsavarják kezükből a kardot s ugyanazon védő szerszámmal folytatják a támadást. A jó argumentumokat nem lehet tönkretenni. Nos aztán az a védő, aki haragszik a támadóra, már rendesen vert félnek tekinthető. Mert aki az alkotmányos életben haragszik, annak rendesen nem szokott igaza lenni. * Mindamellett legyünk méltányosak. A városi mérnök elvégre is alkotmányosan megválasztott városi tisztviselő, akit egyszerűen eltávolítani nem lehet. > A nemeslelkiiség napjainkban még a levert ellenséget is tisztességesen temeti el és sírja fölé emlékkövet állít. Levelek a kiállításról. (István bácsi kiállítása.) A prímás meg a fökáptalan kiállítása a gazdasági csarnokban van, míg István bácsié az iparcsarnok palotájában a könyvkiállitás szekrényei között. Majer István püspök ur apró ke- resztecskéket állított ki nagy mennyiségben. Ezeket a keresztecskéket egy általa szerkesztett ollóval metél geti. Te bigvj, szeress és rejtsd magadba : Nem boldogít más kívülem, Szerelmedet csak szivem érti Pihenve áldott sziveden. LÉVAI SÁNDOR. <fl vitozfa-zázfiány. ~ Amerikai rajz. — Szegény jó öreg Tom. Eszembe jut olykor, amint látom órahosz- szaut a födélzeten ülni. Nagy egy kodvüség- gel szívja pipáját s a fejét kezébe nyugtatván, végig néz a messze tengersikon, azzal a ránczos semmitmondó jámbor urczczal — beesett szemekkel. ...Mi javában dolgoztunk. A legénység a vitorlafákon mászott, vagy lenn a födélzet- védek körül volt elfoglalva. A kapitány, hol jobbról, hol balról állt a kormáuyhidon s harsány hangon osztá rendeletéit s a kormányos vigyázott a delejtűre s forgatá a kormánykereket, a hajóinas, hol erre hol arra futkosott, alól a gépteremből fölhallatszott a fűtők Iapátainak csobbanása s a gépkerekek zúgása, — az öreg Tóm pedig ott ült a stewerbord alatt s nézte a messze teugersikot, semmitmondó jámbor szemeivel... Szép, csendes nyári szélcsend alatt kife- szitők vásznaikat a födélzet fölé. Egyik részén a hujóslegéuység, másik részén az egyes és kettős vállröjtosok hevertek és ittak a kávét s szívtuk a szivarkákat. Nem beszélgettünk sokat. Kiki elgondolkozott arról a nagy semmiről, amit körülöttünk a tenger jelképez — a világról. Mert a tengerész csak gondolataiban él s azért nem ismeri az életet úgy mint a halált, melyet miudeunap ezerféle változatában lát, hol a zajló tenger-árban, hol az árbocz tetőről lenn a födélzeten, hol a parti zajlások szir- tei között. Az öreg Tom erről a semmiről sem gondolkozott, mert hát egyátaláu nem tudott gondolkozni. Néha rettenetes napjaink voltak. Bőgött la tenger ár s hullámai iszonyatos erővel törtettek át fedélzetünkön, hogy a habornaok az árboczok teteit nyaldosták. A kormány- ház a parancsnok hid a lakfülkók, a konyha úgy eltűnt a fedélzetiül mintha ott sem lettek volua; s a vitorlák szakadoztak, mint a szivarpapir. Fenn a fekete raeunyboltoza- tou csakúgy száguldtak a szörnyű felhőtö- megek, s a villámok siirüeu csaptak le a forrongó elemek életéért remegtünk. Kerestük a kormányost, azt elsodorta az ár ; a kapitányt egy tört árboczvóg ütötte le 9 szerencséje, hogy a gépterembe zuhant, igy csak a jobb lába tört el, — a szakács konyhájával együtt eltűnt ; a hajó inas segélykiáltásai még hallhatók onnan messziről, a a me8sze-messze sötétségből... hanem a kit senki sem keresett az öreg jó Tom ott ült a stewerbord alatt, derékon a léczkapocshoz kötötte magát s mert az áradat végett nem pipázhatott — bagózott. Ali, az öreg Tom csókolni való anglius volt. Ha néha hasítékot kapott a hajó s a , födélzetéu a nagy szivattyú szakadatlanul dolgozott s a viz csak agy ömlött ki belőle és mi mindnyájan kétségbeestünk ; az öreg Tom oda állt a szivattyú alá s zuha- nyoztatta magát a kiömlő vízzel. Egyébiránt úgy sem szokott mosakodni, ami némi tisztaság van ábrázatáu azt is a vihar hullámai követték el rajta. Ezért az ellenszenvért a rend és tisztaság ellen aztán nem is tűrte meg a legénység maga közt. Az ő helye nem a matróz-ka- jütte volt hanem a kőszén kamra ; ha akart ott hált, ha uem hát ott ülhetett a meddig neki tetszett a stewerbord alatt. Ott uem volt senlduek az útjában. Tom ur, a hajó ingyenélője volt. Hanem azt nem volt szabad tudni senkinek. Ha valaki valamit mondani akart neki, akkor úgy kelle őt megszólítani : „Sir Tom“ És a Sir rá sem pilla itva a beszélőre, végig hallgató s akár jót, akár rosszat mondott neki, akár hizelgett, akár szidta : a jó öreg Tom meg sem billeutó fejét s azt Jmondta: „All rigth“ „Nagyon jól Van.“ Egyebet semmit. Hauern ha valaki igy mert volna hozzá szólni: ,,Yon ! vagy Tom!“ hisz akkor bizonyára felkap vala egy darab kőszenet s úgy vágta volna hozzá, hogy akár 3 hétig se feküdje ki a hajókórházban. Á mint hogy ez nem régiben igy történt meg magával Sir Roberts 0 Damestóvu úrral- a „City of Boston“ érdemdús kapitányával, a kiuek t. i. hallgatag ingyenélője sir Töm. Csudálatos ! Sir Tomoc . tisztelni kell s SirJToinuak a kŐszéukamrábau kell laknia. Mig a legénység s kapitány dolgozik, neki
