Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 46. szám
Es’zte r2om VII. évfolvarn, 46. s/ám. Városi s megyei érdekeink köziiinye Vasárnap, 1885. június 7-én. JA egjrl.knik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ............................................6 f él évre..........................................................................3 , n«K jetiéire....................................................1 * Egyes szóin ára 7 kr. hn v:i SZERKESZTÖSEG: ^Szent-^nna-utc/v 317. i.p K'/.i'lInmi részét, illető l<öy.InmÁnynk kiililumlSIr. KJ ADÓHIVATAL: J „ECHENl-TER ^rv, Iiotií a hivatalos s u magán liinlet-ések, a nyilttc.oe szánt köz- leményók, elöli/,ctősi pénzeli és leoln.mál-xik iiifézentiök. HIRDETÉSEK. hívatai.os luiMinTiísm;: 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 n ,70 „ 200—.‘!O0-ig . 2 „ 25 „ Hélyngilíj 80 kr. M AN A NI 11 If DIÓTRSIOK megái I n. 111111 us szerint lehető legjutánj (isii blniii közöl tét nek. NYJIiTTlíU sora 20, Kr Plébános választás. Esztergom, junius 6. Azt hisszük, hogy a helyi sajtóban nem időszerűtlen «innak a kérdésnek megvitatása, valljon a megüresedett lelkészt állásra a képviselő testület bizaima kit érdemesítsen. Előre is kijelentjük, hogy ezen kérdésnek a nyilvánosság előtti felvetése nem személyes érdekek istipolását kívánja előmozdítani, mert hiszen mindannyi pályázót egyaránt alkalmasnak tartunk a megüresedett plébániai állás betöltésére. De éppen azért, mert a pályázók képessége iránt egyaránt elismeréssel viseltetünk és másrészt elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy a város közönségének jól felfogott érdekét ezen megejtendő választásnál amennyire lehet kielégítve lássuk, tartottuk szükségesnek a már megindult mozgalommal szemben álláspontunkat nyilvánosságra hozni. Elismert igazság s ma már mindnyájunkban meggyökerezett azon tudat, hogy úgy szellemi mind anyagi érdekeink egyaránt kívánatossá teszik hogy azon nagy férfiúnak, — ki Magyarország érseki székét ma elfoglalja, kinek már eddig is városunk irányában hervadhatom érdemei vannak, — jóindulatát minél nagyobb mértékben megnyerjük. Történelmünk fényesen igazolja, —- hogy Esztergom sz. kit*, város emelkedése vagy hanyatlása szoros összefüggésben állott az érseki székkel, úgy vagyunk tehát meggyőződve, hogy városunk jól felfogott érdekét véve figyelembe, nem lehet reánk nézve közönyös megtudni azt, valljon nagynevű maecenásunk — ki egész lélekkel városunk javát elő^zditanj^igyekszik, — a pályázók közül fTfTaiál legalkalmasabbnak arra, hogy a plébániai állást betöltse és ha erről tudomást nyertünk, minden személyi érdek fél rötételé vei annak megválasztását eszközöljük is. Hogy a megejtendő választás a közönség minden rétegére azonnal megelégedést szüljön, no azt elérni aligha volna lehetséges, mert hiszen egy oly férfiút vesztettünk el, ki állásával járó hivatásának példányszeriileg felelt meg. A közönség minden rétege, gazdag és szegény, az árvák és betegek egyaránt érzik azon nagy veszteséget, mely őket, Gróf Csáky Károly távozása által érte, éppen azért nem irigylendő nehézségekkel lesz kénytelen megküzdeni az, ki helyét elfoglalni lesz hivatva. Azonban azon tudat, hogy az ki a plébániai állást elfoglalja, a főegyházi hatóság óhajának megfelelőig eszközöltetett, azoknak kehiében, — kik érzik a harmonikus egygyiittlialiidás szükségét — bizonyára megnyugvást fog szolgáltatni s a jövőbe vetett remény sokkal nagyobb érdeket kölcsönöz, minthogy csupán személyi érdek kielégítésének előmozdítására törekedjünk. Valljon 0 magassága nyíltan kije- lenteué-e kívánságát ? Mi aligha liisz- szük, mert hiszen ismerve fényes jellemét, azt nem teheti, hogy bármelyik pályázó elől is elzárná az utat, mindannyi lelkésze irányában atyai szeretettel viseltetik, azonban mi, kik ő hozzá a fiúi kegyelet meleg érzetével ragaszkodunk, bizonnyára megfogjuk érteni az atyának tartozó tisztelet, és szeretetből kifolyólag azon irányt» mely az ő óhajának fog megfelelni. Tűzze mindegyik választó zászlójára „Azt választjuk meg plébánosnak akit 0 Eminentiája óhajt“, bizonnyára városunk érdekellek ez fog leginkább megfelelni. Szellemi túlterheltség. (Orvosi és psickologiai tanulmány.) II. Esztergom, juh. 5'. Habár ismereteink az agy működésének és a gondolatok létrejötte közti viszonyról még nem teljesek és ez irányban még sok hézag kitlötendő ; azért mégis tudjuk, hogy a szellemi munkához bizonyos anyagi feltételek szükségesek és hogy a szellemi munka behatással bir azon szervezetre, mely azt létrehozza. — Ha a vérkeringés azon részében, — mely az agyat vérvei táplálja — oly akadály áll be, melynél fogva az agyhoz vér nem mehet; az agy működése, az öntudat azonnal megszűnik és az illető egyén eszméletét veszíti. Ebből az következik, hogy az «így működéséhez s igy a gondolatok létrejöttéhez egy teljesen ismert és meghatározott feltétel szükséges, mely abban áll, hogy ezen szerv legegyszerűbb részei, az agy idegsejtjei kellőleg vérrel tápláltassanak. Azon vérnek menyisége mely az agyat táplálja, ugyanazon egyénnél nem mindig egyenlő. A vér keringésének gyorsasága változik a szerint, amint a gondolkozás az agy táplálkozását befolyásolj a ; ezen gyor-aság szabályozta tik a munka és a pihenés közti váltakozás által. — (Tibi irritatio ibi affluxus ) —-(Hol izgatottság v..u, ott vérbőség lesz ) Mi már most migát az agy legfrissebb alkatrészeit, az agy idegsejtjeit illeti, ezok a táplálkozás ezen változásainál nem érzéketlenek ; nem gépek ezek, melyek működése függne bizonyos hőfoktól, hanem az agysejtok azélő szervezet egy alkatrészit képezik, ennélfogva a szerves ólet általános és határozótt törvényeinek alá vannak vetve. — Miután az emberi gondolkozás egy szervnek plrisicai ól el folyama tához- van kötve, ez nem vétethetik igénybe; bizonyos határon túl a nélkül, hogy a természeten erőszakot ne tennénk. — Ezen időnek nagysága eltekintve az egyes egyén általános szervezetétől, — különféle és néni csupán a kortól függ, hanem azon vérnek milyenségétől is, melylyel az agy és idegrendszer táplál tátik. — Ha a vér tápláló elemeinek mennyisége kevesbedik, mink síz a. vérszegénységnél történik, akkor a munkánál az ellenállási képesség tartania is rövidebb lesz ; tehát .az agy munkája a gondolkozás, — vérszegény egyéneknél lassabban és nehezebben fog végbe menni. A szellemi munkához szükséges erőnek ezen csökkenése bizonyos kóros eseteknél a teljes munkaképtelenségig fokozódbatik. A vérszegény egyén ennélfogva képtelen hasonló könilnió nyék közt, kissé nehezebb szellemi munkát elvégezni ugyanazon idő alatt, mint azt egy teljesen egészséges ember elvégzi. Állatokon tett kísérletek kimutatták, miszerint lehetséges a vér keringésóilftcgycfi, Az arszláuoloa. Megczáfolni a mondást: hogy nincs sütni « valója. Lám ez az arszláu nép sütteti hát a haját ! A kiváncsi nőkre Mint a Loth felesége ha minden nő, ki kiváncsi Akként járna: a só ára leszállua nagyon. Miudeu sóhaj teliozzád szállt, Miudeu áldás.téged áldott, Összetépted könyörtelen’ Mégis azt az egy virágot; A melyet az élet ádáz Viharából megmentettem, A mely bűvös talizmánként, Hű társ gyanánt volt mellettem. Hitein volt e kicsi virág, 8 a idióta vége-vége : Hitetlenül tudok én csak Tekinteni fel az égre !.. Nézhet reáiu sugár onnan, Nem hiszek már többé benne ; De legfőképp’ nem hiszem azt, Hogy teuéked szived lenne ! PERÉNII KÁLMÁN. SlZovz&áJí. (Karczolatok.) Az eső zuhogva verte a negyedik osztályúból harmadik osztályúvá előléptetett 6 ló vagy 32 ember befogadására elkészített salonkocsi két szem üveggel takart, ablakiak csúfolt rését. Benne tehát körülbelül negyvenen mozogtunk, miként besózott keringek a hordóban. A füst olyan vastag volt, hogy ilyen magamfonna dongáju ember kényelmesen nekitámiiszkodhatott. A beszéd szellemes része néhány konyhadámának fülsértő vihogásokra adott alkalmat. Ergo a hangulat emelkedett. — Magam is meguntam hát a szótlan magam elé mereugést, mely mindannyiszor elő szokott fogni, valahányszor hazafelé fordul a szekerem rúd ja és egy mokáuy atyafiba valahogyan belekötöttem. Az atyafi gömöli volt. Amint beszédéből kivettem, hát a rátótiakat úgy szerette, mint a zsidók in corpore Istóczi et compot. Összehordott az azokra minden tücsköt-bogarat, hogy minél előnyösebb sziliben mutassa be őket. No de ezek elmondása nem vág ide — ámbár az atyafi ugyancsak megörülne neki : hogy aliuu a’ még az újság is aszoudja! hanem igenis az a csomó adoma, melylyel a rátótialc „sütni valóját*4 igyekezett megvilágítani. — Hát azt hallotta-e már az ifijúr, hogy a rátótiaknak elakart szaladni a vetése ? — Nem én ! — No hát lássa, kérem. Csúnya viharos idő volt, mint éppeu most. A rátóti harangozó fenu kolompolt a toronyban, hogy elijeszsze a. garaboucziást. Egyszer csak odavetődik a szeme a vetésre — nézi-nézi, miként hullámzik az szörnyű mód’ megijed. Rohan le a toronyból nyakra-főre. Talpra állítja az egész falut mivelhogy szaladám a vetés ! Nézzék csak ! — Azoknak se kellett több — ki kaszát, ki petrencze rudat, ki még vasvellát fogott a barka helyett és szaladt ki a falu határába. Neki esett az mind a vetésnek és egv szálig leverte ; hogy ne kutya, most már csak nem szalad el ! ? Aratás után pedig a harangozót néz- tés vetésnek és azt csépelték el. ♦ Ez is ilyen sáros időben történt. A papnak takarmányát, mely laposban állt mind telehordta a zápor iszappal. Panaszkodott hát a tisztelendő ur, hogy már most ő mit adjon a lábas jószág- járuik harapni, ha csupa iszap a szénája ? Szöget ütött a dolog a bölcs tanács fejébe : mert hát baj a baj ! gondolkozt.uk- gondolknztak ugyan mittevők legyenek ? Hm ! Kérdezzük meg a nemes jegyző urat! A má csak okos ember ! Megkérdezték. Az pedig azt mondta i Édes atyámfiai, jó lesz azt megmosni. — És a bölcs tanács szót fogadott, * Egyszer meg belepottyaut valami tyúk-féle a nyitott kútba. Létra, persze, nem volt az egész falubau pedig hát a szárnyast mégis ki kék szabadítani. — De hogyan ? — Nini a Mócsi komám aszondja, jó lesz két durungot végig fektetni a kút száján ; abba majd ő bele kapaszkodik a két kezével a Hóka szomszéd meg az ő lábaiba a Csúcsos komám pedig a Hóka szomszéd lábait markolja meg. Megtették s a szárnyast kézrekeritet- ték. De hogy a káuyába jönnek most fel ? — Hát a mócsi Komám csak; felhúz bennünket ! ugy-e komám? — ügy úgy ! Hanem várjanak csak kegyelmetek hadd pökök egyet a Hurkomba. Bizony a kutból nem ép kézláb húzták ki őket. * •— Azelőtt Rátóton a katholikusok meg a reformátusok egy templomba jártak. Az is közős birtokuk volt. Égyszer csak eszébe jutott a katholikusokuak, hogy Ők a magok számára kölőn építenek egyet. Azért a reformátusok fizessék ki az ő részüket. Hát azok kifizették — ki ám, de ezt a gyönyörű, buja füvet, mely a templom tetején termett azt nem. Már pedig a magyar, még ha katho- likus is, nem hagya a jussát, de nem ám ! No de mi az ördögöt csináljanak ? Hol fognak embert ki azt le meri kaszálni
