Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 46. szám
iiele gyorsaságát az agy Hé kissebbi- teni, a vér egy részét vízzel pótol ni; anélkül, hogy az állat súlyosabb testi sérülést szenvedne; de az állat fel - fogási képessége azonnal észrovehető- leg csökken. A szellemi munka utáni kimerülés ennek természetes következménye és korábban vagy későbben jelentkezik az egyes egyén különféle szervi viszonyai szerint A szellemi kimerülés ezen különös érzés, intése a természetnek a nyugalmat felkeresni, mely alatt a munka által felhasznált és elveszett erők pótoltatnak. — A folytonos szellemi munka utáni kimerülés mutatja, bog) az agy idegsejtjei nyugalmat igényelnek s ha ezt nélkülözik, izgatott álla- ipotba jutnak, mely kórossá fajulhat. A munka és pihenés, közti vállakózás bizonyos órákban, az agy ren- ‘des működéséhez épúgy szükséges, mint a test többi szerveinél és a rninka és pihenés közti egyensúly megzavarása, az utóbbi rovására, szerfelett kártékony befolyással lehet az egyén egészségi állapotára. —• Ha őzen említett kártékony befolyás min •denféle korú egyénre kiterjed, akkor legnagyobb a veszély oly egyénnél, hol a szervezet még fejlődésben van. — Teliát könnyen belátható, hogy ha a •gyermek agya — mely fejlődésben van — túlságos szellemi munka által 'izga'ttafik, oz nagyban fenyegetheti a gyermek szellemi és testi kifejlődését s egyáltalában az egészségre káros béf olyássa 1 bir. Ezen állapotnak, mely ha hosszabb ideig tart, — legközelebbi következménye az, hogy az •agy 'táplálkozása rendetlen ; miután a túlzóit szellemi munka által az agynak nincs ideje a pihenés alatt az elveszett erőt pótolni, az újabb szellemi tevékenység — a helyett mint szükséges volna, — hogy a szellemi erőket fejlesztené, inkább gyengíti azokat. Eddig a szellemi nyugalmat csak íiz ébren lét idejére vonatkozólag méltattuk ; de az egészség fenntartására még nagyobb fontossággal bir a szellem és test teljes nyugalma, az alvás. — Ezen idő arra van rendelve, hogy az egész szervezetben az elhasznált erők újak által pótoltassanak. aztán meg fia fekaszálta is mikep fognak azon osztozkodni ? Baj, minden hogyan baj! — Há’szeu könnyű ezen a bajon segíteni, tnondá a bölcs bíró, majd lelegeltetjük. A falu bikája úgy is közös. Riktdg igaza van bíró uramnak ! Csakhogy' a bika, hogyan jut fel oda? Aszoudja hogyan? —Hát felhúzzuk! Fel-e ? Ugy-ugy hogy rákötjük nyakára a kötelet és majd kigyelraetek húzzák a toronyban. — Miudjárt dologhoz is láttak. A bika azonban alig, hogy elhagyta a földet — ki- öltötte nyelvét. A bird meg rámondta; Aliuifa, milyet kanyaréut már! * — Hát bizony a katholikusok templomukat igen szép helyre építették. Irigylették ezt a reformátusok és elhatározták, hogy a dolgon segíteni muszáj. — Összeült a uemes egyház tanács, jól megforgatta a dolgot, do a nyitját nem találta meg. Meglátta hát azt a nagy kópé jegyzőt is, a ki már egyszer a sót is elvettette velők. Hja annak uagy esze van ! — A jegyző megadta a tanácsot : Jó lesz a templomot mostani helyéről eltolni és a katholikusokéval szemben elhelyezni. — Teremtucscse igaza van ! A’hát! Hanem hanem mi módon toljuk el ? — No hát borsót hintenek alája és azon majd könnyen eltolhatjuk. — A borsót odahintették a templom elé hátulról meg ugyancsak tolták a templomot, úgy hogy csuromviz lettek. Azért hát ledobálták a janklikat, azokat a jegyző a borsóra d'pouálta, több atyafi szeme-lát- tára. — Egy vándor ment arra, ki minden fontolgatás nélkül odábbállt a jánklikkal. — Egy pipaszónyi idő múlva keresi a Min 'on emberi lénynek elkerül hol leli ü 1 szükséges tehát az álom, de ezen szükségesség érzete a, különféle egyének szerint különféle. — Mennél gyorsabbak az életműködés tünetei, annál nagyobb és ellenállhatatlanabb ezen alvási szükséglet, tehát a pilisicai kifejlődés korszaka alatt az ifjúságnál az álom hatalma az egyén felett a legnagyobb. Az emberi élet mintegy folytonos, majdnem szünet nélküli alvással kezdődik, s ezen állapotban tölti a gyermek létének első évét. — Ezen idő alatt álmatlanság mindig csak beteges állapotot jelez. Az ötödik évtől kezdve bizonyos szabály áll bo az alvás és ébrenlét közt, az álom ilyenkor többnyire 12 óráig tart. A gyermek a nap legnagyobb része alatt ellenáll az alvásnak, ámbár még ebéd után hajlammal bir az alvásra. Nyolcz éves korában a gyermek már az egész napot ébren tölti, azonban éjjel 10 —12 órai szünet nélküli álomra van szüksége. — Ha ily korú gyermek álmát megrövidítjük, a normális fejlődést megakadályozzuk, a gyermekek egyáltalában gyengébbek lesz- nok. — A régi iskolai szabály : „Sex boras dormire sat est iuvenique se- niquo“ („hat órát aludni elég ifjú és öregnek) hamis, legalább is az ifjúságra vonatkozólag és már itt volna az ideje hogy az igazság napfényre jusson. A fönlebbi latin szabály helyett következőt kellene szem előtt tartani: „Ha csak lehetséges, ne keltsük fel az alvó gyermeket“. A tanórák az iskolákban rendesen reggel kezdődnek s ez helyes is, csak hogy feltételezi hogy a fiatal tanuló korán feküdjék le. Azon általános szokás hogy a tanulók többnyire az esti órákat használják fel a tanulásra, élettani hiba, mely ellen a tanító és névelőnek erélyesen küzdeni kellene. Hogy a tanulás az ifjúság szellemi fejlődésére jótékony befolyással bírjon, legelső feltétel hogy a tanulás órái ne rövidítsék meg az alvásra szükséges időt és általános szabályul volna felvehető, hogy a fejlődés időszaka alatt az álom nem kevesebb mint tíz órát vegyen igénybe. A kérdés már most az: mennyi időt fordíthat a fejlődésben lévő gyerjegyzc a kabátokat : persze nem találta sehol. OdacsŐditi hát az öregeket, hogy ni ii már most rátolták a templomot a villákra hát csak tolják szépen vissza. Az öregele megürültek, hogy sz ám a templomot mégis arrébb tolták : mindegyikük a közjó érdekében elengedte a maga veszteségét. Csak a jegyző nem. Aunak vadouat uj kabát kellett. Mégis kapta. * A’ meg őszszel történt hogy megnyílj tot - ták a padot. Hárman ültek a lóczáu jól felbandázva Odaállít másik két atyafi : egyetmást meg- liányni-vetni. Kmálgatják: üljenek le kigyeim etek. HáVzen leülnénk mi, komám uraimék csak szorítsanak egy kis helyet. Hanem biz azt sehogy se lehetett. Nyújtsuk meg a padot — úgy majd elférünk rajta. N^ ki nyugodtak hát mind az öten, hazajöttek hajtogatták, hogy csak úgy dőlt róluk az izzadság ; aztán levetették bundájukat és úgy tolytatták a munkát de csak nem akart menni. No de próbáljak meg talán csak elférünk már. És riktig elfértek, (persze nem volt már rajtok a bunda.) * De elég is lesz ennyi a jóból — mert a sok abból is megárt. A többit majd elmesélem én máskor. Hanem t. Oh ásóim ne vegyék ám ezeket az adomákat szentirásnak mert lehet ugyan, hogy megtörténtek, de én hitelességükért jót uem állok u ehogy utóbb beteljesedjék rajtam az a mondás: szólj igazat és betörik a fejed. HÁBER SAMU. mok és ifjú a szellemi munkám, a nélkül, hogy tosli és szellemi fejlődését károsítsa ? világos, hogy az idő- nionnyiség változik a kor és az egyén tehetségei szerint, de mintegy általános szabályul a következő volna felállítható : 1) A 15 ik év előtt a nagyobb szellemi megerőltetést kívánó munka ne legyen hosszabb mint két óra egy folytában. 2f A pihenésro szánt idő épen oly hosszú legyen, mint a tanulásra. Ha az alvásra tiz órát számítunk, akkor 6, legfeljebb 7 óra legyen az iskolai idő, beleértve a leczkékre való készülés idejét is ! Más kérdés az, valljon a közönséges szellemi képességgel felruházott ifjú képes ezen idő alatt a jelen tanrendszer tárgyait elsajátítani. Nem lévén a tanügy terén szakember, nem tartom magamat illetékesnek ezen kérdésre felelni; az eddig említettek szerint azonban világos előttem, hogy a jolen tanrendszer szerint tényleg a tanulók szellemileg túl terhe* *, tétnek és tekintettol az ebből származó rósz következményekre, ezen körülményt a tanférfiak figyelmébe ajánl juk. (Dr. B. Gy.) (Vége küv.) Ámítások Domöson. Dömös, jau. 5. Jelen soraimat nem azért bocsátom a nyilvánosság elé, mintha fontosságuknál fogva közérdekűek lennének, hanem mert hivatalom, melyet mint plébános viselek, megkívánja, hogy felszólaljak azon visszaélések ellen, melyeket elkövetni némelyek hajlandóknak mutatkoznak. Múlt hó május 28-án volt Dömö- sön kitűzve a községi tisztújitás. Ezt megelőzőleg már napokkal előbb be- 'köszöntött hozzám Muzsik Istvánná je lenleg dömösi lakos, ki arról nevezetes, hogy beutazván Rómát, Jeruzsá lemet, Törökországot, Magyarország nevezetesebb sz. helyeit, tudtomra adta körülményesen, hogy Dömösön igen sok boszorka van, kik megrontják az embereket, állatokat, nevezetesen a teheneket. — Május 27-éu estefelé többen értekeztünk a másnap megtartandó dömösi tisztujitás felett, mi közben tüntetve egész sereg gyermekkel jelent meg szobámban előttünk Muzsikné asszony azon bátor nyilatkozattal : hogy ina teliát május 27-én ezek mind látták a község erdejében egy bükkfán hajlongani a b. Szűz-Máriát. Ez nem más, mint a Pünkösd nagy ünnepének ajándoka, aki nem hiszi, vizsgálja meg, épen olyan mint a „Lour- desi Mária“. — Mi jelenlévők, kik négyon voltunk, egymásra bámulva mit felelhettünk egyebet, minthogy legyenek nyugodtak, majd lesz reá gondunk. Másnap a tisztujitás példás rendben megejtotvén, azon csodálatos bir mindinkább terjedt, hogy sokan látták a Máriát fekete, piros, kék alakban. A bükkfát fény környezte ; majd eltűnt, az asszonyok felsikol tottak ; olyan volt mint a szellőm, mert hát épen a szél is fújt. — Ezen idő óta a kíváncsiság inkább, mint az áj tatosság számosakat csalogat a malompatak mellett elterülő községi erdő kies helyére, különösen a csodálatos bükkfa alá, mely a jeleuet szinholye. Sz.-Há romság vasárnapját megelőzőleg már egész menet érkozott Visegrádról ; úgy értesültem hogy a maróthi plébános is felszólittatott menet tartásra ; a dömösi t is várták az asszonyok, de nem jelont meg ; már pénzt is szednek a kápolna építésre ; a kálvária-alap csakis erre lesz fordítandó ; ójjelonkint nagy csoport nép jelenik meg a bükkfa alatt, kik közül éjfélen túl is ott maradoznak számosán. Egy kettő mindig lát valamit, de csak homályosan. A jeleneteket bajos lenne szabatosan leírni, mert akikre a látást reá fogják, ugyanazok megtagadják. Előttem úgy rémlik, mintha a köznép lmcsujáró helyet szőrei no a község erdejében alapittani, azért szükségesek a visiók. Alól írott, ki Dömösön plébános vagyok, akkor mentein ki a helyszínére, midőn csődület nem volt és constatál- hattam, sőt kísérletet tettem, hogy verőfényes nappal tükörrel igen könny ii volt fényt varázsolni az árnyas bükkfára ; éjjel pedig május 28-án fényes holdtölte volt, ezt teliát megelőzőleg, vagy pedig ezen éjjel látványt előidézni szintén igen könnyű volt, t. i. ha valakinek erre kedve lett volna. Ezek után híveim előtt, kiket épen tisztujitás alkalmával tetszett valakinek ámitgatni, következőkben nyilatkozom : 1. Nem helyeslem az éjjeli folytonos ájtatoskodásokat, legfőkáp ha azokban hajadonok is résztvesznek. 2. Nőin helyeslem szegény községünkben a pénzgyiijtésoket. 3. Nem helyeslem ha kézzel fogható ámításokkal támogattatnak az áj- tatos érzületek. 4. Végre kérdezlek titeket, kik liar- minczkét év alatt velem megöregedtetek, ki volt nagyobb tisztelője a b. Szűznok, én-e? vagy ti, kik éjjelen- kint a bükkfa alatt szoktok összegyülekezni ? — Feleljetek. NEDECZKY GÁSPÁR, dömösi plébános. Fővárosi levél. (Sólymosi dalcsarnoka.) Sólymosi Eleket mindenki ismeri Esztergomban. Hiszen itt végezte ő vidéki pályafutását s innen került egyenesen a népszínházhoz. Kedveltje volt ő- mindig az esztergomiaknak, kik miniden későbbi felléptét régi rokonszenv* vei tüntették ki. Sólymosi Elek most egy nagy vállalatba kapott. Az erkölcstelen, léim és német saengereiokat ki akaria irtani a főváros területéről s a Magyar Dalcsaruok megalapítása által a magyar közönségnek magyar ízű s nemzeti szellemű vigasságot akar nyújtani. Énekelnek is az ő díszes dalcsarnokában mindenféle nyelven, csak németül nem. És zsúfolt közönség gyönyörködik minden áldott este a jeles társulat felléptéiben. A Magyar Dalcsaruok a dohányut- czai zsidó templom előtt van. A ház homlokán különben hangos betűkkel figyelmeztet a felirat mindenkit a csarnok helyiségére. A ház első udvaráról átmegyünk a másik udvarra. Ez a másik udvar egy hatalmas kert, uagy fákkal. És előttünk áll a Magyar Dalcsaruok. Karcsú oszlopok emelnek tetőt a helyiségre, mely ízlésesen rendezett asztalokból és székekből áll. Oldalt nyolcz páholy s jobbról-balról sátor páholyok állanak. A színpad igen nagy és magas, úgy hogy a legtávolabb ülők is pompásan látnak. A asztalok körül figyelmes piuczórek sürgölődnek, akik mindjárt szolgálatra- kószen állanak. A dalcsaruok étlapja épen semmivel sem mutat emeltebb árakat, mint akármelyik tisztosséges, de nem drága fővárosi étkező helyiség. Már most bemutatom a Dalcsaruok személyzetét. Sólymosi, mint a Népszínház tagja, nem léphet a saját (Folytatása a mollóklote» )
