Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 28. szám
Melléklet az ..ESZTERGOM é<? VIDÉKE“ 28-dik számához. tűnnek fel, Imiiéin saját alakjuk ni in 11, mei V mathematikni pont ossággal a ki- íályi pár nevének kezdőbetűit, hazunk cziinefét sr.b. ábrázolja. Még érdeko- so'nb hitványt, fog e kis kerti telep nvujtan;, Ira majd a. fákat üde ós gazdag lomiiozal fogja elboritni. A p é a z ii g y i n! 11 i s|e r i u in csarnokában r nde/és a lall vannak mar a szakcsoportok gyűjteményei, u. ni. a dohány termelés, a bányászát es kohászát, a. pénzverés gyűjteményes kiállításai ; ugyanennyire haladt a munka már a k. >z le k i ti ésü gy i m i n is t er Lu m pa v i I lonj á - hall is. amely a vasutak es folyain- szabál v ozások szelvényeit és mintáit, továbbá a fiumei kir. tengerészeti hatóság gyűjteményeit la lalmazzu. A honát pavilion, — szép kétemeletes épület, karcsú to.'anyuval és szláv szabású 11yi t verőndákkal — legközelebb fog el kéi ni ; Kurvái orsbíg kul túrái is állapotának hű és k i merítő kő pót fogja benne a közönség feltalálni ; 1200-míl több kiállító jelentkezett e csarnok s'.innám, úgy hogy az épülő let j • v.11 nagyobbra kell készíteni, minisein eredetileg tervezve volt. A Duna gőz hajózási társulat gőzhajóinak modelljeit, az ó-budai hajógyár készítményeit állítja ki egy külön pa v ii Ionban, amelynek tőszomszédságában 1 n.1 ható a Ganz-féle vasöntő gyár csarnoka is ; ez a csarnok csinos miniatűr- képe a Ganz-gyár budai épületének, amelyben e világezég a maga nagyhi ni waggon kerekeit, és elektrotechnikai gyárt,Hiányaié készíti. A keleti pavilion byzanczi kupoláival, farácsozatával, szépen ivezett oszlopsoránál a fosiői keletnek egy idevarázsolt töredékeként mutatkozik; csarnokaiban nagyban folyik már az egyes osztályok lierendezése, különösen a szerb és a bolgár u>z.á!yé Ha még folemlitjük, hogy az, erdészeti pavilion nagyhatású fakéreg-bur- koliaIával, a műcsarnok a maga gazdag majolika-diszitésével, a királyi pavilion és a hang verseny terem szintén teljesen elkészültek, úgy ezzel megközelítő képét adtuk a kiállítási terület magaslatának. A hivatott; tényezők a megnyitás határidejének közeledtével kettőzött, buzgóságot fejlőnek ki, hogy a kiállítás a kellő időben egy minden izében teljesen befejezett egészként adathassák át a közönség szemléletének. tébmi meglátta a kis Rióul szőke fejét s kék tubája fodrát. A szűz inegállott. — Ez a gyermek az enyém, moudá, ezt is magammal viszem. És valóban megfogta a gyermek lágy ha|át, azt hívén, hogy könnyen fölemelheti ; de a gyermek nehéz volt, túlságosan nehéz ily kis testnek, olyan nehéz, hogy a s/.t.-szűz kénytelen volt elbocsátani az ájtatos adományokat s mindkét kezével meg lógni. Mikor mindent szélnek eresztett, a vásznat, a szöveteket és a virágokat, végre fel bírta emelni a gyermeket s akkor aztán nem csodálkozott többé a nagy súlya fölött Pen - hór, az anyja görcsösen kapaszkodott bele ujjaival s merev karaival az atyja görcsösen kapaszkodott az anyába. — Oh ! monda a szűz meghat ottan s örvendve e szív-füzér láttára, megtaláltam a szentháromságot a földön... És csillagos ruhájának egyik lebenyébe bolétott.e az atyát az anyáva1 s az anyát a gyermekkel az atyát az anyával s az anyát a gyermekkel, három szeret etet egy szere- létben, a minek neve.: család. Ezt a történet kft most is beszélik a Oancale és a szt. Mihályhegy közt elterülő vidéken. VAv(jif a <ysci bei $/>&. (1884.) 0rvosi tárcza-1 evél. (A jóétvágyról.) „Nincs étvágyam, nem tudok enni ! — halljuk nem egyszer a panaszt. Bizony elég ok a panaszra. A mikor az ember gyomra nincs rendjén, az egész ember beteg. A fej ép úgy szenved, mint a tagok. De a jó étvágy az egész testnek rngekonyságot kölcsönöz A jó étvágyú ember vidám kedélylyol ill az asztalhoz, s oly gusztussal te ino 1 i el az előtte levő étkeket, hogy környezőit bámulatba ejti. De mi a mai napi jóéivá,gyű ember a régiekhez.'? Törpe — még ennél is kevesebb. Mert voltak ám idők, midőn a sokat evés a nevetséghez tartozott, s kivált az tűn lotto ki magát, a ki nemcsak sokat, de gyorsan is evett. Ámbár napjainkban is vannak, kik enni folyton képesek, do távolról sem tudják elérni a régieket, s főleg a némerek elődeit, kik e te kin tétben valódi művészek voltak. Gro- toni Mi Ion képes volt egy egész sült ökröt megenni. A középkorban minden vendégre egy öt éves bika1 derekát szokták számítani. Megarai Korodon egy ebédnél húsz font húst szokott megenni, s Albinos Claudius egy alkalommal megevett 500 fügét, 100 őszi baraczkot, 10 dinnyét, 10 font szőlőt és 100 darab szalonkát. Miksa német császár egy napon 40 font húst evett, melyet egy hordó borral áztatott. Nagyhírű, sokat evő volt Kölni kér József, (f 1175.) ki öt óra lefolyása alatt megevett két borjut és hozzá 20 pint bort ivott. Kitűnő étvágyú ember lehetett az is. cinek fogadásból egy borjut kellett megennie. Mikor mára borjut kiilMifóleképen elkészítve megemésztette, hosszasan mon dá : „Hozzátok már azt a borjuk s ne tartsatok fel ilyen apróságokkal.“ Egy szomjas dragónyosörmester fogadott, hogy egy borral telt nagy ruhafőző üstöt kiiszik. Hogy megpróbálja, képi s e erre előbb megtolíötle sörrel és azt kiitta és borra) töltetvén meg, szintén felhajtotta. Jó étvágyú ember lehetett azon falusi plébános is, ki egy alkalommal ebédre hivatván, a háziasszonytól kézbe vette a pecsenyós-tálat, persze azért adatot,t neki, hogy nyújtsa tovább. Do (j másként értette. A mint átvette, mosolyogva monda : „Köszönöm drága ; úrnő, de attól tartok, hogy m ,jd nein j tudom megenni.“ Azonban egy porczika ! sem maradt belőle. Egy D. nevű gróf rendkivdi sokat tudott enni s egész komolyan állitá, hogy ő soha sincs jóllakott állapotban. Egykor L. herczeg próbára akarta tenni s meghívta ebédre. — Minden tálból n gy ötször kinállntá s a gróf e szerint ette és itta végig az ebédet. Ebéd után kérdó a herczeg : „Parancsolna még valamit ?“ — Bizony még egy huszonnégy személyre való lúdmájpás- 1 tótom elkelne, Behozták a pástétomot s az csakhamar eltűnt a gróf ur feneketlen kendőjében. „De most csak jóllakott?“ — kérdő bámulva a herc/.eg. „No, in ár most annyira vagyok, hogy az étvágyam megjött s szívesen asztalhoz ülnék ebédelni, -- feleié a gróf.“ - Akkor bizony nem is vagyok képes önt kielegitni, kedves gróf! — móndá nevetés közt a herczeg. Viktor Emanuel, az elhunyt olasz király, szintén igen szívesen áldozott az asztal örömeinek, elve inkább a „sok“ volt, mint a finom. Egy jó étvágyáról ismert öreg ur, egy alkalommal monda : Éppen most ettünk meg egy pompás pulykát. Czomb- jai Ízletesek és levesek voltak, fehér húsa pedig mint a vaj máiIott szét, szánkban. Nagyszerű volt, hanem sajnos, igen hamar elfogyott, s csak a csontok maradlak a tányéron. „Hányán voltak hozzá?“ — kórdó tőle valaki. — „Ketten : éli és a pulyka.“ Ma már egészen más nézet uralkodik a sokat evésről. Ki sokat eszik, arra azt mondják, hogy : zabái és ezt nem valami elismerő hangon szokták mondani. van már az örvendező leánykának, a ki repeső szívvel örül a sorba jelent— I kező kis gavalléroknak, i Csurom rózsavíz már a kis leányzó, de a i piros íojások még mindig nincsenek fogyatékán. Az a bűt);jós kis szakajtó csalt nem akar kifogyni az aranymadár tojásaiból. Akkor azután a kis mamával szépen a templomba megy, mely tele van rózsavíz, illattal s mire hazatér, üres a kis szakajtó; nincsen benne pirostojás. így teremnek a húsvéti piros tojások. Őrizzétek inog jó kis fiuk, mert azokat egy menyországi aranymadár hozta, a mint azt nekem a buzavirágszeinű Ilonka olyan szépen elmesélte. Jnjjetefc. jöjjetek Ragyogó szép napok, Mikor kedvesemmel Oda kinn járhatok Kertünknek útain, Virágaink között Melyeket kis keze Ültetett, öntözött. Ifjabb érveinkből Ragyogó emlékek Nyílnak a bokrokon Hova szemünk téved . . „Ez a mi ákáczuuk“ . . . „Amaz a mi cserjénk“ . . S mintha a tavasszal Ifjabbak is lennénk ! Mert olyanok vagyunk Hogy addig öregszíiuk, Míg a tél viharja Elborong felettünk, S ha tavasz szellője Egyszer meg legyintett Boldog ifjúságba Visz az vissza minket. Jöjjetek, jőjiefek Ragyogó szép napok, Téli rabságunktól Derűvel oldjatok ! Regénynek . . . írásnak . , . Hogy legyen már vége, Nyissatok egy lapot Az Isten könyvébe ! .. . PÖLDVÁRY ISTVÁN. Esztergomi levél. (Hogyan terem a pirostojás ?) Az égen néhány könnyelmű kis felliőcske úszott tova a verefény aranyos sugaraiban. Ezeken a felhőkön költöztek el a beszédes harangok. j A méltóságos tornyok elhallgattak, csengő ! ércz-nyelv helyett tompa fakerepők recseg- j uek, a templomokban komor egyházi gyász : homálya borong s a hívők leboruuiak a szent sírok előtt A búzavirág szemű Irénke nagypénteken este egy csodálatos aranymadárral álmodott, j Olyan aranyostolló, esiistös csövű, gyémán- tos szemű és rubintos karmű madarat eddig csak a nagymama szép meséiből ismert. Az arany madár a jó kis lány ágyráu repült és c-engetyű hangon igy szólott: — En menyországi madár vagyok. Nagy Pénteken leszállók a földre, berepülök jó lus lányok ablakán s mikor legédesebben alusznak, akkor sz’p piros tojást teszek az ablakba. Ezt a szp piro s tojást add oda, annak a jó gyereknek, a ki majd öntöző- ünnepen meglátogat téged s illatos vízzel locsolja meg mosolygó szemedet. Mondd meg annak a fiúnak, hogy tegye el azt a talizmánt. Ha jól megőrzi, akkor sohase érheti olyan bánat, hogy vigaszt ne találna rája, mikor szép gyermekkorára gondol vissza. Es az aranymadár megrázta aranyos tolláit s egy szép piros tojás hullott a íno- soiygöan álmodó jó kis lány párnájára. Gömbölyű kis kezeivel gyöngéden kulcsolta ösz- sze a meuyországi ajándékot s erre az aranymadár kiről ült az ablakon. Olyan fényességgel szállott tovább, Imov i a szendergő kis leányka felébredt s a >u meglátja a piros tojást, hangos örömm i kiált föl. A piros tojásnak azután az ablakban csinál fészket a virágok közt s ámulattal ve- <7.[ észre, hogy nagypéntektől kezdve mindennap három tojással több vau a fészekben. Az ámuló kis leányka úgy szeretné megint látni azt a csudálatos aranymadarat, de hiába. Az aranymadár csak htokban röpköd be az ablakon s látatlanban szaporítja a jó { leányka húsvéti örömeit. Végre itt van az ötitözködő ünnep. Egy egész kis szakajtóravaló piros tojása A nőkről s a nőknek. Eg;; megszökött operaénekes»őt huszárok hoztak vi sz.a Potsdam inba. Mikor a kiiály a szökés okát tudakolta, a halálra rémült énekesnő megsemmisülve rogyott lábaihoz. Frigyes király fölemelte s egész; gyengéden igy szólott hozzá : — Sohase rettegjen kisasszony. Csak búcsúzni akartam magától. Most már világgá mohot Isten hírével. * III. Napoleon császár meglehetős fatál ista volt,. Házassága is különös eseményen alapszik. A császár egyszer egy kocsiba került az utazó Montijo grófnővel. Utazás közben kórdó a császár, hogy hány óra. A grófnő kivette | óráját, megtekintette, de állott. Ekkor a császár is elővesz' óráját, megtekinti, de az is áll. Mikor összehasonlítja a két órát, nagy meglepetéssel tapasztalja, hogy óráról perezro egyszerre állott meg mind a két óra, Erre III. Napoleon nyomban elhatározta, hogy vagy Montijo grófnő lesz a felesége, vagy senkise. * Mikor Bonaparte Lajos még csak elnök volt, egy előkelő hölgy a dohányzás eltiltását kérte tőle. Azt vetette föl a szép hölgy, hogy a dohányzás úgy sem egyéb véteknél. Bonaparte rögtön készen volt a válasszal. — Igaza vau asszonyom, bogy a dohányzás vétek. Csakhogy kérem olyan vétek, mely az államnak kerek száz milliót jövedelmez. Különben hajlandó vagyok megtiltani az általános vétket, ha asszonyom egy olyan erényt képes proponálni, mely az államnak hasonló jövedelmet biztosit. * Newton rendkívül mélyen bele tudott merülni gendolataiba és ilyenkor azt óhajtotta, hogy senkise zavarja. Gazdasszonya behozta egyszer a reggelire szánt tojást s a kis lábast vízzel, hogy a kandallóra helyezze. De Newton egyedül akart maradni s a g.izdasszony a lábast a tojással a dolgozó asztalra egy kis zsebóra mellé tette. Newton maga akarta megfőzni reggelijét. Jó vártatva vissza jön a gazdaasszony s Newtont még mindig a kandalló előtt látja, amint mélyen elgondolkodik. Csakhogy a forró vízben zsebórája főtt s a tojást kezében felejtette. * I. Ferencz Francziaország királya egy este akkor haladt el egy ház kapuja előtt, midőn szolgálattevő tisztje épen egy nagyon helyes kis leányt csókolt meg. — Bocsánat Felség -- esongó megzavarodva a tüzes tisztecske. — Nincs mórt megbocsátanom. Tudja, mi az ilyen szolgála ton k i v üli dolgot nem tiltjuk — de irigyoljük — válaszolta a szellemes király kedélyesen. * Midőn II. Katalin czárnŐ, Pál számára három német herczegnő közül menyasszonyt akart választani, arra
