Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 24. szám
Esztergom VI. évfolyam. 24. szám. Vasárnap, 1884. r márczius 23-án Az „Esztergom ss Yiiéks“ tárcája. d Hio {vonji. Mi leszel te hogyha megoősz Drága fiacskám ? — Beállók majd katonának, Arauy mentés gyöngy busz árnak Édes jó anyám ! Mit cúuálsz majd eszemadta Gyöngyhuszárocskám ? — Ki magyart bánt, mind levágom, Egy se legyen a világon, Édes jó aDyám ! Hátha téged is levágnak Vitéz katonára ? — Te mesélted az apáiméi . . . Én se félek a haláltól Édes jó anyám ! De ki lesz majd, ha te meghalsz Az én fiacskán ? — Hát én leszek, én maradok, Hisz most is a tied vagyok, Édes jó anyám ! ____________PQSA LAJOS. i &éítemzfizót. (Idöszerííjcsevegés.) Most, midőn a Spiritismus kérdése nemcsak nálunk, hanem az egész világon óriási mérveket ölt, s Bastian esete minden embert a leöntő legkomolyabban foglalkoztat, eszembe jutnak nékem is ama szellemi históriák, melyeket évek előtt epy előkelő társaságban és igen komoly emberektől hallottam, és a mely nein azért érdekes, mert épen időszerű, hanem mert kétségben hagyja még azokat is, a kik a spiritismnst első pillanattól fogva puszta cliimeráuak hitték, js Bastian kudarczáuak a legőszintébb szívből nevettek. * Egy ezredesnó ismerősömet látogattam meg a napokban, hol nagy számmal sereglett össze a legszebb katonai társaság. Elza, az ezredesné kedves és bájos leánya I kiválóan kellemessé és szellemessé tudta ! tenni « társalgást. A társalgás lehetőleg vidám hangulatban folyt, koronként hangos kaczagá,sokkal fűszerezve. I És e jókedv közepette, egyszerre csak bejön a szobaleány, s egy széles fekete szegélyű levelet nyújt át az ezredesének, ki azt láthatólag remegő kezekkel vette magához. Egy pillanatra, szokásos bocsánat kérés mellett a mellékszobába távozott, s midőn vissza jött, arcza 1 es ajtó bánat jellegét viselte, jóságos szemében könyek ragyogtak. I Mindnyájan a legnagyobb felindulással és j szivszorongással néztünk reá. s ő mintegy í felfogva és megértve igaz részvétünket el- ! foglalta előbbi helyét, mialatt sóhajszerüeu I rebegték ajkai: | — Szegény fivérein tegnapelőtt meghalt. I És itt ismét végig gördült kétköuycsepp halovány arczán a ini világosan, tisztán i>i- zonyitá, hogy az a fájdalom, melyet szivében hord mély, és igaz s hogy az a szomorú hiregész leik *t igen keményen sújtotta . Azt a fájdalmat felfogui egész nagyságában csak én voltam képes mert jól tudtam, hogy az. a kit most sirat legnagyobb ellensége volt, és hogy szive bánatára az semmi esetre sem érdemes. De épen mivel ezt tudtam, láttam azt a lelki feuköltséget is, melyei az a nő bir, kinek szeretetére most már valóban büszke is voltam, mert megtanultam ösmerni azt a valódi nagyságot mit csak igen kevés emberben lelhetünk, és isten rendkívüli adományaként tekinthetjük. — E rossz hírrel kapcsolatban mely engem igen mélyen sújt, —- mondá az ezre- desné könyeit letörülve, — el kell önöknek mondanom egy sajátságos esetet, melyet, ha csupán vélem történt volna puszta álomnak tartanék, de miulán tanúim is vannak, kétségben liágy a szellemek iránti bitem, any- nyival is inkább, minthogy ez éji látoináuy- nak, ilyen felette szomorú következménye lett. Fivéremmel, ki családjával többnyire külföldön tartózkodott, bizonyos okoknál fogva már évek óta sem személyesen sem levélben uem érintkeztem, s utóbbi időben csak anuyit tudtam meg róla egy onnan, ide érkezett barátjától, hogy másodszor nősült, és hogy második felesége az előkelő világból lévén, jelentékeny vagyonnal szaporitá az övét, mely szintén nem megvetendő minthogy családunkban különös törvény lóvén, az én vagyonomat is ő örökölte. Az ezredesné itt fohászkodva szemeit a földre síité, mintha attól félne, hogy lesz a ki raegczáfolja, les*, Ja ki nagylelkűségét szemeiből kinézi s megmondja a valót, az igazat, a mely olyan borzasztó olyan kétségbeejtő. Senki sein moccant, senki sem merte e pillanatnyi csendet megzavarni, pedig úgy vettem észre, hogy mindenki tudja, mennyi önfeláldozás, mennyi igaz testvéri szereteti von dicsféuyt ez éltes nő feje fölé. És valóban, e nemes fájdalom iái, e lelki nagysággal olyan volt köztünk, mint egy szent, a ki jósága fejében megkapta a martyrkoszorút, hogy viselje azokért a kik bántották. — Nehány nappal ezelőtt, kezdó azután az ezredesné, kissé rosszul érezvén magamat éjszakára leányomat és cselédemet kérettem a szobámba, hogy azon esetre, ha netalán szükségem lenne reájuk, segítségemre lehessenek. Ezek azonban csakhamar elálmosodva, a homályosan kivilágított szobában, melynek minden egyes tárgyát tisztán kivehettem csak magam voltam ébren s nem tudván egyébbel foglalkozni, azon tépelődtem, vájjon Elza menyasszonyi ruhája tiszta fehér, vagy pedig créme sziuü legyen e ? miután a szépet egyúttal a czélszerüve! szerettem volna párosítani. E fontos kérdés fölött való gondolkozás annyira kimerített, hogy egyszerre csak még mi élőit határozatot hozhattam volna, szemeim lezáródtak, s az édes álom jóltevő angyala csattogtatni kezdó felettem szárnyait. Már csaknem elaludtam, midőn egyszerre valami hideget érzék végig futni homlokomon olyan Rövid idő múlva möge red a zíij'os kortesvilág. Éktelen plirasisok kerülnek forgalomba, bombasztikus Ígéret,ekkol áltatják a népet, hazug reményekkel kecsegtetjük az iparost, csalfa kilátásokkal biztatjuk a kereskedőt, szóval a capacitálkató elemeket a kortes!udomány ismert pa- ragraphusai szerint kegyetlenül kidolgozzuk. Országos reformokat hangoztatunk s maradunk a régi tétlenségnél, a terhek könnyítésén esk('időzünk s elvoszteglíink az ősi iga-politika tradícióin. Szabad ilyenkor rendszert csinálni az ámításból, szabad esküt fogalmazni a hazugságokból s szabad ilyenkor egész nagy Magyarországot legalább három esztendőre elholouditani. A hatalom törvényeket csináltatott csak azért, hogy megtartassa azokkal, a kik elóg bátrak szembe szál lan i vele, a hatalom fölhasznál mindent, a mit a hatalmaskodás végletei kigondolnak. Zsibvásár az elv, árverés a meggyőződés, ámítás a felvilágosítás. A kortesvilág szenvedélye konkolyt hint a békés polgári élet tiszta búzája közé s esküdt ellenségeket csinál azokból, a kik egész életükön ét a rokonság és barátság kötelékeivel voltak összefűzve. Föl fordul az egész világ, összezilá- lódna-k a legnemesebb viszonyok, hajba kapnak a példányszerü higgadtság örökösei, szóval elkeseredett állapotokat idéz elő mindenfelé a kortes világ átka. Vizsgáljuk csak a társadalmi élet harmóniája s a béke érdekében, bogy ugyan micsoda jelszavak is azok, a melyek fölzuditják ránk a viszály viharát s feldúlják a békés rend törvényeit. Nem politizálunk, csak elmélkedünk. A hatalom nyugodt embere, olyan érvekkel cápacitál, melyekben nincsen meggyőződés, de vau opportunitás. Jó üzletnek, hasznos ipainak hirdeti a csatlakozást s nem a haza, de az uralkodó hatalom érdekeit terjeszti. Laza erkölcstannal, silány önérzettel, de sok önérdekkel van kapcsolatban a hatalom terjeszkedésének mozgalma. — Mellette csoportosul minden nyers erő, minden jómód, minden kilátás. A többi csak illusió. Legtöbb illusió van azonban a másik végletben. A nyugtalan, a szenvedélyes, az elégedetlen táborban, melynok hangzatos nyelvo, szóvirágos beszédmódja, látszatos és tetszetős iránya van. Rodostói és túriul bánat idealizálja régi harczukat, függetlenség, önállóság és nemzeti jólét idealizálja jövendőbeli törekvésüket. Sok ott a költészet s az hátrányos politikájukra, sok ott az áb ránd, de a mit legtöbben nem szivükkel, hanem csak szájukkal képesek felfogni. Apostolaik tulérettek, népök éretlen, nagy törekvésük meg sokáig ért etlen. A harmadik zászló alatt azok cap a citálnak minket, a kik sem a hatalom kinövéseivel, sem a radikális törekvések ! törvényeivel nem tudnak megalkudni. Nagyon okos, nagyon eszes, nagyon velős emberek, a kik rendszerrel gondolkodnak, beszélnek és cselekednek, ha cselekedni tudnának. Á hatalom jobban tart tőlük, mint az ábrándozók és rajongók táborától, mert meggyőzni már Hídnak s ez azt jelenti, hogy nemsokára győzni is tudnának, íme a három nagy hullám, mely egymás ellen toinyosodik s fö’ kor Lácsolj a az egész ország nyugalmát. A lethargia fáradt hangon súgja fii lünkbe, hogy no pazaroljunk egyik törekvésért se lelkesedést. Hiába való minden erőlködés, meddő minden ellen kezés. A „nem liánom “féle politikai philosophic mindinkább terjed s az ország gondolkodó része mindinkább j közönyösebb és fásultabb lesz. ; De elvégre is mit akarunk olérni rövid elmélkedésünkkel ? Csak azt. hogy j legyünk bár külön politikai hitvalláson, higjjünk bár külön politikai istenségekben, ne áldozzuk föl a futó felhő alatt a társadalmi élet békéjét, ne vessük konczül múló szenvedélyek között a régi barátságot. Hiszen mai napság már oda jutottunk, hogy a társadalmi élet alkotásaitól többet várunk és nyerünk, mint a 1 politikai élet csalfa délibábjaitól. Egyesületi élet. (Elnöki jelentés a tűzoltó-egyesület közgyűlésén.) II. Gr. Cziráky Béla úr az országos tűzoltó szövetség elnökének magas látogatása alkalmával kitűnt, hogy a működő csapat vezetői nem jelenhettek meg akként, mint azt a magas látoga tó iránti tisztelet, valamint,az egyesület méltósága megkövetelte volna. Másrészt, szükségesnek találtatott, hogy azon anomália mely szeri d eddigeló minden főparancsnok sajátjából szerezvén be a főparancsuoki sisakot, kardot, kardkötőt, az az egyesület tulajdonába át nem i 1 szálván, a főparancsuoki állásnak más személlyel való betöltésével őzen szükségesöltözék mindig hiányzott — meg- szüntettessék. Hogy tehát mindezen hátrányos körülmény végleg megszüiítettesék, beszerzett az egyesület ^gy főparancsnoki sisakot 32 frt, egy főparancsuoki kardot 12 frt, egy főparancsnoki kardkötőt 5 frt, fő és alparancsnoki jelzőt 10 frt és az ezekre szükséges kitüntetési jelvényt 9 frt. Összesen 68 frt. A működő tagok száma 67. Az elmúlt év, hála a Gondviselésnek a működő csapat tevékenységét nem vette nagyobb mértékben igénybe Csakis Párkányban volt múlt évi jul 18 áu nagyobb tűzeset a hol 4 házat hamvasztott el a bősz elein, működő csapatunk a vész színhelyén elsőnek jelent meg s kitartó munkássága azt eredményezte, miszeiint daczá'm a nagy szélnek, moly a tűzet nagy mértékben élesztette, csupán négy ház égolt le. Igazolja működő csapataink emberbaráti tevékenységét Párkány község által kiállított elismervény, melyben köszönetét fejezi ki egyesületünk irányában. Kisebb tüzesetek voltak még april 24-éu, « midőn Fuchs Miksa ur gyára égett le. Julius 27-én ugyanott, Julius 30-án Mihalovics Gábor présháza égett le és október 10 én Párkányban volt ismét tűzvész, egy ház esvén a vész áldozatává. Mindezen tűzesetek eloltásában részt v fitt egyesületünk működő’ csapata s különösen Bánréti Fuchs Miksa ur részéről nem csak hogy elismerésben részesült, de ezen elismerésének az által is kifejezést adott, Hosry nagybecsű adományban részesítette. Működő csapatunk tehát, a maga elé kitűzött einberbaráti feladatnak a log-
