Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 24. szám

az máskép mindaddig, míg a képviselő testület azon része, mely jelenleg ren­desen távol marad, valamiféle módon be nem édesgett'*tik. Lehet egyébként, hogy a beállott munkaidő is volt az o!<a, hogy külö­nösen második napon a tanácsterem csengett az ürességtől, pedig volt mi felett tanácskozni, mert a napirend 31 tárgyat foglalt magában. Pap János polgármester d. e. 9 óra­kor az ülést megnyitván, a napirendre felvett tárgyak elővétele előtt Maliim Lajos képviselő emelt szót, indítványoz­ván, hogy a napirendre fel vett tárgyak közül számosak, az idő megkimélése tekintetéből a szakbizottságokhoz utal­tassanak. Brenner József hasonló néző­iét nyilvánítja. Dóczy Feroncz a kaszárnya-ügy mi­tten állása iránt intéz kérdést a pol­gármesterié4/. Az előbbi fel s z ó 1 a I ásra. kimondatott, hogy a felvett tárgyak sorozata szerint fog kimondatni, vájjon a bizottsághoz u tusi Itassák-e, vagy som. Az utóbbira nézve pedig felkéretik Horánszky orsz. gyűlési képv., hogy a kaszárnya ügyét a honvédelmi minisztériumnál sürgőssé. Ezzel a napirendre térvén át a köz­gyűlés, a kőszén kutatási engedély tár­gyában leérkezett főispáni leirat minden vita nélkül a jogügyi bizottsághoz uta- sittatott. A bányakapitányság értesítése Bárány János ügyvéd n szére adott kutatási en­gedély tudomásul vétetett A honvédelmi minisferium pályázati hirdetménye a honvédségi ludovica- akademiábin betöltendő alapítványi he­lyekre vonatkozólag. Tudomásul vétetik. Nevezetesebb vitát idézett elő Eg- genhoffer Albert bérlet meghosszabbí­tása iránt beadott kérelmére adott gaz dúsául bizottsági jelentés A gazdasági bizottság kebeléből kiküldött kisebb bi­zottság, mely a helyszíni vizsgálatot megejtette, azt véleményezte, hogy Eg- genhoffer által Dirt földek holdanként 10 ft évi bér mellett továbbra is meg­hagyassanak,a mennyiben azok a közgaz­dasági követelményeknek megfelelőlog kezeltetnek. A gazdasági bizottság hi- j vatkozyán a törvényre, mely szerint a város mindennemű tulajdona nyilvános árverésen adható bérbe, .a kérelmet és a kisbinbizottsági véleményt mellőzni kívánja. Dóczy Antal, Horváth Mihály, Bru- csi J; nos a kisbizottság véleményét.pár­tolókig szólaltak tel. formán, n intha valaki simogatna eugemefc. Az érintés olyan sajátságos érzést keltett bennem, hogy mintegy villányütésre hirtelen tölegyenesedcem az ágyban s minden to­vábbi gondolkozás nélkül, leányom és cse­lédem nevét csaknem egyszerre kiál tára. A kiáltásra, mely hihetőleg igen erős lehetett mind a kettő felébredt ijedten kér­dezvén tőlem, ha vájjon akarok-e valamit ? Elszégyeltera magamat e gyerekes magam- viseleteért, annyival is iukább minthogy a szobában minden legnagyobb rendben volt és hogy szégyenemet némileg elpalástoljam, azt mondtam a cselédnek ne horkoljon olyan uagyou, mert attól nem tudok aludni. Azu­tán ismét csend lett, de már az álom messze elkerült mert most már egyre azon gondol­koztam, hogy az a mit éreztem, mi is le­hetett lulajdouképeii ? Nem volt időm sokáig gondolkozni, mert az előbbi hideg tárgy ismét érinté homlo­komat, csakhogy most erősebben az előb­binél és sokkal sulyosabbau. Ismét felugrottam s ébrenlétemről meg­győződést szerzendő szemeimet dörzsölni kezdóm s azután végig tekintvén a szobán annak egyik sarkában külföldi katona egy en- juhában, fivéremet piHantáin meg a mint két kezével arezát eltakarta és zokogott. Abban a pillanatban, hogy őt megláttam leányom is hangosan kíáltá: — Ni ni, a báesi van itt ! Ezt a felki­áltást egy második is követé, mely a cse­léd ajkairól jött, s körülbelül igy hangzott. — Jézus Mária egv katona ! A szellem, a minthogy annak neveznem kell, e perc/.ben eltűnt, s mi hárman, na­gyobb bátorság okáért beszélgetni kezdéuk egymással, hogy az éjnek rémességet ekként elűzzük. Bár mit mondjanak is önök, uraim és hölgyeim, én hiszek a szellemek létezésé­ben és e hitemben csak megerősít, ennek a levélnek érkezése, mely halálát jelzi annak az embernek, ki nékem talán ép n haldok­lása pillanatában megjelent ezernyi rnértföld daczára is. — Én is nagyságoddal tartok — mondd egy nem épen fiatal százados, torzonborz bajuszát tépegetve, — mert évek előtt vé­lem is hasonló eset történt, melyet feledni életemben soha sem leszek képes. Hu megengedik elbeszélem. Az ezredesné, mint háziasszony, különösen felkérte erre, mi pedig, talán nem is annyira udvarias­ságból miut kíváncsiságból, felette készeknek nyilatkoztunk az elbeszélés hallgatására. — Nagyon régi katona vagyok, mert mióta csak felserdíiltera, mindég egyen­ruhát viselek, - kezd é a százados kissé érzékeny hangon, a mi arról látszott tauu- ságot tenni, hogy az, a miről beszélni készül lelke érzelmeit közelről érinti. Sok csatában vettem részt és igy fel lehet rólam tenni, hogy a magam árnyé­kától nem igen ijedek meg, de ama pilla­natban közel voltam hozzá, hogy eszméle­temet veszítve, a földre essem. Jól emlékszem, egy téli estén volt, mi­dőn őrnagyomhoz kártyapartiera mentem, mely nála minden héten egy bizonyos na­pon, és megbatározott személyek által szo­kott megtartatni. A hó olyau nagy pelyhekben hullott le az égről, hogy mire az őrnagy lakásáig ér­tem épeuséggel olyau voltam miut egy Mi­kulás. Az öru.így szokott vendégei már mind egybe voltak gyűlve, minthogy én egy fou- tos figy elintézése végett kissé elkéstem volt és igy nagyon természetes, hogy érkeztem- mel a kártya partié azonnal meg is kezdő­dött. Már nem tudom, nyertes voltam e, vagy veszítettem, mert hiszen az egész játék oly kicsibe ment, hogy annak feljegyzése való­ban érdektelen lett volna, csak azt tudora, hogy az idő nagyon röpült felettünk s noha már éjfélhez közelitett, a haza me­nésre még egyikünk sem akart gondolni Egyszerre a mint épeu legjobb kilátásaim voltak a partiét megnyerhetni hangos ko­pogást hallottam az ajtón, melylyel épen szemben ültem. Nem tudom miért, de megzavarodtam s hangom nem kevéssé remegett, midőn aj­kaimon e szót ejtem ki, hogy szabad! A vendégek kik mind katonák és edzett férfiak voltak, csodálkozva néztek reátn s csak nem egyszerre mondták : — De hiszen senki sem kopogott. Ma­gam is azt hittem, hogy valami más han­gok, vagy talán csak víziók lőhettek s bele- j nyugodva a többiek véleményébe, tovább folytattam a játszmát, de valami olyan nyug­talanság fogta el egész valómat, hogy min-j den jó kártyám daczáraéu lettem a vesztes.' A következő játszma kezdeténél a kopo-, gás újra ismétlődött, csakhogy az előbbinél jóval hangosabban és úgy, hogy most már tisztán kivehetém, miszerint az a vélem szemben lé\ö ajtón történhetett. Csaknem kihullott a kártya kezemből j annyira remegtem, midőn másodszor is mondám, hogy szabad ! — Mi lelte ezt a fiút, mondá az ezredes többi társával gyanús pillantásokat váltva, már kétszer akar valakit bebocsájtani, holott senki sem jelentkezik az ajtón ? — Én sem hallottam legkisebb neszt sem, — feleié egy főhadnagy, ki közvetlen közelemben ült s mintegy véget vetendő e rám nézve valóban kínos helyzetnek, ki­hívta leguagyobb adoutját, öklét nagy játé­kosok szokása szerint erősen az asztalhoz csapva. Epen a zöld hetest akartam rá tenni, midőn harmadszor és legerősebben hangzott a kopogás az ajtón. Minden kártya kiesett a kezemből s csaknem magamon kívül ki- áltára harmadszor is e szót szabad ! És ekkor nagy robajjal felnyílt az ajtó s fehér ruhában, fehér fátyollal feje körül, ott láttam állni anyámat, a mint halováuy ajkaival mosolygott és fénytelen szemeit reám meresztő. Anyám! sikoltám el magainat erősen beU kapaszkodva az asztalba, mely inogui kez­dett rá nehezedő testem súlya alatt. — Egy asszony ! kiálták a többieu is az ajtó felé tekintve, melynek hangos zöreje magára vonta figyelmüket. Nehány perezre szükségem volt, hogy magamhoz térjek, mert e látomáuy olyzsib- basztó hatást gyakorolt reám, miszerint ab­ban a pillanatban, egyik tagomat som vol­tam képes mozdítani. Végre összeszedtem magamat, s egy so­kat jelentő tekiutet kiséretébeu remegő hau- gon kérdem. — Láttátok? Egyik sem felelt., do valamennyinek ama világosan elárulta azt, a mit előttem tit­I .w> nagyobb odaadással iparkodott megfe­lelni s e részben méltán kiemelendő a parancsnokok szeretetreméltó tevékeny sége. Meg vagyok győződve, hogy azon he lyes irány, mely a folyó évi költségre tó*) megállapításával érvényre lépett, hogy t. i. egyesületi alaptőke szerez­tessék, melynek kamatéiból idővel a működő tagok segélyeztessenek, valamint n választmány részéről kimondott azon határozat, hogy az alapitó tagdijak min­denkor az alaptőkéhez csatoltassanak, nemcsak az egyesület iránti bizalmat s ezzel a pártoló tagok áldozatkészségét fogja előmozdítani, de maguk a működő tagok is nagyobb ambitióval fognak feladatuknak megfelelni sőt újabb és újabb erők lépnek be az egyesület tag­jai sorába. Mint fentebb már jelezni szerencsém volt, az igazgató választmány az elmúlt évben kiválóbb fontosságú kérdéseket nem tárgyalt s csakis egy ügy az, melyre méltán elmondható, hogy az egyesület kiváló érdekét képezi s e? a szt. Anna templom előtti téren ásott kút. Az elmúlt év folyamán a város képvi­selő testületo elhatározta, hogy a plé­bánia templom előtti úgynevezett itató betöltessék. Régebbi időben veszedelem esetén, innen hordatott a viz a vész színhelyére, azonban később a Duna medrének folytonos emolkedése folytán e :on lejárat teljesen eliszaposodott, ugy­aniéira, hogy onnan Üres kocsival alig lehetett kijutni. Eredeti rendeltetésének a folytonos tisztítás daczára sem felel­vén meg, épen ezen okból ezen ngyne- vozott lejárónak betöltése szükségessé vált. Azonban ennek következtében gon dós kod ni kollott arról, miszerint azon esetben, ha a város külterületén ve szcdelem ütne ki, ennek oltásához a szükséges viz kéznél Egyen. Ezen ne­mes intentiótól vezéreltetve Dóczy Fe- rencz főparancsnok a tett mezejéro lé­pett. Mindenek előtt azon iparkodott, hogy a kút ásatásához szükséges összeg megteremtessék, e végből először is ma­gához a képviselőtestülethez fordult mely belátva az emberbaráti czélt, 100 frtot szavazott meg a város pénztárából, azután aláírási ivet vevén kezébe ha­zánk, városunk és egyesületünk nagy­nevű Maecenása Simor János ur bibor- nok hgprimás ő eminentinja ajtaján ko pogtatott, a hol tiszteletteljes kérelme 1 nemcsak hogy meghallgattatott, hanem 100 fit segélyben részesült. Miért is a örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy ő eminent,iájának egyesületünk irányá­ban mindenkor tanusitoát nagybecsű tá megadásáért hálás köszöneteinet nyilvá­níts;! m. A fővárosból. Megszólalt a harezriadó, a csatasorok rendezkednek. Egyelőre még csak a vezérczikkek járják, itt is, ott is egy egy uja.b'> jelöltről hoz hirt a távíró, j fel hangzanak a programmheszédok, aj pártok hatarozotlabb körvonalakat nyer-' neß, a kortesek járják sorra az értő kéziét vacsorákat és hazafias banketté­! két, a korcsmárosok megbontják a ui- lient pinczoállományt, megindula „he-j gyen völgyön lakodalom“ és rekedttorku Borbóesok ordítják, hogy : „ leljen Sut íyomberky Dárius, ke-' rületünk képviselő-jelöltje !“ Mert hát mégis csak szép dolog az' az önzetlen hazafiság, a mely mind-! össze is csak egy pár rongyos ezres bankójába kerül a dicső kandidátusnak. Hiszen bornak, zászlónak mégis csak kell lenni és Borbócs Mihály uram sem terelheti az ő nyáját egy kis csengő nélkül a hazafias táborba. No meg azután nem is mindennap esik ilyen nagy al j kalmatosság, a mikor a hazafiságnak is eleget lehessen tenni, meg a kecske is jól lak batik. j Hit csak előre ti dicső jelöltek ! — jertek mentül többen menteni a szen­vedő hazát, hozzátok kincseiteket és! lássátok, hogy : nem indult még rom­lásnak hajdan erős magyar ! j Hanem szó a mi szó, annyi bizonyos, hogy meleg napokra lehetünk elkészülve. Hiszen annyi félő pártja talán sohasem volt még önnek az országnak, mint mostanság. És erősen candidál valamennyi. Úgy annyira, hogy valóban alig volna cso­dálandó, ha egy szép napon a követ­kező „kis hirdetést“ olvasnék valame- yik újságban : KERESTETIK egy nagy korú, választás alá eső fiatal ember, ki az x-i kerület mandátumát az általunk meghatározandó programm mel­lett elvállalni hajlandó. A gymnasiumot sikeresen végzettek előnyben részesülnek Ajánlatok „a ki kapja, az mar,a“ oöm alatt e lap kiadóhivatalához inté/inJők. És valóban, eltekintve minden tré- Yilói, a képviselőség manapság bizony íehéz kenyér. Bárhova tartozzék, jobbra ragy balra, ütik biz azt jobbra-balra í ís móír jó ha csak szóval, tollal. Mert a legnjahb politikai fegyvor a dorong, meg a záptojás. Legalább Czegléden azzal kapaczitálnak, * Gyönyörű verőfényes délután. A sétányokon csak úgy rajzik a kö­zönség. A sugárút valóságos biicsajáró hely. Fogat-fogat mán, ember ember hátán. A ki szerit ejtheti, siet a sza hadba üdvözölni a tavaszt. Ritka esztendő, a melyben már már cziusban a publikum kijárhat, a zöldbe Most pedig már délutánon kint nagyobb karavánok indulnak útnak. Az ember akár lo is olvassa rólok: ezek a Zug­ligetbe tartanak, az a szentimentális ifjú pár a Margit szigetre pályázik, ez a mosolygó két „halacska“ pedig a Városligetbe hajtat. Magam is a városligetbe szándéko­zom. Mintha csak valami előérzet szállta volna meg a lelkemet, nincsen nyugtom iddig. a inig naponkint egy-egy fél órát czélba nem lövöldöztem. Énnek a vágyamnak pedig a városligetbe játok eleget tenni. Tehát gyorsan fel a „halacskák“ mellé. Köszönök, — semmi válasz. Mintha bizony azért ültem volna fel melléjük. Vártam, hogy majd talán az ő beszél getésükbo köthetek bele valahogy, ha lem biz ók úgy ültek ott, mint valami sóbálvány. Vágtat az omnibusz, azaz lassan ha­lad, — az Oktogon téren vagyunk — és még mindig annyiban, a hogy eliu dúltunk. Egy nagyobb rázkódás. — Bocsánat. Szendo elpirulás, de semmi válasz. Egy alapos körmondat kifundálása után elhatároztam magamat, hogy csak azért ts szóba állok velük. Semmi válasz. No, ez már azután ugyancsak kiho­zott a phlegmámból s a hogy épen egy „szellemes vágással“ kifejezést akarnék adni megbotránkozásomnak, a kocsi meg- V.l, a két kL utitárs szó nélkül leszáll es képzeljék csak kérem — a süket i é m á k intézeté he mennek. ANAKREON. Városi közgyűlés, (Márczius 20. és 21.) A két nap tartott közgyűlés minden revezelesebl) incidens nélkül folyt le. Vz az egyhangúság moly tanácskozá- lainkat eddigelé jellemezte, az uj aerá- ban is fenlarlja magát s aligha leond

Next

/
Thumbnails
Contents