Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 24. szám
az máskép mindaddig, míg a képviselő testület azon része, mely jelenleg rendesen távol marad, valamiféle módon be nem édesgett'*tik. Lehet egyébként, hogy a beállott munkaidő is volt az o!<a, hogy különösen második napon a tanácsterem csengett az ürességtől, pedig volt mi felett tanácskozni, mert a napirend 31 tárgyat foglalt magában. Pap János polgármester d. e. 9 órakor az ülést megnyitván, a napirendre felvett tárgyak elővétele előtt Maliim Lajos képviselő emelt szót, indítványozván, hogy a napirendre fel vett tárgyak közül számosak, az idő megkimélése tekintetéből a szakbizottságokhoz utaltassanak. Brenner József hasonló nézőiét nyilvánítja. Dóczy Feroncz a kaszárnya-ügy mitten állása iránt intéz kérdést a polgármesterié4/. Az előbbi fel s z ó 1 a I ásra. kimondatott, hogy a felvett tárgyak sorozata szerint fog kimondatni, vájjon a bizottsághoz u tusi Itassák-e, vagy som. Az utóbbira nézve pedig felkéretik Horánszky orsz. gyűlési képv., hogy a kaszárnya ügyét a honvédelmi minisztériumnál sürgőssé. Ezzel a napirendre térvén át a közgyűlés, a kőszén kutatási engedély tárgyában leérkezett főispáni leirat minden vita nélkül a jogügyi bizottsághoz uta- sittatott. A bányakapitányság értesítése Bárány János ügyvéd n szére adott kutatási engedély tudomásul vétetett A honvédelmi minisferium pályázati hirdetménye a honvédségi ludovica- akademiábin betöltendő alapítványi helyekre vonatkozólag. Tudomásul vétetik. Nevezetesebb vitát idézett elő Eg- genhoffer Albert bérlet meghosszabbítása iránt beadott kérelmére adott gaz dúsául bizottsági jelentés A gazdasági bizottság kebeléből kiküldött kisebb bizottság, mely a helyszíni vizsgálatot megejtette, azt véleményezte, hogy Eg- genhoffer által Dirt földek holdanként 10 ft évi bér mellett továbbra is meghagyassanak,a mennyiben azok a közgazdasági követelményeknek megfelelőlog kezeltetnek. A gazdasági bizottság hi- j vatkozyán a törvényre, mely szerint a város mindennemű tulajdona nyilvános árverésen adható bérbe, .a kérelmet és a kisbinbizottsági véleményt mellőzni kívánja. Dóczy Antal, Horváth Mihály, Bru- csi J; nos a kisbizottság véleményét.pártolókig szólaltak tel. formán, n intha valaki simogatna eugemefc. Az érintés olyan sajátságos érzést keltett bennem, hogy mintegy villányütésre hirtelen tölegyenesedcem az ágyban s minden további gondolkozás nélkül, leányom és cselédem nevét csaknem egyszerre kiál tára. A kiáltásra, mely hihetőleg igen erős lehetett mind a kettő felébredt ijedten kérdezvén tőlem, ha vájjon akarok-e valamit ? Elszégyeltera magamat e gyerekes magam- viseleteért, annyival is iukább minthogy a szobában minden legnagyobb rendben volt és hogy szégyenemet némileg elpalástoljam, azt mondtam a cselédnek ne horkoljon olyan uagyou, mert attól nem tudok aludni. Azután ismét csend lett, de már az álom messze elkerült mert most már egyre azon gondolkoztam, hogy az a mit éreztem, mi is lehetett lulajdouképeii ? Nem volt időm sokáig gondolkozni, mert az előbbi hideg tárgy ismét érinté homlokomat, csakhogy most erősebben az előbbinél és sokkal sulyosabbau. Ismét felugrottam s ébrenlétemről meggyőződést szerzendő szemeimet dörzsölni kezdóm s azután végig tekintvén a szobán annak egyik sarkában külföldi katona egy en- juhában, fivéremet piHantáin meg a mint két kezével arezát eltakarta és zokogott. Abban a pillanatban, hogy őt megláttam leányom is hangosan kíáltá: — Ni ni, a báesi van itt ! Ezt a felkiáltást egy második is követé, mely a cseléd ajkairól jött, s körülbelül igy hangzott. — Jézus Mária egv katona ! A szellem, a minthogy annak neveznem kell, e perc/.ben eltűnt, s mi hárman, nagyobb bátorság okáért beszélgetni kezdéuk egymással, hogy az éjnek rémességet ekként elűzzük. Bár mit mondjanak is önök, uraim és hölgyeim, én hiszek a szellemek létezésében és e hitemben csak megerősít, ennek a levélnek érkezése, mely halálát jelzi annak az embernek, ki nékem talán ép n haldoklása pillanatában megjelent ezernyi rnértföld daczára is. — Én is nagyságoddal tartok — mondd egy nem épen fiatal százados, torzonborz bajuszát tépegetve, — mert évek előtt vélem is hasonló eset történt, melyet feledni életemben soha sem leszek képes. Hu megengedik elbeszélem. Az ezredesné, mint háziasszony, különösen felkérte erre, mi pedig, talán nem is annyira udvariasságból miut kíváncsiságból, felette készeknek nyilatkoztunk az elbeszélés hallgatására. — Nagyon régi katona vagyok, mert mióta csak felserdíiltera, mindég egyenruhát viselek, - kezd é a százados kissé érzékeny hangon, a mi arról látszott tauu- ságot tenni, hogy az, a miről beszélni készül lelke érzelmeit közelről érinti. Sok csatában vettem részt és igy fel lehet rólam tenni, hogy a magam árnyékától nem igen ijedek meg, de ama pillanatban közel voltam hozzá, hogy eszméletemet veszítve, a földre essem. Jól emlékszem, egy téli estén volt, midőn őrnagyomhoz kártyapartiera mentem, mely nála minden héten egy bizonyos napon, és megbatározott személyek által szokott megtartatni. A hó olyau nagy pelyhekben hullott le az égről, hogy mire az őrnagy lakásáig értem épeuséggel olyau voltam miut egy Mikulás. Az öru.így szokott vendégei már mind egybe voltak gyűlve, minthogy én egy fou- tos figy elintézése végett kissé elkéstem volt és igy nagyon természetes, hogy érkeztem- mel a kártya partié azonnal meg is kezdődött. Már nem tudom, nyertes voltam e, vagy veszítettem, mert hiszen az egész játék oly kicsibe ment, hogy annak feljegyzése valóban érdektelen lett volna, csak azt tudora, hogy az idő nagyon röpült felettünk s noha már éjfélhez közelitett, a haza menésre még egyikünk sem akart gondolni Egyszerre a mint épeu legjobb kilátásaim voltak a partiét megnyerhetni hangos kopogást hallottam az ajtón, melylyel épen szemben ültem. Nem tudom miért, de megzavarodtam s hangom nem kevéssé remegett, midőn ajkaimon e szót ejtem ki, hogy szabad! A vendégek kik mind katonák és edzett férfiak voltak, csodálkozva néztek reátn s csak nem egyszerre mondták : — De hiszen senki sem kopogott. Magam is azt hittem, hogy valami más hangok, vagy talán csak víziók lőhettek s bele- j nyugodva a többiek véleményébe, tovább folytattam a játszmát, de valami olyan nyugtalanság fogta el egész valómat, hogy min-j den jó kártyám daczáraéu lettem a vesztes.' A következő játszma kezdeténél a kopo-, gás újra ismétlődött, csakhogy az előbbinél jóval hangosabban és úgy, hogy most már tisztán kivehetém, miszerint az a vélem szemben lé\ö ajtón történhetett. Csaknem kihullott a kártya kezemből j annyira remegtem, midőn másodszor is mondám, hogy szabad ! — Mi lelte ezt a fiút, mondá az ezredes többi társával gyanús pillantásokat váltva, már kétszer akar valakit bebocsájtani, holott senki sem jelentkezik az ajtón ? — Én sem hallottam legkisebb neszt sem, — feleié egy főhadnagy, ki közvetlen közelemben ült s mintegy véget vetendő e rám nézve valóban kínos helyzetnek, kihívta leguagyobb adoutját, öklét nagy játékosok szokása szerint erősen az asztalhoz csapva. Epen a zöld hetest akartam rá tenni, midőn harmadszor és legerősebben hangzott a kopogás az ajtón. Minden kártya kiesett a kezemből s csaknem magamon kívül ki- áltára harmadszor is e szót szabad ! És ekkor nagy robajjal felnyílt az ajtó s fehér ruhában, fehér fátyollal feje körül, ott láttam állni anyámat, a mint halováuy ajkaival mosolygott és fénytelen szemeit reám meresztő. Anyám! sikoltám el magainat erősen beU kapaszkodva az asztalba, mely inogui kezdett rá nehezedő testem súlya alatt. — Egy asszony ! kiálták a többieu is az ajtó felé tekintve, melynek hangos zöreje magára vonta figyelmüket. Nehány perezre szükségem volt, hogy magamhoz térjek, mert e látomáuy olyzsib- basztó hatást gyakorolt reám, miszerint abban a pillanatban, egyik tagomat som voltam képes mozdítani. Végre összeszedtem magamat, s egy sokat jelentő tekiutet kiséretébeu remegő hau- gon kérdem. — Láttátok? Egyik sem felelt., do valamennyinek ama világosan elárulta azt, a mit előttem titI .w> nagyobb odaadással iparkodott megfelelni s e részben méltán kiemelendő a parancsnokok szeretetreméltó tevékeny sége. Meg vagyok győződve, hogy azon he lyes irány, mely a folyó évi költségre tó*) megállapításával érvényre lépett, hogy t. i. egyesületi alaptőke szereztessék, melynek kamatéiból idővel a működő tagok segélyeztessenek, valamint n választmány részéről kimondott azon határozat, hogy az alapitó tagdijak mindenkor az alaptőkéhez csatoltassanak, nemcsak az egyesület iránti bizalmat s ezzel a pártoló tagok áldozatkészségét fogja előmozdítani, de maguk a működő tagok is nagyobb ambitióval fognak feladatuknak megfelelni sőt újabb és újabb erők lépnek be az egyesület tagjai sorába. Mint fentebb már jelezni szerencsém volt, az igazgató választmány az elmúlt évben kiválóbb fontosságú kérdéseket nem tárgyalt s csakis egy ügy az, melyre méltán elmondható, hogy az egyesület kiváló érdekét képezi s e? a szt. Anna templom előtti téren ásott kút. Az elmúlt év folyamán a város képviselő testületo elhatározta, hogy a plébánia templom előtti úgynevezett itató betöltessék. Régebbi időben veszedelem esetén, innen hordatott a viz a vész színhelyére, azonban később a Duna medrének folytonos emolkedése folytán e :on lejárat teljesen eliszaposodott, ugyaniéira, hogy onnan Üres kocsival alig lehetett kijutni. Eredeti rendeltetésének a folytonos tisztítás daczára sem felelvén meg, épen ezen okból ezen ngyne- vozott lejárónak betöltése szükségessé vált. Azonban ennek következtében gon dós kod ni kollott arról, miszerint azon esetben, ha a város külterületén ve szcdelem ütne ki, ennek oltásához a szükséges viz kéznél Egyen. Ezen nemes intentiótól vezéreltetve Dóczy Fe- rencz főparancsnok a tett mezejéro lépett. Mindenek előtt azon iparkodott, hogy a kút ásatásához szükséges összeg megteremtessék, e végből először is magához a képviselőtestülethez fordult mely belátva az emberbaráti czélt, 100 frtot szavazott meg a város pénztárából, azután aláírási ivet vevén kezébe hazánk, városunk és egyesületünk nagynevű Maecenása Simor János ur bibor- nok hgprimás ő eminentinja ajtaján ko pogtatott, a hol tiszteletteljes kérelme 1 nemcsak hogy meghallgattatott, hanem 100 fit segélyben részesült. Miért is a örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy ő eminent,iájának egyesületünk irányában mindenkor tanusitoát nagybecsű tá megadásáért hálás köszöneteinet nyilváníts;! m. A fővárosból. Megszólalt a harezriadó, a csatasorok rendezkednek. Egyelőre még csak a vezérczikkek járják, itt is, ott is egy egy uja.b'> jelöltről hoz hirt a távíró, j fel hangzanak a programmheszédok, aj pártok hatarozotlabb körvonalakat nyer-' neß, a kortesek járják sorra az értő kéziét vacsorákat és hazafias banketté! két, a korcsmárosok megbontják a ui- lient pinczoállományt, megindula „he-j gyen völgyön lakodalom“ és rekedttorku Borbóesok ordítják, hogy : „ leljen Sut íyomberky Dárius, ke-' rületünk képviselő-jelöltje !“ Mert hát mégis csak szép dolog az' az önzetlen hazafiság, a mely mind-! össze is csak egy pár rongyos ezres bankójába kerül a dicső kandidátusnak. Hiszen bornak, zászlónak mégis csak kell lenni és Borbócs Mihály uram sem terelheti az ő nyáját egy kis csengő nélkül a hazafias táborba. No meg azután nem is mindennap esik ilyen nagy al j kalmatosság, a mikor a hazafiságnak is eleget lehessen tenni, meg a kecske is jól lak batik. j Hit csak előre ti dicső jelöltek ! — jertek mentül többen menteni a szenvedő hazát, hozzátok kincseiteket és! lássátok, hogy : nem indult még romlásnak hajdan erős magyar ! j Hanem szó a mi szó, annyi bizonyos, hogy meleg napokra lehetünk elkészülve. Hiszen annyi félő pártja talán sohasem volt még önnek az országnak, mint mostanság. És erősen candidál valamennyi. Úgy annyira, hogy valóban alig volna csodálandó, ha egy szép napon a következő „kis hirdetést“ olvasnék valame- yik újságban : KERESTETIK egy nagy korú, választás alá eső fiatal ember, ki az x-i kerület mandátumát az általunk meghatározandó programm mellett elvállalni hajlandó. A gymnasiumot sikeresen végzettek előnyben részesülnek Ajánlatok „a ki kapja, az mar,a“ oöm alatt e lap kiadóhivatalához inté/inJők. És valóban, eltekintve minden tré- Yilói, a képviselőség manapság bizony íehéz kenyér. Bárhova tartozzék, jobbra ragy balra, ütik biz azt jobbra-balra í ís móír jó ha csak szóval, tollal. Mert a legnjahb politikai fegyvor a dorong, meg a záptojás. Legalább Czegléden azzal kapaczitálnak, * Gyönyörű verőfényes délután. A sétányokon csak úgy rajzik a közönség. A sugárút valóságos biicsajáró hely. Fogat-fogat mán, ember ember hátán. A ki szerit ejtheti, siet a sza hadba üdvözölni a tavaszt. Ritka esztendő, a melyben már már cziusban a publikum kijárhat, a zöldbe Most pedig már délutánon kint nagyobb karavánok indulnak útnak. Az ember akár lo is olvassa rólok: ezek a Zugligetbe tartanak, az a szentimentális ifjú pár a Margit szigetre pályázik, ez a mosolygó két „halacska“ pedig a Városligetbe hajtat. Magam is a városligetbe szándékozom. Mintha csak valami előérzet szállta volna meg a lelkemet, nincsen nyugtom iddig. a inig naponkint egy-egy fél órát czélba nem lövöldöztem. Énnek a vágyamnak pedig a városligetbe játok eleget tenni. Tehát gyorsan fel a „halacskák“ mellé. Köszönök, — semmi válasz. Mintha bizony azért ültem volna fel melléjük. Vártam, hogy majd talán az ő beszél getésükbo köthetek bele valahogy, ha lem biz ók úgy ültek ott, mint valami sóbálvány. Vágtat az omnibusz, azaz lassan halad, — az Oktogon téren vagyunk — és még mindig annyiban, a hogy eliu dúltunk. Egy nagyobb rázkódás. — Bocsánat. Szendo elpirulás, de semmi válasz. Egy alapos körmondat kifundálása után elhatároztam magamat, hogy csak azért ts szóba állok velük. Semmi válasz. No, ez már azután ugyancsak kihozott a phlegmámból s a hogy épen egy „szellemes vágással“ kifejezést akarnék adni megbotránkozásomnak, a kocsi meg- V.l, a két kL utitárs szó nélkül leszáll es képzeljék csak kérem — a süket i é m á k intézeté he mennek. ANAKREON. Városi közgyűlés, (Márczius 20. és 21.) A két nap tartott közgyűlés minden revezelesebl) incidens nélkül folyt le. Vz az egyhangúság moly tanácskozá- lainkat eddigelé jellemezte, az uj aerá- ban is fenlarlja magát s aligha leond
