Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 20. szám

Esztergom. VI. évfolyam.

20. szám.

Vasárnap, 1884. márczias 9-én

Városi s megyei érdekeink közlönye.

/V\ EG.IKI ENIK HETENKINT KÉTSZER!

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ÁR:

ELŐFIZETÉSI

egén* évre.............................................G ÍYt

fél évre..................................................3 w

négy edé v ro

.............................................I „

E

gyes szám ára 7 kr.- It r.

r*o

SZERKESZTŐSÉG:

Széchenyi tér 35.

Iiová n I:i|> »7,c]l(>mi részét, illet«" kö’/.lemdiiyek litiI«1 oinlJSfc.

KIADÓHIVATAL:

jSzÉCHENI'TÉR ^ry,

hová <1 liivntfilos s ;i ningán hirTiTósuk, ;i. íiyilllerho .szánt lt«*>'/.- loméiiyolt, elíil izet esi pénzek és rocl:i.m;llá»nk iutézeinliík.

HIRDETÉSEK.

IllVATAI.OS IIUtllETÉSKK :

1 KT.őtííI 100 «u«*ig — fi t. 75 ler. ] 00—200-ig . 1 „ f,0 „

200—!i()0-i«r . 2 „ 25 „

ISélyejjilfj .T0 kr.

Rí A n A N111IM > ETE8 E K

megállapoilJs szoriat lőhető I*<gj 11 tányosalilém kiljsüItatnék.

NY I I.TTIíIt som 20 itr.

(P. L.) Ez év omlóké fel ejtheti on marad inig 0 haza, földjén egy magyaréi.

Ez év történelmi eseménye örök he tűkkel van följegyezve hazánk történői mi könyvében.

Ez óv ébresztette föl a magyart szén dergő álmából.

Ez év lelkesítette önérzetre s ösztönözte a nemzetet a nagy költő szavával : „Itt az idő, most vagy soha.“

Ez év vetette meg alapját a szabadságnak.

Ez év szabadította föl a jobbágyot az ő szolgai szerepéből.

Ez óv teremtette meg, hogy a ma gyár állam vagyona a nemzet érdekében és kizárólag javába fordittussék, a magyar kereskedést nemzeti politika run dezi, törvényeinket egy hazánk polgáraiból alakult országgyűlés alkotja, a inüipar fej lését, melynek oly dús szellemi és anyagi elemeivel hiruuk, idegen érdek többé nem gátolja.

Vájjon kik azok és hol vannak, kik e talajt részünkre megteremi ették ? -- Azok már elköltöztek, azokat kevés kivétellel sírhatom fedi, a kik küzdöttek, harczoltak a szabadságért, dicsőén estek el a csatatéren, most már egyes emlékek jelölik nagyságukat, halhatatlanságukat.

Koszom/,zuk meg ez emlékeket ma, mert ezek nem önmagukért, hanem a későbbi nemzedék javáért dicsőén estek el.

Két szellemi kép van előttem : az egyik képzelet a mely visszatükrözi azon számtalan síremléket, mely alatt a 48 hau elesett honvédőink '»yugosznak.

A másik kép az égen a visszaemlékezés fát.a morgíinája elővarázsolja azon csatákat, melyeket 48-ban a magyar oroszlán bátor-ággal vívott, mind a két kép fölé az agg Kossuth áldó keze vau kitárva.

Mind a két kép előtt márczius lóikén boruljunk le s emlékezzünk m-‘g hőseinkről, dicsőséges bajnokainkról !

Gazdasági levél.

Nincs talán pálya a kerek ég alatt, moly annyira magába ölelne több más szaktudományt a maga önállósága mellett mint a mezőgazdasági.

A jó mezőgazdának okvetlen kell érteni az állatorvosi, sokszor az ember orvosi tudományhoz, a mérnökséghez, a gyár ipáihoz, jogtudományhoz, a keres- ív delemhez a vegyészeihez, a gépé szethez stb. itt el nem számolható dolgokhoz, igy annál nagyobb előny azon gazdára nézve, ki idejét saját önképzésére is igyekszik értékesíteni —- a tudomány egy-ogy újabb vívmánya, mely az ő érdekeivel lehetőleg röviden, de annál behatóbban foglalkozik.

Hangsúlyozni kell e tételt, hogy röviden és behatóan, már csak azért is, mert „az idő pénz“ elvénél fogva igen sok esetben oly Írókkal s oly művekkel találkozunk a hírlapok hasábjain is, tue lyek a, mellett, hogy teljesen érdektelen dolgokkal bíbelődnek, hosszulére eresztve a gazdának idejét rabolják, mert csak haszonnak nem mondhatjuk azt, midőn egy óráig olvassa s tanul mányozza az ember a gazd. czikkot és midőn végére ér oda lyukad ki a dolog, hogy ott vagyunk a hol voltunk. E hibába esni nem akarván lehetőleg röviden ismertetünk elv dolgot a mely

nemcsak a gazdának, de az országnak is vitális érdeke.

Rövid ideje, hogy elhagyta a sajtót, egy kis tüzet Krausz Károly állami állatorvos kitűnő tollából, mely a keleti ma rh; 1 vésszel f0gIaI k0zik.

A keleti marhavész ragály anyaga újabb górcsövi adatok nyomán nem egyéb, mint egy posványos fekete földben tenyésző górcsövi gomba, mely valószínűleg Ázsiában és déli Oroszország lapályain, a nedves fekete talajban keletkezik s jut az ottani marba szervezetébe.

Az iró szerint oda kell igyekezni a gazdának, hogy a betegséget már esi fájában felismerje és megsemmisítse.

I Azon pill mattól kezdve t hát, hogy 1 az állat a kór anyaga által befertőz i tet.ve lett a betegség kitöréséig bízó- ! i:yos idő fo’yik lo s ez a kór lappan gási ideje, mely 4—5 napig tart, mely idő alatt az állaton 1—2 foknyi bő emelkedés s egész magaviseletén bizonyos kimondhatatlan idegenszerűség tűnik fel, majd kitör a kór az állaton s a 6 ik napon a bőrön, a nyákliártyákon erős gyulladás észlelhető, mely kdtoges, vagy küteg nélküli lefolyást ve z. Ha. a 7 — 8 ik napon a kütegek felfakad nak, az egész testet var borítja cl, — melyből a nyákos kifolyás 2—4 nap múlva megszűnik, az állat enni kezd s a betegség felléptétől számítva 12 -15- dik napon az állat farkbojrjáuak elvesztésével teljesen meggyógyultunk to kiüthető. Vemhes állatok borjai ha a kör lefolyása alatt el nem vétetnek, rendszerint vészmentesok szoktak lenni e bajtól.

Ha azonban a kiiteges alak som fel nem lép, sem fel nem fakad, hanem

vissza fejlődik s a váltnányok inkább eltűnnek, a kór kimenetele iránti jóslat liatározottan KedvezőtIon.

Az állat óriási lázban szenved, nyög, levegő után kapkod, fogait csikorgatja s egyes izmai rángatóznak

A szervezet e végső kiizködésbou ritkán győzedelmeskedik a betegség felett, ellenkezőleg kevés kivétellel elhull.

Szerencsére a keleti marhavész nálunk nem tartozik a mindenuapi betegségek közé,

Megjegyzem, bogy a marhavészre orvosszer nincs, különben annak gyógyítása törvényesen tiltva is van.

Legbiztosabb szer még a bunkó észszerű alkalmazása, habár az állam és egyeseknek legtöbb kárt is okoz, de ettől a bulláknak és bőröknek s mindon ragály fogható tárgyaknak kíméletlen megsemmisítésétől s illetőleg fertőtleni- j lésétől eláll au i semmi esetre nem lehet,, j Az 1874. évi XX. tvezikk gondos- k -dik a kárt szenvedett felek részbeli ái pótlásáról.

SZOBONYA BERTALAN.

E32TIES3M VAEMESVE

statisztikai, történel.ni és helvrajzi leírása,

vázlatosan összeállítva

egy történetkedvelő esztergomi polgártál 1827.

(Latinból fordította P. J.)

(15. Közlemény.)

RÉSZLETES LEÍRÁS.

Kuklaouder u án következett S-ehnhk- 11 echt Miksa, ki igen eszes és jámbor férfin volt s kinek Esztergomban nagy érdemei vannak, mert az egész idő alatt, mig Esztergom várának élén áll vnla, semmi egyebet nem t.ott- mint hogy azt a keresztényeknek haszr ná Illatévá te eye s eloldd jókarba visz,

Az „Esztargoa ás Tidika“ tárcája.

01T \\10x, a nuxdatak . . .

Mikor a madarak Tavaszi dalt zengtek,

Akkor vallottunk mi Egymásnak szerelmet.

S mikor a madarak Elköltöztek ősszel,

Akkor esküdtél meg Egy más szeretőddel.

IioC3uifá<jo:> ecTc .. .

Szép holdvilágos este volt,

Hogy tőled válnom kellett,

Ott ültünk némán, szótlanul A kertben egymás mellett.

Keblemre hajtva főiedet,

Patakként hullt a kényed,

Szeretni nem, — csak sírni tudsz,

No, mert az sokkal könnyebb

LÁNYI ADOLÁR.

(Eredeti kép rajz nélkül.)

Vidáman kurjongató hetyke legénykék vonják magukra a világos nappali komoly )l kisvárosi publikum figyelmét, a mint végig u nótázuak az utczáu pántlikás kalappal, kurta i niómoiral s ősi szabadalommal.

Ezek az úgynevezett katona-koroszlalv- beliek. Behívták őket sorozásra. Behívtak egyszerre százat is és marad közülök vagy huszonöt, a ki katonának termett.

A többi amolyan sepleta népség, a mely csak kurjantással s néhány óráig tartó elkeseredett kicsapongással vonja magára a haza figyelmét, azután megint eltűnik a mindennapi élet nullái között.

Hauern arra az egy napra azután ki is tesz a zsebén, a tüdején meg a jókedvén mindegyik.

Emberszámba érzi magát az utolsó görcs is. a ki hősi heje.hujával tenoroz végig az I utczáu s kitéreti széles Htjából azt, a kinek különben Kezet szokott csókolni.

1 A dinom-dánomos napokban a mi Muu- gónkia is elragadt egy kis excedáló láz, hiszen ilyenkor jussa vau hozzá.

Beállít és jelenti :

— Máma fognak sorozni,

A hat arasznyi emberke olyan mámorosán mosolygott, mint egy satyr s olyan állásba vágta magát, mint Thersites, mikor haragszik.

A termész-t egy kicsit sarcasücusan bánt vele. Sajtóhibákkal teremtette, gnomnak ! idomította.

Tizenkilenc// esztendő tévedésből sornko- I zik alacsony vállait) s a csomó emberke : azok közé tartozik, a kik örök gyerek-számba 1 születtek.

A kiket akkor is tegezünk, mikor már bajuszt viselhetnének, ha a zsugori természet még ezt a kis tekintélyi ajándékát sem vonta volna meg tőlük.

1 A kiket sokan gúnyolnak, azok rendesen

gúnyos természet íiekke válnak. MnuIna k visszaváj^ni hol csípősen, hol gorombái', hol hivatalból.

És belenyugszauak keserű ínivoltukba bizonyos humoros megadással.

— Hát sorozás»a indulsz Mungó !

— Sorozásra bizony — monda s apró szemeiben föllobbant néháin pillanatnyira az önérzet lángja, mely azonban csakhamar kialudt.

— És hol a nemzeti pántlika a kalapodról P

— Még nincs, de lesz.

— Föltedd ám, mert úgy kívánja azt a regula, meg a nyomda becsülete.

— Föl is (eszem. Jónapot

És a természet óriási eleven snjtóh’bája visszasiet a nyomdába, a hol nagy sensa- t.iót csinált az, hogy Mungót sorozásra hívták.

Mungót, a ki eddig csak sajtóhibákat! csinált, kéziratokért látott, lapokat hordott, különben semmi okot, se szolgáltatott arra,, hogy valaki ne sajnálja.

A festékfelhordó J muário, a ki olyanj kedélyes kiirjantással tud kaczagni, folyto-! nos in észrevételeket rögtönzött azon a zamatos nyelven és humoion, melyet leírni) nem szoktunk. Mungó csak tűrte egy darabig, azután rendreutasitotfa.

Erre a nyomda másik sarkából pattodnak ki a gúny rakétái s egyenest Mungó szedő- szekrénye felé. Mungó pompás lölsem vészivel szedi csomóba apró ólom collégéit s csinál olyan óriási sajtóhibákat,, hogy Európára; szóló mutatványokat lehetne belőlük kiadui.

D • hát mikor nem hagyják nyugton. i

Furcsa népség is az a nyomdabtdi népség. Csípős, gúnyos, incselkedő és furfangos. A kit czélba vesz, azt kíméletlenül össze is lövöldözi, mert a betüvető ember hozzá született már ehez a mesterséghez.

Mindenki a maga szekrénye mellől szórj- saját termésű élczeit s különösen ilyen renda kívüli alkalomból még a Móni gyerek is neki adja magát a satyrám.k.

— Csak te hallgas! Te még csak gyerek vagy hozzám képest! —• utasítja rendre Mungó az ő szomszéd collégáját., a ki szintén sajtóhibáiról, laphordásáról és kéziratért iramodásáröl nevezetes.

Egyszerre csak leteszi a szedést s a legalacsonyabban lógó kabáthoz és sapkához lép.

— Be vagyok rendelve, most már csakugyan mennem kell — jelenti az első szedőnek hivatalosan

— Csak ne soká időzz, mert veled hamar elvégeznek — adja ki az útlevelet a főszedő.

Mungó keserűen mosolyog.

— Csak olyan numeráin vau, mint másnak, csak addig fognak velem veszödui, mint mással.

— De valahogy be ne válj ám .

— Még az se lehetetlen.

— Azután okosan álld meg n helyedet.

— Már az az ;ón dolgom.

És Mungó elhagyta a nyomdát. Abban a perczben megszűnt iu *.s lenni s a nap hősei közé lépett. A nap hősei közé,a kiknek szabadalmuk vau rá, hogy szabad kurjongatni ok tetszésük szerint, károm kodniok gusztusuk szerint s inniok kedv ük szíriül. de csak egy napig.