Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 13. szám
Esztergom, VI. évfolyam. 13. szám. Csütörtök, 1884. feli nw 1 í-én MeG.IEL.EN1K HETEN KI NT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. eju‘K7. övic fél i% re . Megy eilév I C f.i.ó fizetési ah Egyes szil ni áru 7 kr. 0 Irt Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: ^SZÉCHENYI TÉR y. hová :i liip szellemi részét illető közlemények küMoinlíSIr. KIADÓHIVATAL: |Sziíc:HEN[- I ÉF? Sj^., hová :t hi vfi(:ilos s :i neigiiu Ilii'lelések, .ti liyilllérhe szánt köz- leiiiiMivek, elíílizel.ósi |n;nzek és reehimiilásiik iiilézeudök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIUDFTFSiOK : I szótól 100 szóiir — fi r 75 kr. J !)0—200-ig . 1 „ 50 „ «00 — 300-ig . 2 „ 25 „ núlye^ilíj 30 kr. MAOANIIIHDISTHSIÍK megállásod-is szerint luJiel.ő legjutáiiyosabl'.'in közül to tuek. NYILTTKIL sora 20 itr; r i tí1 cfU c toÓ 'Gá í . (Farsangi táreza.) Délután négy ón volt már s az esti bálra megrendelt ruha még mindig nem készült el. Henriette az izgatott papát már harmadszor küldi : ■>— .Az istenért láss utána. Rossz sejtelmeim vaunak. A papa harmadszor teszi meg ugyanazt, az utat. Es harmadszor mondja el ugyauezt:-— Siessenek leérem a befejezéssel. Leányom nagyon türelmetlen. , A lázasan dolgozó szabólegények és varrónők glédájából kiegyenesedik egy czikk- ezakkos termetű, hórihorgas alak s félig suttogva válaszolja : — Öt perez múlva kérem. . ~t- Már harmadszor hallom. — Becsületszavamra kérem. — Úgy látszik hogy maguknál öt perez egy óra. — Kételkedik bennem ? És neheztelve nézte végig a türelmetlen papát. Meg volt sértve. A báliruha gyárosok mindnyájan Sebestyén uira tekintettek, a ki csak akkor adja ki a becsületszavát, mikor válságos a helyzet s a ki nevezetes arról, hogy ha striked ni kezd, akkor azután nem fog rajta semmi hatalom. Sebestyén ur letette az ezer fodros báli ruhácskát s kalapja niáu nyúlt. A papa. megdöbbenve nézett reá. — Inkább kivárom az öt perczet. — Tessék. — De hová készül az istenért ? — Egy kis sétára. — És a báliruha ? — Többet ér az én becsületszavam egy milliárd báli ruhánál. — Elhiszem Sebestyén ur. — Én pedig bebizonyítom.-- Ugyan ne érzékenykedjék Sebestyén ur. Es a papa kénytelen kezet fogni a rátar- fós szabóval, a ki diadalmasan tekint collégé ira. — Köszönöm a sutisfactiót, ! Olyan ünnepélyesen adja ki ezt a nvilat- ! kozatot, bogy néhány varrónő nem rejthette el a mosolyát. A furcsa Sebestyén ur neki fogott megint a munkának. A papa az alatt elszítt tiz cigarettát, kigondolt busz meglepetést s kiszámított harminc/ számlát. Már a negyvennél tartott. Ekkor Sebestyén ur kivette az óráját. — Punctumosan öt perez ! És át adta a ruhát egy kis piszkos fiúnak, a ki finom takaróba csavarta és indulóra készült. — Szolgálhatok egy regaUtásszal ? — kérdi a papa Sebestyén űrtől. — Nem szívok regalitászokat. — Talán cigaref.tet. — Köszönöm. Megelégszem egy kézszo- ritással. A művészet muiuapság igen mérsékelő igényekkel dolgozik. És' Sebestyén ur olyan önérzettel ült le megint dolgozó asztala elé, akár csak egy Micliel Angelo. Tel.,ót itt kezdődik a művészet s a művész, itt a szabó műhelyből] és Sebestyén urrai. A furcsa Sebestyéu ur mondásában volt egy kis igazság. Egy bálimba kigondolásához és elkészítéséhez csakugyan hevesebb phautasia s több alkotó erő szükséges, mint egy unalmas hálókabát születéséhez. Azután egy bál diadalaihoz ki ád többet a szabónál? Nem az ő érdeme-e, hogy a legfölségesebb termetek olyan pompásan érvényesülnek? Nem az ő érdeme-e. hogy Elvira gyönyörű karjait s vakító vállát nem lopja el a báli ruha ? Nem az ó érdeme-e, hogy a legszebb tartalomhoz kigondolja a legszebb formát ? A legszebb formái, mely csak egy éjszakára szól s gyakran az egész életro kihat? De ne folytassuk tovább a nőszabó „művészet* dicsőségét, mert azután S*- bestyén urrai épen nem lehetne beszélni. (Már pedig az ő csontos ujjúi saző művészi rögeszméi anélkül is makacsok. A ruha megérkezett. Henriette körül forgott minden figyelem 18 minden kéz. A mama tündöklő mosollyal, a papa önérzetes diadallal, a szobalány áhitatos csodálattal s a szakácsáé tulvilági gyönyörrel nézte, hogy miként lép elő ab- j ból a báliruhából a tüudérleány. Akár csak ■ a mesében. Karcsúbb derekat, teltebb karokat, vakítóbb vállakot s formá-abb termetet még Michel Angelo se festhetett és faraghaloti, volna. Azután az a phantastikus iz és. Olyan az a ruha, mintha százezer átlátszó linóin fehér pókhálóból leuiio összeállítva. Átlátszó, nagyon átlátszó jó* darabra. HtIrány rózsák díszíti le. Az atlasz derék imádságos egy plastikával domborodik ki. Mennyi harmónia. Mennyi művészet. Sebestyén ur bizonyára nem mindennapi gyönyörrel fog leskelődni a karzatról s önérzettel mouologizálja el : — Ez is az éu művészetem! Hat kéz húzza föl a szinte láthatatlan lábacskára a pikáns kis atlasz czipőcskét. Olyan kedves, olyan kaczór,- ‘olyan csókol ni való kis pár atlaszlábacskát alig lehet jmajd többet látni a báli tereiubeu. A 'fodrásznő munkája közben visszavonul a mama, hogy rövid idő múlva mint született gardedame t'érjeu vissza. Igénytelen I elegantiával, jóizlésíi egyszerűséggel' öltötte magára legszebb selyemruháját, hiszen az ő kis Henri et-feje az első bálra készül. Nem illik olyankor a mamáinak egy sugarat se elvenni az uj csillag fényébőlA papának azonban nagy inalheurje fcá- j madf. Egy kis Figaró szappanozta be a harmadik szobában olyan hatalmasan, hogy egy százesztendős ember szakáin uott rajta szappanból. j A papa türelmetlenkedni kozdett s erősen debachált az idő s a szappan pvé.dálása , ellen. Figaró pedig olyan zavarba esett, j hogy az első vágásnál egy kis nyomtatott il-betüt faragott az arczára. ' — Ab ez már mégis csak ügyetlenség■ Hajó-malom iparunk hanyatlás. (P—r) Mikor e kérdést szellőztetjük, még a csodálkozás felkiáltása sem lel) benliot el ajkainkról, mert hiszen annyi hanyatló iparág között ez rendelkezik amúgy is a legtöbb attribútummal a hanyatlásra. Meg is látszik, hogy úgy a törvényhozás, mint a kormány köreiben amolyan élő halottnak tekintik, melyben van ugyan még az életből valami kevés, do csak annyi, hogy önmaga erejéből inog so halhasson. Nam vagyunk a szabadság nagy eszméjével szemben semennyire sem elfogultak s szeret nők azt minden hazai intézményünkben kifejlődve és magasztosulva látni, de midőn a .szomszéd, eultur nemzetek körében élő példák arra mutatnak, hogy az ipar-szabadság kitörj ősz téso helyett annak bizonyos mér téliig való megszorítása kívánatos, hazai iparunk egyes ‘ágadban előforduló beteg ségi kórtíinéték pedig a mindinkább 1 szabadossággá fajuló általános iparszabadság némi korlátozásait kívánnák meg, nem hagyhatjuk tzó nélkül a közfigyelem és közbeszéd tárgyát képező törvényjavaslattal egyidejűleg csupán helyi szempontokból mogemliteni, mily kevéssé várható e javaslat törvénnyé emelésétől különösen iparunk ezen ágára üdvös és jótékony eredmény Megengedjük, hogy hajó-malom iparunk hanyatlásának egyik figyelemreméltó oka a gőz- és műmalmok létezésében, azok könnyebb és nagyobb forgalmában a, Iisztkereskodésnok jelenleg már a vidéken is nagyobb mértékű ér vényesülésében, különösön pedigjnemzetgazdasági lianyatlásiiuknaii s a fold míves osztály mindinkább fokozódó elszegényedésében rejlik, de miiidazálla'l egyes vidékekre nézve a hajó-malom ipar 1 fen tartása nem csekély fontosságú kérdés. Pedig azt tapasztaljuk, hogy a „du- nagőzhajózási társaság“ érdekében történő folyammeder változások nem sokára 1 minden más egyéb, arra irányzott fco- j vékonyság nélkül is meg fogják a huj<>- 'malmok léíozési kérdését azok teljes 1 megsemmisülése által oldani, j ° j Az Esztergom sz. kir. varoshoz tartozott „szentkirályi malom-rév“ már; elpusztult. így pusztul el lassanként •majd a többi is. Hegy többet ne említsünk, a nyerges újfalui, süttői és szeutgyörgymezői' : malomrévekbeii létező 35 malomközül már csupán 14 van magán tulajdonosok kezében, a többit három, négy sőt öt tulajdonos is birtokolja, miből legjobban í következtethető, hogy o, hajdan annyi életre való egyént foglalkoztatott iparág manapság már csak áldozatokkal tartható fenn s azok is, kik még fenntartásáraj kényszerűségből vállalkoznak, szivésőn szabadulnának tőle. 1 Az 1872. VIti. L ez. életbelépte1 'előtt, gyakorlatban volt czóhreiidszor még csak arra szolgált némileg, hogy ezen ipar a fokozott, do általa még mindig kielégítiiotő igényekkel szemben a tár- sulás kötelezett voltánál fogva az il 1 otő szak ipar egyéneinok öuöumagukra nézve megállapított rendszabályaiban a fejlődés és fejlődkotés feltételeit magában hordozhatta, bár annak máskíilün ben orvosolható kinövései sem hiányozták ; azonban úgy az 1872. Vili. t. c, j mint ennek tárgyalás alá kerülő mó-j dositványa más iparágakra nézve is teljesen hátrányos, mert inig egyrészről az ipar gyakorlásának jogát hozzá nem érlő egyéneknek is megengedi, addig egyik sem köteleztetik az ipartársulatba való belépésre. Ebből folyólag természetes, hogy a foglalkozás bármely más nemében megkivántató minősítés teljes liiánva, nemcsak a hajó malom, do mindenféle' iparágnak teljes pusztulását vonja, maga után. Nem kétkedünk azonban, hogy derék hajó malom iparosaink az egvébb ipar ágakban működökkel együtt megfogják ragadni az alkalmat, hogy a törvény- hozás figyelmét, az iparlörvóuyt módosítani czelzó javaslat jeleli alakjában áros voltára fetiiívják, hogy igy az par viszonyok egy évtized óta hangoztatott javításának kérdése végre-vnhabára íe csupán a szellemes plirnsisok, de a ogosan nyilvánuló köz kívánság alapján jldassék inog. Vau elég arra hivatott kö/og e me gyében, Ki kötelességének tartaná az o részben nyilvánuló óhajukat felsőbb bőven is alapos tárgyismerettől tolmácsáéiul Nem áll közöttük utolsó helyen j i megye közgazdasági előadója őem.; Forduljanak ezekhez iparos polgár- áraink s a logroszahb esetben is mog- ívug tatás okra szolgál legalább a tudat, )Ogy mit som mulasztottak ol o reszten önérdekük és a haza javáért. A vasárnapi munkaszünet. i, „Bárcsak mindig vasárnap volna.“ Melyik családatya nem hallotta már, skolás gyermekei szájából ezen gyér neki ohajolc netovábbját ? Es mi szülők, komoly tekintettel 4lenéztük ezt, mint a lustaság nyi latkozatait, szinleg Ián mog is büntettük, — de bensőnkben kénytelenek vagyunk a gyermekek kívánságának igazat adni, sőt helyeselni ; — mert a gyermeki ösztön rendszerint naiv kifejezése a valódi világnézetnek, molyeket a felnőtt, többé kevésbé, mint egykori tulajdonságait magáénak ismer ol. — A minden napi életre vetőit pillantás megmutatja., hogy a szabadságra való hajlam mindnyájunkban szeadereg s csak az alkalmat várja, hogy életre ébredjen Midőn gyermekeinket örömsugárzó arc«al az iskolából hazajönni látjuk, a mint könyveiket sarokba dobva kirohannak az utczára, nőin gondoljuk o magunkban rendes foglalkozásunk által lekötvo : „mily boldogok ezek, mily jó volna köztük lenni “ Nézzük csak vasár- és ünnepnapokon a házunk előtt összegyűlt gyermekcsoportokat, a munkások, inasok és cselédeket, mily öröm sugárzik arcukon, a szabadság tudatában s mint sürögnok forognak. — mint a méhraj — szünet nélkül. —- A mindennapi foglalkozás igájából kiszabadulva, mindegyikük úgy érzi magát — mint a kalitkából kiszabadult madár és a vasárnapot élvezők arcáról is leolvashatjuk, hogy itt az Isten szabad ölti» alatt, a szabad természet ölén, igazán elemükben vannak. Hogy mily lélekemelőn hat az emberi kedélyre a vasárnapot ünneplő népcsoport, jellemzően ocsoíeli a német költők királya Gröthe a következő versekben: „A mély kapun mi hemzsegő Mi tarka raj tódul elő. Ma mind keresi nap sugarát. Ülik az Ur feltámadását.
