Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 12. szám
j'illii hiIv;in fel, t<iv;i 1.)!* * híirom hétnél ];i! I;i tt.;i el m/í elírzőkct é l e lem in ol. Műitím kiemelendő a inéit, főkápla- lannak mindenkor li ál lira kötelező azon intézkedése is, mely szerint a nyomorba jutott városi lakosságot bőkezű adományában részesité. De nemes buzgalmáról s a város polgárai iránti szeretőiéről tett tanúságot mit. Majlátli György ur, Esztergom vármegye főispánja is, ki egész tekintól.vét, latba vető, hogy a magas kormány is hozzá járuljon szenvedő polgárainak' gyámolitásához. Neki köszönhető, hogy e város képviselő testületének másod Ízben történt fel terjesztése folytán a kormány részéről 400 fit se- gé 1 v l.icn rész esi t te 11 ü n k. Esztergom megye első tisztviselője Krnplanicz Kálmán alispán ur ő nagysága, Esztergom megye térülőién szin tón gyűjtést rendeltetett el városunk árvízkárosultjai részére s igv történt, hogy csakhamar a, vészbizottság rendelkezésere, melyet az esztergomi la karék pénztár száz írttal gyarapilott, mely bizottság a befolyt adományok kiosztásával bízatott meg, 1126 frí 54 ki ibesáj tatot t, melyből edd igeié 72 károsult részére kiosztatott S1 2 frt 50 kr, a, fen maradt 314 frt 4 kr podig a. in. évi 263. sz. határozattal a vészbizottság által ugyancsak kiosztatni rendeltet t. És itt nem mulaszthatom <4 különösen kiemelni, miszerint Esztergom sz. kir. város képviselő testületé be-1 látva azt, hogy a város lakosainak azon 1 részét mely folytonos árvízveszélynekj vau kitéve., ezen mind közgazdasági,! mind pénzügyi szempontból nagyon is j károsan ható árvízveszély prédájává; hagyni nem szabad, akként határozott, hogy ugy a Duna-utcza fölemelte'sók, valamint különösen a Tabánt védősán- ezok jó karba helyoztos-enek s ez utóbbi elhatározása annál dicséretremél tóbb tett volt, inert a sánezok kijavítása az oly súlyosan nehezedő terhek mellett az önkéntes megadózta, ásón alapszik. Akként vagyok meggyőződve, miszerint ezen helyes útról mindaddig nem lösz szabad a tok. képviselő testületnek letérni, mig e város minden lakója s annak ingatlan tulajdona az árvízveszélytől lehetőleg megóva nem lesz. Közgazdaság. Esztergom város közgazdasági terményét ki váló lag bortermelés képezi Hála a gondviselésnek, eddigelé városunk szőlőhegyét már is annyi sok nyomort előidéző „phyloxcia vaslatrix“ ;i (őke gyökerein élősdő rovar — kikerülte, azo'iiban mint az. e lőrén működő tinlósok egyhangúlag- bizonyítják, aligha vau remény ahhoz, hogy mi vele közelebbről inog ne ismerkedjünk. Éppen ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni < zen beáll ható szomorú körülményt s már mo<?t gondoskodnunk kell arról, hogy a jövő szánkból a mindennapi kenyeret ki ne vegye. Kétséget nem szenved, hogy a, gyümölcs az, mely hivatva letud jövőre a, szőllőtőkék el pusztítása őseién jövedelmi forrásunkat ha nem is egészben, de legalább részben biztosítani s ha figyelembe vesszük azt, hogy városunk lakosságának megélhetési forrását szol lő- hegyeinkben találjuk, csak örömmel s megelégedéssel üdvözölhetem a képviselő testületnek a múlt év utolsó közgyűlésén hozott azon határozatát, miszerint nemesített gyümölcsfák termeié sere egy faiskola felállítását rendelte el. Meg fogja, engedni a tok. közgyűlés, hogy ezen reánk nézve nagyfontosságu kérdésnél kérelmet intézzek a képviselő loslület azon tagjaihoz, kik társadalmi állásuknál fogva érintkezésben vannak a lakosság azon részével, kikre vonatkozólag általános a panasz, hogy a más tulajdonát képező gyümölcsfák iránt nem valami nagy vonzalommal viseltetnek. Lakosságunk földműveléssel foglalkozó fiatalabb nemzedékéből kiirtani azon rósz és kárhozat,os szokást, hogy a gyümölcsfákat baltáikkal derekben le ne vagdalják, nézetein szerint leginkább társadalmi utón lehet elérni. Megkedvel tetni velük a gyümölcsfa tenyésztését s azok gondos ápolását, csak ugy leend lehetséges, hogy lu a szülő, testvér és rokon jóakaró tanácsosai, a hol kell feddő intéssel az eddig tapasztalt e részbeli kihágásokról letéri t i s már gyermek korukban szivükbe oltatik azon ludat, hogy mily nagy kincset képvisel a, gyümölcs, különösen a szegény em bérré nézve, ki mindennapi kenyerét oly nehéz munkává) képes csak megkeresni. Önök földművelő sei foglalkozó tisztelt képviselők, igen hálára kötelező munkát teljesítenek akkor, ha ily utón ér vény esi ti k befolyásukat. Mert valóban sajnálatra méltó az, ha látni kell, hogy egy embernek hosszú éven keresztül folytatott munkáját és iparkodását akkor teszik tönkre a gonosz kezek, midőn már szorgalmának gyümölcsét élvezhetné. Egyesületi élet. (A megyei Ur/olto-egyesület (5vi rendes közgyűlése.) — Febr. 3. Tiz órakor Tóth József elnök néhány szóval üdvözölvén egy év leforgása után isinőt a jelen voltakat, megnyitottalak jelentette a gyűlést és felkérte a jegyzőt, olvasná fel jelentését, Xvanies Károly jegyző kimerítő jelentést, adott elő. A historicumra nézve megjegyezte, hogy az egyesület a múlt évben város* lile ban nem működött, (hála Istennek) de működőit mindazáltal négyszer, u. m. kétszer Kenyérmezőn, kétszer Párkányban. A pénztár állapota, igen kielégítő. 547 frt van gyümölcsözés végett ellie Ivezve. Ezen felül van az egyletnek mintegy 600 frt értékű vagyona. Miután a gyűlés holyeslőleg tudomásul vette az előadót tálcát, jelenté az elnök, hogy az egyesület választmánya, ő Eminentiájálioz küldöttséget menesztett, legközelebb, kérvén hódolatteljesen a fő magasságú biLomok urat, kegyeskednék az, egyesület számára őrtauyáaak a váruton fekvő kisebb épületet nagylelkűen átengedni. 6 Emiuentiája a kérelmet kegyesen fogadta Válasz ugyan a, küldöttség által Imiynjtott folyamodványra eddig nem érkezett, de remélhetjük a kérelem teljesítését. Harsány éljenzés követte o szavakat. Ezután a tisztviselői kar lemondását adta he az elnök. Korelnöknek inogva lasztatott, Hamar Arpácl. A választás kezdetét vette. Elnök lett Tóth József, alel nők Va rga, János, jegyző Ivanics Károly, pénztárnok Pápes József, főparancsnok Ma tus Károly, lelkész dr. Walter Gyula, alparaiicsnok Boróczky János ; hasonlóképen megmaradtak az oszt á I y p a v a n c s n o k o k is. Következtek az indítványok. Elnök jelenté, hogy dr. Walter Gyula, az utolsó előtti választmányi ülésen egv olvasókör lel esi lését indítványozta. Már a vá lasztmány elvben elfogadta az indítványt. Bizottságot is nevezett a teendők foga natositása, czéljából Tóth József, Varga L, Ivanics, Lintner János, Matus Károly és Walter Gyula személyében. Kéri elnök a közgyűlést, szíveskednék e tárgyban nyilatkozni. Előbb azonban kéri indítványozót, a kérdéses tárgyat a közgyűlésnek is előterjeszteni. Indítványozó dr. Walter Gyula erre hosszasabban fejtegető az olvasó-kör feladatát, jelentőségét. A közgyűlés lelkesedéssel karolta fel nz eszmét. Rövid vita után, melyben Tóth, Ivanics és Matus vettek részt, felolvastattak az alapszabályok és a közgyűlés a szükséges lépések megtételével a választmányt bízta meg. Ha megemlítjük még, hogy tiszteletbeli elnökké Krnplanicz Kálmán alispán, tiszteletbeli főparancsnokká pedig tok. Reviczky Károly szolgablró urak választattak meg, befejezhetjük tudósításunkat o közgyűlésről, melyet az elnök fél tizenkettőkor befejezettnek nyilvánítót t. Olvasó-asztal. — ^Előfizetési felhívás. A magyar színészet — hála érte a művészet géniuszának — évről-óvro mindjobban izmosodik. Hazánkban mindenfelé a legélénkebb mozgalom indult meg. hogy a hazai színészet minél biztosabb alapot nyerhessen. Bizottságok alakulnak, színházak, díszes paloták épülnek, hogy m egfco nos ittassá le s hivatásának megfelelő ni- veaura emeltessék a vidéki sziuészet. Azon (eszmétől vezéreltetve, hogy az ügynek, melyet fszolgálok, a színészet ügyének, talán — ha csak parányi — szolgálatot is tehetek, elhatároztam, hogy a színi pályán töltött 13 évi idő alatt tett [tapasztalataimat „Festett világ“ czira alatt, a n. é. közönség szives rendelkezésére bocsátom. Fent'jelzetidő aiatt alkalmam nyílt tapasztalni, hogy a színészet Magyarország különböző helyein, mennyire és mily mérvben volt képes eddig gyökeret 'vcrr.i ; tapasztaltam, hogy a drámai-és operette-viláJ minő viszonyban állanak egymáshoz. s milyen mó” dón nyilványul ezek befolyása ugy a közönség-, mint a színészeken ; tapasztaltam, hogy a. színészeiét a „festett világ“ — mennyi s mily változatos anyagot nyújt az élettapasztalatok gyűjtésére, ogyesitvén magában jót- rosszat, fényt, nyomort, müveit és műveletlen elemet, elhatároztam tehát, hogy tanulmányok, beszólyek és humoreskek alakjában megkísérlem e világot lefesteni, s e végből összegyűjtőin eddigi irodalmi tevékenységem termékeit, melyek nagyrészt mát kiillották a critica első tüzet s egy kötetben átadom a n. é. közönségnek, azon hiszemben, hogy dolgozataim ugy az érdekeltek-, mint a nagy olvasó közönségre nézve, hasznos és mulattató olvasmány tárgyát képezendit. Erősen biztat a remény, hogy müvemmel, a színészet- és irodalomnak sikerűién d némi szolgálatot j tennem, s ezen reményem teljesülése, mindenha j legszebb jutalmamat fogja képezni. A „Festett I világ“ csinos uyolczadrét alakban, tiszta szép nyomással, 10 — 13 Ívnyi terjedelemben jelen rmeg. Megjelenési batáridő: f. é. márczius hó 3ő-ke. Előfizetési ára: 1 frt. Bolti ára: 1 frt 50 kr. Díszpéldány: 2 frt. Előfizethetni: lakásom, Mária- uteza 21. sz., a helybeli lapok szerkesztőségei-, valamint Valentin Károly ur és „Tranb B. és : társa“ könyvkereskedésében. Az előfizetési ivek ok- , vétlenül legkésőbb f. hó 29-ig lakásomra beküldendők, hogy a nyomtatandó példányok számn irán i tájékozást nyerhessek. Müvemet és magamat szívó í figyelme- és pártolásába ajánlva vagyok Péesett- I 1884. február hó 1-én hazafiul tisztelettel [ Ara'nv, , Dezső. — Vörösmarty Mihály. Már húsz óve annak, ■ hogy Vörösmarty Mihály ös-'-zes müvei megjelentek. Miután 1871-ben Rátli Mórnak, a müvek akkori ! kiadójának, kiadási joga megszűnt, a példányok pedig elfogytak és már évek óta a könyvpiaozou nem kaphatók: nagyon örvendetes azon hír. hogy . Méhner Vilmos, jó hírnevű kiadóczég a kiadási jogot Vörösmarty örököseitől megszerezte Ó9 egy uj legteljesebb diszkiadást ad ki legközelebb- Az uj kiadás Gyulai Pál felügvelote alatt kerül sajtó alá s magában foglalandja Vörösmarty több oly nagybecsű müvét is, melyek az eddigi kiadásokban nem jelentek in eg. Ezen igen díszes kiáll itásu, irodalmi kineset képező, teljes uj kiadásra rai is felhívjuk a figyelmet, mint azt a fővárosi sajtó joggal tette. volt annak az arcza mint a holdvilág s olyan piczi a szája mint egy szamöcza, s milyen odaadással rakta a riszálót, mintha egész leikével járná. Gyuri illegetté-bille- gette magát, félrevágta :i kucsmát s alig várta, hogy hozzá férhessen ahhoz, a lebegő tündérhez. A Bozsó-gyerok végre megelégelte a tán- ezot és épen helyre akarta vezetni, midőn Gyuri mint a villám termett mellette, kiragadta kezéből a leányt, levegőbe emelő mint a pihét és nagyot kurjantva széles kedvvel kezdte vele járni a féktelen, falat kirúgó csárdást; a leány pedig röpült vele mint a tarka szárnyú pillangó hol neki bővülve, hol fáradtan lihegve, hol andalogva, hol suhongva, hol lebbeuve. Épen azt a nótát húzták a vályog vetők mint a mait héten : Aki szegény nincs subája, Aki árva nincs babájn, Lám én szegény, niesen subám, Árva vagyok, nincsen babám ; Szegény Bognár Harcsa szivét fenékig hasogatta. Még a lélek is sirt benne. Ennél a nótánál járta ő a múlt hétén azt a táu- ezot, mely szivét, lelkét, eszét elhódította s most itt ül magára hagyatva ; az a legény, kinek képét azóta oly mélyen bevéste szivébe, ott enyeleg most mással, s nem mél tatja őt egy tekintetre sem. Mily szépnek rajzolta ő ki magának a viszontlátás pillanatát s mily fájdalmasan kellett csalódnia. Elhagyta őt a legelső jött-ment ért akit nem L üsmer. Mert hu ismerné ! . . E pillanatból) egy legény közeledett Mar- c.-Glioz s fáuczraszólitá. A leányt egy perezre a di.cz érzet-e szállta inog. Azért is mosolygó arc/.ot fog mutatni ! Azért is ugy fogja járni mint akkor, mint a múlt héten. Szegény kis teremtés ! Mily hin vergődés volt ez tőle ! Mikor tánczközben Gyuri mellé jutott, hogy leliorgasztá kis lejét s hogy szédült vele a világ! Ha tánezosa karjai közé nem veti magát, menten áléivá rogy össze. Gyuri is észrevette őt, nyilamlott is valami a szive táján. De egy pillantás tán- ezosnőjére elfelejtetett vele mindent, miu- dent. Ez a leány elhomályosít amazt mint, a (napfény elhomályosítja a mécses lángját, s aztán a tánc/, szédítő keringése eltemet miudeu sötét emléket .. . + A czigányok végre abba hagyták a nótát és a nagy szin alatt, melyet egész por-gló- lia vett körül, zavaros rendetlenségben kezdett nyüzsögni a tömeg. Gyuri hóna alá kapta lánczosnője kis kezét, és sétálni kezdett vele. A leány fellievíilt arczáa minden pillánál,ban pajkos mosoly lebegett, melyet, minden áron igyekezett elnyomni. Guiri kérdezősküdtWo elmondta, hogy ő az „inL var“-hoz tartozik és a. kisasszony szobalánya s midőn a szerelmes legény megkérdező, hogy nyújthat e neki alkalmat a találkozásra, a leány nrczán ismét ama pajkos, titokzatos mosoly jelent meg. — Nem engedi mega kisasszonyom monda s hozzátevó : már bizonyára most is pörölni fog hosszas kimaradásomért. A leány ezután előkészület,eket tett u túlzásra, Gyuri fölajánlta magát kísérőül azonban visszautasittatofct. „A kisasszviiy megharagudnék.“ Ha Gyuri most csak egy pillanatot is vet maga körül, bizonyara nem kevéssé hökkent volna meg. Minden szem rajta csüngött, integettek neki, pisszegtek feléje. De ő nem hallott, uem látott semmit, csak annak a kis leánynak csevegő hangját, kipirosodott arczát. Még egyszer megkLérté őt maradásra bírni s midőn \ égkép tagadó választ nyert, csak arra kérte, hogy adjon neki egy virágot, abból a bokrétából amit keblén visel. A leány habozása jeléül gyöngy- fogsora. alá kapta alsó ajakét,azután kirántott egy virágszálat kebléről, átnyujtá a legénynek és hirtelen eltávozott. Ugyanezan pillanatban <i jelenvoltak mind oda rohantak a magára maradt Gyurihoz, ki kalapja mellé tflzögette a kapott, virágszálat. — Tudja-e kend ki volt az a leány ? hangzók minden oldalról. — Hát ki volt ? kérdő Gyuri dnrezásan. — Az uraság leánya, a Bella nagysága, hallatszott több oldalról. Gyuri nem akart hinni füleinek, az a leány, kit ő ugy megforgatott, megölelt, kitől virágot kopott s kiért szive már-már lángra gyuladt, az ő uraságának leánya, kihez neki még szemeit sem volna szabad fölemelnie. És ezért az elérhetetlen árnyképért hagyta el azt a másikat, kiért egész héten epedet!,, vágyódott . . . Csak most jutott neki eszébe a Harcsa. Lehorgasztott fejét fölemel é és oda tekintett arra az oldalra, melyet egész ostéu át szeme oly félve került. Kereste a Harcsát. De az nem volt többé itt. Már rég eltávozott. Nmn bírta elviselni a fájdalmat s a csalódást. Betegnek monda magát s haza ment anyjával, azutáni beletemeté magát váukosálba és s\rt sirt fájdalmasan keservesen. Gyuri pedig, mikor tekintetével sehol sem találta Bognár Harcsát, kitántorgotfc a sötét éjszakáim és megátkozva Icönyeliniiségót elgondolta, mily nevetséges játékszer volt o most a Bella nagysága kezében s mily boldogtalanná tett annak egy szeszélye két szivet mely már-már egymásba forrt . . . HEVESI JÓZSEF. Az esztergomiak kitünően tudnak mulatni. Bebizonyítják a legelevenebb farsangokkal. Csak azutáni a társadalmi élet farsangutáni hangulata ne tartana mindig a jövő farsangig. * Mikor benne van valaki a lemondásban, akkor azt nőm lehet megállítani. Földrajzi cs művelődési viszonyainknál fogva szinte rászületünk a lemondásra. Nem iiősiség az minálunk, hanem valóságos természet * Az önző és opportiiDUS emberek legboldogabbak a kisvárosi életben, mely a jámbor kozpszerüiégeket jobban szereti a bátor gondolkodóknál. Minden ember azt szereti leginkább, a ki az ő leikéhez hasonlít leginkább. + Herakles az ő tizenkét, munkája közül csak egyet tudna végrehajtani minálunk. Az ötödiket. Csakhogy azt azután mindig. Nagy kolete lenne a tizenkét hősi munka közül a tizenharmadiknak iv,. Ha elszerződnék gyönge kacsok közé puha udvaronoznak. Az előbbi* ért szobrot, az utóbbiért monyországot kapna. * Milyen igaz egy mondás. Hogy a/, asszonyok mindenre képesek. Még arra is. hogy férjükbe beleszeressenek. ADÓIN.
