Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 12. szám

Esztergom, VI. évfolyam.

12. szám.

Vasárnap, 1884. február 1 Ö-éu

f

Városi s megyei érdekeink közlönye.

/Ai

EGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

e^ész étio.............................................0 Irt —

fél <Vio..................................................-! . —

negyedév re

..............................................................I . ;,()

E

ny«s szám ára 7 kr.

1(1'.

SZERKESZTŐSÉG:

^Széchenyi tér 35.

IioviV a lap szellőim részét illet« InT/.loméuvek Itiil«I**n«|SIf.

KIADÓ TTT V A T A L :

fi Z É C H E N I* T É R

lmvjí ;k liivatalos s a liinlol-ósol;, a. iivillléiTi« szánt ki'V/Iohhmivolí, olölizctési piMizeli és la.’ülaiiiiilásdl; inlé/.uinl«lc.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDIÍTIÍSEIC :! MAGÁNFIIRDETÉSEK

1 szótól 100 szóig— fi t 75 lm. j megállapoilia szaruit lőhető ]00—200-i" . 1 „ .r>0 „ ! IfiKjutáiiyosaltbau Iciizöltetnek.

200—noo-ig . 2 „ ar» „ r ’ .—

nélve^'llj HO kr. NY1LTTTCR sora 20 ki-«

*2)\Lin\j'Cmz>o i v \yon\hoz>.

Ha szemem néha könybe lábad S bánkódom a veszteségen — — Vigasztalóm és üdvösségem Lányká n te vagy !

Ne kérdd miért, hogy bánatomnál Szivem szerelme sokkal mélyebb ; Az üdv sä bánat kiizduek érted, Érted szivem !

Szerelmem édes drága kincse, Szivemnek üdve. szép lakója,

Mely lelkem esiiggedéstől óvja,

Te vagy, te vagy!

A hervadó lomb újra éled. Keményeimnek drága fája, —

Te hoztad, te a bimbót rája,

Te miudeuein !

Ne jöjjön soha hervadás rá,

Legyen örökké zöldje, éke ;

Te légy lelkemnek üdvössége.

Te légy szivem!

SIÓ.

öcptj, s&t&Bftly, két cubiv.

Bognár Marcsa még egy pillantást vetett fiókos tükrébe, végig simította fényes, kacs- Icaringós bogárfilrleit. összeigazgatta a boÁ i

korgii^rós szoknya száz ránczát és elhelyez« amint dukál a patyolat ingvállaka t, ■melyeknél még a hó sem fehérebb ; — azután leült a lóczára az ablak mellé s leste a Vinkliáj mnjorudvarát, hol a félszer alatt vagy ötödtől czigánv épen a muzsikálóját szerelte az esteli bálra.

A fekete legények láttára hajh de csak nagyot dobbant a Bognár Marcsa szive. Az emlékek húrjai rezdültek-e meg benne, vagy a sejtelem idegei? Ki tudná azt megmondani ? Lehet hogy mind a kettő ! Eszébe jutott talán mily tüzesen húzták ezek a hangászok a múlt héten azt az észbóditó nótát, mily hevesen karolta át derekát az a villogó szemű nyalka legény, kit akkor látott először: s kit azóta nem tudott elfeledui. Milyen délczegeu rakta előtte a lassút, hogy pengett a sarkantyúja, mily bensőséggel csüngött rajta ragyogó két szeme, melyek tele voltak szi vvei-lélekkel, hogy szorította magához mikor a frisset Lnzták s forgatta mint a forgó szél. Még most is csodálja, hogy j el nem szédült bele. Az az hogy dehogy; nem szédült el! Bizony nem egyszer érzé \ magával a világot forogni, csakhogy ilyenkor olyan szorosan tartá az az izmos aczél- kéz, hogy nem kellett félnie semmitől, forgott miut a fergeteg s tánczolt mint a kit a talián pók megcsípett.

Hej de csak oda is vau azóta az ő nyugodalma. Táiiczosáról nem tudott egyebet mint hogy a felföldről jött ide takarni az ő uraságukhoz a „Két, állton* 8 hogy Gyurinak hívják. Eunyi volt a mit róla tudott, de egyébbel ő nem is gondolt. Mikor az egész héten át künn volt az aratókkal markot. verni, ugy elhallgatott, mint aki elfelejtette a beszédei s ugy megbusult mint a kinek halottja van. Volt is neki egy halottja. Vége volt a nyugalmának, éjjel is nappal is. Senki sem tudta mi érte. Nem igen szólott senkihez, hanem a kalászokat kötő - getve egyre csak azt a nótát hajtogatta, a melyiknél a Gyurival azt a tüzes táuczot járta:

Aki szegény nincs subája,

Aki árva nincs babája.

Lám én szegény, nincsen subái»,

Árva vagyok nincsen babám !

Bognár Marcsa most is Gyurit leste a majorudvarban. Jön-e már? Mert megígérte neki, hogy a jövő vasárnap is eljön a „Vink* háj* ra, a bálba. Akkor fogadta ezt meg, mikor épen indulóban voltak, Ugy súgta a fülébe édes bizalmassággal, hogy még a lélekzetét is érezte.

A mnjonidvarban már gvillni kezd a nép, a czigányok előszedelősköduek a félszer alól •s a nagy szín fele tartanak, hol a béresek minden vasárnap bált csapnak. Az ide’*) abbén a pillanatba!) toppan be az ajtón s hívja magával leányát. Marcsii még egy pil- lantot vet az ablakon át. 0 még mindig nincs itt. Azután nagy sóhajtva követi az ide’t a bálba.

♦

Hí nem is oly nagy epedéssel, de nem sokkal kevesebb türelmetlenséggel várta Gyuri is a vasárnapot. Az a holíófürjtű, bogárszemű kis leány képe beloota magát az ő szivébe. Maga sem tudta hogy vau velő.

*) Ide — édes (anya), hevesmegyei szójáras.

Do érezni érezte, hogy nincs rendén a szénája. A dolog nem esett neki oly jól mint máskor és éjjel csak nagy későn jött szemére álom, mely rendesen olyan zavart. olyan kusza volt. Arról a kis leányról álmodozott mindig, ki ugy forgott vele mint a szélvész, s ki oly szeraérmeteseu sütő G szemeit, ha rajta felejtő tekintetét. Alig várta a vasárnapot. Végre eljött az is, mosolygó verőfénynyel, ragyogó, derű t éggel.

Dobogó szívvel indult Gyuri útnak a „Két árok“-ról a „Vinkháj“-ra Kucsmájánál vígan leugette a szél az árvalánjhaj-bok- rétát és fehér lion ingo-gatvája csakúgy ragyogott a napsugárban. Mikor messziről a Vinkhájt megpillants bizony érzett valami furcsát a szive tájékán.

Hanem hát hogy is mondja csak a nóta, nem kell hinni a iegóuyuek mert „két színe van, mint a mályva levélnek . A nótának pedig szent igaza van. Lám a Gyuri is, hogy epekod ett egész héten át a Marcsii után s mégis midőn odaért a Vinkháj-ha. n tánezolók közé s megpillantott egy leányt, aki épen a Bozsó-gyerekkel járta a csárdást, elállt szeme szája. Szegény Marcsiinak hiába ugrált a szive mikor a Gyurit megpillant;!, hiába várta magához, hiába leste egyetlen tekintetét, az most niássa! volt elfoglalva. Majd elnyelte szemével azt a leányt, akit a Bozsó-gyerek ugy megforgatott .

Az igaz, hogy olyan leány volt hz, minőt Gyuri még világ életében nem látóit. Ha bokorugrós szoknyát és széles .szalagokkal befont hajat nem viselne, akárki ráfogná, hogy. urí kisasszony. Hiszem olyan

Keresk. társulatunk.

(Két közlemény.)

IL

Kereskedelmi iskolánk érdekében is kísérletet tettlink, hogy azt nagyobb virágzásra emelkossük s egy III. osz- tálylyal kibővithessük, miért is a közoktatási miniszter úrhoz helyzetünket; teljesen kifejtő és kérelmünket, hatha tusán indokoló kérvényt intéztünk, hogy j legalább egy tanári fizetés összegével állandó segélyben részesítene. Az esz- tergom-megyei közigazgatási bizottság, pdf.tolólag terjesztő föl folyamodásunk, mégis rendelkezési alap hiányában a segélyezés megtagadtatok. Sajnos, bogy társulatunk, a kereskedő ifjak nevelési ,és oktatási ügyében igy magára hagyatott, legfőkép akkor, midőn az ipar oktatás oly mohó sietséggel czéloztatik’ •szervezte!ni, mely mellett a kereskedő ( tanulók iskolái, melyek magasabb ki-, kópzósro, anyagi áldozatokkal vannak berendezve, pártfogóra nem találnak, j -Mindazonáltal illetékes helyól vettük j Tízou biztatást, hogy ismételt kérelmekre a kért segély nem fog elmaradni, miért is a választmány a kérvénynek újból beadását határozta, el. |

Röviden meg kell említenünk még az i országos kiállítás érdekében megindult' mozgalmat, melynek elejtése- és fejlesztésére jó eleve bizottság küldetett j ki, utóbb azonban az esztergom-vidéki állandó bizottság szerveztetek a, köz- j ponti igazgatás által, melybe a társulat kiválóbb tagjai szintén beváh'sztatván, j az vette át a működést, mihez képest most már a támogatás kívánatos tnun-j kaja maradt föl részünkre.

Párkány és vidékének kereskedői azon megkereséssel fordultak társulatunk hoz, hogy találnánk módokat, miszerint az esztergomi hetivásárok pénteki napra tétetnének át, mely megkeresés már tárgyánál fogva sem vo't komoly tárgyalás alapjául elfogadható, e helyett, azonban a bibornok prímás ő Eminen- tiájához oly értelmű kérelem határoztatok terjesztetni, hogy engedné meg, miszerint heti vásáraink emelése s igy városunk anyagi virágzása érdekében szombati és orsz. vásár napokon a befelé jövő járművek bérmentosen érkezhesse nők a hídon át Esztergomba.

Ez eszme mindenesetre gyakorlati fontosságú és a nagyobb forgalomban, a kifelé térő járművek li id bérével a primási uradalom csekély vesztesége is csak látszólagossá válnék !

A választmány melegen karolta fel ezon reformot, a titkár el is koszité az erro vonatkozó terjedelmes emlékiratot, mely beadásra készen fekszik, — mégis a Rudolf Mihály, Marosi József, Schön- beck Imre és Frey Ferencz urakból álló bizottság mindezideig nem találta elég alkalmasnak az időt s főleg kedvezővé a hangulatot, hogy ezen nagy fontosságú kérvényünk átuyujtására, ő Eminentiá- jának kegyes színe elé járuljon.

Belátva azt, hogy a forgalmi eszkö zök és utak egyenszerüsitésó és javítása a kereskedelem elsőrangú emeltyűje a téli dunai átkelés nehézségeit némileg enyhítendő a társulat nevében a választ inány indokolt kérvényt intézett a szab. osztrák-magyar államvasutak igazgató • ságához, hogy oly időben, midőn a dunai Ilid ki van szedve s a kereskedő úgy is önhibáján kiviil /mm hozathatja át a vasúti állomásról leadásra érkezett áruit,

azokra a vasúti igazgatóság, társulatunk tagjai részóro 8 napi fekvőbcr montossé- got engedélyezzen. Örömmel kell jelentenünk, hogy a vasút-társaság őzen kedvezményt f. évi január 26-áu beérkezett 2243.|84. szánul átiratában nagy lel kit leg megadta, mégis csak a kereskedelmi társulat tagjai részóro és csak egy évre, miáltal társulatunknak egy oly újabb kedvezményt szereztünk, mely a csekély tagsági dij fizetését könnyi ten(1 i s talán a jelentésűnk elején pa naszlott kartársakat is társulatunkba való belépésre fogja ösztönözni.

Hátra volna még, hogy egy letűnt reménységünket említsem föl, mely ro- meny volt ugyan, de hisszük, hogy hova hamarabb mint valóság fog föl támadni, f. i. hogy. a pálinka és szesz ipar az egyedáruság békéjéből kiszabadittatik s közvagyoiiosodásuuk egy tág csatornáját kcpozendi.

A választmány ez ügy bon, midőn városunk a bérleti és szabad kereskedési rendszer között való választájban ha hozott, külön ülést is tartott és a szabad kereskedés előnyeit hangoztatta, mindazonáltal mint erkölcsi testület ily anyagi nagy vállalatba nem bocsátkoz Íratván, kénytelen volt a bekövetkezett állapot előtt meghajolni.

Kereskedelmi ismétlő iskolánk az idén is tetemes áldozattal fenntartva valóban sziikségszerü hivatásának teljesen megjelelt s társulatunk nyugodt lélekkel mondhatja el, hogy a jövő nemzedék képzéséről egy perezre sem feledkezett meg s ha figyelembe vesszük, hogy Győr város kereskedő társulata hasonló iskolát még csak ez évben létesített, { némi büszkeséggel tekinthetünk iskolánk! két évtizedes múltjára és társulatunk'

áldozatkészségére, moly nemcsak a jelen haszonhozó, de a jövendő munkáján s önzetlenül fáradozik.

Polgármesteri jelentés.

(Négy közlemény.)

I.

Az isteni bölcsosóg egyik nagy alkotása a föld, ismét megtotto pályafutását a nap körül s ezzol mint annyi sok óv az 18S3 ik óv is letűnt a nagy végtelenségbe.

Nőkéin mint o város polgármestorénok kötelességemmé teszi a szabálytorvezet 16 ik § a, hogy önöknek uraim a lo- tiint 1883. évről jelentést tegyek, melyet is a következőkben van szerencsém előterjeszteni.

Az elmúlt év kezdete városunk egy részére nem volt valami örvendetes. A Duna vize kikelvén medréből, zérus felott egész 21 lábra emelkedett, minek következtében a Duna-utc/.a, Aroksor, Khi-utcza, Buda-utcza egy része s különösen Kereszt utcza és Tabán vízzel lettek borítva. Tubán lakosai kénytelenek voltak házaikat elhagyni s máshol keresni otthont.

A mint azonban bekövetkezett a szerencsétlenség a bölcs gondviselés küldött nomos- szivíi férfiakat is, kik a nyomor onyhitesét tűzték ki feladatukká. Ezen nagynevű férfiak közül első helyen tartom kedves kötelességemnek feljegyezni Magyarország herczogprimását s Esztergom sz. kir város díszpolgárának, főmagasságu Simor János urnák novét, kínok tudomására jutván az árvízveszély^ nemcsak dús adományában részesítő :l, szenvedőket, hanem a külső s az apá. szák által vezetett zárdában közkonyhád