Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 103. szám
Esztergom VI. évfolyam. 103. szám. Csütörtök, 1884. deczember 25-én Városi s megyei érdeleik közlönye. AAeg.iei.enik hetenkint kétszer y VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié fél évre . nf*) edév re Ejiyes széni ér« 7 kr. SZERKESZTŐIG; jSzENT-^tNN A-UT4 317. Iiovú n l:ip szellemi rész,et 11 letft’/.leiiiányek leliI<1 «ud3Ír. r.t - i<r. KIADÓ HÍVTÁL: jSzÉCHENl-TF Imrií íi hivatalos a :i magún hirdetés a ny ilttcroe szánt közlemények, előfizetési pénzek és laináKsolc iutózemlök. HIRDETÉS EK. HIVATALOS IIIIÍDKTKSMK :j MAOÁNfIIItDlíTÉSIíE 1 szótél ion szóig - fi t 75 kr. megállapodás szerint lehatÖ 100—200-ig ■ 1 „ 50 n legjut.anyosnLdjan kö7.óltetaek. 2(>0_ Mél^fídij 3(>" kr. ” NYIÍ,T'IÉU sma 20 Kr Lapunk a hetedik évfolyam küszöbe «lőtt áll. Nem volt eddig- hetenkint kétszer megjelenő hírlap Esztergomban, mely hetedik esztendejét megérte volna. Az „Esztergom és Vidéke“ megérte. Megérte pedig állandó olvasó közönséggel s kiváló irók és munkatársak közreműködésével. Semmiféle válság meg nem renditette, semmi változás meg nem változtatta. A hetedik esztendő küszöbén rövidedéi] felújítjuk azokat az elveket, melyeket törekvéseink alapjául vallunk. Társadalmi lap vagyunk, A politikával nem törődünk semmit, de a társadalmi élet tanulmányozása, megneme- sité^e s megélénkitésö legfőbb hivatásunk. A kik városunk újabb történetét ismerik, azok előtt nem lesz feltűnő abbeli mondásunk, hogy Esztergom majd mindent a társadalomnak köszön. A társadalom teremtő ereje s fen tartó természete városunk szellemi és anyagi világában 11 ton-útfélén megnyilatkozik s beniinkot hivatásunk folytatásában megerősít. A társadalmi erők összhangzó működése bizonyos tényezőkhöz van kapcsolva. Ezek a következők : nem szabad felekezeti moghasonlást s középkori szellemű üldözést helyeselni és gyakorolni. Vegyük az embereket emberségek s ne ■vallásuk szerint. De a vallást becsüsük meg emberségesen. Egyesületi czivódá- soknak nem szabad táplálékot adni, hanem a jó egyetértés nevében mindennemű viszályt el kell fojtani. Hatóság és hatóság között nem szabad hadi állapotokat teremteni, vagy végletes súrlódásokat még inkább elmérgesiteni. Ezek a mi alapelveink, melyekhez hozzá adjuk még a következőket. Az anyagi és szellemi jólét minden tisztességes fegyverével fogunk küzdeni Esztergom szebb jövőjéért a kevésbé korhadt nézetű fiatalabb generátióban, mely azonban megadja még a kor gyöngéinek is a köteles tiszteletet. ízlés, ambitió, munkakedv s kellő modern műveltség nélkül nem képzelünk haladást. A haladás ezen facfcofainak hiányát azonban nem fogjuk koszorúval jutalmazni. A mit megírunk azt lehetőleg élénken és formásán igyekszünk megírni, változatos rovataink, érdekes vezérczikkeink, hasznos és tanulságos közleményeink, mulattató tárczáink által pedig különbözni akarunk olyan vidéki lapoktól, melyek szánalmasan gyarló ismeretekkel, sőt stilisztikai botlásokkal szerkesztődnek. Lelkesedéssel és uj erővel iiidulunl a hetedik esztendő szolgálatára. T. ol* vasóink rokonszenve és támogatása lesz legkedvesebb ajándékunk és jutalmunk. A szerkesztőség. * Az „Esztergom és Vidéke“ hetedik évfolyama hetenkint kétszer fog megjelenni. Az előfizetés ára nem változik Az uj évfolyam legközelebbi száma már uj betű készlettel Ízlésesen és takarosán lesz kiállítva. Tetemes beruhá zásaink azonban nem szolgáltatnak ürügyet a lap megdrágítására. Az uj kiadóhivatal átalában készséges figyelemmel s lelkiösmeretes tossgal fogja az előfizető közönséget szó ILI ni. Ahátrálékok s az előfizetési dijak sziVi megküldését az első számhoz melléke utalvánnyal kéri a kiadöhivatak Iléldosek ültek a királyi széken, Hvtelen erőben el bizakodók, Tűi népök várta Messiásaképen, üt jósolt az írás: a szabaditót. S a ige testté lön. Betel lett imájok igékből e földre szállt a szeretet. „Nokeleti bölcsek“ és „háromkirályok“ ivének imádni, ki ma született. Kik ülnek ma fényben s királyi székeit, lent acéllal egymás népét pusztítók S a tűrve-váróknak Messiásaképen Jjsol-e az írás uj szabaditót ? Letirolt mezőkön sötét holló károg Cyászindnló félét tán felőletek, „Kfíeti kérdések “meg „három császárok“ hintik itt ma széjjel a gyűlöletet. Tömjénnél, mirhával nmcoi Elől fénylő csillag jelzé az utat: Lángoló tilzoszlop, fennragyogó csillag Ma fejedüleinnek irányt nem mutat. Legföljebb mikor már diadalmas haddal Vonul a legyőzött országokon át: Akkor (sakkor is csak hátamegett) jelzi Lángoló tűzoszlop hadai nyomát! Szávay Gyű a Esztergom, decz. 24. Az egész keresztényvilág a gyermeki szív benső áhítatával üli ma meg a betklehemi isteni kisded születése iinno- pon- pét. Az öröm, a boldogság a megelégedés ünnepe ez. A családi élet szentélyében kigyúl a szeretet lángja, hangosabban ver a szív s melegebben beszél a szeretet. A hol az Ínség lakott eddig, oda bekopogtat a jótékonyság áldása s karácson fát állít még a legszegényebb asztalra is. A hol pedig kigyul a ka rácsonyfa fénye, ott el őszi i k a nyomot árnya, az ínség homálya s kiderül a boldogság világa. Legédesebb visszaemlékezésünk születésnapja a bethleheini születésnap. Megőrizzük ezt az emléket minden boldog- ségunk és szerencsétlenségünk közöt; is, mert első örömeink édes képeit senki és semmi se képes elhomályesitani. A családi szentélyek ünnepét üljük. A családi élet boldogságának valódi ünnepe a mi karácsonyunk. Ezt az ünnepet a keresztény társadalmi világ megalapítójának emlékére üljük. Születését csodák jelölik s a fényes csillag mégis egy szegény istáiéhoz ve- »ót, a liol pgy egyszerű pár édes örömében osztozik néhány parlagi pásztor. Azóta a származás nimbusza sokat vesztett fényéből. Azóta az Isten kezét jobban látják az emberek. Jönnek azután koronás királyok s le- boriTnnk az isteni kisded előtt. Azóta az eszme ereje hatalmasabb az uralkodók hatalmánál. És nemsokára véRenger akarja elmosni a bethleheini kisded gyönge életét. Azóta termékenyebb lett az eszmék talaja. Ez az isteni történet újra felelevenedik lelkűnkben. Az ártatlan gyermeki szív repeső örömével és áhitatávaj üljük meg karácsony ünnepét, a sziAzMEsztcr£om ssVidékea tárcája. Karácsonykor. Száz remegő, kicsi lángnyelv, Fényben úszó karácsonyfa . . . Fej 1 eh a j t v a, á brand osa u Álldogállok én alatta. S mintha az az apró lángnyelv A szivembe gyújtana fényt . . . S mintha az a kicsi, zöld ág Hozna létre annyi reményt : Szétoszlik a szív borúja . . . Ami bántott, elfelejtem ! . . Bűvös hangú szeliemárnyak Csenguük-bongnak énfelettem ! E bűvös dal hallatára Száll a lelkem messze-messze. . . Tü 11 dér0 rszá g b dsej ebe, Egy-két könycsepp futva, égve : — Túl a felhőn, csillagokon — Száll az ima, száll az égbe ! Perényi Kálmán. Vad virágos ligetok be A hol nincsen semmi bánat, A hol ezer öröm éled, A hol csupa édes ábránd, Boldog álom csak az élet! — . . . Boldogságban úszik lelkem, Édes érzés fut át rajtam, S mint, mikor még gyermek voltam Térdre hullok — öntudatlan ! . . S mig az arcom végigszántja öl -mit a jenijük zeyé'tne'k. (Karácsonyi mese.) Sok, nagyon sok hó esett a letarolt fákra, hogy csak úgy megroppantak alatta. — Most jönnek a mi rossz napjaink — sóhajtották az ifjú fenyőfák. Közeledik az az ide, a mikor a rossz emberek pagonyunkba törnek és sokat közülünk kivágnak, a városba vis/nek mint foglyokat, tarka lánczokkal díszítenek, azután gyertyácská- kat tűzdelnek ránk, hogy végre egy este rövid fénye Urán kíméletlenül eldobhassanak. Mit is szorulnak reánk a boldog emberek?! — Azt hiszed — kérdé egy öreg fényű komolyan, bogy az emberek sorsa oly irigylendő ? és bogy ők nagyon boldogok ? — Bizony — válaszolva a kis fa — bár csak ér. is ember volnék ! — Igen ám, mert nem ismered azt a sok viszontagságot és fájdalmat, mely az emberek sorsával jár és nem ismered azokat a küzdelmeket, melyeket az embereknek át kell éluiök. — Ej, hisz te sem voltál még künn az erdőből, hóimét tudnád hát az emberek sorsát ? okoskodék a fácska naivul. — Igaz — szó! a vén fa — meggyökerezett állásomnál fogva, sohasem juthattam az emberekhez, de lásd, az emberek jöttek hozzám és igy ismerhettem meg őket. Ha szivüket bánat gyötri. magányba menekülnek, leginkább az erdőt keresik fel, hol a szellő halk susogása gyakran a legégetőbb sebeket enyhíti. Nem egy ily bá.atos szív nyílt meg már előttem, nem egy halandó bensejét volt alkalmam már behatóan tanulmányozni — és igy példát vehettem az emberi életről. — Oh, kérlek beszélj nekünk valamit az emberekről kérték a fiatal fácskálr. — Szívesen — vszouzá az öreg fenyőfa, szívesen megismertetem veletek az emberek sorsát, de ne várjatok valami örvendetes képet — mert — higyjételc bánatos küzdés az ember sorsa Nem tudjátok mily fáradsággá) kell harczolnia az emberekuek a mindennapi kenyérért — a létért. Lám, mi az erdőben lakunk, minket a természet karja ápol és nevel, zöld ruhánk egész éven át eltart, mindig szép és hervadatlan, — de az embereknek mindent mit a termés-etjótevő keze az ölébe vet, először meg kell szereznie, napokon álinitlan éjszakákon át véres verítékkel küzdenek a napi szükségletért és első kísérőjük e szerint az életben — a gond. É< azzal, ha már kenyerét me gtalálta az ember még iiem elégszik meg. Hisz árnyékomban már nem egy tanuljnánvos könyvet olvastak s ilyenkor belepillantva, ha mindent nem, de annyit felfoghattam, hogy az emberek törekvései a világ törvényeit magyarázni, saját gondolataik és érzelmeik forrása után kutatni és igy sokszor elkésnek az édes isteni ajándékot teljesen élvezni. A szegény ember második társa tehát — a kétség- beesés. — Kezdem liiuni, hogy nekünk mégis csak jobb a sorsunk, jegyzé meg hetykén egy nagyon fiatal fácska. — ügy van, szólt az öreg fenyőfa, meg akarlak győzni benneteket arról, mily igaz- talanul zúgolódtok, ha egyszer az embereknek reátok szükségük van, hogy szo’noru életüket általatok tegyék örvendetessé. Megmutattam ime, mily nehéz bánat nyomja az emberi szivet és az élet oly sok terheit csupán egy érzés képes elviselhetővé tenni — a szeretet. Mert az ünnep melyhez titeket a városba visznek, a szeretet ö r ö m ünnep e— szép és víg egy ünnep. — Hogy hívják hát ezt a napot ? kérdezték a kis fenjűbokrok. —• Ezt karácson y-es(énelc hívják, mely a boldog családi élet ünnepe, hang zék a fenyő tapasztalt válasza. Minden szülő, még a legszegényebb is tőle 1 el he tői eg ezen a szép napon gyermekének örömöt és boldogságot szerez. Mert lássátok ! Ezen a szép ünnepen csak pár órára éré 2 minden ember boldogságot mert már máS- uap fáradoznia kell. az apának ujouan kezdeni a k ü z d e 1 ni e t, a lété r t, hogy övéi a következő évben ismét boldog ott — bont, víg karácsony es tét élvezhessenek. — De mit tesznek ezen a napon a boldogtalanok és elhagyatottak? kérdó egy kiváncsi fácska. — Ah ezek ilyenkor magányosabban érzők magokat, mint valaha. Mert volt idő mikor még ők is részt vettek a karácsony,, beldogitó perczeiben. De lássátok ezeken is segítve lesz. Az emberi szivekben a szeretet szikrája sohasem hamvad el — az el-
