Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 103. szám
eg)házát, az apostoli királynak a czim zetes püspökségek adományozására vonatkozó jogait, magával az apostoli szentszékkel szemben is védelmezte, s most magától az ország törvényhozásától kívánhatja valaki, hogy megnyir- bállassansk az apostoli Felség jogai ? — No is mondja senki, hogy a czimzetes püspökségek ezután is fognak adományoztatni, mert azt nem tagadhatni, hogy nagy különbség vau a czimzetes püspökségeknek a velük járó jogokkal való adományozása, vagy a puszta czimnek collatiója között. Sokszor szeretnek a statusférfiak is ily tradilionális factmnokra hivatkozni s a mi kormányfórfiaink ily történelmi támpontokat figyelmen kívül hagynak s még a t. közönséggel is elhitetni akarják, hogy a nemzet múltjával nem akarnak szakítani. Azért nemzeti ön fen tartási ösztönünk és kötelességünk a főrendiház, mint ősi alkotmányunknak eddig bevehetien bástyája reformjánál fölötte nagy óvatosságra int bennünket! Minden tekintetnél fogva a magyar nemzet legnagyobb részét képező ka- thwlikus egyháznak igazait szem előtt nem téveszthetik és királyi esküvel biztosított százados jogainak föntartását kell lelkiismeretesen a nemzet érdekében követelnünk. Dixi et sál vari animam meam. A nőkről s a nőknek. Bemutató. Egy százhuszonöt esztendős magyar könyvből szemeltük ki rovatunk számára most közlendő régi jámbor jegyzeteinket a nőkről. Bőd Péter jeles irodalom-történet jegyző „szivet vidámitó, elmét élesítő és kegyességre serkentő“ Hiláriusa, ez a régi, jóízű magyar könyv. Százhuszonöt esztendő már sokat el- avitott belőle, de igy is minden jámbor régisége mellett van olyan érdekes és mulatságos, nogy szép omisonoiuK el kedély esked he tnek moll ette. Bőd Péter stylusát telje en megtartjuk, csak az orthographiáját modernizáljuk. * Irodalmi régiségek. I. Mi az oka, hogy a fér j fi keros ma gának feleséget, nem az asszony férjet? Mert a férj fi azt keresi, a mit elvesztőit, az ő oldala csontját, a melyből az asszon y fonnál látott. Plátó azt állatta s még uémely eszelős zsidók is, hogy régen egy * test volt az, a mi most kettő, a férj fi é9 az asszony s azért kívánnának ismét eggyé lenni. Szaporodtak volna pedig az emberek úgy mint ma a fák, fűvek és virágok házasság nélkül. De Mózes ezt a dolgot jobbbn tudta, a ki úgy adja elő, hogy az Isten te- remtettejaz embert férj fi vá és asszonyi állattá, A férjfinak pedig oldalából formálta az asszonyt, hogy a férj meg ne utálná, hanem szeretné, mint maga testét ; nem a lábából, mert nem szolgálója, nem is a fejéből, mert nem asszonya férjének, hanem társa, felesége, fe 1 segítője, de sok férjnek félszegitője. II. Ki volt az a szép fórjfi, a kinek igen rút felesége volt? Mózes igen szép ábrázatu fórjfi volt; vett volt pedig feleségül egy Kusitát, egy fekete szerecsen leányt. A Krisztus minden emberek fiainál szebb volt, jegyzett pedig el magának féleségül egy telétől fogva talpig fe- kélyes szüzet, a bűnös lelket, a kit még most ez életben meg kezdett ékesíteni, az egekben egészen dicsőségessé teszi. Mózes nem tudta felesége fekete bőrét megfohériteni ; do a Krisztus a maga vérével meg tudta mosni a bűnös- lelket s fényesíteni, hogy az mindenestül fogva dicsőséges légyeu vont arany ruhában. III. Mi az oka, hogy az asszonyok mindig többen vannak mint a férj fiák ? Látszik ez, mivel az egy Salamon mellé ezer asszonyok állottak, Asverus eleibe leányménesek gyűjtenek. Talán ez az oka, hogy az asszonyokat seqmior Sexusnak hívjak, mivel az alábbvaló dolgok mindenkor bővebben találtatnak, mint a drágábbak. Masoűs&ur meii mi-uion bujdosás, táborozás, veszedelem a férfiakon fordul meg az asszonyok pediglen csendességben élnek. Harmadszor felszí ml álcák Londonban az ekklézsiák könyveiből száz esztendők alatt hány fiú, hány leány gyermek született; úgy találták, hogy sokkal többen születtek fiák, mint leányok, melyet a természet igazgató Ur azért rendelt igy, hogy ha szintén sok férfiak PC* Folytatás a mellékleten. hagyatottak is enyhítik fájdalmukat, mert az emberek egyik főerénye — a felebaráti szeretet. Hisz oly sok szegény árva van, ki csak a távolból szemlélheti a boldog gyermekek örömét, ha csak nem akadnak jó- szivíi emberek kik nekik is feldíszítik a karácsonyfát — egyszersmind a keresztéin szeretet jelképét. — Oh, be jól esett a mit mondottál —• jegyzék meg a fácskák, sokkal könnyehbeu érezzük magunkat, mióta tudjuk, hogy nem czéltalaaul kell elválnunk kies erdőnktől, mert ha csakugyan oly küzdelmes és terhes az emberi élet és olv kevés örömpercei vaunak, akkor a mi létünk mégis csak jobb a szabadban az Isten ege alatt — egész lételünk e szerint csak boldogságban folyt le, holott az emberek ezt csak nagy keserűséggel és fáradozással is alig szerezhetik meg maguknak. Nem szabad tehát zügo- lóduunk, tűrjük sorsunkat békével, adjuk meg magunkat, hogy örömére lehessünk az egész g.yennekvilágnak. — Szép — dicséré a kis fákat az öreg fényű, bár kissé fájdalmas a fejsze csapás. De az emberi szivek a sors még nagyobb csapásainak vannak kitéve — higyjételt el. Hagyjátok tehát élvezniük ezt az egy vig napot ez évben, melyet annyi fáradozás és nélkülözés után kiválasztottak szeretteik örőmnapjául és melyet méltán és becsülettel meg is érdemelnek. Ha magam is nem volnék mér oly vén, bemennék karácsonyfának a városba, folytatá elórzékenyülve az oktató fényű —^ még pedig elmennék a jó emberekhez. És azoknak a nagy-csodaszép kék- szemű gyerekeknek kellene körömben lenniük — aztán ón magain gutd ig fényű pompá •. bau, számtalan csillogó gyertyácsltákka! méltóan fejezném be életemet öreg napjaimban, ott állnék fejedelemként a fehérteritéktí családi asztalon királyként, hogy uépét boldogította, hogy népére gyönyört, fényt, örömöt és boldogságot árasszon fénylő koronájáról! — Szép ez a lelkesedés, jegyzó meg nagy bölcsen egy hosszú még eddig hallgatag és ?. többi előtt magának több tekintélyt tulaj - douitó szikár fényű. —[Oh igen — mindou csak a felfogástól függ — szólalt meg egy másik tokos fácska, eddig olyannyira féltem, de most, hogy az öreg fényű fa dicső hivatásunkkal és az emberek sorsával megismertetett, örömmel lennék karácsonyfa, hogy uz emberek szentélyében megteremtsem az örömöt és boldogságot. — Emlékezzetek rám, ha mindaz mit elmondtam rajtatok valósulni nem fogna — szólt az öreg fa. Már vén vagyok sokat megértem, de a legörömteljesebb látvány mégis csak egy emberi arcz, mely benső boldogságtól sugároz. Mily szép lehet az anyai szem, mély boldogsággal csügg szeretettéin. Ki tudna ily boldog anyai szempárt elfeledni, melyet tündökölni lát a karácsonyfa. Tehát ti, kik a városba kerültök üdvözöljétek nevemben az embereket, kiket oly igen szeretek. A városban, ott lehet, hogy vetélkednek egymással anyagi érdekeket haj- liászva, do ez igy volt s igy lesz örökké. Nálunk a szabad természetben föl-föllebbeu egy.egy titkos fátyol, melyen át megnyilatkoztatja magát egy emberi szív, meglátjuk ilyenkor mi vau benne. Üdvözöljétek tehát nevemben a barátokat és ismerősöket akik már künn jártak nálunk az erdőben, köszöntsétok a bizalmas barát, a vén fényű nevében, ki itt az el Hagy ott magányban óhajt mindenkinek boldog karácsonyt ! FALUDY FEDÓRA. lilának. Oh, hányszor mondtam : megtagadlak ! És hányszor mondtam áldást rád ; Emlékednél, bár rég kihalt, Szivem, ifjú tűz járja át. Ha hűtlenséged jut eszembe, Kínosan fel zajdúl a vád ; De, ha szerelmünk szép világa : Szivem feled és megbocsát. LÉVAI SÁNDOR. öl havácoony-fa alatt. (Karácsonyi kép.) Itt vagy hát megint édes emlékeiuk legé- deseöbike, kedves karácsony ! Mennyi reményt fűz jöveteledhez mindenki, a gavdag és szegény, az öieg meg az ifjú, az ép és a nyomorék ! Mindenki legédesebb gyermeki örömeinek visszhangját várja tőled. Te hozod angyalaid által a bókét közénk, te öntesz örömet és boldogságot az elárvult fájó szivekbe. Megenyhitetttid a koldus nyomorát, midőu a dermesztő hidegtől, megfagyott ajakkal, mégis forró imát küld Isteuhea, eljöveteledért. Örörosugárt derítesz az elhagyott homlokra midőn e gondolatlan apró világ örömeit meghozod. Légy üdvözölve szeut ünnepünk ! * Világos csinos szobába lépünk, hol fényárban úszik az asztalon a karácsonyfa. A sok apró gyertya, miudmegannyi kis csillag tüudöklik rajta. Ragyog a tömérdek aranyos apróság, a mit gyermekes álmólkodással vesz körttljaz örvendő kis sereg. Szó nem fér az ajkukra az örömtől, mert hisz a „kis Jézuska“ elhozta nekik jóságuk jutalmát, a mivel jó szüleik már oly régen kecsegtették. Néma tanúi ennek a kedves jelenetuek, a boldog szülők, kik meghatottan, néha-néha édes mosollyal egymásra tekintve szemlélik a kedves kis eleven zsinatot. A háttérben egy fiatal, szép leány áll magában, majdnem elhagyatva. Őt nem egészen érdekli a kicsinyek öröme nem köti le figyelmét a jelen ; az Ő lelke másfelé repdes nyugtalanul kutatva. Számára nincs semmi a karácsonyfán. Kopognak. Nyugtalanul tekint a nyíló- ajtóra, mert nagyon vár valakit. Egy csinos karcsú fiutal emberkép be, s mohó örömmel siet a leány elé. A karácsonfa alatt aztán nagy dolgok történnek. Egy boldog szerelmes-pár üdvere tekint irigy szemekkel a gyermekek örömének angyala. Mily édes boldogság tükrözik a szerelmesek homlokán. ünnepét, a csal Adi boldogság- fi n népét, A Messiás a boldogság képében látogat bo ma hozzánk. Fogadjuk és 'marasszuk orom mel. Egy röpiratból. <_Havafiui komoly szavak a főrendházi reform kérdésében, jelesen a kath. czirnz. püspökök joga mellett. Budapest, Franklin Társulat.) A felsőház reformjavaslata a czim- zetes püspököket a kövotke/.Ő indító okok miatt hagyatná ki a főrendiház ból : I. Hogy túlságos ne legyen az egyházi tagok száma. II. Főleg azért, mert vagyont nem képviselnek. III. Kom bírnak oly működési körrel, mely tíz állam élet mozanatait is érintené. Ezeknek az indító okoknak czáfola- -tóba bocsátkozik egy mindenesetre esztergomi főpapi körből származó röpirat, . melynek méltatására a következő kisj< mutatványt közöljük : j A főrendiház reformját országszerte t nagy horderejű kérdésnek, szinte életkérdésnek kezdik tekinteni. Es méltán, a mert valóban ránk nézve nemzeti lét-j t kérdés, hogy felsőházunk független ma- p rndjon, s az uralkodó h.italom vagy t pártnak majorizálhatö gépóvó ne ala k csanyittassék. Ezért a felsőiiáz reform- v kérdése iránt élénk és aggályos az ór k dcklődés egész országunkban, s killö- 1: nősen kell hogy a katholikusokat ki- m valóan érdekelje, mert ez a f. évi ja-1 ez miár 12 diki kérdésnél is fontosabb va- el lódi magyar nemzeti életkérdés. k( A jogfosztogatástól nemde irtózunk, ló mert kétséget nem szenved, hogy a „ma ép nekem holnap neked“ elvnél fogva az fő egyszer sikerült jogfosztás maga után ko vonja a további kísérletet, s egymás an után — az átalános fölforgatást. Pedig se mi tagadás benne, ha ma a mágnások sh egy részét, úgy a czimzetes püspököket ^ lej; a felsőházból kizavarják, ez kereken, tév kimondva nem más, mint jogfosztás : czi mert a czimzetes püspökök ily jogukat! vis az országtól nyerték, ezt a százados, nat gyakorlat inögorőoitottn, o hagy ,.0. átöröklött, s jól megérdemlott jogtól szá megfosztássá na k, arra semminemű de-j tör meritumot nem tettek; sőt ellenkezőleg apc ily díszes czim és jogra ép azéit cl-Igái demesitettek nemcsak főpásztori, hanem nie ministeri előterjesztés folytán, tehat al- nyc kotmányos módon az apostoli kiialy sőt legfelsőbb hatalmából, mert az egyház kői és a haza iránti szolgálataiknál fogva sav arra méltóknak találtattak, s igy annak úgy jogos tulajdonosai. 1 S tekintsük az ügyet a méltányos- ki ság szemüvegén. Tudjuk, hog királyi szó szentsége iránt a mar hódoló tisztelettel és kegyoletteiselte tett mindenha. ; már most mii, lehet a méltányossággal s társadaliillém. ni<d megegyezietni, hogy aziostoii király egy érdemes férfiút isteri- umának előterjesztésére méltk talált, miszerint őt a czimzetes pökök díszes sorába emelje, s ezzel ó jognál fogva őt az országgyűlési meghívó királyi levéllel (regalissal) megtisztelje : s egy idő múlva ese jön a kormánynak, hogy ez neki íjában áll, s ily királyikig, alkotmány formában adományozott jogát elszaztalja, és ugyanazon királyi Fölség azon liolyze.bo hozza, hogy a kit í bizo- 'jos joggal felruházott, érdeme}; megutal mázott, azt holnap bűn tét len ugyan 3 jogtól, jutalomtól megfossza. - Vajon igy fognak-e az ősi erényi fün- ariathatni ? Azonfelül méltassuk kissé figlemre zon körülményt is, miszerint emze- ünk helyén találta, a jogfentartíszem- ont.jából egynémely történelmi Diókét, üntetőleg a felszínen megtartan többi őzt Dalmáczia és Bosnyák orszlokhoz iló jogukat, melyek tudvalevőig egy oron de facto a sz. koronákhozartoz k úgy is fötartani, hogy ezentarto- ányok czimereiket birodalmuiili nagy imeróbe befoglalták és zászlóin leg- ső alkotmányos ünnepélyünk akirály uonázása alkalmával az ország zász- ival együtt nyilván körül hrdják ; ily jogezimen foglalnak hllyit a rendiház tagjai közt maiglan 7 egy- ri Bosnyákországbeli és a dámatiai sári, vegliai, arbi, traguri, rovadri, )enicoi, modrusi, scardini, segui phari, gni, tribunici, skutari, bidual jelen- ’■ czimzetes püspökeink. E szerint, 7es valótlan azon vélemény, bogy mzet.es püspökeink semmit sen képeinek, mert ők igen is képviselnek ?v, szent és idegenek számára el .. »i oa/.uiiiiO vagyonr, Képviselik a zadok által megszentelt nemzetünk ténelme fényes emlékeit, a magyar >stoli királyság jogainak folytouossá- s oly katholikus püspökségeket, yek idővel — miként méltán igé dhetjük is — reálisakká válhatnak, már is a magyar sz. korona egy- i részének Boszniának visszahódíts al idő és a politika engedte vei csukán létrehozhatók. A halhatatlan emlékű Pázmány Páter, nem kevésbé szerette hazáját mint
