Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 92. szám
Esztergom VI, évfolyam. 92. szám. Vasárnap, 1884. november 16-án Városi s megyei érdekeink közlönye. yw egjeleniic hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész, évre fél éne . neyy edévre ELŐFIZETÉSI ÁR.........................................0 fit Egyes szám ára 7 kr. lm vá SZERKESZTÖSEG: ^Széchenyi-tér 35. lop szellemi részjH illető líözleméiiyek liiil<|uiul«lr KIADÓHIVATAL: ^SzÉCHENI-TÉR hová ;i hivatalos s a magán ■ hirdetések, a nyiltic.oe szánt közlemények, előfizetési pénzel? és veelamákgolc intézemlök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIUDETÉSISK : 1 szótól 100 szniij — fi t 75 Icr. 190—200-ig . 1 „ 50 „ 200—nOO-itr . 2 „ 25 „ Hélyegtlíj 30 kr. MAGANFIIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöl tétnek. NYlfiTTIíR sora 20 kiA hol vagdalkoznak. Esztergom, nov. 12. A csöndes kisvárosi élet minden kisvárosi ambitiónak tápot nyújt s minden ártatlan dicsőségnek megtenni virágait. Ezek a virágok néha egész koszorúszámra teremnek s a kit megkoszorúznak vele az csak olyan boldog, mintha országos érdemeket aratott volna. Ez ellen az ártatlan öröm ellen kifogást emelni gyöngódtelenség lenne mindaddig, inig senkinek sem art. Parádék, díszgyűlések, diszponálások s egyéb diszmozgalmak nélkül Esztergom ugyan különben el lehetne, de nem bírnának lemondani róluk azok, a kik nek az ilyesmik csiklandóson liizeleg- nck. Egyenruha és aranygallér, csillogó csákó és tündöklő jelvény, külön lobogó s extra kirukkolás hadd legyen öröme a naiv természeteknek addig, inig ezek a külsőségek tevékenységre sarkalnak s összetartásra ezé!óznak. Hanem hát vannak azután nagy kinövések is. Az arany gallér, a ezifra paszowánt, a komandó szó s egyéb ilyen czifraság képes az embereket igen is elragadni s a mit a bö'cs szemek gúnyosan megmosolyognak, azt a nagy rálátó szemek nimbusznak és glóriának veszik. így keletkezik aztán az úgynevezett elkapatottság, melynek több keresztneve is van a hadakozó egyesületek természete szerint. A kik a közmondásokból szeretnek czitálgatui közmondásos hercze-hurczákra azok azt mondják, hogy két dudás meg két tör nem fér meg egy csárdában és egy hüvelyben. Holott ritka ember Iát messzebre s veszi észre, hogy voltaképen a concur- rentia az, a mi fokozza a tevékenységet, a mi világot vet a fogyatkozásokra, a mi emeli az ;i ni bitiót s a mi virágzásra juttatja a jó törekvéseket. Legyen párosával a jóravaló. De ne legyen párosával a viszály. Concurrál- jtink egymás mellett, de ne egymás ellen, mert régi igazság, hogy mikor ketten veszekednek a csárdában, akkor rendesen egy ártatlan harmadik fogja föl az ütéseket s ez a közönség. Ne nyúljanak egymás jelleméhez, no rágalmazzák egymás érdemeit, mert ez is fáj a közönségnek, mely csalódásnak veszi eddigi jóakaratát s pártolását. Javítsuk egymást a concurrentia által, mely nem tűr tespodési, do no bántsuk egymás jellemét, különösen ha az nem tűr szennyet. Brillirozás és parádé legyen mellékes, de a fő czél egymás becsülése s a szény- telen lobogó rendületlen szolgálata. Megyei közgyűlés* (Esztergom megye törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlése nov. 12-én.) Székhelyi Mailáth György főispán a közgyűlést d. e. pontban 10 órakor általános figyelemben részesült beszéddel nyitotta meg, melyet tudósítónk után következőleg közölhetünk : „Tisztelt Közgyűlés ! Midőn önöket tiszteletteljesen és szívélyesen üdvözölve a mai közgyűlést megnyitódnak nyilvánítom, szomorú kötelességet teljesítek oly férfiúnak nemrég történt váratlan elhunytáról emlékezve meg, ki politikai életünk küzd terén, egy bosszú, munkás életen át folyton az elsők sorában harczolt, kinek működése alkotmányunk visszaállítása, — alkotmányos intézményeink fejlesztésével elválaszt- liatlanul összeforrt, ki mint államférfid s nemzetgazda, mint pénzügyminiszter s kormányelnök egyaránt, hazánk fennen kimagasló alakjaihoz, méltóan sorakozik. Gróf Lónyay Menyhért halála nem egyesek gyásza; a magy. tud. Akadémia, a m. Földhitelintézet, a I'iszaszabályozó társaság és számos más társulat s egyesület pótolhatatlan elnökét gyászolja, ki az emberi erőt majdnem túlhaladó munkakörben, soha nem lankadó bűz galommal évtizedeken át vitte a vezér- szerepet. Róvjuk le mi is, tisztelt bizottság, a kegyelet adóját e nagy férfiú iránt, kinek ravatalát a nemzet legjobbjai ál Iották körül s kinek kegyeletes emlékéhez Eszlorgoin városának hálaérzelmei fűződne1; : Örökítsük inog emlékét mai ülésünk jegyzőkönyvében s intézzünk részvétiratot a gyászoló özvegyhez.“ A közhelyesléssol fogadott indítvány értőimében határozatba mont, hogy gróf Lónyai Menyhért hazánk nagy fiának emlékezete a törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvében megörökít tessék s a megye közönségének általános részvéte a nagy férfiú hátrahagyott özvegyével részvét irat által közöl tessék. Közvetlen ezután napirendre került az uj honvédelmi miniszter, báró Fe jérváry Géza leirata, melyben kéri a megye közönségét hogy fontos feladatúinak sikeres keresztülvitelében őt ne csak törvényes kötelességénél fogva, hanem hazafias készségből is támogassa, mire a tvhatósági bizottság a nevezott ministernek a magyar honvédség fejlesztése körül szerzett érdemeire való tekintettel jövő működése iránti legteljesebb bizalmát felirat által szándékozik tudomására hozni. Egyik legfontosabb tárgyát képezte ezen közgyűlésnek a legtöbb adótfizetők 1885. évi névjegyzékének megerősítése, mi azonban nem egészen az igazoló választmány előterjesztéséhez képest eszközöltetett azon felmerült körülménynél fogva, hogy Mórász Antal kémendi plébános és Haan Rezső esztergomi lap- szerkesztő is kérték magokat a kérdéses névjegyzékbe felvétetni, mi meg is történt s ennek folytán a jövő 1885. évre következők lesznek legtöbb adótfizető-L jogezimeu a tvhatósági bizottság tagjai: Hazai E. Pori mutter J. Koller A. Reviczky K. Boronkny L. Héya T. Luczen- bacher I. Schalkhász I. Fuchs M. Horn M. Bakay I. Binetter J. Bischitzky Mattyasovszky K. Koperniczky F. Ég- genhoffer J. Jezsó M. Havasi I. Mar- czell Á. Pilisi F. Gr. Forgách Á. Mórász A. Niedermann P. Pissutli I. Ko- bek I. Huth M. Hazai Ö. Fehér F. Hartmann M. Saaghy V. Wargha B. Nedeczky J. Rudolf M. Marosi J. Moi- sermaun I. Kőnek B. Mészáros K. Tauber M. Wimmer B. Funk F. Koller Ö. Deutsch Zs. Zsigmond I. Holdampf S. Szekér J. Klement F. Mayer J. Schrank S. Frey Y. Audrássy Gy. Eggenhoffer B. Ridly I. Maiina L. Simonffy K.Koksa K. Dr. Feichtinger S Mattyasovszky L. Wimmer F. Schiller J. Morvái I. Pro- kopp J. Palkó vies I. Gabriel 1 i J. Pon- grácz S. Aszaltovics I. Stupiczky B. Haan R. Kis J. Ebert E. A legtöbb adótfizetők névjegyzékének megállapítása után a bizottság választott tagjai közt megürült tagsági helyek fa „Esztergom ásTidáka“ tárája’ Q>\\ m-capitaHail. Én megsiratlak ! Bér senkisem lesz Ki könnyet ejtsen sírodon, A vágy, mellyel most átkarolnak A sírok szélén szétfoszol. Én megsiratlak! Panaszt nem ejtek Hitetlenül bár elhagyói, Pedig ahol vagy ott az élet, S a hol te nem vagy a halál. Én megsiratlak ! Múltam regéje Szivcmuek most sein idegen, S bár rég kihűlt, az édes órák Még most mein hagyják hidegen.. Én megsiratlak ! A seb mit vágtál Ha rád gondolok eleuyész ; Ölöm s bánatból áll az élet, A boldogság csak igy egész. Én megsiratlak! Légy tőlem áldva Adjon nyugalmat uj hazád, S ne tudja senki, hogy te voltál, Ki szivem hűtlen elhagyód. LÉVAY SÁNDOR. cfÍaza-Qóz>. (M o z 1 i m legenda.) Röppenve suhant el a halál angyala az élet fája fölött s szárnyának lebbenésére négy levél hullott le egyszerre a paradicsom díszének ágairól ; — még azon pillanatban ugyauaunyi lélek állott Azraeltől kisérve Allah trónja előtt, amelynek fényét csak a próféta sasszemei bírják el. (Áldva legyen az ő neve.) S szólott az Úr dörgő szavával, hogy mind a hét ég megrendült belé a föld fölött pedig szörnyű viharként zúgott el a Hatalmasnak hangja, —szólt s e kérdést iu- tézte az első lélekhez : Mondd embe1', minő kulccsal jöttél egem kapuja elé ? Szultán valék, Urain — felelt a remegő — tetteim ismeretesek előtted, óh nagy Isten ! — Érted és hitedért harcoltam át az életet s a hitetlenek százezreit irtára ki a te szent neved dicsőségére... Most a másikat kérőié az Úr. Tudósnak valló magát emez s büszkén emlité, hogy napot éjjel toldva áskált a bölcseség mély s téveteg aknáiban, A harmadik meg — miutha pénzét olvasná még itt is — kaftánja zsebébeu turkálva, reszketeg hangon fényes üzleteiről hadart sokat, el nem mulasztva ám azt az egyet jól kiemelni, hogy összeharácsolt dús vagyonának szép részét Allah szent emberei — a dervisek — javára fordító, díszes mecsetet s nem egy karavánszerójt épittetvéu a jámbor zarándokok testi-lelki üdülésére. • Hát te mily ajánló-levéllel jösz elembe ? — szólt végre a negyedik lélekhez aFöl- séges — s a vézna árny igy válaszolt: Bohóc valék csupán a földön, Istenein ; de Te tudod, hogy e s orsósaira közül egyik se játszotta jobban szerepét mint éu, a Kara-Gőz,* ki persze mást nem hozhatok föl ótalmamra dicső színe előtt, mint az egyet, hogy míg rossz tréfáimon ezrek kacagtak : egy szem sem könnyezett jó tetteim miatt. S az Ur intett,— — és a három első a porba hullt, csak a negyedik találván kegyelmet itélő-széke előtt, a melyre csillag- betűkkel irvák e szent szavak : Egy az Isten s kívüle nincs más, csakŐJ i az Isten; — és Mohammad az ő Prófétája! (Kinek midörökké áldassék dicső ueve !) Közli: BASI BOZÜK. (Szerelmes karozolat,) Tán tizenkét éves lehettem, mikor először szerettem. Igen és ezt komolyan mondom. Bámulj vagy nevess nem bánom, a történeten ez mit sem váltó./tat és én —ismételve mondom, hogy már ily fiatalon szerettem. Tizenkét, tizenhárom éves fiú voltam, ideáléin egy szőke és három fejjel magasabb s vagy 12 évvel idősebb és eszerint tapasztalatokban sokkal gazda g,.bb lány. Göndörhaj ókilé csinos homlokát, melyről hűvösen csiiggfek le a szőke fürtök a csodaszép okosan és gyengéden mosolygó tejfehér arezra. 0 is szeretett , engem. Ta- nitgato.tt s iskolai feladványaimnál segédkezett. Tanul many os történet előadásával vélte a tudományos dolgok iránti vonzalmamat ébreszgetni és a hol csak lehetett * A. m. „Eekete-szem“ — í. keletiek „Paprika- Jaccsi“-ja. oktatott és magyarázott. Egyik napoa beteg voltam és ő hozzám jött, ágyam mellé ült és résztvevőig tekintett rám. Tekintete ír volt beteg állapotomra. Felém hajolt és én megcsókoltam ajkát a szeretet leghevesebb lángjával — és ő viszonozta csókjaimat. Felgyógyultam és karöltve sétálgattunk a ház paláukja alatti gyalogösvéuyen, mert gondolataim azonosak voltak az övéivel — és igy megértettük egymást. így folyt el egy év írig ő — férjhez ment. Kétségbe voltam esve — és elátkozám életemet. Nos? nem igaz-e, hogy ezek az ifjúkori első vonzalmak olyanok, mint a jégcsap a nap forró heve alatt, vagy a keméuy vaj a tűzhelyen ? A szerelem nem ócska cselédlány, mfil yefc elűzünk amikor akarunk, nem ruhadarab melyet ha elviseltünk félredobunk, nem röpke gondolat, inely midőn agyunkban felvillan azonnal eltűnik; nem szikra mely a rétét- beu alig fénylik — a szereiéin csillag mely az érzelemmel folyton tovább halad, néha hajótörést szenvedve a kősziklák meredekén és végre csendese,í véve útját inig eléri-, a tenger mélyét hol sírját, leli. Mert einig a szív éyezui bír a szerelem abból ki nm hal. A szerelem pem olyan mint a felénk mosolygó szerencse, mely már holnap nemiä- mer. Ha szivedet boldogító kötelékébe veszi akkor tudod csak mi a szerelem az (rző kebelnek ! Mindenben, de csak a szerelemben ne m lehet akarni, bármily férfias akarat fö'é akar a szenvedély hatalomként Nem élvezhetsz. a szerelenil dat kiel^githesd — pgy óla-di mi'; ne b 1'Ogy v'gya. csepp púból ){p_
