Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 85. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. Mbgjblbnik hbtbnkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egéiiz évre ..........................„ . . 6 frt Icrfél évre...............................................^ • “ • negyedévre -......................................' • ,r'Ú » E gye* siárn ár« 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: ^ZÉCHENYI-TÉR ^. hová a lap »zollemi részét illető közlemények kiiMendSk KIADÓ »TV ATAL: jSzécheni-tér liovii a liivfttalos s a magán hirdetések, a nyilttc.oe szánt köz- leiiiények, előlizetési pénzek és reelaiuálások intéz,emlők.---------'-----H IRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ 35 „ Hélyegdíj 30 kr. MAGÁNHJRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjHiányosabban kozoltetueké NYIIjTTER sora 20 kt Mezőgazdaságunk jövője. (D.P.) Nehéz a sorja mai uapság a gazdaembernek Magyarországon. Ha nincs termése, hát földig húzza az ínség ; se pénz, se kenyér, ha pedig van termése, akkor mfcg nincs vevő, nem tud miből pénzt csiuálui. Mindenképeu baj. Volt égy idő, mikor Magyarországot úgy hívták, hogy „Európa éléskamarája.“ De az régen volt. Akkor volt, mikor a földön Úiég távolságok voltak ; mikor a tengerek világválasztó elemek voltak ; akkor volt, mikor a gőz még nem csépelt és nem hordozta vas- ós vizi utakon özönuel a termést. De azaz idő a gőzkorszak embere előtt ma már a múlt századok regénye. Nagyot fordult a világ, mióta a két karú ember helyett ezer kam gépek dolgoznak gőzerővel. Egész világrészek soha nem érintett gazdag térségei hódolnak meg az eke uralmának. A pusztító tűz, vagy az irtó fejsze csapásai alatt ősrengetegek omlanak össze, hogy helyet adjanak a szántó-vetőnek. A nyughatatlan ember csatornákat ás, mocsarakat szárit, ártereket mentesít és barázdákkal hasgat szűz földeket, melyek világteremtése óta mindég csak gyűjték a termő őserőt dús televónyeikbe. Munka is alig kell az ilyen földeken. Magától ontja az áldást a kövér mező. Az ember épon csak lehajol, hogy fölszedje a föld zsírját. Még azt sem teszi ma már, liánom parancsszóra dolgozó csodagépei, melyek nem kérnek drága nap számot sem háborút nem viselnek gazdáik ellen, mint a sztrájkoló muukás hadak. De itt nem áll meg az élelmes ember, hanem fúr, farag, kutat uj munkatársak után. Szövetkezik az elemekkel, A folyó vizet elvezeti egészen szántóföldjéig ós a kicsópelt kévéből egyenesen a szállító hajókba rakja termését. A mint aztán egyszer szárnyaira veszi a szél, vagy a gőz a búza-terhes bárkákat, meg sem állnak azok, inig el nem érik a nagy terménypiaczokat. Egy gondolat ós a gőzerő rövid napok alatt u:igy nyílt tengereken röpítik át más világrészek piaczaira a termények özönét. Számítani tudó okos gazdák megkímélik a sokszoros be, ki és átrakosgatás idő veszteségűit, fáradalmait és költségeit. Kikerülik a szédelgő közvetítőket. A termelő szállító ós kereskedő is egyúttal. Csekély költségei mellett minden gazdasági tényező többszörös nyereségét egymaga sepri halomra. Épen azért sokkal alacsonyabb árak mellett bocsáthatja piacra csaknen ingyenes termését, mint a magyar gazda, ki rég idő óta zsarolt földön nagy kamatú pénzzel, drága napszám mellett rettentő adóterhek alatt görnyedezve, küzd a fagygyal, hővel, jéggel, árral, rozsdával, féreggel, végrehajtókkal, elzárt vámhatárokkal, drága vasutakkal ós az ingyenes termelők szabad világversenyével, mert jól tudjuk, hogy a magyar búza ma már nem Euró pávai verekszik csupán, hanem az egész világgal. Románia, Déloroszország,Egyp- tóm, Ausztrália, Amerika, India minden oldalról szakadó versenye mellett Isten csudája volna, ha a terhei alatt roskadozó magyar gazda továbbra is inegbirna állani búzájával a világpiaczokon. Nem bir. Nem is bírhat. Ez gazdasági képtelenség volna. Itt már okoskodásra siucs szükség. Mindennél hangosabban beszélnek a tények. Látjuk, hogy a magyar búza nem kell senkinek, nincs kelete, nem veszi senki. Fogyasztó ós kereskedők várják az egész világról összehalmozódó termények tömegeit, A gazdák szükségére, nagy kínálatra, olcsóbb árakra számítanak. Ezért nincs kelete és ára az életnek. Ott reked a termés a gazda nyakán, a kit a kétség- beesés környékez. Ha mégis legalább szükség mutatkoznék a szomszi dós országokban és a szegény termés miatt sürgősen kellene gondoskodni a szűkölködő országoknak kenyérnek valóról, még mielőtt a néhány héttel később érkező másvilágrészi termés eláraszthatná a piaczokat! De hát erre sem számíthatunk. A bécsi nemzetközi terményvásár jelentéseiből ma már bizonyosan tudjuk, hogy mindenfelé volt termés az idén. A mienkre épon nem szorulnak a szomszé dók. De más országok szorultságára sem számíthatunk uem csak ezen évben, de egyáltalán sem, mert a csökönös magyar gazda búzatermelő kedvéért nem csinál az Isten mindig általános rossz termést egész Európában. Ha pedig egyszer- máskor ez a véletlen eset bekövetkeznék is, ma már felhalmozott készletek ip vannak Európa nagy terménytáraiban, de nem is szorul többé Európa a „magyar óléskamarára“, mert kaphat kenyérnek valót mind az öt világrész gazdáitól olcsón, bőségesen, kellő időben. Mindehhez járul még a termény üzérek mesterkedése is a terményárak fo- gásos lecsigázására. Hamis sürgönyök világgá röpitése, álhirek koholása ós terjesztése más világrészek állítólagos dús terméséről, nagy terménykereskedők szövetkezése a terményvásárlások meg- akasztására, az árak leszállítására, korábbi évek olcsó terménykészleteinek felhalmozása és minden egyéb kigondolható üzórfogása a terménytőzsórek szövetséges hadainak. Ok az üzérek várhatnak, spekulálhatnak az alább szánható árakra ; de a magyar gazda nyakán ott ül a mindennapi szükség egész serege és nem enged egy napi időt sem a várakozásra. Háztartás, ól el ein, ruházkodás, cselédség, gazdaság, munkások, gyermekek neveltetése, orvo9, pap, tanító, község, megye, állam, adók meg adók, kölcsöutőrlesztések, kamatfizetések! ... Ez a sereg nem vár, hanem exe- quál haladéktalanul, irgalom nélkül. Mind más volna a helyzet, ha a magyar gazdának egy kis tartaléktőkéje volna, mely fentartauá benne a lelket addig, a inig némileg is tűrhető árak mellett pénzzé tehetné termését. De hát a magyar gazdának akármije lehet inkább, csak félretett pénze nincs. Tartaléktőke helyett azonban annál gyakrabban megakad egy-egy jó adag tar- talókadósság ! Hiszen ismeretes dolog, hogy a magyar gazda napról-napra ól, a kezéből a szájába. Mikor van egy kis pénze, akkor szórja, ha pedig nincs, hát sziiköl, szidja a rossz időt és az átkos kormányt! Egyszer hopp, máskor kopp! Ilyen szerencse kegyén való óldegélés mellett a gazda nem várhat egy napig sem, nem nyúlhat a takarékláda póuzes fiókjába, a mi nincs; hanem a zsaroló szükség ara kényszeríti, hogy a mit kicsépelt, azonnal adja is el a termését ; sőt arra is bőven akad eset, hogy már lábán előre eladja termését a megszorult gazda, hogy legyen pénze, a mivel learattathasson és kicsópeltethessen. így aztán igen gyakran önmagunk verjük le terményeink árát, nem kell fajjatgp VVidéke“ tárcája. toli, Hertelendi ur K-ban a hölgyek előtt épen annyi volt mint a hármas bálvány: Brama, Ska és Visnu az indusoknál, őt is imádták. — Ennélfogva természetes, hogy jó táncos volt, szeretett a .szépek“ körül forgolódni, divatos gallérokat és manchetteket viselt, aztán még egyik barátnője névnapjáról sem hiányzott az ő anonym ajándéka, mint ő szokta mondani. — Szóval Hertelendi úr volt a eochinchiuai kakas valamennyi nőnek a kosarában Ez azonban nem gátolta őt abban, hogy egyik este a színházban midőn Bartók „Kendi Margit*-ját adták, halálosan beleszeressen egy csinos kis szöszkébe, a ki au- gyali türelmével már hatodszor nézte végig a drámát. Hertelendi ur jól ismerte az érzelmet, mely szivében örökre trónt ütött és őt három éjen át ide-oda dobálta, auélkül, hogy szemét behunyhatta volua, csakhogy nem tudta az utat-módot miként jusson a „Kendi Margit* est ez igazi damouálioz. A szerelem kedves olvasóm olyan mint a bakter, jóJ tudja az ember hányat ütött és még se tud tőle elaludui. Zsupsz! Valami okos gondolata akadt Hertelendi urnák, mert szörnyű mód somolyog: Írni fog neki ! Ez a gondolat nem uj, de veszélyes mert ha a szerelmes szive tárgyáuak irui akar, két dologtól kell óvakodnia ! Igen nagy gyöugyédségtől ós a nő — papájától. De Hertelendi úr ravasz volt, akár a róka. Itt kérem nem valami afféle universitasi első seraesteri hallgatóról vau szó, ezek itt egyátaláo nem kerülnek szóba! Hertelendi ur Írni akart neki s a levelet, midőn a cor- ridoron át a sziuházb.i mén titkosan kézbesíteni. T. i. Hertelendi ur uem volt olyan ostoba, mint rendesen a szerelmesek szoktak lenci. Vett levélpapírt, finom tentát és egy tucat tollat, még pedig négy félét egyenlő arányban. Igen finom, közép és vastag minőségben. Haza ment aztán rágyújtott egy cigarettre és a legfinomabb fajtával irta. Éltem angyala ! Itt a porban fekszem előtted és szerelmedért esedezem. Érzelmeim emésztő tüzé- bol a te fehér kacsóid vezethetnek a rue- uyországba. — Rózsa ajkadról zenghet a gyógyító szó ! Micsoda Carlos szerelme, a ki saját kemény szivü atyját ölte meg az én szerelmemhez képest !? És a szerelem egészben és osztatlan a tiéd, mint az istené miudeukié. Tőled a szerelem egy szikrájáért úgy eped téged a sírig szerető Hertelendi Géza. A levél rendeltetési helyére jutott, ő maga csúsztatta a kis szöszke fehér kezeinek glacé kesztyűjébe — merészen este 6 óra felé. — Hanem csalódott, feleletet nem kapott. — Nem egy tekintetet, egy üdvözletét sem, semmit, semmit ! Hertelendi ur rágyújtott egy cigarettre amint hazament és ueki ült levelet irui a finom faj tával. Mélyen tisztelt kisasszony ! Bocsásson meg, hogy elég bátor vagyok, Öuhöz újólag egy pár fort intézni. Ön tul- merésznek nevez majd engem, talán éppen szemtelennek. De van egy mentségein: szerelmem! Kételkedjék eszemen, gondolkozásomon csak vallomásom igazságán ne és örvendeztesse meg felelettel mély tisztelőjét Hertelendi Gézát. A „Koldusdiákot“ adták, a közönség tolongott, hogy Milöcker zenéjét hallhassa. Äsupsz ! kézben volt a levél ! Herteleudit bátran bihatták volna Rolan- dóuak olyan örjöugő volt. Hidegen ment előtte fonó szerelmének tárgya a mint ő a kakasülőt tartó egyik oszlophoz támaszkodott remeny és félelem között. De Géza nem volt gyermek, őt nem lehetett visszaijeszteni. Miután kétségbeesését egy krigli sörrel lekötötte, elment haza, rágyújtott egy cigarettere, ámbár valami féltuczat volt a zsebében és a középső levelet irta a közép fajtával. Tisztelt kisasszony ! Önnek mint minden hölgynek kibe szerelmes az ember, márványból, vagy valami ércből van a szive. Ma már a harmadik levelet irom Önnek, hanem ennek is félek nem lesz eredménye. Mindannak dacára. Mindannak dacára meg nem szüuök érzelmei rácsajtóján kopogtatni, raig nekem meg nem uyitja. Becsületes szándékkal közeledem. A szeleburdi korszakon mar keresztül meutern és szándékozom a házasság szent kötelékébe lépni. Ne büntesse nyíltságomat uj visszautasítással. Remélve vár Hertelendi Géza. Ezt a levelet is megkapta a szöszke, Géza „remélve'' várt mint levelében ígérte. A remény k. olvasóra olyan, mint a régi gummilabda, ha nagyon régi a darabjait oda adhatja az ember a gyerekeknek radírozni. Ma a kakasülő egy másik o&zlopához támaszkodott Hertelendi. Ó milyen szerencse, elfogadta üdvözletét ! Nem volt álom ! Intett neki ! Ki volt szerencsésebb mint ő ! Én nem ! És te sem k. olvasóm, ha csak esetleg nem vagy milliomos. Hertelendi urnák ez nem volt még elég, ő azt akarta, a mit az életben közönségesen resumtatumnalc neveznek. Ezt akarni ós hazasietui nem egy pillanat müve volt, hanem egy negyed óráé. Hertelendi ur levetette kabátját. Változatosság kedvéért nem gyújtott cigarettere, mivel épen előbb szitt el egyet ós a következő levelet irta a vastag fajtával. Kisasszony ! A következő hónapban leszek 31 éves, üzletem jól megy. — Raktárom nemcsak regalia szivarokkal van tele, hanem a Rha- damautes biztositó társaság ügynöke is vagyok, tűz, viz, élet és jég ellen... Rem.l m hogy még egy genfi óragyár és a „Magyar francia biztositó társaság“ is megbízottjává teszeu. Ezek együttvéve 800 forint tiszta jövedelmet tesznek, mihez ha a kegyed va-
