Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 84. szám

\ virígnskert, diszkért, ennek fó'sn- ly.i, toliU szépségében fekszik. A virágos kort szép-lége ;iz ágyak formáiban s 'rr.-ínYába az egyes virágok elhelyezésébe n és színeinek vegyítésében fekszik. A virágos kertben egész festői művészid, rejlik. Mert a virágokat nagyságukhoz, alakjukhoz és színükhöz mérten •elrendezni, ehez nem csak ügyesség és gyakorlat, de Ízlés is kell. Manapság már annyira vitte a kertészeti tudomány, hogy a virágok elrendezésében épen úgy lehet elbánni, mint a festészetben. Ehez ■első sorban a háziasszony tapintata és ismerete kívántatik, ismernio kell a növényzet egész lényét, virágzó idejét, nagyságát és színét, hogy czélt érhessünk. A veteményes kertben már a hasznos elem lép előtérbe, mert a konyhának egyik fontos éléskamráját nyújtja. A nyári hónapokban a z ild borsó és bab, a káposzta és tök képezik az asztal kedveucz főzelékeit, a saláta és az uborka a legjobb busmelleklet es e mellett még a

zöldség is kikerül a ve teménvés kertből. Mennyi megtakarítás rejlik hát benne és mily kényelmes, mert nem kell piaczra menni vásárolni, A gyümölcsöskert pedig ősszel nyújtja az élvezetet. Ha továbbá tekintetbe vesz- szűk, hogy sok gyümölcsfaj mily drága, belátjuk a gyümölcsös kert hasznát a háztartásban. Azonban mindeme kellem és haszon sok igényt fűz a háziasszonyhoz is. A kert egész évben nyújt leendőt; tudnia kell a házi asszonynak minden hó ap teendőit és erre nézve talál utasítást a lapokban, tudnia kell mikor kell mindent a m iga idején elvetni, mint ápolni, mikor a gyümölcsöt és magot szedni, mikor az egyéb munkálatokat elvégezni. A munkában nem szabad takarékoskodni, mert az fizet bőven, de egyebekben som. Legyen minden mag vagy csemete a javából, legyen minden bőven és gazdagon, mert az anyaföld bőven fizeú vissza a háziasz- szony buzgalmát és szorgalmát.

£1 ya&dáíi y yü tekezc-távó t.

Karcolat.

Tiz p rce n van üresedésben.

Az esztergom-vidéki gazdasági egyesület pedig épen közgyűlést tart.

Nagyobb plirázisok se tudnak kihozni sodromból; de a gazdák gyülekezetére mégis kiváncsi voltam.

Különösen arra, hogy ugyan mikép is fognak gazdáink gazdálkodni az idővel.Mert én erről most nagyszerű tanulmányokat csinálok.

A vármegyeháza túlsó vaskönyöklcje teli

van unatkozó svábokkal és nagyokat ásitozó tótokkal, a kiket „különben elővezettetés terhe“ mellett pont kilencre czifcáltak be. A szegények két nap óta nem bírtak aludni, mert mindig szuronyos csendőrökkel álmodtak. A iárásbirö urak rettentően el vannak foglalva. Hogyne mikor megint olyan érdekes karczolatokat ir Mikszáth a Pesti Hírlapban !

Előre láttam azt a jámbor doroghi atyafit, aki most a korlátra könyökölve a lehulló akáczlevelaket olvassa unalmában, hogy miként rőköuyödik meg a paragraplms'okba pödört bajuszé bíró előtt, mikor az igy ríva II rája:

— No hát, kend se tud több becsületet! Hát illik ilyen borotválatlan ábrázattal megjelenni a törvény előtt.

A szegény sváb, a ki üres óráiban ha minczegyezerbatszáznyo!czvanhét lehulló ákáczfalevelet olvasott meg,uagyelkeseredésse bizonyára ezt válaszolta :

— Hát iszen íregkövetem alássan tekintetes ur, már én csak megborotválkoztam kérem, hanem olyan soká költött odakint várakoznom, hogy azonközbeu újra megnövekedett a szakállom.

A korláton gyülekező gazdák közgyűléséről nem állhattam meg kihagyni ezt a zamatos kis tudósítást.

De liát lépjünk csak a terembe.

Épen negyvenen vannak már együtt. Huszonheten a falakon, tizenhármán az asztalok mellett.

Sajátszerü szám az a tizenhárom, hogy rendesen csak a megtérített asztaloknál tűnik föl. Mikor valaki azután egy rossz vicz- czel kijelenti, hogy tizennegyedik helyett is étkezik; vagy végső esetben a humoros gazd i azt a leleplezést jelenti be, hogy a konyhán voltaképen csak tizenkettőnek főztek. Mert a tizeuliármas numerus vala ni iszonyatos.

És a gazdák mégis csak tizenhármán va- áuak kezdetben.

A főispán óriási holdjai mindenesetre megadják az elnöki szék hatalmas tekintélyét a gazda gyűlésen. Egy örökös elnök azonban úgy akar imponálni, hogy érdemes feje fölött bírja összes holdjait s ezek a holdak már csupa homlokot csinálnak az öreg ur fejőből.

A legszebb öreg ur királyi nyugalommal hallgatja a legelegánsabban csevegő karvai gazdát. És az alispán abban gyönyörködik, hogy milyen édes néhány percre közembernek lenni a közügyekért. Beállott és beült egész rendes tagnak, a ki bárom helyen kívül mindenütt elszerénykedlietik.

Vannak különben olyan urak is a gazdák ér.tekezletéu, akik ugyan nem gazdák, liánéin azért minden értekezleten részt vesznek.

Ezeket az egyesületi oszlopokat ott lehet látni a kereskedelmi egyesületben, a lö- vészegyesiiletben, a kisdedovó közgyűlésen, a \örös kereszt értekezletein, az iparos ifjak estélyein, a tűzoltók közgyűlésein, a bányakutató szövetkezet mozgalmain, a temetkező egyesületek megható értekezletein és sok más közgyűlésen és értekezleten.

Ezek a derék urak ráérnek mindenért

lelkesedni., s ha nem •érnének rá, akkor egyszerre; meglehetős sole egyesületünk fölött kellene requieme^mondatnunk.

Egy rokonszenves képű leún gyerek a főispán nnellett épen tizedszer adja be lemondását. a titkárságról. És a közgyűlés épen tizedszer nem akarja elfogadni. Hiába érvel egész pongyola “gazdái eloquentiával, mert az örökös elnök agyon gesticulálja marasztaló taglejtéseivel.

Sőt föl is emelkedik.

Jiitlca. szónokunkban van annyi mézes tömjén. Azután oly végt.elon sok hangsúly. Vannak szavai, melyeket három hangsúllyal ejt ki, ufty hogy a hallgató heves verstanárnak képzeli, aki épen jnarfdrozva magyaráz.

Egy szó mindössze a beszéd tartalma hogy: mar a oh on !

De ez az egy szó hozzáházasodik ötveu metapliorához, lmsszonnégy fényes epithe- tonhoz és száztizenfiárom valóságos cli- maxhoz.

Végre bevégzi szónoklatát s újra folytatja eleven gesztusokban, nzó nélkül s még némán is legélénkebben beszélve.

A primási gazdatisztek koryphaeusa a főrendiház előkelő unalmával beszél.Alig hallható s mégis megköveteli, hogy hallgassák, mert a mit mond abb.in mindig van valami tartalom.

Hanem van még -egy érdekesebb gazda, kinek óriási birtokai a föld alatt terülnek el. Mikor beszél csupa,nuance, csupa finom hajszál a hangja, az esze s az ajka. Sohase mond meglepőt, de a hogy mondja az meglepő. Egy resignáló kaliforniai aranybánya- kutaló se nyilatkozik szivrehatóbb elégiával. Mintha egy igen szouuioru melódiát dúdolna el, mikor beszél. És .azok a hangolt olyan mélyről csendülnek föl, mint valami bányából. Azért is fáradnak el annyira, mire felérnek. Sohase érzek őszintébb részvétet mélyrehatóbb törekvések iránt, mint mikor az ő mélyeujáró indítványait Hallom.

De az utolsó szrvhezszóló indítvány gazdáinkat már valóságosan a gyülekezet befejezésére indította.

Megindulva const,a háltam, hogy gazdáink valóban kitűnő gazdák, mert pompásan óidnak gazdálkodni az idővel. Sőt nem csak a szónokok, de a hallgatók is.

Már pedig századunk elmélete szerint a valódi gazda nem néhány száz holddal, hanem okos időt a le a r it As sal kezdődik.

OMBRE.

Esztergomi levél.

(Félórái halhatatlanság.)

Régóta nem voltain már annyira ol- órzékenyülve, mint tegnap. Először éreztem egész életemben, hogy nagy ember vagyok s ez a tudat annyira meghatott, hogy szinte bizonyos elágyuiás vett erőt rajtam.

Nagy embernek; lenni ilyen kis vá rosban ugyan elég vakmerő egy gondolat, de hát nem tőlem származik s így senkise foghatja rám, hogy szerénytelen

Hiszen a nagy emberek nagy szerénységgel kezdődnek — gondoltam magamban s olyan szerény kezdtem lenni, hogy tulajdon kis czellámban tökéletesen elvesztem.

És előtérbe lépett egy óriási kis leány, a ki valamikor a toroczköi szántóvetőt ekéstől és ökörpárostnl a köténykéjébe vette. Óriási nagynak láttam óriási szerénységemben azt a hat esztendős aranyos kis lányt, a ki szeretetreméltó papagály stylusban rebegte el a következő szavakat :

— Tiszteli a mama mega papa Gaston bácsit és küldi ezt a kis kosár szőlőt, azokért a kedves esztergomi levelekért.

Megszűntem incoguitó maradni. Nem birtam megczáfolni, hogy rám fogják Gaston összes gyöngesógeit, bogarait és- kiYiU hatatlanságait. Nem nyilatkoztattam ki egész ünnepélyesen, mint rendesen, hogy- — Engem ugyan ne sértegessen, éli nem vagyok Gaston. Nekem semmi közöm Gastonhoz. Nem érek rá Gaston unalmas leveleit olvasni.

Hanem egészen elragadtatva emeltem föl a kis leányt s ültettem le a kiskosarat s úgy éreztem, hogy most mindjárt, de mindjárt szobrot faragtatok magamnak.

Az édesen mosolygó irodalmi szőlő- fürtök végre szóhoz engedtek jutni. Halhatatlanságom arkangyalához fordulok :

— Melyen tisztelt . . . (Ah ez nevetséges kezdei).

— Kedves olvasóm ! .. . (Ez pedig kisdedovósan naiv).

— Ünnepelt honleány ! . . . (Ez is- banális).

— Kérem Mariskának fiinak, Gasten bácsi — rebegi a kis angyal s hatalmas kék szemeivel álmélkodik rám,

—• Hát kedves Mariskám (végre benne vagyok) mondja meg a mamácskáiiak meg a papának, hogy nagyon, de nagyon köszönöm az édes szőlőt s fiogy ezentúl még édesebben fogok Írni, mert tudom (szent Isten, mit jelentsen ez a- fatális elakadás !) mert tudom, hogy ezzel tartozom.

Nem unalmas tartozásaimra s resignáló hitelezőimre gondoltain e pillanatban. De már, mint pillanatnyi nagy ember, úgy illett, hogy egy kicsit homályosan fejezzem ki magamat. És mind- közönségesen.

Az angyali üdvözlet véget ért, Mariska elr epült s én először kezdtem fii.

látta, felkiáltott ; azt sem tudtam, hogy a prímásnak két felesége vau.

Hírét vette ennek rögtön a főpap és nagyot kacagott a jámbor együgyüségen. Ebéd alatt Vas Gereben toasztja általános derültséget keltett. így szólott az : ^Amennyiben a hazát egvnek, osztatlannak tartjuk, — mindnyájan katholikusok vagyunk. A menyiben jogaink sérelme ellen folyton protes- tálunk — mindnyájan protestánsok vagyunk. Amennyiben csak az egy hazát imádjuk — mindnyájan unitáriusok vagyunk.“

Ezalatt Becsben szakadatlanul folytak a tanácskozások, a lapok naprol-napra, a küszöbön levő nagy változások reményével biztatták a közönséget, a nemzeti szellem pedig folyton türelmetlenebbé vált a várakozásban.

Október 18-kán távirat jött Becsből Esztergomba, hogy másnap délután 3 órakor a hercegprrnás külön hajón jön székhelyére vissza, magával hozván az alkotmányt. Nosza lett lótásfutás a kisvárosban. Amennyi kéz csak volt, az mind távirattal foglalkozott. Deák Ferencz, Eötvös József, Czirákv, Királyi, sat. azonnal értesítettek s másnap nem volt képes Esztergom befogadni a haza jeleseinek nagy számát falai közé. — A basilika kupolájára 32 lőf hosszúságú nemzeti zászlót tűztek, swarzgelb zászló nélkül, az utcák, a házak csupa nemzeti sziliben pompáztak. A várfokra magyarokat helyeztek, aztán zene szó hangzott az egész városban. A földműves kapáját, a kézműves szerszámját létévé; az ur, a jómódú,! díszbe öltözött, még a beteg is az ablakhoz vángzorgott, hogy lássa azt amit 1848 óta1 nem látott — a magyar világot. A hajó 3

órakor megérkezett, árbócán roppant nemzeti zászló lengett. A prímás bibordiszben foglalt helyet s már messziről integetett kilencz bojtos kalapjával. Mikor kiszállt, akkora éljen fogadta, amilyent az ősz Duna nem hallott Mátyásnak királlyá választása óta. A főurak kitűnőn üdvözölték őt, gróf Forgách Ágoston beszédet mondott, de a prímás szavába vágott, mert alig tudta magába fojtani a végtelen örömet, mely arcát oly ragyogóvá tette. „Mindent megkaptunk édes fiaim, mindent megkaptunk“— ezt monda. mindig és mindenkinek. A nép hallva az örömhírt, lábai elé borult, térdét ölelte át, mások ruhája szélét csókolták. Mindenki közelébe sietett, mindenki látni akarta őt. Mikor a Dunapartra ért nem bírt kocsijához jutni. A nép vállára akarta emelni s csak Besze János figyelmeztetése tartotta azt ebbeli szándékától vissza.

Október 21-kén óriási falragaszok jelentek meg Budapesten. A kormány nagy titokban akarta tartani a császári leiratnak szövegét, de nem sikerült neki. Az alkotmányt ugyanis az Emid) nyomdába vitték a legnagyobb igkognitóban. A nyomdavezető a szövegét úgy szétszedte s oly össze-vissza forgatva oszto'ta ki a szedők között, hogy azoknak fogalmuk sem volt arról, hogy az a liiiiai ákombákom, »4mit ők szednek, mily nevezetes lépés lesz alkotmányos fejlődésünkben. Azonban az ifj. Emicli Guszti addig ólálkodott a nyomdában, mig a dolognak nyomára jött s hogyan hogyan nem? — egy kefelevonatot szerzett arról ! A po licia erről rögtön értesült, Benedek pedig a magához idézett ifjú Emichnek fél évi börtönt igéid szokott modorában ha nem hallgat. Ez a fenyegetés volt Benedek hattyúdala ! Este 6 órakor nagy belük hirdették urbi et orbi, hogy • Az ország óhajai teljesedve vannak, ő cs. és le. ap. felsége, az ország törvényes alkotmányos szervezetének vi ssz á 11 i t ását megparancsolta. Ugyané z e 11 proklamációban Benedek elbúcsúzott Budapest polgáraitól.

Benedek nyilatkozata után „Császári nyi- latkozváuy“ következett, melynek bevezető sorai igv hangzottak : „Midőn elődeim uralkodó székére léptem, a birodalom erőszakos rázkódásnak volt kitéve.“ Erre aztán következtek azok a pontozatolc, melyek a megyei kormányzat s az országgyűlés visszaállítására vonatkoztak. Hogy az adott engedmények csonkák voltak s hogy az akkori közvélemény már sokkal követelőbb volt, semhogy megelégedett volna olyau országgyűléssel, melytől az adó. a katona és a péuz- ügy el van véve,— erre ugylátszik Bécsbeu nem godoltak. Pedig úgy volt.

Este Pestváros magisztratusa önkéntes kivilágítást rendelt el az esemény jő löméit. Ezen rendelet olaj volt a tűzre. Nem kell kivilágítás! — hangoztató, a tömeg.

Hét órakor a városház ablakaiba égő gyertyákat tettek, a példát több tisztviselő és gulgeszint polgár követte. A tömeg egyre nő. A városház tere formális ostromállapotban van. A tömeg egyre szaporodik. Nemsokára néhányezer ember indul el a Zrínyi ká éliáztól, sippal, dobbal fölfegyverkezve. Utcai suhancok ordítva kísérték a tömeget.

A városháztérre érve, az ablakokat beverik, aztán olyan takaros macskán uzsikát csináltak, hogy különb se kellett. Most az egész zöm megindul a váci utcán keresztül. Ahol

I csak egyetlen világos ablakot lát, amellett sípol, dorombol, miákel, csuliol, ugat szójvai mindent elkövet, hogy a concert teljes legyen. — Most a nemzet a német színház romban levő épülete elé érkezett. Itt aion- ,030 véres katasztrófa fejlődött ki. Benedek paraucsára fegyveres katounság rejtőzött el a düledező épületbe s az odaérkezett népek szui onyszegezve támadta meg. Iszonyú zavar keletkezett. A nők sírtak, jajgattak, a férfiak káromkodtak. A katonák pedig nem- nézve sem előre sem hátra, puskájukkal rettenetes dolgokat vittek véghez. Baíiássy nevű jogász a legelsőnek esett áldozatul, egy baka puskaaggyal ugy ütötte fejbe, hogy rögtön szörnyet halt. De ugyanazon pillanatban; a baka is holtan fetrengett vérében, hátulról egy stílét földre térité. A Rókusba magába 12 sebesültet szállítottak. Hogy a magán házakba mennyit vittek ? csak a jó isten tudhatja. A „Pesti Napló“ szedői közül négyen sebesültek meg. — A nép végre futásnak eredt, a katonák utálnia. A házakba, a korcsmákba berohantak s folytatták gyalázatos kegyetlenségüket. Schercz József, 1). Wenklieim unokatestvére egy kapu alatt sebesült meg. A Fii linger kávéházban minden edényt és bútort rakásra törlek. A Zrínyi kávéházban Rapecz Ferencz bádogost sakkozás közben leszúrták. Mikor 80 éves atyja kiterítve látta fiát, Őrülten rohanta meg a koporsót s bajánál fogva kirántotta abból a hullát s olyau átkot mondott gyermeke gyilkosára, hogy az ott álló rendőrség is rémülve és kővé meredve hallgatta azt. Ily fogadtatásra talált nálunk az októberi diploma !