Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 82. szám
Ha a divatos fényűzést társadalmi, vagy morális szempontból vesszük, kétségkívül a rómaiak jutnak eszünkbe rom lőtt erkölci-ű társadalmukkal. A divat napjainkban már szintén a „nagy hatalmak“ közé sorolandó, any- iiyira vagyunk, a már minden kaszt között elharapózott hóbortos szeszélyeivel. Az egyszerű életű pórtól föl egész it büszke mágnásig hódol neki ki-ki a maga módja szerint. Mig az előbbi századokban szigorúan megszabadott a rangszerinti öltözködés, manapság az aristokratikus törekvések nem ismernek az öltözködés terén különbséget; a cselédtől a legegyszerűbb ítj esterlegényig azon egyedüli legforróbb vágy képezi a hiúság netovábbját, hogy a legújabb divat szerint öltözködliessék. S a magasabb, vagyonosabb osztályból valók már csak azért is szükségesnek tartják a legújabb divat szerinti öltözködést, hogy esetleg a szobalány vagy a szak ácsit é által túl ne szárnyaltassanak az öltözködés terén. És hogy mibe kerül ez a kis „alkalmazkodás“ azt csak a szabó meg a kereskedő hónapos számlája képes a divatot káromló papával megértetni. Csak e két személy számlája fölrúg a jövedelem háromnegyedével. — Csuda-e azután az, hogy a magyar gentry lassanként elszegényedik ? Megütközhetünk azután ily formán azokon a panaszokon, melyek az általános elszegényedést vonják maguk után ? Nem szokatlan ilyenek után az sem, hogy itt vagy ott az és ez öngyilkossá lett. De még az se tűnik fel oly killö nősnek, mikora lapok „Rendőri hírek“ rovatában ilyenetet olvasunk : „N. N. tekintélyes családból származó hölgy életuntságböl a Kuczhidról a Dunába ■ugrott.“ vagy; „X, Y. ezelőtt vagyonos birtokos ma agyonlőtte magát. Hátrahagyott levelében szomorú családi viszonyokat hoz föl tettének okául.“ Ez rendesen az oktalan fényűzés vége. A piperéhez szoktatott leány, mikor ezeket nélkülözni kényszerül, azt gondolja, hogy az egész világ szeme ő reá irányulna, ha ezeket most nála nélkülözni látná s hiúságát sértő büszke önérzetében a halál karjai között, vagy a sülyedés meredek lejtőjén keres kárpótlást. De a mily ellensége a divatnak a társadalom, épen oly kedvelője annak az élelmes kereskedő vagy iparos. A divat különféle szeszélyességei bő alkalmat szolgáltatnak az iparos és kereskedő anyagi helyzete javítására és ízlése fejlesztésére. S ki merné koczkáztatni azon állítást, hogy legalább az öltözködés és pipere terén oly tökélyre ne vittük volna, mint akármelyik más nemzet ? Még a divat klasszikus hazájával, Francziaországgal is megmérkőzhetünk. Nem dicsőség ez ? „Alter és társai“, „Kuzmich utóda“ stb. divH czógek büszkén állanak szembe akár a párisi „Magazin du Priutenips“-a is, melynek óriási palotája a divat alkotásainak ezerféle szebbnél szebb pro- ductumait foglalja magában. De nézzük csak a divat félszeg kinövéseit. A nagyravágyás ördöge által félrevezetett nő, kinek regények által alkotott fautastikus kópzelmei az élet ezerféle gyönyörét varázsolják elő, csak azon czól felé törekszik, hogy valamely magasabb társadalmi rangot érhessen el s ezen balga erőlködés közben legtöbb szőr el taszítja magától a kínálkozó boldog családi életet s csak akkor jut a keserű kiábrándulás tudatára, mikor már elérte ama kort, hogy az aggszüzek tisztes gárdájába léphet. Legtöbb ily nő a polgári osztályban lelhető ; ezek nem ritkán ignorálják a tisztességes iparost, vagy szerényebb kereskedőt, nekik csak nagyobb rang kell. S ha néha valósulnak is az eféle íiu álmok, rendesen boldogtalanságról ^maszkodnak. Ne gondolják az ily nők, íogy a raugfokozat tesz valamivé. Egy szellemdús nő csak annyi egy mágnás mellett, mint egy kereskedő körében. Művelt nő mindenütt biztosíthat magáinak illő rangot. A fényűzés, magasabb rangra törekvés, már sokakat hajtott a iáiul karjai közé, vagy mint ez már nem egyszer történt, azt ki azelőtt másnak tartotta az igazság mérlegét, állította a vádlottak padjára. Ily történetek napjainkban már nem is fehér hol- ók. Ilyenekről regél a Chronique scan daleuse, ennek kinövései a gyakori sikkasztások, melyeket a szánakozó közvélemény „elszámitás“oknak keresztel. A divatos fényűzés nem olyan baj, melyet nem lehetne orvosolni. De itt leginkább a vagyonos aiistokratia járhatna elől jó példával a divatos egyszerűség behozásával, melyet azután az utánzók egész légiói fognának követni. Fővárosi levél. (Csevegés egj'ről-m.ísról.) <P. M.) Nem kis feladat fővárosi levelezőnek lenni. Mert igaz, történik itt Budapesten sok minden, de ha azt a sok eseményt az árgusszemű lapok mind elkapkodják s aztán Írnak róla hasábokat, mi marad a fővárosi levelezőnek. Itt van ! Megnyitották az operaházat, a képviselőházat. Már a megnyitás előtt ódákat zengodeztek a lapok, úgy hogy a megnyitás utánra alig maradt valami. De egy suhanczgyerek majdnem gondoskodott tárgyról,a számunkra. A „Csi- csónó galambom“ . . . nóta lejárta már magát, valami újat akart mondani. Elkiáltotta hát magát: Az operaház ég ! Lett nagy rémület. Egy pár laptudó- sitó már el is rohant az újdonsággal a szerkesztőségbe. Már vége felé járt a hajmeresztő tudósításnak, mikor beju- lott boiizá a bir, hogy hát az opera- háznak esze ágában sincs olyan bolond dolgot csinálni. No az igaz, hogy ezt a fővárosi közönséget könnyen fel lehet ültetni. Fe- lültetbeti akár egy inas is. Csak elkiáltja Jaj, jaj, jaj ! és összecsődül egy fél utcza. Pedig csak arra a nótára gyújtott rá tűzzel, hogy : „Jaj, jaj, jaj! Jaj az átkozott, Hogy szerettem, majd megettem, Mégis elhagyott !u Sok uj lap indult meg. Irmuska, mióta Székely Aladár „Goudűző-“t ad ki egyebet se olvas. Hall is szitkot a mamától, mert letette a gondját a kötésről, varrásról. Hogyne ? Mikor az a Mikszáth Kálmán most meg már ördögökről ir abban a lapban. Még pedig arról a hires Hatvaniról, a kiről annyi sokat beszélt volt a nagybácsi* a ki szintén olyan sokat hallott volt róla debreczeni diák korában. Ha már ennyire benne vagyunk az irodalomoan, emlékezzünk meg a szili - míívészetről is. A nemzeti színház kö zelebbi újdonsága „Maucroix gróf,“ — a népszínházban „Donna Juanita,“ „Kisasszony feleségein“ operettek vannak repertoiron Pálmai Ilkának van módjában mosolyogni is, nevetni is operette szerepeiben, Blaháné repül a vársziu- íázba Feleki Miklósnak örömet szerezni, Évva urnák meg szomorúságot. No most lesz módja a közönségnek válogatni a színházakban. Nemzeti-,Nép-. Opera, Várszínház. De találhat most szórakozást másutt is ; lassanként köszönt- get be a mulatságok, estélyek, bálok idénye. De mi ez? Koczogás az ajtómon, ily késő este, hogy szinte beillik éjjelnek? — Tessék ! — Ab, szervu°z, kedves barátom, Isten hozott! Hát hogy és miként lehet az, hogy téged ’ most Budapesten látni. Foglalj helyet! Jancsi szivarokat! — Hát tudod kedvesem, vőlegény vagyok. Bevásárlásokat csinálok. Te is vőlegény ? S erről nekem csak most szó lasz. No de nem tesz semmit, legalább lakodalmi hangulattal fejezhetem °be fővárosi soraimat. Olvasó-asztal. E’rovatban említett müvek a Buzárovits-féle könyvkereskedésbeu rendelhetők meg.) A „Haza és Külföld“ című tudományos és szépirodalmi folyóirat minden hónap elsején másfél ívnyi finom papíron jelenik még. E folyóirat a tudományt egyetemesen karolja fel; nem csak a magyar, hanem a külföldi irodalom termékeire is kiterjeszti figyelmét ; a tanügy terén magasb álláspontot foglal el, úgy hogy tanítással nem foglalkozó müveit ember is érdeklődhessék iránta. Főtörekrósünk az lesz, hogy előfizetőink valóságos szükségét érezzék folyóiratunk olvasásának. Mar az első szám is oly változatos, hogy alig képzelhetünk müveit magyart, kit az egyik vagy a másik cikk kiválóan nem érdekelne s ki ennélfogva nem óhajtaná olvasni folytatását is. Az előfizetés egy negyed-évre (a postaköltséget is beleszámítva) 60 krajcár, fél-évre 1 forint. A vállalat szerkesztője Thew- rewk Árpád. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Magyar Levelező. Szerkeszti Knorr Alajos. Kiadja Nágel Ottó Budapesten- A hasznos vállalatból a 16 ik füzet érkezett olvasóasztaluukra. Egy-e.;y füret ára 30 kr. — Olvas ó-X ö r. A hatodik óv folyam 13 ik füzete a Gyémánt Király folytatását hozza. A regény vállalat füzete 25 kr. Kiadósága Bpast. Statio- utcza 31. — Regény világ. Alig vau nevezetesebb regény vállalatunk a műveltebb közönség számára. Első hazai és külföldi regényírók műveivel találkozik benne az olvasó. így az uj év folyam első füzete Beniczky Bajza Lenke A porban született c/imű regényén kívül Tolnai Lajos, A polgármester ur czimű eredeti regényét kezdi meg. Két becses külföldi regényt közöl. Az egyik Ohnet Györgytől A hámoros, a másik Disztojevszkftői A szenvedők. A páratlan regény-vállalat előfizetési ára negyedévre csak 1 frt 95 kr. Egy füzeté 15 kr. Kiadóhivatala : Budapest, egyet el is énekel s hősi bátorsággal rohan neki az infámis csirkefogónak, kiben semmi respectus sincsen a magyar művészet iráni, mert ha van, akkor bizonyára odább áll ösz- szes munkatársaival néhány házzal. Uj-Pest különben csakugyan gyanús egy telep. A rendőrség látható szálai |a pályaházak körül véget érnek. Uj-Pesteu már alig látni coustablert, de annál több merengő csirkefogót, el mélázó tolvajt s mélyen elmerülő betörőt. A szagos utczák nem annyira rozmarinra és rózsára, mint inkább törkölyre és petróleumra emlékeztetnek. Vannak azonkívül egyes gyárak, melyek még speciálisabb illattal telitik meg a levegőt. És azért Uj-Pest mégis csak Uj-Pest. A bol távolabb esnek a gyárak, ott falusi szűztiszta levegő, dús lombozatu fák s pompás kertek üdítik meg az eltikkadt zarándokot, a ki a homokos boulevardokou lézengő sajátszerüen sápadt gyári alakokról nem is mer arra következtetni, hogy itt különben a főváros előszobájában van. Az Odry-vilU azelőtt a luteránüs tótok ellicitált temploma volt. Egy magyar képiró vásárolta meg s criuált belőle templomot a művészet számára. Most Odry lakik benne kedves családjával s a templom végében van egy nagy atelier, a hol egy derék művész dolgozik. Hát azért kerestem az Odry-villát, hogy JU/erédi Gyulát találjam meg. A uj pesti ákáczok közül meglehetős inesz- s/.iről kimagasodik már a födeleden s harangi alan torony, mely most messzelátóuak szolgál. Egy kedves kis kalauzom akadt Odry legnagyobb fiabau, a kis Árpádban, a ki végtelen örömmel vezetett Bezerédi bácsi műterme felé. — Nézze bácsi itt lakik ő, csakhogy még nincsen idehaza — moudta az Odry család szeretetreméltó sarja, mikor leültünk eg.V teljes sikerrel agyougázolt kis kertecske padján, közel a bezárt atelierhez. Nemsokára az összes apróság körülozsou- názott. Egy gyönyörű kis szőkefürtös angyalka meg egy vidám göndör kis fiú egy jámbor fekete kutya lovagoltatásából tértek épen vissza s a tízórai szőlőt meg a kenyeret édes étvágygyal költötték el. Néhány perez alatt örömük és boldogságuk minden titkába be voltara avatva. Tudtam a Mili öszvér makranezos életrajzát, a tehénkék történetét a szalonna s a sonka termelő házi vadállatok szokásait. Végre Bezerédi bácsi nagy népszerűségnek örvendő kutyájára került a sor, aki olyan okos, hogy még! És a jámbor száj kosaras eb egyszerre csak be is toppant s túlságos bizalommal kezdte bemutatni nemcsak okosságát, de homokos tenyereit, sőt elég tisztességes súlyát is. — Itt van Bezerédi bácsi is !— kiáltották fel a rafaeli alakok s néhány perezre terjedő mulatozásunk az ő elszéledésükkel véget ért. Bezerédi bácsi még nem tartozik a bácsik glédájába. Olyan fiatal, hogy még neki kell bácsiznia a híresebb mestereket. Híre is fiatal, de erős ; művészete is ifjú, de csupa élet. Pályáját csak néhány esztendő előtt kezdette, hogy hazakerült Becsből. Néhány év előtt még vakmerőség kellett vállalkozó szelleméhez, hogy állandóul a magyar fő- városbau telepedjék meg De azóta már Huszár se győzi egyedül s a monumentális építkezésnél számba kerülnek a magyar művészet fiatal titánjai is. És igy neki is meg van alapítva jövője. Meg pedig szépnek Ígérkező jövője. Az ateliert egy meglehetősen nem plas- tikai idomokkal biró takarítónő nyitotta ki s alig hogy beléptünk vizsgálatot akart tenni a söprés mesterségéből. Felhős szándékát azonban meghiúsította a fiatal művész, a ki végre valahára megértette a rendezőnővel,hogy néhány óra múlva is nap lesz még a világon. Bezerédi műterme egy felső világítással bíró meglehetős tágas és magas nyári terem, a mit azonban egy tehetséges vaskályha erősen deraeutálui igyekszik. A terem teli van érdekes festményekkel, melyeket Bezerédi lakótársa alkotott s teli van becses szobrászati modellekkel, melyek a terem mostani gazdájától erednek. A terem egyik fele mellett szőnyeg sátor alatt Michel Angelo Mózesének gipsz másolata s néhány apróbb szobormű között a művész tisztes atyjának, Brzorád Rezső mogyorósi földbirtokosnak, arcképe látható. Vele áte- lenbeu a kereskedés simbolumakéut egy brou- cirozott szobor minta s jóval előtte egy nagyobb szoborvázlat. A falakon tervek és miuták, az. Íróasztalon a francia Sálon pompás füzetei, a terem közepén egy letakart agyagmfí s a sarokban mindenütt tanulmányok, testrész minták s töredékek. A terem mennyezetéről egy kitömött repülő sas lóg alá s minden bútor darab egy művész műhelyét Mustrálja. A mi derek földiek eddigi alkotásai nem közönséges művészi tehetségről beszélnek. Bezerédi Gyulát a local Patriotismus miu- deu elfogultsága uélkül igeu jóravalo s kiváló képzettségű magyar szobrásznak kell elismernünk, mert eddigi alkotásai legalábh erre kényszerítik Ítéletünket. Tekintsék ueg olvasóink a budapesti magyar állaravaspálynház szobrászati műveit s ezek közt Bezerédi szellemével és tehetségével azouual meg fognak ismerkedni. Ez a megismerkedés egyszerre elismeréssé és be- csiüéssé érlelődik, ha Bezerédi négy szobormüvét nem csak futólagosán tekintik meg, de némi tanulmány tárgyává is teszik. Allegoricus szobrászati művei közül ott találjuk a magyar bányaművelést, a magyar kereskedelmet, a magyar ipart sa magyar gazdaságot minden izében magyar formában. Az elvont eszmék megtestesítése nemzeti jellegben nem mindennapi tföladat s Bezerédi ezt a nem mindennapi föladatot nein mindenuapi sikerrel is oldotta meg. Az ő négy allegoricus alakja az imposáus magyar pályaházon nem üres chablou s nem elcsépelt minta, hanem beszélő eszme, nyilatkozó gondolat s eleden élet. A közel bárom méternyi szobrokon kívül van még két ereszték alakja (Zwickel-Figur) is a hatalmas pólya- házban. A sóskúti kőbe faragott női alakok Budapestet jelképezik s compositio és kivi lel dolgában szintén emlékezetes si- kerilek. A királyi opera fényes palotáját Bezerédi Gyula két apródja diszit.i.Aszobovműveket a Scblick-féle gyárban öntötték bronzba.
