Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 81. szám
felvonása, kimaradhat,atlan következése vala Vájjon Görgey, kimerült csapataival s há tán az oroszokkal, a temesvári csatatéren idejében megjelenhetett volna-e, hogy : elöntő nap sorsának más fordulatot adjon ez olyan kérdés melynek fejtegetése azokr; tartozik, kik függetlenségi harczunk özei legvégső' korszakának szemtanúi valáuak. Egy azonban kétségen kívül áll, az t. i hogy egy 40 ezer főnyi hadseregnek, mint a Temesvár előtti magyar hadsereg volt elég ideje maradt arra, hogy Görgeyt aí egyesülésre kényszerítse. Előuyösebbuek tartották azonban Magyarország utolsó reményét egy kártyán koczkáztatni s ez által r sereget teljes megsemisitésnek tenni ki. Dembinszky belátta ezt és a szerint tette intézkedéseit. Ekkor, az utolsó peezben változás történik a vezényletben, Bem Derabiuszky helyére lép va-banque-ot játszik, elveszti a napot! Áttérek most a sajátképi kérdésre, Görgey rehabilitatiójára. Bizonyára emlékezni fogsz arra, mily éles bírálat alá vontam mindennemű irataimban, Görgey eljárását Kossuth iráuyábau s politikai és hadászati működését szabadságharczunk alatt; s ő mennyire nem kevésbé élesen és kímélet nélkül tört mePjegyzéseim ellen. Mióta Komáromban GörgeytŐl elváltam és igy 35 év éta, nem találkoztam vele személyesen, ellentétes nézeteinket élő szóval hát ki sem egyenlíthettük. Ma is azt az álláspontot foglalom el, miut mikor emlékirataimat és könyvemet a nemzeti háborúról Maáyarhonban és Erdélyben — kiadtam. A rehabilitálás eszméje uem tőlem származik. Nem is tehettem ki magamat annak, hogy egy ilyen lépést, esetleg muga Görgey desavonáljon. A rehabilitálás eszméje néhány barátomtól jő, ueraesszivü és tiszteletreméltó hazafiaktól kik fájdalommal említették előttem a sötét foltot. Meíy Magyarország történetét szennyezi 6s szükségét hangoztatták annak, hogy a világosi fegyverletétel elvégre az igazság színében jelenjen meg s ez által az árulás megbélyegző súlyos vádja, e tettről elháritassék. Közölték velem, hogy e czélból nyilatkozatot szándékoznak kiadni, nem mint valamely testület képviselői, de a maguk nevében s felkértek, hogy hozzájárulnék. Én azt válaszoltam az uraknak, hogy nem ■eimem illet meg a világosi tény felett Ítéletet mondanom, mivel ott jelen nem voltam s a részleteket uem ismerem, hogy katonai szempontból, a felett lelkiismeretesen nyi- latkozhassam. Hetek múltak el, mig a részletek teljes ismeretére jutottam. És csak azok érett megfontolása után járultam hozzá a szándékolt nyilatkozathoz, de csak azon írásban is kifejezett feutartással, hogy a világosi fegyverletétel feletti nézetem, semmit sem változtat Görgeynek összmfíködéséről való Ítéletemen és meggyőződésemen, melynek különféle, korábbi irataimban kifejezést adtam. Görgeyt én soha sem bélyegeztem árulónak. Irataimban csupán hadászati és politikai j mulasztásait, balfogásait, megfoghatai lan magatartását az akkoron törvényesen működő kormány irányában — róttam meg. A nélkül tehát, hogy magam ellenkezésbe jönnék magammal, aláírhattam barátaimnak, a világesi tényre vonatkozó enyhítő nyilatkozatát. S tettem ezt: 1- ör. Mivel a világosi fegyerlotétel, Görgey nek nem önkényű parancsa, hanem haditanács végzése folytán hajtatott végre. 2- or. Mivel e haditanácsban, a Görgey táborában akkor jelen volt összes tábornokok és törzstisztek vettek részt s közülök — Zámbelly kivételével, ki jobbnak tartotta volna a fegyvert az osztrákok elé letenni — egy sem emelt ez ellen szót. 3- or. Mivel annyi értelmes, jó hazafi és hős férfi közül — kiknek legkitűnőbb része halálával pecsételte meg hazájához való hűségét — bizonnyal többen találkoztak vo'na, kik Görgei szándékát meghiúsítsák, ha a fegyverletétel szükségéről, szilárdul meggyőződve nem lettek volna. 4- er. Mivel, ha e végzetes tény, árulás lett volna, a vád súlyának egy része a haditanács tagjaira is hárulna, azon férfiakra, kiknek emléke kegyelettel tölt el bennünket és akiket vértanukként tisztelünk. 5- ör. Végre, mivel azou levelek, melyeket az aradi kazamatákban többen közülök, hozzám Komáromba intéztek s melyekben szememre vetették a harcz további folytatását, arról tesznek bizonyságot, hogy mindnyáját az a szerencsétlen képzelődés ringatta, mintha az ország teljes pacificatiója után enyhébb sorsban fognának részesülni. Elvakulás, az ellenség jobb és nemesebb érzelmében vetett hit volt az, mi e szerencsétleneket a vesztőhelyre vitte. Járatlanság, cynikus dölyf, túlbecsülés a Görgey részéről, \olt az, ami őket téves Intőkben megerősítette. Mégis nem árulás volt ez, mert az árulást meg szokás jutalmazni, mint ez Rákócy korában is történt. És mi volt Gö.gey jutalma ? hogy barát és ellenségtől elta- szitva, szakadatlan lelki kiuok közt, szegényül és elhagyatva magányban kell töltenie életét ! Ideje volna 35 óv után a kegyetlen üldözéssel felhagyni és a végítéletet Görgey és tette felől, a történelemre bízni. Téged azonban régi barátom és még élő 48 —49 - ki bajtársaimat, kiknek csak rövid utunk vau még hátra az utolsó czélig fölhívlak, hogy a kevés perczeket, melyek, számunkra még fentartva vannak, haszlalau és múltúnkhoz nem illő módon — ne mér gezzük meg, hanem mind a két részről, vessünk gyors véget a vitának, mely csali hazánk elleneinek szolgálhat ölömére és gyönyörűségére. Maradjunk testvéri egyetértésben arra, hogy múltúnk dicsőséges emlékei tisztán, megőriztesseuek, amaz emlékek, melyekre a nemzet idáig oly büszke volt s melyek számunkra a világ rokonszeuvét megnyerték. Ha szerencsétlen véget ért is szabadságharczunk. a túlerőnek engedtünk, de becsülettel estünk el. E gondolat maradjon a sírig legjobb vigaszunk ! azon ügyben még egy levél érkezett hozzánk, mely egész terjedelmében a következő : T. szerkesztőség! A Függetlenségben állítólag barátom s bajtársam, Bátory Schulcz Bódog által közölt czikkek közül különösen az utolsó annyira becsületbevágó, sértő volt reám nézve, hogy minden idegenkedésem daczára kénytelen valók nyílt levélben lépni fel ellene. Erre tegnap vettem az ő válaszát. Schulcz ezredes erősiti levelében, hogy ma is az a hű változatlan barátom, a ki mindig volt ; emlékeztet engem az általuuk kölcsönösen végrehajtott haditettekre savra, hogy véleményeink soha és semminő körülmények közt sem állottam ellentétben. Aztán szöról-szóra igy folytatja: „Az előre bocsátottak után miként léphetnék én most fel ellened durván, rágal- rnazóan. Jönnie kell végre,postnubilapboe- bus, borúra derűnek. Helyesen ítéltél, cert ismersz engem s tudod, hogy ily féle czilc- keket Írni nem vagyok képes. Hogy ki Írja azokat a haragos czikkeket a Függetlenségbe azt nem tudom. Egyébiránt kétszer irtára a Függetlenség szerkesztőjének s megkerestem őt, hogy midazokat a cikkeket, amelyeket nevemben küldenek hozzá, utasítsa vissza s kértem, hagyjon engem békében; legyen vége, rend és béke- Miért veszekedjünk s czivakodjunk. Remélem, a rehebili- tálás kérdésének vége vau már, vagy nemsokára vége lesz.“ E nyilatkozatból eléggé kitűnik, hogy Schulcz tábornoknek a ueki tulajdonított czikkékről nemcsak mi tudomása sem volt, j hanem hogy ő ezenfelül kétszer fordult a] [ Függetlenség szerkesztőségéhez azzal a kéréssel, hagyjanak neki békét és ne éljenek többé vissza a nevével. A függetleuség uem is tarfcá érdemesnek az öreg katona tiltakozásához alkalmazkodni s tovább folytatta közlését a leveleknek, melyeket ettől kezdve liamisitottakul kellett ismernie. Az ily eljárásnak uincs szüksége további kommentárra. ítéljen felette a közvélemény, s a régi honvédek pedig lássák be, mily játékot űznek legdrágább emlékeivel smenynyire ideje vau véget vetni a meddő vitának. Felkérvén a t. szerkesztőséget a jelen soroknak becses lapjában való közreadására, maradok stb. Budapest, 1884. okt. 6. Klapka György. Klapka György Nyílt Levele után ugyanEsztergomi levél. (A holdfogyatkozásról.) — Hát maga még csillagász is kó" rém, hogy nekünk a holdról akar cse' végűi ? — Szükség esetén még hold is tudnék lenni valakiért asszonyom. — És hányszor fogyatkoznék egy hónap alatt ? — Lehető gyakran asczonyom, ha megengedné. Különösen ha olyan fényes nap közelébe kerülnék. —TJgyan hagyja a bókolást. Az egy külön mesterség s liigyje el, hogy akáruéba fintorgafcta az orrát, mikor Erzsi holmi _ a jövőre irányuló kérdésekkel — sarokba s zőricá őt. Mégis szinte sajnálta, mikor vizsgái végzetével eltávozott haza szünidőre. Ketten sajnálták távozását a háznál legjobban ; Giziké és — Erzsi. — De hisz visszajön értein! vigasztalta magát Gizus. — Hiszen ir merre van, elmegyek utána, vigasztalá magát Erzsiké. Bélát e közben hatalmas protectióval megválasztották főjegyzőnek. Első dolga volt egy ékeshangu levélben Szigetváry tanácsos urnák tudtára adni ez örvendetes eseményt s ennek révén egyúttal Giziké kezéért esedezni, leinek vonzalmát — miut irá — úgy hiszi úgy is bírja már, de legjobb ha erre nézve tanácsos ur megkérdi őt magát. A válasz nem sokáig késett s Bélát kerek e föld legboldogabb emberévé tette, tudatva. hogy két hét múlva várják — kéz- fogóra. Béla őrömét lehetetlen leírni. Er- zsérol, — nagyon természetes, egészen megfeledkezett. Eljött a kitűzött nap s Béla rohant a fővárosba. Oh, mint derült ki Erzsi haljvány arcza, mikor megpillantó és mint borult be Béláé, \ií azt hitte, hogy már rég megvigasztalta magát valami csinos jogásszal. Még magához sem tért a kellemetlen meglepetésből, mikor beosont hozzá Erzsiké. — Ériem jöttél, ugy-e aranyom? _A manóba ! — mordult fel Béla — a t anácsosók hoz jöttem látogatóba. Erzsi elkoinolyodott. Az eljegyzés a legszorosabb családi körben volt ugyan lefolyandó, de a készülődésekből s Giziké boldog mosolyából sejteni kezdett már valamit Erzsiké. Az ebéd végzetével pedig, kimenet közben még láthatta, mint teszi a tanácsos ur a piruló Giziké kezét Béláéba s mint öleli Béla keblére — menyasszonyát. Oh ez több volt, mint a mennyit Erzsiké csalódásokhoz nem szokott, mélyen érző szive, elviselhetett volna. Zokogva borult le kis szobájában az ágyra, majd kitáutorgott a konyhába és — szemei a polcon heverő gyufa csomagra estek. — Igen — igen ! — villant meg agyában a gondolat — megölöm, kivégzem magamat, nem élem túl csalfaságát... a szégyent... öli jaj!... Levette a csomagot, a kénes gyufák apró, piros fejei úgy ragyogtak reá... egy pohárba vizet öntött és" reszkető kezekkel nyomta bele az egész csomagot... ...Béla és Giziké együtt ültek ismét a pamlagon, a "tanácsos ur délutáni álmát aludta, az öreg karos székben a tanácsosné olvasgatott. Az eljegyzés óta, egy óra óta joga van Bélának odahajtani fejét Giziké vállaira, suttogni fülébe a közel jövő boldogságáról édes, bobó dolgokat, melyekre Gizus pirulva mosolyog és hallgat s Béla meg nem állhatja, hogy az előrefestett boldogságról előlegül egy csókot ne lopjon azokra a nevető piros ajkakra.' Ebben a pillanatban rémülten ront; be a szakácsi)é : — Méltöságos asszony, — az Isten.szerelméért ! ... Erzse megmérgezte magát... gyufával ! A tanácsos ur tanácsosiig Giziké, Béla1 ijedve rebbennek fel és sietnek nreggyőződni a dologról. Béla balsejtelemtől gyötörve leghátul kullog. A konyhában első tekintete az ismerős polezra esik, a gyufa eltűnt onnan... — Oh én szerencsétlen mért nem gyújtogattam el mind ! — sóhajt fel magában. Erzsiké színéből kikelve, ott hánykolódott ágyán, mellette a félig kiürített pohár, melyben a gyufa fel sem oldódott egészen. Béla mindjárt látta, hogy életveszély uem foroghat fenn s mindjárt készen volta tanácscsal : — Csak hamar orvosért! addig pedig egy kis tejet kell neki adui ! Béla hangjára felemelte Erzsiké szétdult arczát a párnáról : — Nem... nem... nem kel! semmi... uyögé szivrepesztőu. — Te csak esküdjél meg . . . vedd el a kisasszonyt... én... meghalok... Tableau !... Béla szobájába rohant, nem is csomagolt, ott hagyott coffert, menyasszonyt, szobaczi- ezust és száguldott haza aktái közé... Erzsiké felgyógyult, a minap láttam egy furvézer káplár karján a városligetben. Bélának amintballcm az a furcsa passiója vau, ha kénes gyufa alyid közelébe, dühös szenvedéllyel gyújtogatja el egyeukiut mind... valamennyit... YÁRKONYI DEZSŐ. a földön akarnék égiekhez szárny alhíínyszor jobban illik egy nőszabóhoz, mint egy tárczairóhoz. — Köszönöm az érdekes viszonyítást összes európai collegáim nevében. Különben asszonyom, nőszabók és tárcza- irók nélkül a maguk bájai nőm is volnának annyi imádás tárgyai. A nőszaoók például szép formát adnak a szép tartalomnak s a tárczairók nem egyszer szép tartalmat a szép formának. Magánál asszonyom igen köuy- nyíl feladat jutott a nőszabónak s a tárczairónak. Egyik se kénytelen máshonnan kölcsönözni motívumokat szép tárgyához. Mert mind a kettő nem egyszer arra való, hogy fogyatkozásokat győzzön le. Ah a fogyatkozások. Már közelebb érkeztem asszonyom a holdfogyatkozás hoz. Hanem először maradni, mielőtt az nék. A fogyatkozások nem egyebek asszonyom, mint a tökéletesség reklámjai. Például a fogyatékos szellem bámulatosan emeli a szellemesség ágióját. A kopasz ember megszépíti a dús fürtöket — persze a más fején. Az ízlés fogyatkozása propaganda más Ízlésének s a szeretetreméltóság fogyatékossága kontrasztján valódi szeretetreméltóságnak elaunyira, hogy ez és az egymás nélkül unalmassá válnék. Ha nem lennének fogyatkozások az emberi szellemben, akkor nem is lehetne a szellem napfényében annyira gyönyörködni, ha nem volnának fogyatkozások a különböző tehetségekben, akkor nem is emelkednék ki olyan ragyogóan a tehetség. Minden fogyatkozás tehát a teljesség emelésére, minden rút a szép fokozására, minden hiány a tökéletesség értékére szolgai. Ha egyforma szépek volnának a szemek, akkor meg se énekelnék a szép szemeket, ha nem lenne különbség szellem és szellem között, akkor minden nőszabó tárczairóvá s gyakrau sok tár- czairó nőszabóvá alakulna át. Szóval asszonyom a maga bájait mások fogyatkozásai teszik beszédesebbekké s a maga szellemét mások szeliemtelen- sége fokozza ellenállhatatlanná. Most pedig már rá kellene térnem valahára a hold fogyatkozására. Megkopaszodott mosolygó philiszterek jutuak az eszembe, akik ellenségei minden töl- tének, csak a pohár és tárczatöltónek nem. (A bugyelláris töltét értik) Es ez az eszembejutás annyira ki hoz sodromból, hogy nem is merek analógiát vonni a philiszterek s a hold fogyatkozása között. Engedje el tehát ezt az egybevetést, majd máskor alkalmasabb anyagot keresek asszonyom. GASTON. Városi Meglátszott a ségéről, hogy a közgyűlés. (Okt. 3.) tanácskozó terein üresváros atyái a szőlőszürettel vannak elfoglalva, éppen 28 tiszt viselő és képviselő volt jelen, midőn Pap János polgármester pont 9 órakor özgyülést megnyitottunk nyilvánította. Egyik liberális képviselő fel is óhajtotta volna használni ezt a kis numerust arra, hogy a kőbányák bérbe adása kérdésében érdemi határozat ne hozassák, hanem hát tetszik tudni nálunk a jelenlévők határoznak. Bizony nem ártana, ha valami szabályrendelet alkottatnék, melyben az érdemi határozat hozatalhoz szükséges szám megállapittatnék, Aztán szörnyű didergés időjárás volt abban a teremben, mi volt tehát helyesebb a kimelegedésre, mint a tárgyhoz szólás, ha mindjárt nem is volt napirenden. Először egy kis mosdatta volt, megmosták a jelen nem lévő kapitányt, miért nincs annyi szeme, mint a vámbérlő zsidónak a furfangja, aztán azért ne-
