Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 81. szám
Esztergom VI. évfolyam. 81. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Csütörtök, 1884. október 9-é;i ja. SGJELBNIK HETEN KINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre............................................13 fit — toriéi évre .................................................., uegyedévre ............................................ 1 Egyes szám óra 7 kr. no SZERKESZTŐSÉG: jSzÉCHENYI-TÉR ^. lop szol Imii i részét illető közlemények küldendők. K I A D Ö H IV ATAL: .Szegnem-tér ^, Iiová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltkc.oe szánt közlemények, előlizetési pénzek és reclamáHsok intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS lirilDMTÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 7ö kr. 100-200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNK! RDETÉSEK megállapodás szerint lehető 1 e gj 111 á n y o s a b b an k ö z ö 11 e t n e k. NYIÍ/LTlílt sora 20 sr Falusi tanítóink. Esztergom, okt. 7. (Gy.J.) Midőn a népoktatási 1868- évi 38. t. ez., gyermekkorát túlélte s mindinkább nyert jelentőségében, az ország azon vidékein, hol a nópuevelés fontosságát igazi nevén értelmezték, a tanító helyzete is javulásnak őr vendbe tett, a mennyiben megadták fizetésül azt, a mit a törvény számukra oly szűkmarkúkig megszabott. S ezen állapot, mely a tanító hivatását finomabb szemüvegen tekintve : a tanügy érdekét kellően szolgálta, egyúttal annak értékére is jótékony befő lyást gyakorolt. Vájjon sokáig tartott-e ezen állapot? Csak addig, mig a hiányzó 10,000 főnyi tanítói létszám betöltése vége felé közeledett. Ennélfogva mig tanítói hiány észlel- tetett, nem ígértek havi tiz fit s élelmezésen felül kevesebbet, most azonban hogy a. létszám többé-kevesbé betoltött- uek tekintetvén, egész évre összesen 60 fr tot kínálnak Egyszerű élelmezéssel. Tessék ebhőÍTfiéletet vonni arra nézve, mily gondtalan és remek állás a tanitóság s különösen a segédtanitóság. Éhez a jövedelemhez okvetlon meg- kiváutatik 4 középiskolai osztály s 4 évi tanítóképző tanfolyam s mikor kikerül az életbe, aggódva tekintsen a jövő labirintjába : vájjon hol mutatkozik nyugvó pont; mely a mai társadalom művelt tanítójának tisztességes szolgáló bért kínál, hogy legyen miből magát tisztán tartani, jó irányú könyveket vásárolni, tanügyi szaklapokra előfizetni, humánus intézményekre adakozni, szóval ezen összeg arra való, hogy tanítói élethivatásával kapcsolatos kiadások mind ebből nyerjenek födözetet. Ez a fizetés a tanítói hivatás gúny jára szolgál, melyet nem lenne szabad megtűrni az illetékes egyházbatósági közegeknek, tulajdonkép a községi lelkészeknek, mint iskolaszéki elnököknek, mert a tanügy nem bitang jószág, melynek ellátása csupán ilyeu hitvány ösz- szegot érdemelne. Azt mondják, hogy ne vállalkozzék erre az, kinek nem tetszik. De hát azért van az állomás szervezve, hogy ember kerüljön oda, ki a„t betölti, s ezen ember, legyen bár a boldogtalanság szülöttje is, a mai kor viszonyához mérten, de még a törvény rendűidet kezáse szerint miért legyen ily lea- lázó fizetésre utalva, melyet megvet a komiás, az ostoros s a kocsis, hiszen ez utóbbiak szolgálata egy polgári évig tart, mig a tanítóé rendszerint 7—8 hónapig s ezen időn túl elmehet akár Kamcsatkába szórakozni. Hány szegény tanító siratja a vacatio közeledtét, mert tudja, hogy nincs számára ilyenkor élelmezés, sőt fizetését is megtagadják néhol, mint az egy-két megyei községünkben már megtörtént. Azt vetették föl ugyanis okul : hátha tanító ur kórházba kerül, mi fizessük a költségeit ? ! Jó lesz hátralévő illetékét e czélra visszatartanunk. Es igy lön, hogy a különben egész sfgos tanító nem jutott fizetéséhez. Ilyeu a falusi tanítók helyzete mostan, a minek gyökeres megváltoztatását a parancsoló szükség a legerélyesebben követeli. Nyílt levél. Báthory Schulz Bódog, 48-iki honvédezredes, réS hajtársamhoz.) Klapka Györgytől a következő levelet kaptuk lapunk számára : Szabad államban, a véleméuy szabad nyilvánítása első joga a polgároknak. A 48-lti szabadságharezosok egy része, Görgey Arthurt nem tartja árulónak. A másik rész ellenben azt vallja, hogy 1849-ben, Magyarország romlását egyedül ő idézte elő. Mindaddig inig e vita a két fél közt, a tisztesség és kölcsönös tisztelet határai közt folyt, úgy a mint azt egymástól a hazafiak méltán megkívánhatják, kötelességemnek tartottam hallgatni, daczára az ellenem intézett támadásoknak. A minden oldalról nyilvánosságra jutott történeti adatok, az ügynek ártalmára nem szolgáltak, de igenis a közvéleményt felvilágosíthatták. A pohár azouban csordultig telt, a .Függetlenség“ legközelebbi czikke által, mely neved alatt jeleut meg. E czikket nem Te írtad. Lehetetlen az, hogy e személyemet sértő szavak, te tőled származzanak. Egykori főnöködet és fegyvertáradat, kivel Tarczaltól kezdve, Komáromban a legutolsó pillanatokig, örömet és but egyformán megosztottál, ily méltatlan módon, Te meg nem támadhattad, nem gyanusisliattad. Kezesség nekem e felől, irányomban mindenkor tauusitoit ragaszkodásod, hogy neveddel valaki visszaélt s említett czikkbeu, ama botor szemrehányást ellenem dobni nem átallotta. A komáromi julius napokról szólva ugyanis ezt mondja: .akkor követte el hazája ellen a zavart agyrendszerű Klapka a legnagyobb bűnt, a helyett, hogy Görgeyt főbe lövette volna, vele kezet fogott, s mint legidősebb tábornok, helyette átvette a vezényletet. Azon tehát, hogy Klapka rehabilitálni igyekszik Görgeyt, senkinek sincs oka csodálkozni. Nobile par fratrum.“ Ily becstelenséget Írni s ily gyöugeséget elárulni, bizonyosan magad soha sem lettél volna képes! I A még életben levő tanuk közül, náladuál jobban nem tudhatja senki, hogy ha én uk- J kor Görgeyt főbe lövetem, mi haditörvényszék utján lehetetleu lett volna, ezt a sereg nagyobb része, mely vak bizalommal függött Görgeyu, közönséges gyilkosságnak tekinti vala s véres harcz támad miatta, saját sorainkban. Egy ily váltság pedig, a legjobb sereget, melyre a nemzet, élet-halál harczában még számított, szégyenteljes felbomlásra vezette volna. Hogy én Görgeyvel, Kossuth ellen nem áskálódtam, de a kormány rendeletéinek érvényt szerezni, mindenkori törekvésem vala: e felől is elég alkalmad volt magadnak meggyőződést nyerni. Ha nem emlékeznél már erre, üsd fel Görgey^.Emlékiratait,“ számtalanszor panaszkodik ott, nagy ragaszkodásomért a Kossuth személyéhez. E végzetteljes júliusi napok alatt, csak egy feladatom volt: miszerint közbenjárásom által oda hassak, bogy a kötelék a kor- máuy és felső dunai hadsereg közt teljeseu fel ne bomoljék, sőt, hogy e legszilárdabb része véderőnknek, további hadműveleteinkre, megtöretleu megiriáradjtfri. ’ ;; S úgy hiszem, e feladatomnak lelkiime- retesen és tökéletesen meg is feleltem. A julius ll-ki ütközet után a sereg rendbeu elindulhatott, hogy a többi haderőknek az alsó Tiszánál kezet nyújthasson, mi által egy egész hónapon át, a két elleuséges sereg egyesülése meggátolva Ion, és a Pas- kievits alatti orosz főerő teljesen megbéuit- tatott. Az ekképen nyert idő arra is szolgált, hogy a délen működő magyar hadtestek tekintélyes sereggé összpontosulhattak, s önválasztott védelmi állásban, Haynau alatt külön előnyomuló osztrák hadaknak elleue szegülhettek. Az össszeütközés Temesvárnál történt. A magyar harczerők, számra nézve, az osztrák haderőkkel meglehetősen egyenlők valának. Az ütközet szerencsétlenül ütött ki. A magyar déli hadsereg tönkre jutott. Miért akarnánk eltitkolni: a temesvári le- veretés volt függetlenségünk sírja. A világosi katastrófa, a nagy drámának csak végAz „Esztergom ss Vidéke“ tárcája. cootnacj, cpij,u|a. (Elbeszélés.) Sardou. a francziák szellemes vígjáték Írója színdarabot irt egyetlen egy szál fidibusról; egyátalán nem látom át, miért ne volna szabad nekem tárcát írni a gyufáról, a mely mindenesetre tekintélyesebb valami a fidibusnál s hozzá még én uem is egy szál, hanem egy egész csomag — úgy nevezett — kénes gyufáról akarok Írni, mely Szigetváry minis- téri tanácsos urnái a konyhában még csak néhány szál híjával ott hevert a polcon. Hiába, mióta' törekvő munkás korunk ügyes ipara holmi „Rosa-snlon-ZündhölzPi- ket, meg ,Säckerhts-Täudstickor“-okat állít elő, azóta az eredeti, igazi gyufa, a kénes fejű gyufa kiszorult a kouyhába. Hja, a dicsőség múlandó ! Csak néhány évtizeddel is előbb minő kincs, minő áldás volt ez a most megvetett mellőzött ősi gyufa s irae most divatos unokái majnem egészen leszorították az élet színpadáról. Sic transit gloria muudi ! Tehát' a csomag gyufa ott hevert a pol- ezon a konyhában s már régen ott heverhetett, mert a por egészen belepte papir- boritékát, nem is igen használhatták, mert a falon függő gyű fatartóból már itt is piros fejű, serczegő salongynfák nyújtogatták ki fejőket. De hát mégis, miért hiányzik néhány szál gyufa a csomagból ?... Ki használta el azokat ?... Hogy ezt megtudhassa a tisztelt olvasó közönség, legyen szives visszafáradni velem négy öt hónappal a múlt ölébe, mikor Mándi Béla barátom — ki ma tartja kézfogóját a tanácsosék Gizikéjével, — még szigorló jogász és a tanácsos ék lakója volt. Természetes, hogy Béla már akkor fülig szerelmes volt az angyali kis Gizibe, a miről miudenki meggyőződhetik, ha előveszi a .Hölgyfutár“, .Hölgyek öröme* etc. akkori számait, hova sikerült Bélának néhány zön- geményt az „égsziuű kék szemek“ s.arany fürtök“ -rőt Írni, melyeknek tulajdouosuője a kis Giziké volt. Nem tudom a költeményeknek volt-e hatása, vagy tán még több annak az ügyesen képedzett fekete bajusznak, mely Béla felső ajkát ékesité, de annyi bizonyos, hogy Giziké som idegenkedett a csinos jószágtól. Aki emellett előkelő gazdag család sarja is- lévén, tanácsoséit sem nézték rossz szemmel az ártatlan viszonyt s ők bizony már régén számítottak erre a napra, mikor Béla mint önálló ember, ünnepélyesen megkéri Gizi kacsóit Béla tehát már hónapok óta szerelmes volt Gizibe. Akkor tájban, mikor leghevesebben dúltak keblében az érzelmek, került a .házhoz Erzsiké a csinos szobacziczus. Béla barátomat az a kis fekete bajusz határozott m szereucséssé tette az emberi nem szebbik fele körül, aminek élő bizonysága volt Erzsiké is, aki alig néhány nap alatt Bélához > aló vonzalmának igen világos.ta- uujeleit adta. Egy cseppet sem szabadkozott, ha megcsipkedte rózsapiros arcát, sőt mikor egy Ízben Béla szobájában az átölelte karcsú derekát, uem is igyekezett lefejteni az ölelő karokat, sőt még azt is eltűrte, hogy az a fekete bajusz közelebbi érintkezésbe lépjen az ő piczi, eperpiros ajakéval. Nem lehet csodálkozni, ha Béla az ügyek ilyetén állásában egyszer csak elkezdett okoskodni, hogy : szép, szép dolog az az ideális, platói szerelem, melyet ő Gizáke irányában, s az — kétség kívül — iránta érez, hauem azért Erzsiké szerelme sem megvetendő dolog ám !.. Természetes, hogy ő azért Gizikét imádta! Egy ízben — Béla a hosszú téli estéket ott benn szokta tölteni tanácsoséinál —sokáig elbeszélgettek odabenn. Az óra már éjfél felé járt, a tanácsos ur nejével pas- siance-ozott, az elfoglalta összes figyelmüket s Bélának alkalma volt halk, suttogó hangon regélni a jövő boldogság édes titkairól. N'dia — egész véletlenül, — közelhajoltak egymáshoz, a szőke fürtök s ilyenkor azok mindig Béla arczához értek, kin delejes áram futott végig és szűknek kezdte érezi'i a világot. Mindennek vége szakad egyszer s igy — fájdalom — a passiancenak is. Béla fájó szívvel volt kénytelen feladni az irigylendő positiót Giziké mellett és búcsút venni. Szobája felé tartott, de könnyen megmagyarázható izgatottságában a sötétben — tessék elhinni egész véletlenül — saját szobája helyett a konyhába nyitott. Természetes mindjárt észretért s a sajátságos illat és a konyhából egy nyugodtan alvónak kihallatszó szabályos pihegése meggyőzte őt arról, hogy Udin jó helyeu jár. Vissza akart vonulni, de felébredt benne a kíváncsiság ördöge s mindeaáron tudni akarta, hogy vájjon ki lehet az, aki alig három lépésre tőle az igazak álmát alussza. Tapogatózni kezdett maga körül, megtalálta a polezot, ösztönszerüleg a tetejébe nyúlt és kezébe akadt egy csomag gyufa. Egy szálat óvatosan húzott végig a borítékon s móllá kénes gyufa első világánál megismerte a nyugodtan alvó — Erzsikét. | Béla kerekre nyitott szemekkel nézte a j csendesen nyugvót. A gyufa már ma jdnem j körmére égett, kialudni készült, mikor az j álmában is mosolyyó Erzsiké ajkai megnyíltak és suttogva ejték la ezt az egy szót : — Béla ! Odabeu tán ugyan-e pillanatban hajtotta le fürtös fejét a hófehér párnákra Giziké, s tán ugyan-e pillanatban hunyta le álomra, .égszinü kék“ szemeit ezzel az édes szóval: — Béla ! Másnap, harmadnap, negyednap Béla már egész biztossággal nyúlt fel a polez tetejére gyufáért, neháuy nap múlva pedig any- nyira tisztában volt a bélszínnel, hogy teljesen nélkülözte a gyufa segítségét és meg- veté azt. Pedig kár volt ezt tennie!... így tűntek el a hiányzó gyufák a csomagból... A csomag gyufa pedig az el gyújtogatott néhány szál híján ott maradt a polezon cdfeledve.pörbelepve... Béla barátom úgy találta, hogy neki nagyon de nagyon irigylendő helyzete van, luR
