Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 80. szám
Esztergom VI. évfolyam 80. szám. Vasárnap, 1884. október 5-én Városi s megyei érdekeink közlönye. yvi. Legjel.enik: hetenkint kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. F,LŐ FIZETÉSI ÁR: egósz évre . ....................................... fé l évre .................................................. negyedévre .................................. E gyes szám ára 7 kr. fit kr0 SZERKESZTŐSÉG: SzÉCHENYI-TÉR ^. Imvá * lop szellemi vészét illető közlemények kiildunrlSk. KIAD Ó »Tv A TÁL: ^ZÉCHENI-TÉR hová a liivntiilos s a magán I inietósek, a nyiltL.oe szánt közlemények, előfizetési péij k és reclamáksok intézeiidők. HIRDETÉSEK. DIVATA DOS HIRDETÉSEK í 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 n 200-300-ig . 2 „ 25 „ Rélyegilíj 30 kr. MAGÁNHÍRDETESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltetnek. NYIDTTÉR sora 20 Kr Non possumus. Esztergom, okt. 3. Az esztergomi kicsiny társadalom ereje annyira szét van forgácsolva, hogy alig lehet kilátásunk nagyobb szabású életjelekre s egyesületeink virágzására. Körülbelül busz egyesületünk van. Ezek közül vagy tizenöt csupa jótékony és segélyző-egyesület. És ezek mind rá vannak utalva a tisztelt közönség szivére és zsebére. Tizenöt ezernyi lakosságot mutat föl az esztergomi statisztika. Ebből tizennégy ezer nyolczszáz ember semmiféle egyesületnek sem a tagja, de kétszáz ember azután mindeuikbo le van kötelezve. Az egyesületek évenkint közel száz frtnyi adót rónak szegény vállainkra. Fizetjük szívesen, addig mig telik s inig szükségesebbre nem leszünk szorítva. De mit adnak nekünk az egyesületek ? Phrásisokat és programútokat. Kivéve hármat-négyet, a mely valóban pótolhatatlau, a többi nem változtatná meg Esztergom képét, ha szépen összeolvadhatna több rokon törekvésű egyesülettel. Mert igy a bogy most vagyunk képtelenség egyesületi életet teremteni. Iutelligentiáuk fele közönyös, a másik fele folytonos harczokat harezol egy kis haladásért. Tizennégyezer nyolczszáz közönyös ember könnyen le0yöz kétszáz küzdelmest, annál is inkább, mert mig lenéző közönyük concentrálva van egy pontba, addig kétszáz tag legalább is busz egyesületbe van szétszedve szellemileg is, de anyagilag is. Ide is kell valami, oda is kell valami, de csak valami. Valódi vívmány, valódi eredmény már nem futja a szót- forgácsolódás műül. Valóságos.j^í'^k' fUóJsSoz már a mi szerencsétlajjMjfe városunkon, hogy négy részre vagyunk6“ szakadva s hogy a közös törekvésű egyesületek is tökéleteset szétforgácsol ódnak. Annyi Ioyális nagy emberünk van, a ki sohase magyarázza meg, hogy mennyi hatalom és varázs rejlik a „viribus uni- tis“ jeligének megtestesülésében. A közönség szótforgácsolása, az anyagi és szellemi erők uzsorás kiaknázása kórosőünet. Az egyesületek privát am* bitiói s „non possumusu törekvései évről évre gyarapodnak. Csak az az egy-két száz mindenre fölhasználható egyesületi martyr nem akar gyarapodni számban. Sokat, nagyon sokat lehetne még Írni a rokon törekvésű különálló egyesületek tarthatatlanságáról. Do aligha mondanánk sok újat azoknak, a kik minden hónapban egy egész gyűjtemény nyugtára váltják fel jövedelmük egy részét. Köszönjük a sarczot, de már nem birjuk tovább. A moly egyesületnek nincsen életereje, az vonja be a zászlót s adóztató hivatalát szüntesse meg. A ro kon egyesületek olvadjanak össze. Maradjon a buszból tiz s akkor az az egykét száz egyesületi oszlop jobban el fogja bírni a terhet. Az egyesületi életrevalóságok helyett nagyrészt tehetetlenséggel találkozunk. Törüljük el azt, a mi meg nem bírja állani helyét, a mire szükség nincs, a miben ólet nincs, mert a haldoklók mindig a legtöbb áldozatokba kerülnek. Reflexiók, ii. (A mnnkás osztály legújabb betegségéről.) (N.L.) Nem lehet határozottan álli* tani,hogy az újkori sociális eszmék társadalmat felforgatni akaró mozgalmai, a vallástalanság szüleményei Ezen tanok követői többnyire a proletár munkás seregből állanak ; tauaik, melyek rangot, vallást s nemzetet megvetnek, a társadalmi egyenlőséget hirdetik. Elvük, hogy közös legyen a vagyon, a háztartás, de még a szerzemény is! És ezen vészes eszmék fanatikus követői oly szent meggyőződéssel várják azon időt, midőn most üldözött tanaik népszerűségre találnak, hogy azok terjesztése érdekében még a barbarismus legdurvább eszközeitől sem irtóznak vissza. Tnlajdonképeni fellépte a veszélyes iránynak a franczia forradalom óta vált leginkább érezhetővé. Útját némileg előkészítették a XVI. században véghez ment reformátió s az egyes bölcsészeti tanok népszerűsítése, de különösen a XVIII. században Voltaire és Rousseau maró iróniája által, a naturalisticus tanok számos követőre találtak. Az 1789. évben „liberté et egalité“ jelszóval kitört a forradalom. A zabolátlan munkás sereg elérkezettnek látta az időt, hogy terveit megvalósítsa s a természet tiszteletére szobrokat emelt. Diadaloőkodásuk nem soká tartott, de tanaikat nagy részben népszerűsítették s hatalmuk tetőpontján akkor állottak, mikor egy kivök (Blanc Lajos 1848) lett közmunka miniszterré. A kormánytól a munkanélkül levők részére segélyt vagy^Jmunkát követeltek. Ekkor látták csak a francziák tanaik erkölcstelen hatását s nemsokára ministerük is keresők nem teljesitbetóse mi- att lemondott. Mire vezetett volna ez, ka véletlenül sikerül ? Egy henye, szabadságórzettel nem kiró kaszt megalkotására. Vájjon melyik munkás dolgozott volna, ha tudja,- hogy az államtól segélyt kap ? És az ipar végkóp megsemmisült volna magára hagyatottságában. A forradalom végeztével egymás után ütik föl fejüket a titkos szövetségek s a különféle elnevezésű társulatok, melyeknek hívei az „újjászületés“ hangzatos neve alatt a fönálló társadalmi rendszernek üzentek hadat, de nem mint némely elődeik a monarchicus rendszer, hanem az egész polgáriasuk társadalom ellen; a munkást munkaadója, a szegényt a gazdag ellen izgatták. S e reudduló eszmék rendkívül gyorsan terjedtek el. A XIX. század elején már egymást követték az összeesküvések Angol-,Frau- czia- s Németország területén; az orosz nihilismus, de legjobban a német soci- alismus nyert nagy elterjedést, melyet legújabban az anarchismus követ. De nálunk még csak most szervezkednek, Angolországoan már nyilvános zavargásokat rendeznek s követeléseikkel ostromolják a tanácsokat. Napjainkban már komoly intézkedést követel ezen, a pauperismus által föl- csigázott egyenlősógi mánia. Vak terveik keresztül vitelére szükséges anyagi eszközök hiányában cinis-^ mussal párosult rajongó vakmerőséggel támadják meg a vágyó nos osztályt. Hála * az égnek, nálunk e többnyire külföldi Az „Esztergom és Viiéks“ tárcája. NE SZERESS... Ne szeress, ne szeress Szivem többé senkit, Szerelem sebén Gyógyír soh’sem enyhit. Nem tudom feledni Soha-soha többé, A szivem, a lelkem Övó mindörökké. Hiába altatom Siró lelkem dallal. — Könnyek közt virrad rám A mosolygó hajnal. S a mikor lefekszem Fáradt nyoszolyámon, Nevedet suttogva Ringat el az álom. Oh, miért mentél el Mért hagytál itt engem Képedet, Etelkám, Soha sem felejtem : Hol egykor gond alan Bolyongtam a parton, A zsongó habokból Súgni neved hallom. Hiába tekintek A csillagos égbe, Mintha a csillagban A te neved égne. Mintha azt ragyogná Az a csillag nékem, Nem lesz soha többé Nyugtom feledésem... Hiába igyekszem Felejteni képed, Mélyen a szivemnek Közepébe vésted... Azt lelem fölirva Csillagban s ■ dalban : Az igaz szerelem — Ö.ök, halhatatlan. SZÁLL A SZELLŐ... Száll a szellő, száll az alkony, Hogy nyugalmat enyhet adjon, Merre nézek messze tájon Bontja szárnyát édes álom. * 1 * Mutatvány jeles munkatársunk legközelebb megjelenő költemény kötetéből, melynek előfizetési ára 1 fit (Bpest Molnár u. 17.) Ablakomba dűlve nézem Csillagébredést az égen, Mintha ott a csillagokba írva múltam, jövőm volna. Borulj ide mellém, édes, Legyek közelebb az éghez, S mondd meg, mi van Írva ott a Szép ragyogó csillagokba. LÉVAY SÁNDOR. tnényefi* Szép holdvilágos éjjel érkeztünk Benedekre. A kis Garant szerény hullámain gyönyörűen visszatükröződtek a kopár bérezek, melyek már félóra óta változatos körrajzokban tűntek föl. Ünuepi csend uralkodott a festői táj fölött.. Egy óriási bérez alatt raeglassul- tak a lovak, mintha csak pihenni akartak volna a csalfa árnyékban. Egyszerre csak megrezzenve kezdtek futni. Megijedtek a Ga- ram partján heverő óriási fáktól, melyeket a vihar dörtött le. A peszéri emeletes csárda óriási napórájával már előttfnk állott. E csárdához, véres legenda emléke fűződik. A csárda még világos volt, egy-két szomorú tót legény búsult benne az üres pálinkás kupiczák előtt. Néhány perez múlva feltüut a garam-sz.* A Pesti Napló 270 ik számából. beuedeki vár s a régi szép gót templom pompás formáival. A garam-szent-bendeki vár csupa merő ragaszték-épületből áll. Több század különböző építkezése van egymás mellé, egymás fölé rakva, s igy a vár sajátszerfl változatossága minden pontról más és más körvonalakban emelkedik ki. Alul vaskos sziklabérczek, azután ódon védőfalak, fölöttük testes tornyok szabályos köralakban, fenyegető ágyurésekkel, majd hatalmas emeletes lakóházak, azután óriási granáriumok s végül ismét tornyok és erős vállu pillérek. A változatos 'építkezések rendetlenségéből méltóságosan emelkedik ki a pompás gótli templom, melynek aranyos keresztjein még a holdsugarak is tovább szeretnének kaczérkodni. A vár két világos ablaka jelentette lakásunkat, hol lesz még alkalom eleget elgondolkodni a régi daliás idők emlékeiről, a szép regék csodáiról, sőt még a kísértetekről is, csakhogy ezek már el szokták végezni czécziöi- kat éjfél utánig. A széles várudvaron megállott a kocsi. Az uj torony lépcsőin haladtunk föl hajlékunkba, hol az éjét töltöttük. Első dolgom volt reggel a régi templom megtekintése, melyhez valódi kegyelet fűz. Magyar templom az minden izében. Magyar szenteket tisztelnek oltárai, magyar évszázadokat hirdetnek oszlopai, Árpádokról beszélnek az alapkövek. Az esztergomi főkáptalan, mint a régi > ár birtokosa, nagy áldozatkészséggel fógott hozzá a nagy emlékű templom restaurálásához s a három Storno nagy szereuesóvel végezte az ujjáleremtés müvét. Az ősi templom több évi serény munka és nagy lelkű áldozatok után majdnem készen áll. Most már csak a legvégső műveletek vannak hátra, nemsokára az utolsó állványokat is leszedik s a jövő esztendő már legtökéletesebb régi építészeti emlékeink között fogja üdvözölni a garam-sz.-benedeki ősi temploraof. Tizennyolcz diszes üvegfestósü ablak vet gyönyörű szivárváuyféuyt a gótikus templomba. A színek átszűrődése nemrégiben mulatságosan megcsalta a g.-sz.-beuedeki gyerekeket. A fiatal Szvatoplukok ugyanis áhítattal nézték a serényen folyó munkát s el voltak ragadtatva egy egész halom drágakő bámulatában. A legpompásabb rubinok, dalmatinok, topázok, ametisztek és türldszek mosolyogtak feléjük. Két fiúban elkezdett fészkelodni az ördög s alig lesték, hogy mikor marad a drága kőrakás őrizetlenül. A munkások nemsokára távolabb kezdtek dolgozni s a drágakövek annál csábítóbban ragyogtak a gyerekek felé. Egyszerre csak belemarkol az egyik a ha rágós rubiutok közé, a. másiknak a türkis* és zafír tetszett jobban. Azután erősen dobogó szívvel osonnak ki a templomból s jó messze ismét szóhoz jutnak. — Piros, mint a vér, az enyém— mondja az egyik. — Kék, mint a raeuyország és zöld,
