Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 78. szám
munk.iköteleznttségre nézve a tisztviselői Állás som tesz ezentúl semmi kivételt. A közmunkának kényszer utján való megváltását s a váltsági árak megállapítását elrendelő ministeri intézvény alapján a közmunkává!tság árak úgy határoztalak meg, hogy az illető közmunkakötelesek kettős fogat után 2 frt egyes fogat után 1 frt s a kézi napszámra uézve 50 kr lett megállapítva. Ezután a megüresedett megyei állatorvosi állomásnak választás utján való betöltése következett, melynek eredménye szerint a candidáló bizottság kijelölése alapján szavazásra bocsátott három jelölt közül Eperjesi Lajos miut a Milánovics Antal leköszönése óta fő- ispánilag helyettesített állatorvos lett egyhangúlag megválasztva s ilyenformán Dogossy Gáspár és Matus István szintén okleveles állatorvosok a választás tói elestek A különböző bizottságok kiegészítése akkép történt, hogy az igazoló választmányba Andrássy Gyula, Bakay Imre, Burány János, Maiina Lajos, Mészáros Károly, Matyasovszky Vilmos, Mayer János és Helcz János lettek részben megválasztva, részben kinevezve. Elnöke az eddigi állapothoz képest ezután is Niedermann Pál fog lenni. A közigazgatási bizottságba tiszti ügyészi keretesül Pongrácz Zsigmond választatott meg. A lóavató bizottságba elnökül: az esztergomi járást illetőleg Gangéi János, a párkányi járásra nézve pedig Kobek István leköszönése folytán Koller Ödön lett megválasztva. A bizottság tagjai pedig 1885 óv tartamára követ ■ kezők lesznek : a) Az esztergomi járásban ; Brzorád Rezső, Zsitvay József, Schvartz József; b) A párkányibanTollée Gyula, Horváth József, Wimmer Béla. A szavazatszedő küldöttség jelentése szerint a közigazgatási bizottságból kilépő 5 tag helyébe pedig Andrássy Gyula 70, Havasi Imre 70, Héya Tivadar 65, Reviczky Károly 66 és Niedermann Pál 44 szavazattal lettek megválasztva. Tárgyaltatott még ezen felül több- rendbeli jelentés, kérvény és idegen törvényhatóságoktól érkezett megkeresés s számos községi számadás és költségvetés, melyekie vonatkozólag az állandó választmányi vélemények egytől-egyig tudomásul vétettek s az igy minden megemlítésre méltóbb mozzanat nélkül jefolyt közgyűlés fél 1-kor bevégződött. ÖL (Karczolat.) Őszi közgyűlésre sereglettek össze, megyei és városi képviselők, kiket, legújabb alkotmányos szótár törvónyb tósági bizottsági tagoknak nevez. Minden szalónkabát a megyeházát siet. Kedélyesen elhízott falusi jegyzőin ájtatosan elkövóredett vidéki plébános: jól ismert mosolyával találkozunk a na,' terem előtt. Lassan vonulnak befelé. Előre tudott meglepetések s rég j- mert njdonságok sorakoznak a zöld ae- talon rengeteg szellemes aktákban. Minden reudben van. A tisztelt megyeház portása ünr- pélyesen köszönti az érkezőket s a lé- csőház cerberusa, a kit először testgy korló szerecsennek, később griffmitdi- uak, azután oroszlánnak s utoljára mé^s macskáuak néz az ember, sötét titokz- tossággal tekint le piedestáljáról. Minden rendben van. A tisztelt megyeháza valóban me- kezdheti az ülést s ha megunta, akkr az állást. —No csaklejebb az agióval!— mondja utitársam gúnyos mosollyal — erre a villanyos csengetyn készülékre nem azért volt ám szükség, hogy a megyei köz- igazgatás összevágóabban zakatoljon, hanem azért illesztették oda, mert a nagy terem egyik főhivatása, hogy az ebédek összevágóau sikerüljenek benne. Van nekünk egy igen érdekes fiald orvosunk, a kiben egy nagyszerű asszony veszett el. Pompásan tereferél s legfrisebb u donságai megdöbbentik még az Egye- órtés tudósítóját is. Tudja, hogy mi történik épen mot s mi fog történni tiz perez múlva. X- len van minden közgyűlésen, mindm értekezleten, minden mozgalmon, milden gyülekezeten. A hol az emberek megrozsdásodnak unalmukban, ott ő sarca3tikus monológjával mulattatja önmagát. És a bol nem unatkoznak, ott ő ?e unalmas. Bámulatos informátiói vannak, egész i nevfltségjgf ismari'a veséket s különösen a zsebeket. Futólagosán köszöntjük egymást s föl haladunk szellemes némasággal. A mi moudanivalója lett volna, apt el nem mondta s a mit el nem mop dott azt én közbeszakitás nélkül, ünnepélyes komolysággal hallgattam. Még a nevezetes sphinx se adott al- almat egy ártatlau kis rakétára. Végre fölélünk a terem elé. A nagy terem fölött felfödözöm a vil- anyos csengetyüt s az ősi porta íz. ijdonsága a reformok magasztalásá:a isábitott. líí Suo&Tai 't&v&'te'íí. III. „N#m jutok én 'eszedbe, de jutsz te ón nekem S mi két külön Mligfeént igy bolvgunk csendesen.“ Esti sétáim közben egyszer az országúira vetődtem, hal a közeli vidék gazdag birtokosainak elegáns fogatjai nem ritkán verik fel azt a finom fehér port, a melyet aztán ••az ott dolgozó kőtörő munkások arczába fú a szél.,, megnedvesiíve olykor némelyik szemét, mikor úgy naplemente után, durva kendőjével letörli azt, az össze gyülemlett könnycseppel együtt... Kis pásztorbottal kezemben haladtam ott a gyalogoson s elnéztem .mily hánya-vetieu s milyen pöfékelve ült egy-ket alig hogy emberforma arez, a díszes kocsi puha párnái között. Könnyű és szép dolog vagyonos tekintettel lenni — kivált ha egyéb érdemei nem voltak reá, minthogy véletlenül beleszületett ajgazdaságba. És milyen simplex lenézéssel fogadja ilyen egyik másik, azoknak a nyomorult követ- zuzö munkásoknak jámbor köszöntéseiket, kik ha már csak hallják a kocsi dübörgést, meg a miut érzik, hogy már megint mellükre szállt a por, leveszik nagy alázattal rongyos fövegeiket, nem is igen nézve, hegy kinek... Hiszen minek is. Sokan nem is érdemlik meg — habár vannak a kik úgy bifs'.ik, azt minden gyalogostól arrogálják. Legalább akadt a ki ugyancsak lenézett ingemet is, a mint siettem én is végig nézni őket. Eehet, hogy valami .vándor legényként vagy foglalkozást kereső pinezéruok, avagy isten tudja minek gondolhattak. A nagy terem fele még mindig teli van ürességgel. Bakocs Tamás tiszteletreméltó komorsággal tekint alá s Deák Ferencz szeretne néhány sziporkázó anekdotával segíteni egy alatta ásitozó kis diskuráló társaságon. Egyszerre csak megjelenik egy rokonszenves főpapi alak, arany láncczal és meleg mosollyal. Akaratlanul is keresem, hogy melyik nevezetes rámából lépett ki. De az örökös főispánok díszes glédájából nem hiányzott senki. A kedvelt főpapé minden üdvözlet, minden tisztelet. Elfoglalja rendes helyét, melyet valóban be is tölt. Nem messze tőle egy magas karvai földbirtokos ül ragyogó sas szemekkel s nevezetes karcsúságát azzal iparkodik dementálni, hogy szintén be akarja tölteni a helyét. A főjegyző diadalmas pillantást vet saját hadseregére. Az árkusok olyan feszesen sorakoznak előtte, mintha legalább is disz hadigyakoilatokról lenne a szó. A czvikkeres aljegyző olyan nyugodtan méláz, mint valami ősrégi pergamen-codex. Egy volt országgyűlési képviselő pe dig a kinek olyan szerencsés neve van, hogy már veleszületett a halhatatlanság, olyan szeretetreméltó szórakozottsággal lép be s keres partnerokat, mintha a szabadelvű párt clubb termébe tévedt volna. Do o7.nnnnl óc7.roves7Í óriási tévedését, mert mikor whistet emleget egy jóképű jegyzőnek, ez bűnbánó arczczal mentegetőzik, hogy csakis huszonegyet szokott játszani, de azt is csak kuko- riczával. Az esztergomi autisemita lap szer* kesztője előtt a Függetlenség legfrissebb példánya fekszik. Föl is veszik, le is teszik a jó szomszédok, a kik csupa udvariasságból beleképzelik magukat az antiszemifcaságba, de most az egyszer Görgői rehabilitati- ójáról csevegnek. A különvélemények kezdenek érdé* kesékké s hangosakká válni. Ekkor egy láthatatlan szellem beteszi az ajtókat. A láthatatlan szellem oda kint egy végzett pandúr alakjában vágja magát felkiáltójelbe. Az ajtó becsukása azt jelenti, hogy nemsokára ajtónyitás lészen. A mikor is ősi szokás szerint kitárulnak a szárnyak s a főispán az ő kíséretével belép, hogy... hogy — utána be lehessen tenni az ajtót. A főispánt megelőzi (nem ugyan rangban) a szolgabiró, a ki lelkes óljennel jelenti, hogy itt a főispán. A főispánt megéljenzik. Elfoglalja a piios bársonyszéket. A nagy terem hallgatósága érdekes várakozással tekint a rokonszeuves elnökre, a ki olyan előkelőén tudja a cerimóniákat mellőzni s fiatal kora daczára mégis annyira imponál. Bevezető beszédet várnak tőle. Mint rendesen. De a bevezető beszéd elmarad, a gyűlés megnyílik maga-magától, a főispán nehány szavától s kezdődik a tudomásul vétel. Tudomásul veszik végre, hogy nincs mit tudomásul venni s ekkor véget ér a hivataloskodás s kezdődik a fesztelenség és kedólyeskedés, de mindig előkelÓ formában. Megyeházunk csupa chic lett. Sar- kantyus és kardos eldődök nyomába európai szalónkabátok léptek. Nem tartanak már sujtásos dictiókat s nemezi- tálják többet a Tripartitumot. Vége a régi megyei világnak. Nem külön kis országgyűlés az többet, hanem csak komoly hivatal. A hol már nem more patrio, hanem hivatalosan dolgoznak. És mégis milyen nagyszerűn bele tudják élni magukat ebbe a mi egész újdonatúj világunkba azok a dicső elődök, ott a nagy terem megbámult vásznain, a kik olyan hallgatagai veszik tudomásul velünk együtt mindazt, a mit tudomásul kell vennünk. OMBRE. Esztergomi levél. (Rege egy boldog sertés kereskedőről.) A boldogságban mindig vau egy kis hiúság. Szereti fitogtatni gyémáutfényót és napsugarait. Szoreti a reklámot. így például van nekem egy régi barátom, a kinek kicsiny volt Európa. Elment Amerikába aranyat keresni s te No de mindegy, mosolygásuk legkevós sem bántott. Sokkal jobban fájt néznem azokat a s?3 gény embereket. Bizony kegyetlen egy álla pót az, Kora reggeltől estig, kőrakások között, száraz fekete kenyéren és vizen, kiizzadni a hideg, kemény kövek zúzásában. Az előtt úgy hívták ezt,|hogy robot. Nemesek, papok, urak természetesen fel voltak mentve alóla.Ez volt a kiváltságos osztály. Ma minden adózónak kötelessége rést venni benne, csakhogy nagyon kevés az, a ki két keze munkájával rója le, ára aunil többen megváltják magukat az alól, mert a pénz mind biábacsak miudeut helyettesit, eztrt lett közmuukaváltság a ne\e. ...Nem messze egy kis falu kis tornya lá- 87.0tt. A gyalog ut egyik gyepes oldal-ája vezetett arra. El is értem nemsokára a felvégéhez, atol egykis domboldalon megálltam egy tort előtt... mindent inkább találhattam volna bé- ne, csak virágot nem. A volt kerítés helyét egy-egy diiledáő oszlop jelölte, mely majd ki majd bebajot, amily irányból éppen döngette a szél. A kapu egyik felét száradt tüskés söv6y vonta be, a másik felét ki tudja mikor lés mi vihette el... Beléptem a gazboritotta elhagyott helye, a hol elfeledett embereknek szegényes kólielyeire akadtam. Rezes moh, dudva njt- tek szerteszét henyén... Egykor még bent a faluban laktak, de az már nagyon régen volt. Kiszorította az juj nemzedék, 8 kihozták őket egyenként id a hol olyan szép csendben megférnek e más mellett. Nincs köztük vetélkedés, irigység, — egyenlők mindannyian, Még csaknem isös- merik egymást, a neveiket hirdető fatáblá- kát, pajkos gyermekek régen elfaragták, feltüzelték játékszer gyanánt... Hányán lehettek közülök a kik ott bent, a faluban, nagyon nagyhangú, veszekedő természet, lármás emberek voltak — hej de némák most mindnyájan, még ha akár hányán volnának is !... Pedig elég sokan vannak s milyen kis helyen elférnek! Itt nincs kiváltság, akár telkes gazda volt, akár zsellér. Ki van mérve, kinek-kiuek a kis üreg. Ki milyen hosszú... Csak az a különbség, hogy az újabb vendégeknek még szépen feílnmtolva látszik az a kiszorított földrész, a melyet deszka házikójukkal elfoglalnak mig a régi lakókat jelölő halmokat, lesodorta már a vihar, elvitte az olvadó hóval lecsurgó viz. Tovább siettem . . . Nagyon elkomoro- dik az ember, ha sokáig időzik a sírok között. Pedig hiába akarna előle menekülni bárki is. Még a villáravonaton sem kerülheti el.,, ha elérve az utolsó állomás, ha elfogyott a viz, ha kiégett a szén, megáll a vonat... s át Itoll szállaui egy jobb hazába. Ott aztán álmodhatok bárki is az örökkévalóságról eleget, melyről Voltaire azt mondja: Nem tudom mi az örökké való élet, de ez itt rossz tréfánál nem egyéb... Nem fogja benne zavarni senki, semmi.. hacsak a vakaudolc nem. Azt olvastam valahol, hogy „az emléke_ zet az a halott, a ki hazajár, valaháuyszo idézik.* i' így vagyok én is. Visszaemlékezéseim ki* sértenek, de azon különbséggel, hogy nem én idézem őket. Ha felkeresem a magányt, hü társként követnek. Ha pedig vig társaság közé menekülök előlük oDnét még elűznek. Hiába fogadtam meg, hogy a beosztott száraz elfoglaltságnál egyébbel már nem törődöm. Könnyű azt megfogadni. Hiába hitettem el magammal, hogy a szórakozás talán meghozza, a mit keresek. De nehéz ezt bevárni — mert nem bírom megtalálni. Az öuvigasztalások csak üres szavak maradnak, s ki mit érez az a való. Ez pedig olykor nagyon kegyetlen tudat. ...Hervadást, lemondást hirdet minden, maga az Idő is. Lassan már bekopog az ősz. Előhírnöke a kavargó szél sóhajtva tépi a lombot, levelet. Az elmúlás képe jő eléd s az fogad mindenütt a merre jársz. A letarolt réteken sárgul a fűszál. Az erdőn száradó gályák között halaváuyu) már a levél. A színtelen mezőket hervadó virágok borítják. ügy bánt ez elmúlás s oly szomórú e pusztulás. Hogyan, nincs tehát semmi sem örök ? Bizony a természet se mhazudik: mu- laudó minden. Szerelem, ifjúság, szépség, gazdagság, boldogság, gyülölség s a jó és rossz végtelen eleme, miut a múló köd, a nagy semmiségbe tűdnek... Gondolataimat a puszták őre szakilja meg. — Kürtjéuek éles hangját visz.
