Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 78. szám

Perkopolisban sertés kereskedővé lett. Nagyon gyorsan bízott a vagyona, jó­léte és boldogsága. Egyszerre csak megnősült. Amerikai szokás ellenére elveit egy nagyon szép szegény leányt, a ki igazán szerette. Milyen nagyra vau most az ö boldog­ságával ! Azzal sohase kérkedett, bogy már az első tízezer dollárja meg van. De azt száz sorban is megírta, hogy milyen gyönyörű szép szemei vannak az ő kis Lisbetkjének. Azt sohase csevegte el, hogy milyen óriási szerencse kiséri minden vállala­tát, hogy még Debreczenbe is elküldi zsírját s az egész világot beérik szál litmáuyai. De azzal nagyra volt, hogy Lisbethjéuek olyan puha karjai vannak, akárcsak az áldás s olyan piros ajka, mint akkorái. Elment egy kis nászútra. Körülutazta az egész világot. Meg fordult a Ganges és Brainaputra szent partjain, lakott Kalkuttaban, reggelű zett Madrasbau, ebédelt Bombayban. Für dött a Kambodsa hullámai közt, pihent Ceylon illatos pálmai alatt. Latta a si- nai császárt, megnézte Peking összes nevezetességeit, hetekig gyönyörködött a legfölségesebb tűzijátékokban. Meg­szerezte a japáni művészet legdrágábbJ remekeit. Vásárolt Ázsiában gyöngyöt, aranyat és gyémántot; gyönyörben úszott mindenütt s még a tenger hullámai közt is tündéreket látott. Minderről csak néhány sorban tudó­sított. De hogy milyen nagyra nyíltak Lis- bethje szemei mikor a régi hindii pa­godákat és templomokat látta, milyen kéjjel ragyogott Lisbethje lelke; mikor a nagy miudensóg legszebb paradicso­maiban méláztak; milyen csintalanul kaczagott az ő Lisbethje, mikor a si- naiak között kellett ebédelniük s pók ós kabócza csemegéket tálaltak föl evő­eszközök nélkül; milyen édes megjegy zéseket súgott az 6 fülébe Lisbethje, mikor a nagy fejű japán csecsemők okos szemeit meglátta s milyen isteni félelem szállott szép homlokára, mikor a fönséges tenger haragos hullámai csap kodtak feléje — ah, ezt már el. tudta mondani a poéták nyelvén, de olyan ^erjengöen mint egy szerelmes levelet • ró falusi leányka. Szóval a boldogság s nem az ethno- .graphia áradozott belőle. A boldogság birodalma nyílt meg sza zengi a visszhang, ez itt az esti ha- ira.^gszó... Lassan feljő a részvétleu hold is és kö­zönyös mosollyal nézi a hűvös esték tüzes sugarát, a csillagok hullását... Azt mondják, hogy beteljesül a gondola­ltod, mellyel rövid útját kíséred... Nem mertem megpróbálni. Nincs már .mit kérdeznem. De aztán mi jót ígérhetne egy kitűnő mese... Hiszen nincs abban egy parányi igaz. ^Csillag volt ugyan az is, ott ragyogott fen­nen, büszkén, fényesen, de mert hűtelen lett szerelméhez, égi társaitól száműzve lett... dsmerd csak meg; ha a földre hull, érzé­ketlen kődarab annak minden paránya. Lehullott csillagok romjaiban kihalt az ólet. Csak az ábrándozók hisznek benne fel­tétlenül. Való helyett — ábrándok képe ! És hogy van az, mégis hogy csak a leg­kedvesebb, a legfeledhetlenebb napok emlé­ke marad vissza mindig s mindenki előtt, mikor még akáczfa levéltől kérdezted : sze­ret-e, szivből-e, — igazán ? Mily félve tépik a szónál; „csak egy ke­veset“ — és hogyan sietnek szakitani csak­hamar újabb meg újabb levelet ! Jól emlékezem, nekem mindig az jött ki „semmit.“ Oh mily zokon esett, mily nagyon fájt ez intő szózat... Haj ! hogy mosolyog ma már az ember az ily uaivságokon. Csakhogy e mosolyba mégis vegyül egy kis keserűség... Mert tagadhatlauul édes tudat is az, ha van valakinek, akinek álmai egy a miÓDk- kel s ha bármily távol vannak is egymás­tól — egymáshoz küldött gondolataik már előtte. Nem is volt barátja, kinek egész kérkedve meg ne irta volna : „Barátom megházasodtam. !“ Megküldte azután az ő Lisbethje arcz- képét. Olyan édesen, olyan jóságosán mo­solygott felém, mint valami kedves is merős, a kinek egész életrajzát ismerjük. Nem voltak delnőies vonásai. Nem volt benne a kaczórságból és nagyra vágyásból egy pontocska sem. Olyan kedves, olyan jóságos szemei voltak, mint magának a boldogságnak. Egy szép lólek arczkópe volt. A ki valóbau arra született, hogy boldog legyen. Valahányszor ránéztem annak a bol­dog asszonynak az arczkópére, mindany- nyiszor egy kis monológot intéztem ma­gamhoz, melynek a vége az volt: — Ugyan keress már magadnak édes Gastonom, te is egy kis Lisbethet! Ah egy kis Lisbethet. . . Előbb, azonban Írnom kell az én Cincinnatiban boldoguló régi jó bará­tomnak, hogy küldje meg nekem ter­jedelmes és kimerítő memorandumban a sertéskereskedés elméletét. Azután arra is fel kell iiÍvnom figyel­mét, hogy beavasson az első tízezer dol­lár megszerzése titkaiba. A többi azután már nagyon könnyen fog menni. Égy dúsgazdag sertés kereskedő, a ki az egész világot farsangi fánknak nézi olyan zsirtengerrel árasztja el a sütni való nemzeteket, egy ilyen dús gazdag sertéskereskedő mondom, azután már megengedhet magának olyan költői luxust, hogy egy kis Lisbeth után lásson. És Lisbethet meg is találja. És Lisbethtel boldogul is éljen. . .. Milyen tévesztett pályán bolyong­tam eddig ! Dúsgazdag sertéskereske­dővé kell lennem, hogy egy szegény kis Lisbethet találjak. . . Megpróbálom. GASTON. zánk. A szomszéd borvidékek eolumnáit már elkapta, fcaszfcronha fölött s tönkretette. Sajátszerű, hogy Európát Amerikával 1 ^ kell eorrigálnunk. Falaimra tehát mégis kapunk majd valamit Ame­rikából, mert oda eddig csak vittek tőlünk. Kell-e gyöngyebb élet a szüretnél ? Formás barna leáuyok, hunozut legények és pezsgő gyerekek tréfáitól kaczagnak a szőlőhegyek. A szőlőfüriök mosolyogva halnak meg s a must első gyöngyeiben már benne van az első toasit. Csakhogy ez azért a legédesebb, mert még el nem mondják. A vízözön nélkül nem lenne most borözön. Ha Noé apánk előbb találja fel a cognacot, mint a bort, akkor most más képe lenne a szüreti világnak. 4. jókedvű ember rendesen nem emlékszik boga­raira. így vannak a jókedvű szüretelok is a philloxé- rával. Ez a borászati sajtóhiba már közel terjed hoz­egy­fele útjukon találkoznak, s kicserélik mást... Madársereg viszi el, felhők szárnyain re­pül vissza. Ritka dolog ma már, ha két lélek meg­érti egymást, ha egymásért él. Miattam csillagok már ragyoghattok, . . nem bánt engemet már ha elnémul is a madár... virágok haldoklása elszomorít, de nem fáj, nem tépem én már többé az akácfa levelet... Óvjon mindenkit sorsa, hogy a közönyt meg ne ismerje sóba, mert ennél nincs ri­degebb dolog a világon. Mindent könnyebben eltitkolhatsz — de a közönyösséget nem lehet elpalástolni. Csak a megszokás kegyetlenebb nála ; Írja egyik jó czimborám. És igaza van. Ha megszokják azt, hogy elszoktak tőled, ha azon veszik észre magukat, hogy már észre sem vesznek, akkor nem elfeledve de akár eltemetve vagy. Ug.v eltüntetnek mint­ha soha se lettél volna. Öu magad futsz, ön magad elől. Sietek aludni térni éu is . . . már a fel­hők mögött bujkál a hold, sötét lett a táj... Jó éjszakát! IRON. — Athelyzés. Makai János vízivá­rosi segédlelkószt a herczegprimás Nasz- vadra és Czeuczik Jánost Naszvadról a vízivárosi szent Igaáczról nevezett plé­bániához helyezte át. —• Séda Ernő az érseki szék jegy­zője, a mint a herczegprimás XXI. körlevelében olvassuk, a lelkészek sa- gélyzö alapját száz írttal gyarapította. A napokban egy jókedvű fiatal szőlőtulajdono­sunk meghívott magához puha kenyérre és édes fürtökre. A szőke fürtöket már régóta imádom s igy egé­szen elérzékertyedtem boldogságomban. A fiatal szőlő tulajdonos azonban nem azért hitt meg, hogy el ne magasztaljuk fölséges kilátását. Fölmegyünk a fölséges kilátásra. A panoráma csakugyan elragadó.-- No. hát van még több ilyen festői kilátás Esztergomban ? — Nincs — rebegtók a philiszterek, a kik csak az uj háztetőkön gyönyörködtek — Hát tudják-e hogy innen, ha szép idő van, akkor egész Visegrádig, sőt mit mondok, Budapes­tig, is ellátni. Általános ámulat. — Mit Budapestig? — mondja egy szellemes asszonyka — tovább is kérem. Innen ha csakugyan szép idő van, akkor ellátni egész a — holdig ! Van egy szerény kis laikus tanácsom is a tisztelt szüretelő kádakhoz. Ne keverjék össze a szőke és barna fürtöket Schil­ler kedvéért. Hanem csináljanak arany bort és ha­ragos vért a magyar költőknek nektárul. Akkor azután borág koszorús hegyeinket is meg­koszorúzzák a mi poétáink, a kik különben úgy is szeretnek valódi auakreoni hangulatban koszorúzni. AUCUN. HÍREK. ^dolgoznak, ilvárosi jól — Herczegprimásunk tegnap az uj országgyűlés megnyitására a fővárosba utazott. — A Vörös kereszt kórházát, me­lyet herczegprimásunk áldozatkészsége emelt, most bútorozzák. Az összes fa­munkát Neumayer, az udvar kedvencz asztalosa készíti. — Vasút. Az oszfrák államvaspá- lyatársaság által Nánától egyelőre Csa­táig építendő szárnyvonalán tevékenyen A vállalkozó Gregersen, fo- ismert firma. A föld munká­latokon az egész környék uépsége dol- Igozik s igen élénk képet nyújt a serényen ’olgozó munkások glédája. A szárnyva­ut minden valószínűség szerint novelli­er közepéig egészen elkészül s azonual t lesz alva a forgalomnak. — Szüret. A budai hegyeken a szü­ret október másodikán kezdődik. A mi borvidékünkön a szüret megkezdését illetőleg nem igen uralkodnak hivatalos intézkedések. A miut a készülődésekből következtetni lehet, a hét közepén már a mi szőlőhegyeinken is fel fog zendillni i szüretelok vig dala, a vén mozsarak is öreg pisztolyok durrogása. A szüret íz idén igen szép kilátásokkal kecseg­tet mind mennyiség, mind pedig minő­lég dolgában. — Maga kárán tanult. Egy szegény lárkányi parasztasszonyhoz tegnapi heti­vásárunkon éppen a mint búzát akart 'enni, hozzáinent egy vidéki sipista így aranyat kínált megvételre. Az asz- zony megörült az aranynak s kifizette . sürgősen kért 10 frtot. Ekkor Bókási endőrbiztos vetődött arra, ki meglátta az sszony kezében a játék pénzt s rög­ön figyelmeztette az asszonyt megcsa- ittatására, de már ekkor a gazember íessze járhatott. Mindamellett Békási yombau keresésére indult, do eredmény ólkül. — Izgató jelenetnek volt kitéve gy jeles munkatársunk, a ki elvből ke illi a Gábrisház előtt elvonuló ^óhajok idját. A véletlen ép arra vezérelte s tjáórt keservesen meglakolt. A mint végzetes hidra ért úgy érezte, hogy lsüpped lábai alatt a talaj s egy meg­térhető tleu örvénybe zuhan. Az örvény )li volt borzasztó folyadékkal s két- ígbeejtő miazmákkal. Szerencsétlen mun- atársunk segélyért kezdett kiabálni s *y arra haladó rendőr gyorsan meg- idnlt a városházára, hogy jelentést te­jen a hallatlan szerencsétlenségről. Mun atársunk azonközben kezdett tökéi öté­in belefulni a rémitő örvénybe. Néhány ra múlva megérkeztek a rendőrök egy lentő gondolattal, mely azonban a ren- őrbiztosé volt, csakhogy azt ez idő sze­nt seholse találják. A rendőrök tehát ítlenül, azaz szolgálatban állnak a ka­társunk legutolsó Szerencsétlen munkán sóhajfásai még föl f<0 hangzanak a feneketlensógből. A ren­dőrök erre újra elsietnek jelentéit tenni.- Végre megérkezik a kapitány ur sebe-* vágtatva lóhalálbau. A szerencsétlen fia­tal embert kiássák a miazmák holtten­geréből s az orvos melegiben consía- tálja, hogy szegény munkatársunk eh o- lerában halt meg a sóhajok hídja alatt... Ekkor az izgató jelenet véget ér, a rettentő hid illatától megszédült mun­katárs hirtelen magához tér s gyorsan leírja azt a mi vele pillanatnyi elkábu- lásábau történt. Munkatársunk azóta csillapító szerül folytonosan jeges boro-- gat.á-okat rak a fejére s állhatatosan olvassa a Nemzetet. Állapota mint la* punk zártakor értesülünk szép remé­nyekre jogosít, De a hid csatornája mint szintén lapunk zártakor értesíte­nek még mindig elkábitja az arra ha­ladó sétálókat, kiket az Isten mentsen hasonló rémlátományoktól. — Tolvaj katona. Az itteni kato­naságnak egyik tizedese : Janevszky Jó­zsef múlt héten a pótzászlóalj irodájá­ból 300 frtot ellopott és megszökött. Országszerte nyomozzák. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KŐRÖS Y LÁSZLÓ. Lakásváltoztatás. Alólirt 9 évótaaz öregutczában létező iro­dámat és lakásomat, f. évi sz.-Mihály nap­ján, Buda utczába a Magyar Király szálloda és főgyrauasium közötti Mayer Károly-féle házba teszem át. Esztergom 1884. szept. 25-én. SINKA FERENCZ- kir. bírósági végrehajtó. Alólirottuál egy gépész alkalmazást talál ki a vizsgát letette, — olyan egyén, ki fekvő gépnél alkalmazva volt és a kovács munkát érti, előnyben részesül __________ Eggenhofer József Á rverési hirdetményi kivonat. Az esztergomi kir. jbiróság, mint tkvi hatóság közhírre teszi, hogy Fürst Adolf végrehajtaténak Szenczi János végrehajtást szenvedő élleni 102 frt 50 kr tőke követelés és ennek járulékai iránti végrehajtási ügyében az esztergomi kir. jbiróság mint tkvi hatóság terüle­tén levő Bátorkesz községben fekvő, a bátorkeszi 773. sz. tjkvben A f 194— 19(3. hrsz. alatt Kovács Erzsébet özvegy Szegi Istvánná tulajdonául jegyzett 80.. népsorszámu ház, udvar, kert és szó1- riire 600 frt kikiáltási árban s a bá­torkeszi 764. sz. tjkvbon Szenczi János tulajdonául A f 526|a hrszám alatt felvett káposztásra 15 frt u. o. f 1128 hrszám csillámból szántóra 50 frt f 1389 hrszám derókhegyi szőlőre 60 frt f 1606 —1607 hrsz. szene Lászlói sző­lőre 120 frt f 2525 hrsz. alsó kende­resre 30 'frt stb. 3859 hrsz. felső ken­deresre 12 frt ezennel megállapított ki­kiáltási árban az árverést elrendelte és hogy a feunebb megjelölt ingatlanok az 1884. évi október 14-ik napján dél előtti 10 órakor Bátorkesz község há­zánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az jatlanok becsárának 10 százalékát készpénzben vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ban jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet 8. § ban kijelölt óvadékképes értékpa­pírban a kiküldött kezéhez letenni avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értel­mében a bánatpénznek a bíróságnál elö- leges elhelyezéséről kiállított szabály­szerű elismervényt átszolgáltafni. Kelt Esztergomban a kir. jbiróság mint tkvi hatóságnál 1884. aug. 1-én. MAGOS SÁNDOR kir. aljbiró.

Next

/
Thumbnails
Contents