Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 78. szám
Esztergom VI. évfolyam. 78. szár Vasárnap, 1884. szeptember 28-án Városi s megyei édekeink közlönye. JA EGJKLENIK HETEN KINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: égisz évre............................................................6 frt — fél évre......................................................3 , — negyedévre.............................................................I , -r»0 Egyes szám ára 7 kr. IcrSZERKESTÖSÉG: ^ZÉCHEN^TÉR ^. hová a lap szellemi részéiIlető közlemények küldendők. KIADÓ ÍV ATAL: SzÉCHEN hová a hivatalos s a magán lii etósek, a nyilttóroe szánt köz lemenjek, előfizetési pénzek TÉR 35., íeelanulKsok intózendök. HIRDETÉSEK. íiivatat.os mnnwiisiiK: 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Bélyeg«!íj 30 kr. MAGÍNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjntáuyosal'baa közöltetnek. NYIljTTÉB sora 20 Kr ^Esztergom, szept. 26. Az uj országgyűlés prologja fényes cerimóniákkal szokott kezdődni. Uj emberek és uj törekvések találkoznak, uj emberek és uj törekvések bilincselik le az egész ország figyelmét. A mi kis megyénk és városunk mindössze bárom országgyűlési képviselőt választott. A választási izgalmak hevesek, a küzdelmek indulatosak voltak. Néhány seb még mindig sajog, de italában már megállapodott az az alkotmányos hangulat, mely uem csak hogy belenyugszik a törvényes eredménybe, de azt jobblétéhez igyekszik csatolni. Az uj országgyűlés megnyitása előtt néhány nyílt szavunk lenne országgyűlési képviselőinkkez, kiket azért választottunk meg, hogy megyénk és városuuk érdekeit ótalmazzák és virágzásra juttassák. Mindhárman alaposan ismerik Esztergomot, Tudják, kogy mit vesztettünk a múltban, mit nélkülözünk a jeienbeu s mit kellene visszanyernünk a jövőben. Ismerik elszigeteltségünket a nagy világtól, érzik óriási hiányainkat s ta Ián beleláttak nemcsak a nép torkába, hanem szivébe is, mikor a választások küzdelmei folytak. Népünk el vau adósodva, a terményeket nem birja alkalmas közlekedési eszközök híján jól órtékesiteui. Intelli- gentiája érdekéheu még csak szándékra se gondolnak, a nép jövője olyan plira- zis, mely csak néhány napig él a pro- j grammbeszédekben. Tegyenek honatyáink valamit a népért.' Kezdjék mindjárt ott, hogy ne szavazzanak meg több terhet a roskadozó vál- lakra s adjanak cserébe valamit a rengeteg sarczokért. Iparunk még helyi körünkben is pang s iparosaink buzgalma csak egy-két szerencsés embernek nyújt némi jólétet. Atalában meglehetősen elátkozott helyzetük Jivan s iparosnak meuni még mindig szerencsétlenség. Egy országos iutézet, vagy gyár fölállítása egyes vidékünkön száz és száz családnak biztosítaná jobb jövőjét. Esztergom városának szerencsétlen szétforgácsolódá.sát négy részre ne nézzék tovább, ne tűrjék tovább. Az egyesítés által uj fény ragyogna ősi nevünkre s dicsőség illetné azokat, a kik azt ki- küzdötték. Egyetértés, egyöntetűség és összetartás úgy közigazgatási, mint társadalmi szempontokból csak vendég phrázis Esz- tergombau, mig külön fejű és külöuszivü városrészekről vau szó. Egyesüljenek mindhárman városunk egyesítésére a szomszéd városokkal s nevüket Esztergom történetírója a legszebb lapokon jegyzi föl. Auyagi és szellemi érdekeink képviselete az ország előtt tehát az ő kezekre van bizva. Kisérje áldás törekvéseiket, kövesse siker munkájukat, legyeu főtörekvésük Esztergom megye és városa boldogitása. Ne képviseljenek odalent egy megyei vagy városi pártot, de a választó közönséget s ne viszonozzák korteseik fáradozását, de hódítsák meg jól felfogott működésük által azokat is, a kik más zászló alatt küzdöttek. Képviseljenek mindenkit, ne hagyjanak ki senkit. Megyei közgyűlés. Esztergom megye törvény hatósági bizottságának őszi °rendes közgyűlése. 1884. szept. hó 25-én.) Székhelyi Mailáth György cs. kir. ramarás, megyei főispán a közgyűlést jontban 10 órakor nyitotta meg a szép számban összegyűlt bizottsági tagok szívélyes üdvözlése mellett. A hangulat átalábau véve kedvezett, íogy a szakosztályiIng s az állandó vá- asztmány által már előkészitett tárgyakra vonatkozó határozati javaslatok érdekesebb vita nélkül keresztül menjetek, mintáz az adminisztratió jelen alakja uellett nemcsak nálunk, de széles e lazában mindenütt majdnem minden alkalommal igy történik. A felolvasás alá került ministeri rendietek közül érdemesnek tartjuk megemlíteni a honvédelmi miniszternek az sztergom városi helyőrségnek egy gya- og ezredtörzs és egy gyalogzászlóaljjal legfelsőbb helyről történt állandó felemelése tárgyában kelt rendeletét, mellyel kapcsolatosan tárgyalás alá került a városi közönség két rendbeli kérvénye és a katonai pótadó alapból leendő kárpótoltatása érdekében, a melyek közül az egyik kedvező elintézésben részesült, de oly feltétellel, hogy lia a szomszéd városok, nevezetesen Szenttamás, Víziváros és Szentgyörgy- mező községeket a katonai beszállásolás terhéből illető 14-40-ed résznek Esztergom sz. kir. várós által való átvétele eszközöltetni fog. Ez esetben az lilispán feljogosittatott, hogy a nevezett várost minden évben utólagosan beadott lérelmére a katonai pótadó alapból esetről esetre megfelelő kárpótlásban részesíthesse. Érdekes még a belügyminiszternek a megyei gyámpénztári tartalék alapjövedelmeinek terhére rendszeresített se-^ gédkönyvvozetői állás rendszeresítését helybenhagyó intézvénye, mely állásra a kapcsolatosan bemutatott főispáni leirat szerint Neogrády János esztergom- járási szolgabirói igtató-kiadó lett kinevezve, kinek helyét Takács József volt csendbiztos, jelenleg szolgabirói írnok fogja jövő hó 1-től kezdve elfoglalni. Ugyancsak a belügyminiszter elrendelte még, hogy a betegápolási alap- elégtelensége folytán az eddig szedett pótadó százaléknak felemelésével gyara- pittasék, minek következtében az ed- digelé minden adóforint után kivetett- 1 kr pótadó 2 krra emeltetett fel. — (Hová fog ez vezetni ? ! — Szerk.) A megyei személyzet részére kijárul-- tatandó fizetési előlegekre vonatkozólag drákói szigorral alkotott szabályrendelet jóváhagyását tárgyazó beliigyéri rendeletén kívül tárgyaltatott még hasonlókép a belügyministernek egy körrendeleté, mely az 1885. évi költségvetés megállapítására szólítja fel a megye közönségét, mire a már előzőleg alaposan elkészített költségvetés bemutatása következett, a mely szerint Esztergomme- gye 1885. évi szükséglete összesen 44016 frtot vesz igénybe, melyből 109 frt 10 kr a megtakarítások által, a többi pedig részint az államkincstár, részint pedig az árvatári tartalék alapok által fedeztetik. Egyebek közt előfordult még a közmunka- és közlekedésügyi • miuisteruek azon rendelete is, mely a legújabban alkotott közmunkaügyi szabályrendeletet hagyja jóvá s a mely szerint a köz As „Esstsrpm és Vidóke“ tárcája, ttay Sudit* Náthán zsidóóknál szomorú a ház ma, Messzire hallatszik a jajgatás, lárma; A Csillag Juditnak még kicsiny magzatja A szegény véu Nátháut gyászolja, siratja. “Csillag Judit, szentem, gyönyörű virágom, Jaj be fáj a szivem, ha könnyedet látom ! Minek a gyászruha szép karcsú testeden, Minek a fájdalom ragyogó szemeden, Aranyos magadat miuek sanyargatod, Nincs-e most mindened, ezüstöd, aranyod? Vesd le a gyászruhát, itt helyette bársouy, Nehogy a virágszál testednek raegártsou. Hozok neked kázsmirt. veszek neked selymet, Arait szemed kíván, a le gislegszebbet, Ezentúl világod, jaj be máshogy éled, Ó, csak az enyémnek mondhassalak téged!“ Náthán zsidóéknál, jaj be vig a ház ma, Messzire hallatszik a vigasság, lárma, Csillag *udit immár lakodalmát tartja, Mindenki megszólja, de ő nem átallja... Hova gondolsz Judit, le se telt a nyolc nap- Várj egy ldcsiuuyég még, niucs messzi a [holnap, Szegény jó uradat hát csak igy sajnálod, Alig temetted el már éled világod? * Mutatvány a szerzőnek október végén megjelenő „Könnyek“ ozimü költemény gyűjteményéből. Előfizetési ára 60 kr, mely a szerző ciinére Veszprémbe küld endő. Judit, Csillag Judit, azt mondom én néked, Sohsem követtél el ennél nagyobb vétket ! Selyemruha, szalag, puha bársony karszék..! Mintsem ilyet tegyek, jaj inkább meghalnék. Csillag Judit rá sem hederint a szóra, Felöltözik czifra selyem viganóba, Hófehér nyakára teszen drága éket, Amelynek sugara, mint fényes uap éget. Hollósötét haját pántlikába fonja, Dehogy menne ő ma másként a templomba Piczi fiaira mostan dehogy uézue, Csak sok ékesség van neki az eszébe. Meghalt jó urát is egészen feledi, Nem csoda, hisz „ezt“ most oly nagyon [szereti ! Hazatér a násznép, a lakzinak vége, Csillag Judit immár Áron felesége, Ölelő karjában magát oly jól érzi, Nyájas arcát, szemét oly örömmel nézi. „Áron, édes lelkem, te édes mindenem, Jaj, be jól esik itt, a te bű sziveden, Koldús vén uramat, m’óta eltemettem. A boldogság mennye terült el felettem ; Van miudeuem, kincsem, ezüstöm, aranyom, S a te nyájas képed be sokért nem adom ! Csillag Judit künn ül a pitarajtóba, Észre sem veszi, hogy a nap uyugodóba’, Fiatal szép urát öleli a karja, Picziny fiacskáit látni^sem akarja. „Nagyobbik fiadat megest hideg rázza, M’óta ez urad vau nem is nézel rája, , Hogyha most az egyszer talán máskép tennél, jHa itten maradnál a beteg gyermeknél !“ L dajka a kicsit csak tovább osititja, Tánkoskáját szépen meg-megigazítja ; ,Alugyál, alugyál, eszem a szép szádat, Terje meg az Isten az édes anyádat!“ ,Kisebbik fiad is nyomja már az ágyat, leszket egész teste mindene oly bágyadt, -alán, ha az egyszer itt maradnál nála, Hogy meg van dermedve, nézd csak piciny [lába ! Jugyál piczikém, aranyos j ószágom, licsen már teneked senkid-e világon; Osicsiba, Dijába ! eszem a kis szádat, Terje meg az Isten az édes anyádat!“ Áron én szerelmem, jaj bé nagyon félek, Ilyet még nem értem amióta élek: lisétetet láttam szobánkban az éjjel, leg-megsimogatta két fiam kezével, ♦ lelgette őket, hívogatta szépen, Dédelgette mind a két fagyos kezében, j.ron édes lelkem, jaj be nagyon félek, leghalt vén uram a hazajáró lélek!..* Kiséitetet láttam harmadszor ez éjjel, Engem hívogatott mind a két kezével ; Két fiamuak ágyán a szent „kádest“* mondta, Mintha Jehovának házábau lett volna. Áron, Fehér Áron, jaj be nagyon félek, Meghalt véu uram e hazajáró lélek !“ Mi lelt édes lelkem, mért oly halvány arcod, Vagy a csalfa álmot valóságnak tartod ? Csillagfényes szemed, mért van úgy kisírva? Hej, nem kel fel, a kit letettek a sírba! Talán csak vén urad két fiát sajuálod, Niucs-e most helyettük aranyod, jószágod, Nem-e szebb az élet a két gyerek nélkül, Kiket védui kéne hidegtől, meg szóltül !“ Csillag Judit nem szól, nem hallgat aszóra, Kapja magát kifut az utczaajtóba, Nem kell neki többet aranya, gyémántja, Szép fehér nyakáról leszakgatja. rántja, Czifra ruháját is magán összetépi, Pántlika és virág dehogy kell már néki ; Selyemlágy szép haját leereszti vállig, ügy szalad, rohan el az utcza sarkáig. jgyszerii koporsó, benne két kis féreg... Jaj, be megijedtem, jaj be nagyon félek, Iisértetet láttam másodszor az éjjel. i selyem ruháim tépte, szórta széjjel, ! azokba két fiam betakarta szépen, í dédelgette őket két fagyos kezében. xfon, kedves Áron, jaj be nagyon félek, leghalt véu uram e hazajáró lélek !“ ficzike kis árok, abban két kis féreg... Jaj, be oda vagyok, jaj be nagyon félek, Görcsösen szőrit két faágat kebléhez, Dédelgeti őket, szorítja szivéhez : Alugyál, alugyál, eszem a szép szádat, Jaj, hadd melengessem dermedő két lábad! Verjen meg az isten Fehér Áron téged, Hét izig irtsa ki gonosz nemzetséged, Fenn az ég lenn a sir nyugtot soh se adjon, Amért megölted két kedves kis magzatom!“. VESZPRÉMI SOMA. * Halotti ima a zsidóknál.
