Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 77. szám
Esztergom VI. évfolyam. 77. szám. Csütörtök, 1884. szeptember 25-én Városi s megyei érdekeink közlönye. /« EG.TELENUC HETEN K I NT KÉTSZER1. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre............................................b bt — krfél évre..................................................$ , — > negyedévre ......................................................1 • öO . E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: jSzÉCHENYITER Iiov:♦ a lap szellemi részét illető közlemények kiildenriSk. KIADÓ hTy ATAL: ^ZÉCHENI-TÉR ^5., lionií a liiv,italos s a magán hirdetések, a nyikiczoe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intózendök. HIRDET ESEK. ÍTI VATAÍ.OS HIRDlíTriSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDlíTESEK megállapodás szerint lehető legjntányoíabban közöltetnek. NYIIjTTIÓR sora 20 nr Mikor szüreteljünk? Az orsz. vinczellórképzŐ intézet igazgatója, városunk derék fia Molnár István 0 kérdésre következőkben válaszol . A kérdés igen régi és sokan azt hiszik, hogy már el is van döntve ; pedig még nézetem szerint e kérdés részben megoldásra vár, ha nem is egészben, — általánosságban véve ; de egyes speciális esetekben mindenesetre. Nincs borászati iró, nincs szakember, ki e tárgyra vouatkozóhg abban a nézetben ne lenne,.hogy a szüret idejére nézve a szőlő érettségi foka az irányadó. Ki lett mondva általánosságban, hogy miuden szőlőfaj akkor szüretelendő, midőn teljesen érett; egyes szakférfiak azt is tanácsosnak tartották, ha kedvező időjárás mellett a szőlőfürt bizonyos fokú túlórettségi állapot után szüreteltetik csak le. Csak 1880. évben Jálics Géza vágott bele az egybehangzó vélemények harmóniájába, midőn az országos gazdasági egyesület által rendezett enque teou igy szólt: „Az utolsó évtizedben sokszor hangoztatott jelszó volt: mentői későbben szüretelni; mert annál cznkordusabble- cnd a must és annál jobb a belőle nyerendő bor ; csakhogy ez nem mindenkor áll ; mert ha több czukor van a mustban, mint a mennyi szeszszé átváltoz- batik, évekig sem fejlődik tökélyre a bor; hanem többszöri erjedési kísérleteknek kitéve, zavaros marad.“ Ezen vélemény azon időben általános resensust keltett a borászkörökben ; de azóta elfeledték és az okszerű borászok 111a is bevárják a szőlőfürtök minél érettebb állapotát ; a köznép pedig tradi- tiójáboz liiven azóta is korán szüretel, még korábban talán — mint kellene. 1878-ban Budán azoknak, kik a nagy e?ők előtt, tehát szeptember közepe után leszüreteltek — bár gyengébb savany- kásabb boruk lett ; de mégis tartósabb. egészségesebb boruk volt ezeknek azo- kénál, kik bevárták az esőzést s későbben szüreteltek. Hasonlóan jártuuk a szürettel 1882 ben is. Újabb időben igen gyakran emlegetik, hogy az oportó, burgundi s egyéb fiMuczia fekete szőlőfajokat — ha azok után tartós s egészséges bort kívánunk nyerni — nem szabad tnléretteu szüretelni s ebben van is valami. Mindezek után az tűnik ki, hogy a szüret batáridejének helyes megállapítására is több tényező van befolyással, nevezetesen az időjárás, a faj és a talaj ; ezekhez járul még a czél is, melyet a termelés által elérni kívánunk. Lássuk ezen tényezők viszonyait egyen- kint: Az időjárást illetőleg oly években, melyekben az esős időjárás mellett a rothadás áll be — nem szabad bevárnunk a jó években’kitűzni szokott érettségi termést: ilyenkor igyekeznünk kell csekélyebb minőségű qualitással beérni; mert többet er a kissé savanykásabb s gyengébb bor is, ha több és egészséges, tisztaizű, tartós lesz, mint az oly bor, mely szesztartalomban gazdagabb ugyan, de rothadt sejtenyerészekkel s az ezeken élő gombákkal van satnrálva, s tisztátlan Ízzel bir s nemritkán az avasodás által megy tönkre, mint ezpl. Budán, Febénnegyébeu s az Alföldén 1878. és 1882. években tapasztaltatott. Szép időjárás mellett természetesen maradhat a szőlő künn tökéletes érett állapotáig is. A szőlőfajokat illotőleg tapasztalatok után tudjuk, hogy azon szőiőfajok, melyek már faj tulajdonságaiknál fogva kevés savat tartalmaznak : előbb szürete- lendők. mint teljes érettségüket vagy sőt tulérettségüket elérték Az oportóuál a savtartalom több évi tapasztalat szerint az első rendű fekvésű borvidékeinken 4.2—5 sav tartalommal bir. Ha ezen faj túlérik, a czukor conceutrálódik s a sav aránylag még kevésbé lesz kivehető ; miért is az oportóuál a túlérett állapotot bevárni nem lenne szabad. A mit az oportóról mond tunk, ugyanez áll a C irbeiiet, Merlot, Pineau, Ghamay s egyéb frauczia fekete szőlőfajokról is. Ezen állapot nemcsak a fekete fajoknál van igy. Svájczbau a „La Cote“ hegység mentén a Chasselas blauet (ottani elnevezés szerint: Fendaut.) leszedik akkor, midőn a 1(5 —18 czukor- tanalmát elérte ; a budai, buda eürsi, magy-marosi szőlőműves Szent-Mihály- kor — rossz években már előbb is — leszüretel ; mert itt az igen elterjedt mézes, semoudriai és rakszőlő aránylag kevÓ3 sav tartalommal bírnak. A talajt illetőleg vannak oly édesvízi mésztalajok, a melyeknek sara a fürtre rakodva s a mustba szüretelve a savakat közöubösitik s másrészt a bot savát felemésztő avasodási bacterinmo- kat csempészik a borba : szóval a bor tartósságát veszélyeztetik. Az ilyen vidékeken — hacsak át nem megyünk magasabb mi velősre s a fürtök a talajtól magasabbra nem kerülnek — szintén tanácsosabb a kevesebb czukortartalommal beérni, mint holmi 20—2^ százalék czukortartalomra várakozni s ezáltal a bor izét, fejlődési képességé^ s tartósságát koczkáztatni. A borászati czól, molyét elérni óhajtunk, szintén bir befolyással a szüreti idő meghatározására. így pl. a tokaj- bogyaljai termelő, ki aszú és nehéz borok előállítására törekszik —- igen helyesen cselekszik, ha addig hagyja szőlejét a tőkén, amig csak lehet s feláldozza a quantitás egy részét a qualitáa kedvéért. A balatonmelléki és moóri termelő, — kitől a vevők nehéz s há- zasitásra jól alkalmazható testes bort várnak, — igen helyesen cselekszik, midőn csak október hó közepe felé szüretel ; aki a kadarkát, sárfeketét, mézes- feketét vörösbor uyerés végett termel — melyeknek sok is a savtartalmuk — igen helyesen teszi, ha addig vár a szürettel, amig csak károsodás nélkül lehetséges ; de aki asztali, vizezhető borokat termel, mint pl. a niagyarádi, szereduyei, ungvári stb. termelők, aligha teszi helyesen, ha pecsenyebor előállítására törekedvén, későre halasztja szüretjót. A budai fehér borok azon hibában szenvednek, hogy asztali bornak nehezek, pecseuyebornak könnyük ; savtartalmuk kevés s 2—3 éven túl sav- tartalmukból annyit veszitnek, hogy törésre 8 betegségekre hajlandók; miért is a tisztán „saját borukat“ (?) mérő hírnevesebb budai termelők korán szeptember végén szüretelnek; ha pedig néha kedvező időjárás mellett mégis nagyon érett lenne szőlejük — ez esetben nem késnek keményebb kamara —- erdei, kőbányai vagy egyéb savauyubb, keményebb borral házasítani össze saját termésüket. Az „Esztergom ésVidéka“ tárcája. •Bo C3o<^oác[/Gon£ó. (Elbeszélés.) L Az oroszok ellen viselt háborúban a támadó fél fővezére elfogatváu, a kormányszék ítéleténél fogva szibériai számkivetésbe fizetett. A száműzött addig bolyongott, bujdosott, mig magához társakat csöditvén, lázadást indított; a kormáuyszéki főtisztet megölte és több összeesküdt társaival hajóra szállva, a tengeren addig járt-kelt, mig Magadagas- kar szigetére ért. Ezen sziget a természet által megáldva, mindenben bővelkedik, azért is több európai nemzet viaskodott bírásáért. Első foglalói voltak a portugallok. Ezen hadjáratban részt vettek a- meuekültek is és a francziák részére akarák hódítani ; de szűk segedelmet nyervéd, az angolokhoz csatlakoztak. A háboru a két nemzet között nyilván kitört és a menekültek .fővezére agyonlövetett. Hire járta, hogy nem az ellenségtől nyerte halálát, hanem Lemonov pisztolyától, kitő, szökevéuytársai között kapitányságra emelt. Ezen hadjárat és a fővezér halála után, a kis, de vitéz csapat felbomlott. Egy része megmaradt szolgálatban, egy része hazájába vágyott. Egy derék velenczei ifjú hazájába igyekezett és megnyerte az angoloktól azon ki-, áltságot, hogy a „Nervota Fregátáu* möly' Európába indult mehessen és vele Lemonov barátja. A veleuczei ifjúnak szép birtoka volt, de mint afféle szerencse vadász, katona életet választott s uem hazájáért, hanem a lengyelért harcolván, úgy került ő is az orosz fogságba. Most eszébe jutott hon maradt hitvese és két gyermeke, fölindifcották benne a vágyat, hogy vajha őket még egyszer kebléhez szoríthatná, mert esztelen távozását már szörnyen megbánta. „Nervota“ el vitorlázott és vitte a két kalandort. Napkelet felől utazó hajók a Jóre- ménység fokáuál kötnekjki, hogy a szükséges élelmiszert felvegyék. De némelykor a kereskedés dolga hosszabb időig ott fogá az utasokat ; most is úgy történt. Lemonov ez alatt beszinlelte magát a sziget helytartójánál és az úri háznak mindennapi vendége lett. Nem kívánhatott valamit, a mit meg nem nyert volna. Az angol, kereskedelmi szövetkezésben állott Beu- gáliával s Kalkuttába nagy házat és felügyeletet tartott; az a gyengeség volt benne, hogy dicsekedni szokott és miket titkolni haszuos lett volua, válogatás nélkül miudenki előtt elmondta. Lemonov a nyílt szivü ember körül, szera- füleskedett s messze nyúló tervet koholga- tott, mely annyiból álla : hogy a helytartót meglopja és ha lehet leányát is elorozza. De mivel biztosan tudta, hogy a házi urnák, mint afféle nagykereskedőnek, majd minden pénze a kalkuttai pénz:árban van, egy sötét tervet főzött ki, hogy a házból sok pénzt csaljon és jótevőjét amint csak lehet, megkárosítsa. Hol nincsenek rossz cimborák ? Lemouov megtalálta maga fajta emberét a helytartó titkárának személyében. A hitszegő titoknok levelet irt ura nevében a kalkuttai felügyelőhöz, hogy ott való házát adja el, a péuztárból az összes pénzkészletét vegye ki és az egybetakart kincsesei ' a fokra ha- józzék. • A felügyelő nem tudta a dolgot mire vélni, j Kérdezősködni nem lehetett, mert az útköz nagy volt. Csak az mentette meg a hely- |tartót a tetemes kártól, hogy a drága Láz- J nak hamarjában vevője uem találkozott sa | pénztár sem volt abban a helyzetben, hogy | rövid idő alatt fizethetett volna, ezekhez képest tanácsosnak vélte a felügyelő, hogy urát a körülményekről tudósítsa, azért levelét egy portugalliai kapitányra, a helytartó jó barátjára bízta, ki felől tudta, hogy hazafelé vett útjában, a foknál ki fog kötni. > Végre megérkezett „Isabella* a lissaboni hajó és az orosz azonnal a kapitány oldala mellé furakodott. Ez, a hívatlan vendégnek száz és száz kérdéseire csak azt felelte, hogy a helytartóval sürgős dolga van. Lemonov semmit sem tartott bizonyosabbnak, raiuthooy a hajón a bengaliai kiucs érkezett és már abban törte fejét, miként vigye véghez istentelen tervét. II. Miután Lemonov a titoknokot részére csábította volna, hogy belsőbb embere legyen a házi úr leányát kezeié hitegetni. Nem volt ez titok ! De uem is akarta, hogy titok maradjon. Azért, hogy annál nyíltabbnak látszassák, magát Borisavi hercegnek moudyáu, véghetetleu kiterjedésű jószágait emlegető ! nemzetségi származását pedig az igen hires Micislávtól vezető le. Mondogatá azt is, hogy a helytartó leányától elválni vagy meghalni egynek tartja, el szánta oroszországi jószágait végképen eladni, lakását a fokra áttenni. . és herczegi kincseit a helytartóéval összeolvasztátni. Tetszett a fösvény kalmárnak ez az ajánlat s még iukább a leánynak, — Herczegi vő . . . hercegi férj , . . herczegi kincsek ! Mily gyönyörű kilátások! A szövetség mindinkább belsőbb és szorosabb lett anuyira, hogy a város már hit- ten hitte, miszerint a helytartó leánya maholnap orosz herczegné leszeu. Az egész család vele együtt kocsikázott, együtt csónakázott. Volt Kápban egv vén ember, kit eszelősnek tartottak. Ez, mintha prophéta lélek szállta voha meg, elment a helytartóhoz és igy szólt : — Uram ! rókát tartasz házadban. Sajnálom, hogy rövidre látsz. Azt az oroszt értem, ki téged megcsalni készül a leányodat eltántorítja. — Értem mit akarsz — tnoudá a helytartó felhevültségébeu — te a boldog szövetséget jöttél felbontani, de abból semmi sem lesz. Még jókor van, ki a házamból ! Az éu leáuyom herozegné lesz, te pedig bolond vagy és az is maradsz ! — Herczegné ? — kérdő a vén ember — hátha az a herczeg csak valami szijgvár'ó legény, bezzeg jól jár vele a leány! Messze földről sok hazugságok jönnek.
