Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 77. szám

A fentebbiekből kitűnik, hogy bár általában véve a régi tanítás érvényes a szüret idejének meghatározására nézve, mely szerint a szölőfíirtnek tökéletesen érettnek s kifejlettnek ’ kell lennie le­szedés előtt, — mégis e szabály alól is lehetnek észszerű kivételek is, — a melyekről érdemesnek tartottuk szüret előtt röviden megemlékezni. rég múltak emlékei is csatlakoznak, jó­karba hozassanak. Most készül a városi jövő évi költ­ségelőirányzat, a mérnöki hivatal arra is kiterjeszkedhetnék, hegy az ezen for­rás kutak jókarba helyezésére szüksé­ges összeg a költségvetésben helyet ta­láljon. Forrásvizeink. (N.J.) Az a szomorú tapasztalat, melyet a legutóbb megejtett népösszeirás, de még inkább az utolsó ez évi katonaállitás szemünk elé tárt, mindnyájunkat meg- győződtetett arról, hogy közegészségügyi állapotunk nem fetel meg még a leg­szerényebb kivánalmaknak sem. És szinte csodálatos, hogy nálunk az elhaltak száma szemben a szülöttekével oly arány­talanul nagy, a midőn a természet nagy Alkotója mindazzal felruházott, mely a közegészség alapjául szolgálhat. Adott gyönyörű hegyes, erdős vidéket, balzsa­mos levegőt kilehell.ő fákat, melyeket tő­lünk akárhány idegen megirigyel s csak szánakozással van irántunk midőn látja, hogy ezt a drága kincset nem tudjuk kellően felhasználni. Tény az, hogy városunk nem a leg­jobb vizű kutakkal dicsekedhetik, de az is bizonyos, hogy mi nem fogjuk megérni azt, miszerint a diósvölgyi kút forrásvizéből piaczunk közepén ment­hessünk, pedig ha azt akarjuk, hogy közegészségügyi állapotunk mémileg is jiivittassék mind u erőnkkel oda kell tö­rekednünk, hogy ivóvizeinket a mennyire lehet megjavítsuk. Aligha van csak egy vidék nagy Magyarországban, melynek annyi sok forrásvize volna, mint a mennyi nekünk vau hegyeink közt. Minden egyes kút valóságos Isten áldást képez, és mégis mit látuuk mint azt, hogy egytől-egvig — elhanyagolt állapotban vannak. Né- mely forrásvíz környezetét igazi üdülő helyül lehetne csekélységből átalakítani s e helyett azt látjuk, hogy majd a kö­tözők teszik vizét élvezketlenné, avagy oly összeomló állapotban van hogy nem is lehet azokat megközelíteni. Most midőn a katonaság idejövetele ál­tal társadalmi óletüuk is mindenesetre élénkülni fog s kétséget nem szenved, hogy a kellemes tavaszi s nyárelői idény­ben a kirándulók is szaporodni fognak, ■elkerülhetetlenül szükséges tehát azok­nak a kiket illet arról gondoskodni, hogy forrásvizeink, melyekhez még a Esztergomi levél. (Csevegés Esztergom 8ugár-utjáról.) Buda-utczáu vége9 véges végig Minden kis kapuban virág nyílik... Ezekről a virágokról az én Aucun barátom egy egész külön kis tárczát irt, melyre különösen egy igen szellemes leány nagyon megueheztelt. Mert a tárczában megénekelte egyút­tal a Buda-utcza valódi esztergomi jel­lemvonását is, azt az idylli falusi ké­pet, mely pásztor sip, gulya, kanász, ostor és porfelhők, no meg egy kis esti harangszó uélkül nem is képzelhető. Az ón thémám egyszerűbb, tehát ha­tásában is egyszerűbb lesz. Kedvem ke­rekedett Esztergomi Levelet Írni az esztergomiak leghatalmasabb utczájáról, az utcza több hires házáról, több hires ház százszorszép lakójáról, a mint az már benne van még a nótában is. Szeretek egyedül sétálni. Így nem csevegi agyou seukise közvetlen benyo­másaimat. Most is egyedül sétálok végig a szép, nagy utczán. De nem azért, hogy azu­tán buda-utczai levelemet egyedül ma­gam olvasgassam. Jobbról-balról kedves kis fiatal lom bök köszöntgetnek. A festői koronáju fáknak csak két hibájuk van. Hogy nem nyúlnak véges végig az egész utczán s hogynem kíméli egyformán minden ember. Mennyivel üdébb lombjuk van ezek­nek a fáknak, a főváros blazirt áká czaihoz képest. Ott már a gyökereken pusztít a fővárosi levegő egy kellemes parfüm alkatrésze, a gáz s a termőföl det úgy kell máshonnan hozni, hogy legalább ki ue vesszenek a melaucholi- kus lombok. A buda-utczai fák gyökerei octhoni- asabbau érzik ugyan magukat, de a nyeső késtől se kell annyira irtózuiok mint Budapesten, hol még a legaszkórosabb ákáczuak is kifogástalan frizurája van, A házak ugyan kicsinyek de olyan nyájasak, hogy azonnal eszünkbe jut a családi boldogság. A barátságos fényű kis szobák, a szemüveges nénikkel, a ! háló sapkás és pipás bácsikkal, a za­josan mulatozó gyerekekkel s a bol dogság minden bútorával. Megelégedés­sel, vidámsággal, egészséggel, gondta­lansággal. Itt-ott virágos udvarok, a virágos ud­varokon élő virágok, az élé virágok között kitüntetésre méltó kertészek. Az utcza eleje a város felé aristo kratikus, a közepe polgárias, a vége parasztos. Közönsége nagyon tarka. A hány kaszt van csak Esztergomban, annyi-féle ember és „egyén“ folytonosan a Buda- utczán lelhető. Az Öreg urak pompás járójáért sze­retik. A fiatal emberek véges végig a nyíló virágokat nézik. A nyíló virágok pedig bűbájos mosollyal jutalmaznak értté, ha kirándulsz a város legnagyobb utczájára s tanulmányokat csinálsz. Tanulmányokat crayon és papiros nél­kül. Mert egyéb tanulmányokat nem illik ott csinálni. Vau nekem egy régi jó ismerősöm, a ki már vagy tizenöt év óta rendes sétálója a Buda-utczának. Tizenöt év előtt még virág után járt. Most már csak jámbor reminiscentiákért sétál. Mondok neki: — Maga annyira ismeri már ezt az utczát, hogy érdekes tartalmat tudna elcsevegni egy kedves kis tárczához. Az én régi jó ismerősöm roppaut nagy szemekkel nézett rám. — Hát azután kinézi belőlem bará­tom, hogy én erről a jó utczáról uj- ságbavaló tereferét adjak ? Éu, a ki már tizenöt év óta járom ! Próbálja csak inog. Kérje föl egy barátját, a ki már tizenöt év óta házas, hogy Írjon a feleségéről valamit, vagy legalább adjon róla szellemes matériát. Nem fog írni, nem bir adni, mert már jó maga is megírni való matéria lett. HaSTON. í-------------------------------------------------------f Olvasó-asztal. i ■(E rovatban említett müvek a Buzárovits-féle könyv- 1 kereskedésben rendelhetők meg.) j — Vig Beszél y e k. íties Hermin 1 ismert Írónő kiadja vig elbeszéléseit i arczképével együtt. Felhívásából a kö- i vetkezőkre kérjük fel olvasóink figyel t mét: A kötet részben már megjelenr, 1 részben még asztalfiókomban heverő nagy- ( számú dolgozatokból olyan tizenkét da- í rabot fog tartalmazni, melyekről én t ibb 1 jót hiszek, mint a többiekről. Be azért 1 a többieket se tartom rossznak, mert 1 hisz azok is az én szeretteim. A kötet j kiadását a kassai jó nevű „Pannónia \ könyvnyomda és kiadó-rósz vény társaság“ , vette át, melynek kőnyvnyomó-intézete a könyvet külső csínra nézve igen dí­szesen fogja kiállítani s kiadóim aka­rata előtt valók kóuytelen meghajolni, midőn kikötötték velem, hogy a kötet — nőmén est omen — tizenharmadik darabja az én képem legyen. A kötet 12—14 nyolezadrót ív erős lesz és elő­fizetési ára 1 frt 20., diszkötésben 2 frt. Előfizetési pénzek vagy hozzám: Kies Hermin Kassa, vagy egyenesen a kiadóczégre eziinezve küldhetők. Az elő­fizetési batáridő 1884. évi október 30-án jár le, mely után csak a könyvkereske­dői áron, példányonként 1 frt 50 kr., fogadtatnak el megrendelések. A könyv 1884. november hó első napjain kül­detik szót úgy az előfizetők, mint a könyvkereskedőknek. — Első álmok czimmel Lévai Sándor lapunk derék munkatársa kiadja válogatott költeményeit Diszep felhívásá­ban igy szól : E czim alatt a karácso­nyi ünnepekre egy kötet versem hagyja el a sajtót. A könyv a Franklin-társu- latuál nyomatik igen díszes kiállításban. A kiadást, természetesen magam veze­tem, mert a magyar szépirodalmi viszo­nyok még ma is olyanok, hogy a kia­dók igénytelenül hangzó nevemnél csen­gőbb, emlegetettebb nevű irók költői munkáit se bocsáthatják közre anyagi áldozatok koczkáztatása nélkül. Éu te­hát egyeneseu a közönség ama részéhez fordulok felhívásommal, melyet a natu- ralismus mai önző világában is érdekel­nek egy benyomásokra érzékeny kedély közvetetten egyszerűségű nyilatkozásai. A kötet ára előfizetőknek: 1 frt, mely összeg hozzám (moluár-utcza 17. sz. I. emelet 7 ajtó) küldhető okt. végéig. — Zobor vezér czimü költői be­szédre Petrovics László következő elő­fizetésre való felhívást adott ki: A hon­foglalás hősi művéből ragadtam ki egy képet, ezt adom a t. közönség magas bírálata elé. Azon reményben, hogy igényeiknek meg fogok felelni, kérem kegyeskedjenek becses pártfogásukban részesíteni. A mű, melynek díszes és ízléses kiállításáról a „Pallas“ irodalmi és nyomdai részvénytársaság neve eléggé kezeskedik, már nyomtatás alatt vau s október 1-éu jelenik meg. Egy példány ára 60 kr. A tiszta jövedelem egyhar- mada fele részben a szathmármegyei ár­vízkárosultak, fele részben pedig a fel­vidéki magyar közművelődési egyesület javára fordittatik. Ezek előre bocsátá­sával kérem a t. közönséget, de kivált az irodalmi pártolásukért széles e ha. — Ki veled vén bolond ! az én leányom Borisovi hercegné. S ezzel a próphétát ki- ingta. Ili Vidáman múltak a napok, a viszony mind szorosabbá lett. De mindezen örömöknek véget vetett a kapitány megérkezése, ki el­beszélvén a kalkuttai híreket, átadta a felü­gyelő levelét. Önön szemeinek is alig hitt a helytartó, annyira megzavarodott. Elhülve hivatja a titoknokot, ez — ta­gad mindent. Tagadja saját keze Írását és azt állitgatja, hogy idegen kéz másolta az -övét. De a helytartónak már nyiladozni kezd­tek a szemei. A kapitánytól hozott liir, a felügyelő le­vele, az öreg jövendölése egy csomóban jutottak eszébe s arra határozták, hogy a tit­kárt vasra veretve elzárassa. „Isabella“ a portugalli hajó útra készült, melyen a velenczei ifjú magának Máltáig helyet bérelt. Lemonov, ki eddig a velen- czeíre csak fél vállról nézett, érezvén a be­következendő veszélyt, most hozzá fordult, hogy általa a kapitánytól felvételt nyerjen. A portugall semmitsem tudván a történtek­ről, fölvette az oroszt is, és korán hajnal­ban elvitorlázott. Haltába érkezvén, a velenczei utána né­zett, hogy Európába menő hajót keressen, — talált — de raguzait. Alkut kötött ket­tőre és tudtára adta Lemonovnak, hogy másnap hajnalban indulnak. Ez hozzá lá­tott dolgához. Ellopta ugyanis a kapitány útitáskáját, melyben ötszáz darab arany, egy arany óra cs több drága köves gyűrt! volt. A kapitány későn vette észre kárát, irkáit Kaguzába, de hiába, u levelek Lemonovot már nem érték utói. Raguzából száraz földöu utaztak Velen- ezéig. IV. A ház asszonyának örömét el lehet gon­dolni ; de Lemouov megtudta ezt is kese­ríteni A gyűrűket titkon előszedvén, ketőt az [asszony ujjaira húzott és ez elég volt arra, [hogy a házi bókét undok furfangjaival meg­zavarja. Az asszony az ajándékoknak szer­felett megörült, melyet látván az orosz, igy hizeleg az asszony körül : — Asszonyom ! szólnék is nem is, mert ha igazat mondok férjét bántom meg; ha hallgatok, — magát. Megvallom szivemből sajnálom. Ezzel az asszony feliévén háborítva, szinte égett a továbbiakat hallani, mert ki nem tudja, hogy atitkolódás nagyobb és nagyobb ingert ad a tudni vágyásra ? Az orosz őzt jól átlátta, azért igy kezdé beszéde foualát : —Asszonyom! örömest kímélném, ha tud­nám, hogy engem is megkímél és amit mondok titokban tartja. Az asszony mindent megígért a szokatlan uj hírek hallatára. A gonosz lelkű tehát következőleg kezdé s házi béke felbomlását: — Nem tudja boldogtalan asszony, hogy szive vonzalma nem volt egyéb szerencsét­lenségnél ? Az Isten verte meg azt, kinek oly férjet adott, milyen magának jutott. Én szibériai fogságban, én Madagaskarban, én az egész utazásban társa voltam neki és mily szörnyűségeket kellett látnom! De hallga­tok. mert sajnálom gyenge szivét tani. . . Ab ! folytassa édes Leinonovora, ne hagyjon ily kétségben, hadd tudjam meg gya­lázatomat... Készüljön el édesem — feleié az orosz. — Tudja meg, hogy mennyi becsü­letre érdemes férje, kit visszatértében öröm könnyükkel ölelgetett. — Kamcsatkában férje hüteleu lett magához és megházaso­dott és családot alapított. És vajha csak ez volna az egész ! De miután az üldöző sors bennünket Madagaskárra vetett, ott egy hadnagynak leányával új szövetséget kötött kivel gyűrűt is váltott... Kápban a kormányzó leányával váltott gyűrűt ; ime módjában áll mind a két gyű­rűt kezére keríteni, a mi hitelessé teszi igaz­mondásomat. Az emberi bőrbe öltözött ördög eltávo­zott, az asszonyt siránkozásban hagyta. De hogy egész cziukosságát el végezze, a velenczei mellé sompolygott s igy kezdte koholmányait. — Sajnálatra méltó férfiú vagy. Láttam, hogy feleségednek föltétlenül hiszesz, annak a ki téged távollétedben gyalázatba hozott. Ne nekem higyj, hanem a gyűl üknek, az ő hűtlensége zálogainak. Nem illik mondanom, de el nem titkol­hatom mint jó barátod, hogy engem is kí­sértett s valóban erő kellett hozzá, hogy a széditésnek ellentálljak, mert mi tagadás beuue, hogy feleséged gyönyörű egy asz- szony. A bábom készen volt. A velenczei és fe­lesége kerülték egymást. Végre a férj kitör. Ide a gyűrűkkel hűtlen asszony I ! Micsoda gyűrűkkel ? — kérdó a no meglepetve. [ — Talán nem tudom hány kedvesed van? jlde a gyűrűkkel. Kettő bizonyít rád! — Nekem csak egy gyűrűm van tőled. Mit moudok ? Nincs mór ! csak volt, mert ; a ki Kamcsatkában, Madagüskárban, Káp­ban... oh éu szerencsétlen !.. Itt van jó barátod két gyűrűje, me- < lyeket vendégtartásórt adott; nem hittem i hogy panaszosok legyenek ! De a te hits«e- ■ géseid ? azok megöluek eugera. Kamcsatká- - bau feleséged, gyermeked van; hát talán i nem tudom mi történt Madagaskárban, Káp- - ban? ah én szerencsétlen asszony ! —Mit ? Lemonovtól két gyűrű? s óu ne- - kera Kaucsatkában feleségem gyermekem ? <j Világosan beszélj, mert... Itt az asszony a gyűrűket előmutatván, sírva beszélé el azt a mit Lemonovtól hal- -j lőtt... Mint ki álmából ébred, a férj maga elő ó idézi vendégét. A no és férj mindent elő- -< forgattak, de az orosz csak a régi ma- -j radt. Tréfált, nevetett, hazudott hunyor- -i gatott. De a férj kilökte házából s a családiból—I dogság elleu intézett meghiúsult merényletre tervezőiét a nyomorult rágalmazót átadatta/íd a törvény büntető hatalmának. Az „Észt. és Vid. számára átdolgozta; FÜLÖP.

Next

/
Thumbnails
Contents