Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 8. szám
Ksytorßom. VI. évfolyam. 8. bZiini. Vasárnap, 1864. január 27-én Városi s megyei érdekeink közlönye. • /'Megjelenik hetenkint kétszer : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN FI .ŐFIZFTÉ’.FI ÁR: egé«7. évié .................................................0 (Yt — ler fél Are.......................................................•'! , — n egyedévre ..................................................................I , r.O „ E qyes szál» ára 7 kr. 11 O V : V SZERKESZTŐSÉG: yS^ÉCHENYI TÉR. 1 :ip ’ f;7,nlImiii részét illető közloinenvok lríií>1 «»mlSk KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK. flIVATAI.OS nilM>KTK.G|<:K )Z ECU EMI"TEFT 1 l.nvsl :i lii vnhilos s a maciin l*'i'Inlnsnk, a nyiklmlm m/.Tnl krr/- .leményok, olnlizet.ési |>i'»h*'!|í nmlurnái ások 1 szótúl 100 Kiéig — 100—200-ig . 200—JlOO-if; . Mélyegdíj Í10- frt-. 7ö let l „ f'O „ M AG AN1111í I>I*] l’líSRK megállásod is szerint lőhető l«J5jilt.:i.iiynfrnlii>;ui k"7,01 tótunk. NYIlYlTlílt sora 20 Kr; % aj cm Te... Ugyan te ábrándos bobó Mit égeted a lámpást ? Maholnap elfogy olajod. S ingyen tudod nem adják. Szived gyötörni mért dobod A lázas éjjeleknek? így az olaj gyorsan lefogy Mécséből életednek. Ezt a gyötrelmes életet Jobb vóid ha átaludnod, Ugyan te ábrándos holló J Oltsd már el azt a lámpát ! VARSÁNYI GYULA. t A régi ni agy ni* népdalokban s egyházi- énekekben nyilatkozó mélahús hangulat át- szrmnazotfc a mostani magyar énekre is. A magyar nóta raéltóságos búbánata s csapongó öröme, a sírva vigadó magyar emher jelleméhez leginkább talál. A speciális magyar jellem még élénkebi) kifejezést talál a t.ánczban, mint a nótában melyről Erdélyi azt énekli, hogy : Szomorú a magyar nóta Háromszáz estendö óta, Néhol seben, kitán czolom, Néhol lassú eldanoloin. Az ősrégi magyar tánczokróligen keveset tudunk. Mindenekelőtt is nem tánczoltak hanem roptak a régi magyarok. A virág- énekekben legalább, melyek ellen Pázmány erősen kifakadt úgy van hogy „ropjunk egyet“, a mi azt jelenté, hogy járjunk egvet. A táncz nemzetközi szó s el van terjedve mindenfelé a nyugodt európai nemzetek közt. A nyűgöt eurépai műveltséggel származott át az ázsiai megtelepül telihez s kiszorította azon ősrégi szókat, melyek még a nemzeti ős vallás idejében ’a tánczolás fogalmának megjelölésére szolgáltak. A fegyveres világból származó kopja és kelevéz tánezok csak névleg maradtak főn. A hajdú táncz és palotás már motívumaival együtt ismeretes. A mostani csárdásban a palotásnak, mint régi jó magyar társas tánezunknak, nagy nyoma van. Hogy a XVII. száz dbau milyen tái.czok járták a magyar salonokban, arról a Metamorphosis Transylvaniae igen érdekes föl- jegyzéseket tartalmaz. Apor Péter ugyanis a lengyel változót, a lapoczkás, az egeres, a gyertyás és süveges fánezokat emlegeti, melyek azonban inkább társas játékok, mint tánezok voltak. Nagyon érdekes krónika maradt ránk a tizenhetedik századból, mely a „háromszáz özvegy asszony fanczát“ Írja le. „Háromszáz özvegy asszony£táncza“. Nagyon vidáman hangzik, pedig meglehetős szomorú história. Az erdélyi fejedelem Nagy-Bányára érkezett, mert ott nagy szerencsétlenség történt a bányában. Rémítő robbanás, omlás és embe.rhalál. A szerencsétleneket részben a bánya omladékái temették el, részben pedig a katonák. Körülbelül háromszáz asszony lett egyszerre özvogygyé, a mit a fejedelem nem engedett elárulni senkinek. Hanem halotti tor helyett nagy vigalmat csapott, melyre a háromszáz özvegy asszonyon kívül a közeli nemes urakat mind meginvitálta. Vígan folyt, a dáridó, hangos lett a szó, Kngosabb az aroz. tüzesebb a vér A mámoros jó kedv valóságos csapongássá emel- j lcedett. A tüzes menyecskék tánezot kezdtek járni, j Mikor javában folyt a vigalom, a fejedelem maga köré csoportosította az urakat s titokzatosan igy szólott: | — Most nyissátok ki jól a szemeteket ! Látni fogtok olyasmit, a mit még soha senki se látott Látni fogjátok a háromszáz özvegy asszony tánczát, a mit valamennyien 1 legott járni fognak. Erre a hírnökök gyorsan kihirdették a nagybányai szerencsétlenséget, a hol a je-1 lenlevő háromszáz asszony férjei mind egy. szálig elvesztek. A fejedelem víg vendégei, már mint a tánexos menyecskék erre el kezdték jajve- székelni, siránkozni, hogy csak úgy szaggatta a szivet. A legvidámabb dáridóhól panaszos tor lett, a legvigabb szemeket sötét bánat borította el. Sírtak, viták, tomboltak, őrjöngtek egy, darabig. Ez volta háromszáz özvegyasszony táncza. | A fejedelem és környezete „jól mulatott.“ De a krónikás be is végzi a históriát. A fejedelem úgy vigasztalta meg a háromszáz özvegyet, hogy gazdagon megajándékozta őket s mindenkinek lisztességes férjről gondoskodott. S íjátszerU, hogy az érdekes anyagot valami magyar operetteiró még föl nem dolgozta. Valóságosan kiváló operetto sujet az egész krónika. Hát innen van a háromszáz özvegyasz- szony táncza, a mit Erdély ben még szaporán emlegetnek, A magyar nóta s a magyar táncz előbb a színpadra írent gyújtani és lelkesíteni s csak onnét haladtak azután teljes diadallal az idegen táucznemek és nóták meg verésére. A ki a magyar népdalnak és tánczunk a színpadon legelőször becsületet szerzett az Szigligeti Ede volt, ki a magyar népszínmű megteremtésével is nagyszerű érdemekéi, szeizett. A csárdás megtetszett a színpadról s már a negyvenes években hatalmas diadalkelet') volt. széles e hazán. Csárdákban és salonokban, polgári szobákban s mulató termekben egyforma jogokat vivőit ki s megalapította elsőségét a többi idegen táncz nem fölött. Költészetünkben senkise irta le olyan költői színekkel a csárdást, mint Arany János, a ki különben épen úgy mint Petőfi nem szeretett tánczolni. Az emelkedett leirást egész terjedelmében mutatom be. Most a hegedű és oboj Mélán merengő búskomoly Méjiöságos zenéje foty fis' átrezeg i* dallamon Megmentett ügy. (N.) A haladás és tanügy barátait már régóta örvend ef.es on érinthotto az a körülmény, hogy a reáliskola iránt a hangulat mind a hivatalos, mind a tár-! sadalmi körökben a lehető legrokonszenvesebb. Az intézet lialálmadarai már nem csattogtatják meg többot szárnyaikat sj nem komiul meg többet a lélekharang.' A lét és nem lét kérdése el van döntve. i A sors a lét kérdése mellett döntött. A reáliskola iigyo meg van mentve.! A városi közgyűlési teremben nem Totik föl többet az ideiglenosség kér dósét, mert a városi reáliskoláról gon doskodott a horczegprimás, a főkáptalan, a nemesen gondolkodó két testvérváros s legújabban a. kormány. 1 Évi kétezer forintnyi állami segélyről van szó, a mit az országgyűlés nagy-! lolkflen megszavazott. M Ez által az intézet jövője biztosítva ; van. ( A szülők nem kénytelenek azon ag-! * gódni, hogy az intézetet feloszlatják, a városi értelmiség nem vetheti föl többször azt az aggodalmat, bogy a cult ura kit fog majd az intézet eltörlésével 1 megbélyegezni s a kereskedők, iparosok j és egyéb gyakorlati pályán levők nem 1 fognak többet az intézet sorsa fölött elkeseredni. 1 A reáliskola megmentése nem mindennapi munka volt. f Epen azért nőm mindennapi dicsőség | illeti azokat, a kik a megmentő inun-jc hátatokat szívós kitartással végrohaj-1 tolták. f És ezek közt első sorban említendő a reáliskola derék igazgatója dr. Feicli finger Sándor kir. tan. ur, kit az in tűzet méltán nevezhet regenerátorának. 0 volt az, a ki fiatalos lelkesedéssel, férfiúi akarattal s bölcs tapintattal kezdte, folytatta s végezte a megmentés munkálatait. Hálás elismeréssel adózhatunk ezután Horánszky Nándor országgyűlési kép viselőnek, a ki jóakarata és befolyása, minden erejével istápolta az intézet ügyeit a kormánnyal szemben. Vegro és nem utoljára hála illeti: meg azokat is, a kik, mint Esztergom' város lelkes polgárai ..fölfogták hivatásuk magasztos oldalát s a közművelődés őzen oltárán lobogó lángot nem oltani, tanom folytonos 111 éloszte.ni siettek. És a város hálás elismeréssel adóz-' laták az országgyűlésnek, mely anélkül s számos terhein e megszavazott gyá- nolitással tetemesen könnyített. A taniigy nevében örömmel üdvözölök a lélekemelő eseményt s örömmel időzünk elismerésünkkel az érdemnek is buzgóságnak, mely elvégre is hosszú ■S nehéz küzdelmek után diadalt aratott. Egyenes adónk. Márffy Ödön kir, adó fel ügyelő 11 r a Lözigazgatási ülésen tett érdekes félévi j •döntése a következő adatok előtorjesz- éséből állott: Ezen trvhalőság területén maiadt’ látralék 18S3. év II-ik feiénok vógévol j 06.736 fit 98 kr. 1883. év U ik élévi előírás 213.477 frt 4 és fél kr. j )ót előírás 19 593 frt 80 kr. Összesen 139.807 frt S2 és fé! kr. J Törlés oszközölletott a) leírás utján j >3S3 frt 7 és fél kr. b) készpénz befizetés által 312.793 frt. 99 kr. Ösz- szesen 318 177 frt 6 és fél kr. , Maradt hátralék a hadmontosségi díjjal együtt 18S3. évvégével 21.630 frt 76 kr. Az egyenes adókon kívül a többi kincstári követelések, a múlt 1883. év folyama alatt a következő összegekben folytak be és pedig : n) bélyeg és jogilleték 70.929 frt SS kr. b) illeték egyonérték 81.203 frt 20 s fél kr. c) ezukor, kávé és sör adó 10.920 frt 9 kr. d) fogyás: t isi adó 32 509 frt 22 és fél kr. e) szól lő dézsma váltság 22.055 frt 66 s fél kr. Összesen 217.618 frt 6 és fél kr. Ehhez az 1S83. év folyama, alatt befolyt : 1) egyenes adó 423.S52 frt 63 és fél kr. 2) hadmentességi dij 27 801 frt, 59 kr. Tett tehát az ösz- szes bevétel 1883. évben 669.272 frt 29 kr. Mindezekből tehát kitűnik, hogy daczára az 1883, évi felette silány és rósz termésnek és az ezzel összefüggő kedvezőtlen pénz és kereskedelmi viszo nyokn.tk, az egyenes adó összes hátraléka az évi előírásnak csak 3 három negyed százalékát teszi, mi az adott körülmények között elég kedvezőnek mondható. Állami közegek által eszközölt adó-! leszámolás a lefolyt félévben elő nem fordul t. Tanügyi állapotaink. Bar tál Rez> ő kir. tan. tanfelíigyolő !élévés j(de 11 lése tanügyi állapotainkról 1 következő igen érdekes képet nyújtja : Volt 128 22 tanköteles, ezekből min- lennapi iskolás 9402, ismétlő pedig 34 20, ezek közül tényleg iskolába járt 18790 mindennapi és 2757 ismétlő iskolás, továbbá 323 járt közép iskolákba 1 járt tollát összesen 11870 vagy is az j összes tanköteleseknek több mint 93 százaléka, moly arány kedvezőnek mondható. A taneredmény általán jó volt, a magyar nyelv tanításának eredménye pedig a nem magyar ajkú iskolában dicséretes. Iskolát mulasztott összesen 4194 tanuló és mulasztott 44729 fél napot, részint megdorgáltatok!, 1 ószint birsá- goItatott 14200 mulasztás, pénzbírság befolyt 80 frt 40 kr, mely összeg taneszközök beszerzésére fordittatott. A tanhelyiségek több helyen hiányosak, igy száznál több tanuló esik Bajót, Bírt, Csóv, Dorog, Dömös, Szt.-Oyörgy mező, Szt.-Tamás, Köbölkút, Kóhidgyar- mat, S/ö 1 gyén, Mogyorós, Nyerges-Újfalu, Párkány, Sárisáp, Siittő, Táth, Tokod községek iskoláinak egy egy osztályára, moly bajon segítendő, még 1882. évi január havában megkereste a köz- igazgatási bizottság, az illető egyházmegyei Imádságot, sőt Csév, Kőhidgyar- mat, Sárisáp és Tokod községbeli iskolák végett mint a moljek igen is tnl- néposek, felterjesztést is tett a nagyin, vallás és köz k'. minisztériumhoz, de mindezen intézkedéseinek eredménye oz ideig nincs. Kőbidgyarmafon építtettek ugyan uj iskolaházat, de ez életveszélyesség«1 folytán hasznúiba than. A tanítók közül elhalt Gryőrffy Iván vízivárosi tani tó, kinek özvogyo 21 < írttal nyugdijaztatott, agy szintén nyugdíjban részesül Kondihofer Ferencz epöli tanító özvegye évi 236 írttal.
