Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 69. szám

Esztergom VI. évfolyam.

69. szám.

Csütörtök, 1884. augusztus 28-áu

Városi s megyei érdekeink I özlönye.

JA

EG.IEL.ENIK H E TEN KINT KÉTSZER!

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész érre.................................................t> fit — krfél évre .......................................................3 • — •

n

egyedévre.....................................................1 • *r>ü ■

Egyes szám ára 7 kr.

SZERKES^TOSEG:

jSzÉCHENYI TÉR ^.

Imvá a Inp szellemi részét illető közlemények kiililenitSk.

KIADÓ Hív ATAL:

^SzÉCHENI-TÉR

hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttároe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálágok intózendök.

H I R D ET ÉS EK.

HIVATALOS niRDRTIÍSEK :

1 szótól 100 szóig — frfc 75 kr. 100-200-ig . 1 „ 50 n

200—ííOO-ig . 2 „ 25 „

Bélyegdíj 30 kr.

MAGÁNUÍRDRTÉSIÍK

megállapodás szerint lehető legjiitányosabban közöl te tnek.

NYIfiTTIÍIt sora 20 sr

A divatos nőnevelés.

Esztergom, aug. 25.

A nőnevelés legelső factora a család s a családban az anya. Az anya mindene a családnak, az anya az éltető napsugár, a termékenyítő eső, ama központ, melyből kell hogy a szivjó.'ág, szendeség, szerény önmegadás, türelem, háziasság, ezzel járó takarékosság, tör- hetlen hűség érzete, odaadó készség a Imi dolgok végzésében, a valódi munkásság erénye, a női sajátságok legne- mesbiko : a szeretet, a vallásos érzelemmel kapcsolatos egyéb erkölcsi tu lajdonok : minők a szelídség és alázatosság, szegények iránti könyürület, továbbá keresetlen nyájasság a jóra és egyszerűségre hajló törekvés stb,stb. kisugározzak, vagyis az anyában terme szetes egyesülést találjon, egyszóval legyen az anya a háznak és gyermekeinek kincse, valódi áldása, mint nevelési tényező pedig szeme fénye.

A mely anya a fenti tulajdonok min- denikével bir, annak gyennoke, kivált ha leány, a legszebb reményekre jogosít bennünket, egyszersmind visszaemlékez- tet azon korra, melyben még nem hódoltak oly annyira franczia szabású nőnevelésnek, minőt a mai kor oly rokonszenvesen felkarolt, de meg is látszik annak áldástalan kifolyása mindazon körülményekben, a mik a társadalom, a nemzeti közjóiét rovására oly szembe tiinőleg szivattyúzzák ki a családok — mint államalkotó tényezőknek — boldogságát.

Ezon okból kiindulva, halljuk a panaszt, hogy nemzetgazdasági tekintetben

sokkal hátrább állunk, hogysem a jólétre ébredés bekövetkezésére számolhatnánk.

Panaszkodunk, hogy a megélhetés gondjai óriási mérvben tolulnak előtérbe, melyek aztán állhatatosak abban, hogy a családapákat idejekorán megőszitik, vagy inkább a sírba taszítják : hagyván hátra boldogtalan ösvényeket, még több szerencsétlen sorsra jutott gyermekeket.

Ily panaszok mellett síkra szállunk az agglegények ellen is, kik hivatást nem kerestek a család alapításban, hanem egyéni jóvoltukat maguknak tartották főn a nélkül, hogy abban egy élettársnak vagy családnak existeutiát biztosítottak volna.

Kijut zúgolódásunkban mindenkinek, majd a fennálló táisadalmi rendszer, majd a kormány intézkedése áll utunkban, szóval füben-fában keresünk hibát, mi sorsunk javulásában akadálynak látszik.

Elégületlenségünk csirája hol fekszik ? Erre nem nehéz a felelet és tartózkodás nélkül mondva nem más, mint a divatos nőnevelés.

Igen a nőnevelés terén uralkodó fél- szegségek azon főben járó okok, melyek némán ugyan, de biztosan kifejlesztik az elégii le tlenség magvait.

E dologra mélyen fekvő okokból kell utalnunk, hogy véleményünk sikerrel megái Ihasson.

Ugyan is vissza kell mennünk nem is messze, talán az 1848. előtti korba midőn a nő a házi élet központja vala s ezen minőségben ajánlatos vonzó alakja mint a háziasság fogalmának megtestesítője, sokat érő sürgés-forgás közepette lön a ház oszlopává, azon erős oszloppá, mely a megelégedés, a jólét, a boldogságba olvasztott egyszerűség épületét szilárdan föntartotta.

E kor női nem féltek a konyhaszag- tól, ott találták cselekvésük színterét, erősek voltak a munkában s páratlan virtouzitással forgatták a sodrófát, lágyult arccal emelgették a vasalót, a vászouszövósre szánt fonalat rokka mellett gondosan gyűjtötték, hát a ház körüli baromfiak légiója kinek köszönheté léteiét: a ház gazdasszonyának. Akkoron a házi gazdasszonykodás mestersége igen sokra volt kiterjesztve s mindazért, hogy néikfllözhetővé tétessék minden mellékes kiadás, a mi a vagyoni helyzet javulására ezélzott.

A gazdasszony szívesen állt a mosó- és siüőleknő mellett, értett a szappanfőzéshez, gyakorolta a hímzést, varrást stb. kitartó munkássággal, alapos hozzáértéssel talán hiúságból, vigy dicsér- tetési vágyból? Nem. A nő tette minden irányban azon szándéktól vezéreltetett, hogy családja jólétére való hozzájárulása mellet t életlűvatását szükségszerű - leg betöltse. Az ilyen gazdasszonyuak, ha egyszersmind anya is volt, örült a lelke hogyha munkában kipróbált, megedzett karjai közé foghatta csecsemőjét s azt maga szoptatta legjobb tejjel.

Azt himlők, hogy a művelődésre ily körülmények közt édes kevés idő hagyatott s igy az akkori nő szellemi ismeretek terén fölötte kevéssel rendelkezett.

Hiába kutattuk volna akkoron, menynyire hatott a nő egyes tudományágakba, nem érezték annak szükségét, mert mindenben az egyszerű, de legtermészetesebb házias nevelés volt a fő súlypont, mely körül a nő a háziasság fogalmával megegyezőig arra taníttatott, a mi élethivatásával valósággal összefér.

Azt mondjuk, hogy haladás van mindenfelé, miért maradjon a nő azon körben, mely tőle a tudományba tekintést elvonja. — Az ám, ha csak betekintés lenne, szóval beelégednének azzal, ami az általános műveltség fokozatához illik- akkor még hagyján lenne 1

De ha látjuk, hogy nem a tudomány szomj, hanem a hiúság hajtja ily tál nulmányokra azért, hogy önteltséggé* párosult elbizakodottsággal fitogtassa azt- a mihez kevésbé ért, mert bizony elisr mert dolog, hogy a nő éleslátással bia de az érettség azon fokát, melyre ., férfi elme eljutott, a nő el nem órheti- Nem pedig azért, mivel már szervi mi- voltuk sem arra van utalva. így a nőben rendesen hiányzik a teremtő értelemnek magasabb foka, mely oknyomo- zólag hat a tudományok mélyére, honnan egy-egy nagyobbszerü találmány képébeu szokott kiemelkedni a férfiak ereje, a nő pedig akárhogyan akarjon tudós lenni, nem lesz, de tudóst játszani igen is módjában áll s e hibában mai napság igen sok nő van, minek okai mai nőnevelési rendszereinkben követett és elfogadott álláspontok.

Az uj tanév.

Fögymna8ium.

A tanulók felvétele aug. hó 30,31., és szept, első napjain történik a délelőtti órákban. A javító és felvételt vizsgálatok a beiratási napok délutáni óráiban fognak megtartatni. Az uj tanév szept. másodikán kezdődik.

Reáliskola.

A beiratások a tanintézet helyiségében aug. 29-én kezdődnek s a délelőtti órákban szept. 2-ig tartanak. Az uj tanév szept. harmadikén fog megkezdetni.

Aa „Esztergom és Viiéke“ tárcája.

öl {lét j&teóéyü jézy.

— Wilkie Collins elbeszélése. —

(Az Észt. és Vid. számára forditotta: GASTON) Vége.

— Lássa ! Megvau ! sachraatt a kisasz- szonynak ! — mondá hozzám hajolva Mr. Dark, miközben szemei élénken ragyogtak. Isteuigázában jól tenné Vilmos barátom, ha fölmenue a kastélyba egy korsó ableért, öt perc múlva magara is feljövök.

Alig hittem el, mikor a kastély felé iu- diiltnm, hogy újra szabad vagyok.

Rövid idő múlva Mr. Dark is megérkezett és bárom poharat emelt egészségemre és szabadulásomra.

Azután jó kedvvel mondá :

— Az igazság, igen az igazság tesz örömittassá engemet. Istenem ! Milyeu gyönyör fog el, ha arra gondolok, hogy éu tettem miudeut jóvá.

Én is vele uevettera és vele vigadtam.

Mr. Dark maga mellé ültetett és azt ruondá, hogy most majd elbeszéli, miként találta föl Smithet.

— Sokszor mondottam már önnek — kezdé —• hogy Smith James ur haza fog térui. Legkevésbé sem csodálkoztam tehát azon, midőn főnököm megírta, hogy Smith csak- ugyau hazatért. De az nagyon felötlött előttem, hogy egyszerre csak váratlanul eltűnt hazulról. Becsületemre mondom, hogy nem nagy reményt fűztem föltalálásához: De mégis főnököm utasításai szerint valamennyi loudoni lapbau köröztem Smith urat. Két nap múlva egy női kéziratai levél érkezett ügynökségünkhöz. Feltörtem. Az írónő röviden, de titokteljeseu nyilatkozott. Azt irta, hogy Smith ur ügyében közelebbi tudósítást adhat. Miután a lakását tudatta velem, másnap elmentem a nőhöz, de minden remény nélkül, mert hiszen Smith James nevű ember végtelen sok van Londonban. Egy pompás szobába vezettek. A pamlagou egy gyönyörű hölgy feküdt, kiről azonnal megláttam, hogy nem >-ég lábadhatott föl betegségéből. Az egyik kezében egy lapot tartó't és mindjárt beléptemkor magára a dologra tért. „Az én férjem neve : Mr. Smith James — modá ő. — Bizonyos okokból nagyon szeretném megtudni, váljon ő-e a keresett személy ? Smith James ur Cuin- berlandból való, Darrock kastélyban lakik. FiZt az urat keresem.“ „Ilyeu Smithet nem ismerek“ — válaszoltam.

Hogyan ? ! Talán bizony a másik felesége volt! — törtem meg Dark ur előadását.

— Várakozzék csak kevéssé — válaszolá Mr. Dark. — Ekkor megemlítettem Smith ur hajója uevét, mire a hölgy, miutha villám csapott volna le előtte, hevesen fölpat- taut. „Ha nem csalatkozom, kegyetek Skótországban keltek össze?“—• kérdem a hölgytől. — A hölgy elhalványult, a pamlagra rogyott és erőtlen haugou ezt rebegte: Igen ez az én férjem,! Oh istenem! mi történt? . . . Miért keresi őt? Talán üldözik ?“ Ekkor raegondoltam magamat és azután min- deufc elmondtam. Képzelheti Vilmos, mily

jelenet lehetett az, mikor az első házasság- j röl beszéltem. A hölgy sirt, sóhajtozott, si- koltott, ájaldozott és úgy megfaggatott engem rózsás kezével, mintha mindennek én lettem volna az oka. Egyszerre csak betoppan Smith ur. Olyan haragosan tekintett rám, hogy már attól tartottam, miképp ki dob az ablakon. De ekkor hevenyében azzal állottam eléje, hogy az első felesége gyilkosságról van vádolva. A haragos fé i fi ugyancsak megrendült e szavaimtól. „Távozzék a szobába ! — kiáltotta reám — azonnal követni fogom.“ Smith ur magára maradt a másik feleségével. A gyöngéd hölgy, amint hallottam, nem bánt leggyöngédebbeu férjével. De az olyan nővel, ki szeret, mindent meg lehet tenni. A hölgy újra zokogott, azután, azután — már hallottam a csók j ezuppanását is. „Nem mehetek haza ! — moudá a hölgy. — Ah James, te nagyon j kegyetlenül bántál velem. És lásd éu még-1 sem kereshetek magamnak elégtételt. Csak! ne menj vissza a — feleségedhez. James ! ha szeretsz, legalább csak ezt ne tedd meg.“ „Ne félj attól kedvesem —válaszolá Smith — hogy ő újra befogadua engemet.“ j Ekkor Smith ur abba a szobába lépett, hol várakoztam reá. Midőn raeglácott iszonyú káromkodásba tört ki, de éu nyugodtan igy szólottám : „Megálljon uram ! Először is

csak térjüuk a dologra, azután káronkodha- tik annyit, a mennyi csak tetszik ! Az ilyen bevezetés után mindent közöltem vele és kértem, hogy kövessen Curaberlandba. Eleinte természetesen vonakodott. De én egy hiteles iratot állítottam ki, (aminek a hitelessége egy fillért sem ért) hogy az ügy tárgyalásakor, legkisebb bántalma sem les z Erre az iratra azután végre mégis csak ráadta a fejét, hogy követni fog engem.

— Nem ellenezte ezt másik felesége? — kérdém Darktól.

— Nem. Mégegyszer leirtam előtte a szegény hölgy kétségbeejtő helyzetét, ki —- a mint mondottam —■ úgyis el fogja feledui Smith James urat, ha megszabadul. Erre azután a szép feleseg is fölemelte a szavát és buzdította a férjét, hogy csak menjen azonnal, mert ő azt a hölgyet szive mélyéből sajnálja. Most már biztos voltam abban, hogy Smith ur nem fogja megváltoztatni szándékát, de azért éjjelre mégis Őrül állottam a ház elé. Midőn reggelre hozzá léptem, már föl volt készülve és negyedóra múlva útban valánk észak felé. Posta-ko- csiu utaztunk és bár a lovak eszeveszetten rohant ik, azért mégis több napot vett igénybe ez az utunk. Az utón olyan előzékenyen bántunk egymással, mintha csak a legjobb barátok lettünk volna. Útközben elmondtam neki, hogy mennyi fáradságunkba került, mikor először kerestük és ő viszont leírta azt éji útját, midőn Darrockból menekült.

— Lesz-e szives meghallgatni ? — kérdő Dark.

— Hogyne! Hiszen óhajomat teljesiti ezzel.

— Tehát legelőlrül kezdem. Mr. Smith az ő másik feleségével, csakugyan a közép - teugerre \ itorlázott. A spanyol partokon huzamosabb ideig tartózkodván, egy francia öbölvárosba irányozta hajóját. Cnunes-bau szintén jó sokáig időzött. A városban meg-