Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 69. szám

Vízivárosi felsőbb nßiievelö.

Alul irt tisztelettel tudomására hozon ezennel a t. ez. szülőknek, hogy a hely beli vízivárosi zárda iskoláiban a jöv< tanévi beiratások szeptember hó 1—£ napjain fognak eszközöltetni. Az flnne pólyes „Veni Sancte“ szept. 6 áu lösz a rendes előadások szept. 9-ón veendil kezdetüket. Sz. M. Remigiai főnöknő

Kath. tanítóképző.

Tanitó-képző-intézetönkbou a beirat kozások szept. liö három első napjai eszközöltetnek.

Ének- ős hegedű iskola.

A Dal- és Zenekedvelő-egyesület énei iskolájába ötven kr. havi díjjal csak IS évnél időse oh leány növeudí kék vétetne! föl. — & hegedű iskolába csak 12 óv nél idősebb finövendékek iratkozhatnál be havoukint egy frt oktatási díjjal.— Nem egyesületi tagok gyermekei kél frt behatási dijat fizetnek. Beiratkozhatni déli 12—1-ig Bellovits Ferenc? igazgatónál. Az uj tanév szept. 15-ón nyílik meg.

Kir. városi elemi iskolák.

Az Esztergom sz. kir. városi r. kath. nlemi iskolákban az 1884]5-ik iskolai évre a beiratasok lesznek szept. hó 1 , 2, 3., 4., 5. és 6-án délelőtt 8 —11 óráig. Ugyancsak szept. 6-án reggeli fél 8 órakor sz. mise, szept. 9-ón a tanítás kezdete. A beiratásokra nézve megjegyzendő, hogy ha a belső fiúiskola valamelyik osztályába annyi tanuló beiratkozott, a hányat az illető helyiség befogadni képes, az esetro azon osztályban a beiratás beozöntettetik és a későbben jövők a buda-utezai párhuzamos osztályba fognak utaltatni. Az igazgatóság.

Külső elemi iskola.

A beiratkozások szept. 1 tői 6-ig bezárólag tartatnak. A tanév szept. 9 ón kezdődik.

Szenttamási iskola.

Az esztergom-szt tamási r. k. egy osztályú elemi fiúiskolában a jövő tanévre a tanulók beírása aug. 31-ón kezdődik és bezárólag szept. 14-ig tart. d. e. 8—11-ig és d. u. 2—4-ig az iskolai helyiségben. A rendes előadások kezdete szept. 15,

Érseki elemi iskola.

Az érsek vízivárosi elemi tanodába a jövő évi tanévre a felvétel aug, 31-től szept. 10 ig tart. Az előadások szept. 9-én kezdetnek meg.

Szentgyörgymezei népiskola.

A beiratások szept. 1-től 8-ig tartanak. Az előadásokat szept. 9-óu kezdik meg. ,

Izr. elemi iskola.

A beiratás aug. 27én kezdődik s a

délelőtti órákban tart bezárólag aug. 31 ig. Tanév szept. 1-éu kezdődik. A felvételi, pótló és javító vizsgálatok s beiratási napok délutáni óráiban fogna! megtartatni,

Elaggott házastársaknyomora

(G-y.)Mi sem lehet lesujtóbb és elszomo ritóbb az emberi végzetre midőn látn engedi, hogy egyesek, legritkább esetben elaggott házastársak helyzete éltöli alkonyán oly sivár valót tüntet fel minőt az igazi bolgogtalanság csak felmutatni képes.

Látunk házaló koldusokat, rongyokba burkolt szerencsétlen bénákat s azl gondoljuk, hogy mily páriái ezek w. emberi nemnek, kiket a társadalom alamizsnája óv meg az éhenhalástól, az éhség s egyéb nélkülözések kínjaitól.

Lám ezek még is boldogabbak szerencsétlen mivoltuk dacára is, mint sok más oly házi szegény, ki meggör- bedett testtel, majdnem múmiává aszott külsővel jár munkája után azért, hogy a szegénység kenyerét saját munkájával szerezze, mely nem egyszersmind a szégyen kenyere, mert hát nem a koldulás nyújtotta, a mihez folyamodni sem szerénysége, sem becsérzete nem engedi, jólLhet ezerszer jobban reáférne az alamizsna mint sok más cégéres koldusra.

Vau városunkban is egy becsületben és tisztes munkában teljesen elaggott félszázados házaspár, melynek szegénységben eltöltött évei a gyermek nevelés nehéz gondjaitól fűszerezve, a csizmadia iparág flzésébeu bizony nem hagyott bátra egyebet, mint óltök végső szakára óriási küzdelmet az élettel.

A mit a költői fantázia a valódi nyomort ecsetelvén elmondhatott, az ezen öreg házasoknál reális valóra talált. Múlt óv december havában felkerestem bérelt viskójukat s elszomorodva láttam, hogy a borzasztó ínség majd ki végzi őket. Mintegy 2 négyszög ölnyi területű viskó ajtajában vastag hézag, az ablakráma romja árral odaerősítve tág utat nyitott a szélnek, mely a fii- tetlen cellába behordta a havat. 'Kér dém : hát hogy vannak jó öregek ? Megkapták-e a mólt. káptalantól kért segélyt? Sirva fakadva adtak igenlő választ s forró köszönetüknek kézcsókkal akartak kifejezést adni. Mondhatom magam is annyira elfogódtam, hogy könybe lábadtak szemeim. Panaszuknak vége hossza nem volt. Őszinte bánatukat szerencsében sorsukban fokozta egyik

leány gyermeküknek hazajötte, kit kor- hely dologtalau férje 4 gyermokkel titkon elszökve hátrahagyott. Menhelyet szegény asszony az öregeknél keresett, de hiába ! — mert oda kopogtatott, a hol állandó tanya nem kínálkozott. Kérdem továbbá, mennyit bírnak naponta keresni ? Mint csizmadia csizmavarrásra erőtelen, képtelen vagyok, hát apró vagdalt bőrhulladékot vásárlók, s azokból sark formát, „sipszlit“ össze tapasztva iparostársaimnak elárusítom s keresek erőmhüz képest naponkint 10 15 krajezárt. Őszkor mikor jól megy a mesterség 20 krajezárt. Meglehet ebből élni — folyíatám — meg, mert jut ko- nyérro, — házbérre s egyébro nem, miért is üldöz már házigazdám s tavaszra hurczolkodnom kell. De erre újra könybe lábadtak a szemei. Mélyen megindulva távoztam a lakásból azon öntudattal, nincs nagyobb boldogtalanság a vi 1 ágon a jámbor öregek helyzeténél, kiknek még gyermekei segélyére sem lehet támaszkodniok, . mivel azok is szegénységben sínylődnek.

Dy nyomorral szemben nem lehet érzéketlen az ember, ha látja ember társa végső küzködéseit, azért felhívom a jó szivű olvasóközönséget, miszerint a könyöríllet filléreiből juttasson valamicskét az igazán szánalomra méltó aggházasoknak, kik teljes vagyontalan- ságukban Észt. kir. város öreg-uteza 152 ik szám alatt szerencsétlen sorsukat betegen, elhagyatottan, bágyadtan a nélkülözésektől, keresztényies türelemmel viselik.

Olvasó-asztal.

(„Vallásos költészetünk“. Irodalomtörténeti forrás- Lmilraáuy. Irtadr. Kőröáy László. Esztergom,1884.*)

A monográfiák korszakát éljilk. Nincs az az évad (tavasz, nyár, ősz és tél egyaránt) mely adós maradna a maga elmaradhatatlan irodalom-történeti essayivol, tanulmányaival, életrajzaival, kor ismertetéseivel. Fiatal és öreg tudósok keresztül-kasul kutatják a régibb és újabb literaturát, felhányják az elfelejtett reliqniákat, nem törődve azzal, hogy megérderalik-e a fáradságot és nem sokat gondolva azzal, vájjon mind ez uj fölfedezéseknek nem volt-e már régebben is szerencsés Kolumbusa.

Hát hiszen nem épen baj ez ; melyet fölpanaszolni kellene. A sok felületes muuka közt akad jóravaló is, mely ha egyebet nem: de néhány helyreigazítást, uj adatot tartalmaz s koron kint egészségesebb nézetet és felfogást is tanúsít. To dyt ma már alig lehet erős kritika nélkül használni s a ki nem akarja vakon követni őt, ungon-berken keresztül, az a dráma irodalom terén épp annyi önállóságot fejthet ki, mint a lyrra s az epos' * A „Koszorú“ aug. 24-iki számából.

fejlődési menetében, a mint az már Beöthy

kézikönyvében is látható.

A lyrával, különösen a vallásos költészettel újabban alig foglalkozott valaki behatóbban. Annál örvendetesebb, hogy dr. Kőrösy I László, a szorgalmas iró, e téren tesz bu- ! váriatokat. Tanulmánya, „Vallásos költészetünk“ : második munkája, mellyel az irodalom-történetnek használ; az első „Rumy élete és működése“, czimmel néhány év előtt jelent meg s bár literaturánk egy nem épen kimagasló alakjával foglalkozik, de korrajza s az akkori viszonyok találó bírálása által figyelmet keltett.

A fiatal szerző évek óta foglalkozik vallásos lyránk áttanulmányozásával. Mostani monográfiája csak vázlata egy nagyobb munkának, mely tulajdonkép authologia lesz, életrajzokkal és kritikai méltatásokkal. Ily anthologia mai nap, a mikor lyránk teljesen elvilágiasodott s már csak az egyházi lapokban található néha-néha egy-egy gyönge hymuus s erőtlen ének'(többnyire seminariumi kispapok s unatkozó dilettáus kanonokok tollából) valóságos ritkaság az igazi benső hang s a vallásos közvetlenség, mely régibb egyházi Iyránkat jellemzi s mely már Mind- szenty Gedeonnál se zavartalan.

Goethe hires és sokat taglalt mondását ' ,,Die Menschen sind in der Poesie und Kunst nur so lauge productiv, als sie noch religiös siud“ — a mai épen nem vallásos, de nem is épen terméketlen korszak megcáfolja. A tizenkilencedik század a kutatás s egyúttal a tagadás kora, ép úgy, mint az előző század a kételkedésé volt. De vájjon megjósolható-e teljes biztonsággal, hogy a jövő század már a közöny, a cinizmus kora lesz, a mikor egymásután meghűlünk mindaz iránt, a mi a világtörténetben halhatatlanok erényo volt s veszendőbe indul-e mindaz, a mi a*, ember szellemi életének főntartója: a vallásos idealismus ?

A kérdést uem veti föl s nem vizsgálja, hanem indokolás nélkül adja rá a választ a szerző, Bevezetésében összeveti a vallásos költészet gyöngyeinek, a „Stabat Maternek, „Dies irae“nek szellemét ama józansággal, mely Zola és Flaubert műveit áthatja. De hát uralkodik-e csakugyan oly kizárólagosan most a francia naturalizmus? s annak idejében Aquinói szent Tamáson kívül nem volt-e más iró, más műfaj, mint épén a hymnus- költők és poétái lamentációk ?

Csak bizonyos korokbau volt meg az az egyoldalúság, hogy a művészetben és irodalomban a vallás állt első helyen- De hisz az oly nagy szellemek is, mint Michel Angelo és Rafael, kik főraiiveiket az egyház szolgálatában alkották: nem hódoltak-e ugyanoly szenvedéllyel és áhítattal a felekezet nélküli idealismusnak, a mikor az egyik meg- megmintázta az „Éj“ szobrát s a „Hajnal“ alakját, a másik pedig megfestő „Galathea“ ját s „Amor és Psyche“ történetét ?

A mai „modem pogányság“ napjaiban is i vau érzék a vallásosság iránt, fokép a mű- * vészetbeu és az irodalomban. íme, Munká- ■ csyt óe vele a* összes müveit világot, mely r őt bámulja, egy csöppet sem tántorítja el j Zola, sőt épen otj Párisban oly vallásos * müveket alkot, melyeknek hősét, Krisztust d mind a két bárt igen szívesen aceentálja, t

tetszett neki egy házacska, mely külöuöseu kínálkozott arra, hogy a feleségével benne háboiithatlauul élhessen. A vételhez meg volt ugyan a kedve, csupán a pénz hiányzott. Az okos Smith ur most azt gondolta, hogy jó lesz kissé haza menni Darrockba, ott majd megapaszthatja a feleség tárczáját. A másik feleség persze nem akarta elhagyni az urát, igy tehát egész Londouig Követte. Londonban azután azt mondta, hogy most csak várja be itten, ő Darrockba megy szerencsét próbálni. Czélja az volt, bogy a bo- csánatkérós és megbánás után majd kibékül nejével; de tudjuk, hogy ott találta a lelkészt és tudjuk, hogy uagyon rosszul kezdte meg az első lépéseket.

— Tudom — válaszolóm az elbeszélőnek ki úgy látszik azt akarta elmondani, mit mi már nagyon is jól tudunk.— Vegye csak föl megint ott a szó fonalát, hol uramat a vörös terembe kisértem. — Mi történt azután?

— Jól van, — folytató Dark. — Smith ur belátta, hogy a kastélyban élő feleség már mindent tud és egyedüli vigaszát csak a cognac-palaczkban találta föl. Aludni természetesen nem birt, mert miudig a gondolat gyötörte, hogy kastélybeli neje bigámiáról fogja vádolni, ügy reggel felé abban állapodott meg, hogy a törvény elől legjobb lesz meuekülui. Smith ur arra is számított, hogy ha esetleg keresik, föl ne ismerjék. És ekkor tette meg magáu azokat a változásokat, melyek olyan zavarólag hatottak a tanukra. Először is megnyirta a haját, azután leborotválta hosszú szakállát. Smith ur annyira sietett ennél a mütétuél, hogy megsebezte az arczát és...

— És \érző arczát a hálóingbe törülte! — kiá.tám Dark sz ivaiba vágva.

— No igen, —• folytató Dark ur—mert hát ez esett legközelébb a keze ügyébe. Miután elkészült, uem tudta, hogy mi módon meneküljön meg a hajtól és szakáikéi. Eldobni nem merte, mert attól tartott, hogy cselét uagyon könnyen felfödőzhetik. Elhatározta tehát, hogy papírba teszi és ha már messze lesz a kastélytól, valahol eldobja ; azután megragadta bőröndjét, kinyitotta az ablakot és oly gyorsan araiut csak hosszá lábai vihették, az országúba sietett. Nemsokára egy kocsira akadt és azzal léhalál- bau Londonba utazott. Smith ur felesége a sok viszontagság után betegen feküdt. Az orvos határozottan azt mondotta, hogy bii zonyos időre nem szabad elhagynia az ágyat. Smith pedig azonnal el akarta hagyni Londont ; de hiába ! uem lehetett, És éppen ez a betegség és éppen a másik feleség okozta azután azt, hogy Smith urat föltaláltam.

— De mi utón jutott ön e levágott hajfürtök birtokába? — kérdéra kíváncsian Dark úrtól.

— Ezt a hatalmas bizonyítékot is a másik feleségnek köszönhetem. A kedves hölgy ugyanis azt mondotta, hogy uagyon feltűnő volt előtte férjének rövid haja. Már pedig a lapokban mindenütt hosszú hajú nagy szakáin Smithet kerestek. Magam is aggódni kezdettem azon, hogy Smith urat nem fogják fölismerni. Mielőtt tehát Londonból távoztunk volna, megkértem a „boldog“ férjet, hegy adja át nekem a levágott fürtöket Smith még mindig a kabátjában viselte azokat. Félelmében és sietségében nem jutott ideje a megsemmisítésre. Hiszen tudhatja, hogy mily pompás szolgálatot tett nekünk ez a végső bizonyiték-készlet. Épen a legjobb időre érkezett meg és éppen a legjobb időre távozott el, mert nemsokára tengerre száll és ha Matlmzalem-korát is megérné, sohasem fog többé Angliába kívánkozni.

Ezek a végső szavak teljesen megnyugtattak engem. |Nemsokára légi agy óbb örömömre azt is kijelentette Dark, hogy úrnőmnek nincs mit tartania a mulattnő boszujától, mert az elitélés és a depóitatió végképpen sórelmetlennő tette őt úrnőmre nézve.

— A kisasszony tehát megkapta a sach- mattott —• igy végzó elbeszélését a kedélyes Dark. — Különben ő éppen nem viselte magát ravaszül a törvényszék előtt, mint azt hittem. A mulattnő nagyon okosan cselekedett reánk nézve akkor, mikor a helységben egy szobácskát fogadott magának és midőn onnét járt el a tárgyalásokra, mert ez az eljárása némileg becsületes, ártatlan színben tüutette őt fel ; de az ellopott tárgyakat elég ügyetlenül az ágyába rejtette el, pedig előre tudhatta volna, hogy legelőször is a lakását fogják fölkutatni. A félelem és a rósz lelkiismeret elvette előrelátását. Most már a keze és a nyelve nagyon sokára meg lesz kötve. Biztosítsa Vilmosom úrnőjét arról, hogy sem a ravasz mulattnő. sem a büteleq férj nem fogják háborgatni. Úrnőjének most legszentebb kötelessége, hogy újra visszaszerezze régi] egészségét és nyugodtságát és azután boldogul éljen. És most Vilmos ! igyunk még egy pohár sört az uruője és az ön egészségére.

E szavak után Dark ur zsebébe tette a

nagy burnótszelencéjét és London felé tar- - totfc. Ezóta nem láttam sohasem. Úrnőm ve- - szélyes beteg lett. Az összecsődült rokonok 2 mindent megtettek arra, hogy visszaadják 2 egészségét, de úrnőm annyira meg voltren- - dűlve testileg-lelkileg, hogy alig hittünk 2 jcbbulásában.

Végre nagyon hosszú idő múlva lassan £ lassan fel üdült.

De úrnőm nem volt többé az a régi ; ; egészen megváltozott A ki rátekint, az tiz j évvel idősebbnek mondja. Nyugalmát lassan c szintén visszanyerte és reményiem,hogy még * sokáig szolgálhatom úrnőmet.

Ami Joseph! nát illeti, Dark mondó, hogy \ elvesztette eszét. A törvényszék hétévi de— portatióra Ítélte ; a magasabb törvényszék 2Í pedig még jobban megnehezítette a mulattnő o büntetését.

Midőn az Ítéletet foganatosították rajta, rt őrültségi roham szállotta meg és föl akarta c gyújtani azt a házat, melyben tartózkodtak. .3 Az orvosok azt moudták, hogy gyógyít- hatlau és az őrültek házába szállították.

Ott is maradt élete végéig.

Mr. Smith James, — ki szerintem meg- »; érdemelte volna az akasztófát, — nyűgöd— J tau és boldogan élt néhány évig ifin nejó--§ vei Amerikában. Legalább igy mondták azsj emberek.

Boldogságát azonban nem élvezhetteej

nagyon sokáig, mert beteg lett és meg—t halt.

Élete utolsó perceiről nagyon épületes tu- -r dósitást, vettem.

Midőn első nejének megküldte bocsánatáig — épp mintha szegény úrnőm lett volnacc

oka az ő bajainak, — akkor adá ki lelkét*.

i