Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 67. szám
művész&k, tudósok, külföldi sikereiről : hogyan hódítják meg a világot. Nem akarok szólni személyekről, csak azt j g\zom meg, hogy az „ünnepelt magvar művészek és tudósok“ közül egyetlen egy som magyar, hanem csak meg- magyarosodott idegen. — Azt hinné tovcábbá az ember, hogy mi magyarok vagyunk a többi nemzetek kedveucz népe, pedig szörnyűén csalóduuk ! Akik nekünk legközelebb szomszédaink, — tehát legjobban kell bennünket ismerniük — azok gyűlölnek bennünk leginkább. G-yülői bennünket az oláh, a rác, a tót, az orosz ; lenéz és gúnyol bennünket a német; a latin fajnak és az angolokra nézve mi egyátalán nem is létezünk. Nekünk természetesebb elenségünk nincs a németnél, hóimét van hát hogy otthoni testvéreink éppen azokkal szövetkeznek, azokra támaszkodnak, azoktól tanulnak, azokat utánozzák ? hiszen a német 200 óv előtt még Európa legbarbárabb népo volt; Németország még javában a sötétségben botorkált, midőn a latinok már dicsőséges irodalommal és müveit séggeí bírtak. Mi vonzza hát a magyarokat ez újdonsült „müveit nemzethez“ ? Hisz a magyar turáni, amaz pedig german ! — az egyik tűz a másik viz ! __ Az, hogy a magyar lelkesül a fölött amit másnál lát; minthogy pedig esetleg a német a legközelebbi: ezt m ajmolja. A másik ok az, bogy a német közelebb lakván hozzánk mint az angol vagy franczia, jobban ismer, ama zokra nézve — mint mondán — mi éppen nem is létezünk. Itt Amerikában is ugyanezt észlelem ; magyarjaink a németekkel azonosítják magukat. Pedig itt a németség épp oly népszerűtlen elem mint egyebütt, épp úgy gúny és megvetés tárgya mint mindenütt. Magyarjainkat ez azoubau nem riasztja eh — Bennünket — mint az itteni magyarok igen jól tudják — valamely kis német töredéknek tartanak, s a „döcs“ gúnynévvel a németekkel és hollandok kai egy csomagba soroznak. — Ne higyjék az otthoniak, hogy mi itt valami kedveuc népe vagyunk Amerikának ; hogy a magyar munkást igy meg amúgy dédelgetik. Az érdekelt bánya és gyártulajdonosok persze kedvelik mint tehetetlen, dolgozni bármely béren is köteles rabszolgahadat: őzen túl a szeretet nem terjed. Ellenkezőleg; csak nem miden héten olvashatunk a magyar — Lazabban tót — és olasz munkások ellenes tüntetésekről, gyűlésekről, mint pl. Buffalón, hol nagyszerű beszédeket tartattak, határozatikig fölszó! litván a kormányt hogy tiltakozzék a magyar és olasz rabszolga népség beözönlene ellen. Hogy csakugyan történt valami, azt a magyar kormány legjobban tudja; sőt arra is készen lehetünk, hogy törvény által fogják a tótok beözönlésót meggátolni éppen úgy mint a klimaiakét. Ez is a mi kilátásaink közé tartozik. Sajátságos ez ügyben az, hogy itt a tót munkások vasutakat építenek, hányákat művelnek, vashámorokban dolgoznak, szóval munkára alkalmazhatók. Horniét van az, hogy otthon még azt som tudták megítélni hogy népük alkalmas e valamire vagy sem ? Hóimét van az, hogy otthon a gyárakban németek, a hányákban csehek és németek alkalmazvák, a 3—4 rőfnyi vasntacs- kák építéséhez pedig éppen olaszokat hurcolnak be, midőn a tőlük kiköltöző nép itt éppen vasút építésre alkalmaz- tatik ? — Ott vagyunk ismét kiindulási pontunknál : a magyar nem érez magában értéket, azért hord be idegent. MOGYORÓST ÁRKÁD. Habról-habra. — Karczolat. — • r Nem tudok édesebb valamit gondolni, mint mikor az ember hosszú várakozása után, egyet fütyül a vonat, vagy a hajó. Nekem ez egyszer a hajó fütyült, azaz, hogy magának fütyült, de mégis fütyült. A mint hosszú dübörgéssel mozogni kezdett a gép s a hajó ormáuya egész udvariatlanul tolta szét a marasztaló liabo- at. Valami édes zsibongás futotta át egész valómat, a mi a helyett, hogy csillapult volna, a távolsággal arányban egyre nőtt. A főváros karcsú palotái, az égig emelkedő kémények, lassan elmaradozik s nemsokára a zaj úgy tűntek föl, mint távoli méhek zsongása s az egész városból nem látszott egyéb, mint a gellérthegyi citadella, a mint fásult egykedvűséggel bámul ágyú szemeivel a szőke Duna hullámaira, mintha csak a jihok suttogását hallgatná, melyek elmúlt napokról, hősi csatákról, régi da lókról, régi dicsőségről regélnek a néma partoknak. Lassan a czitadella is elmaradt s nem láttam mást, mint a szőke Dunát s a gyönyörű tájakat, melyek a reggeli szűr kületbeu úgy tűntek föl, mintegy ébredező szép leány, kit az álom varázsa még karjai között tart. Szinto látni képzeltem, a mint ébrednek a mezők virágai, liljomai s a kis csengetyii virág kelyháben még ott reszketett a harmat, a virág gyöngye pedig a vetések szive a kis pacsirta oly szép dalokat dalolt neki. Lassan az is elhagyja a földet, a fellegbe merül s csak egy kis pont sejteti a szemlélővel, hogy honnan jő a dal. A többi kis madár is elhagyja leveles házikóját s ki ül harmatos háza fölé s hála zsolozsmákat zeng a világosság nagy uráliak. Most már értem, miért lebben el mint egy önkénytelen annyiszor az ember ajkáról : szabadnak lenni, mint a szálló madár. Égy éles fütty s a város eltűnt. Előttem állott hajdani dicsőségének visszfényével Esztergom. Szivein megdöbbent s önkény teleli imára nyíltak ajkaim. Levél a múltból, melynek betűit az idő rég kivéste, de a hely az örök, az halhatatlan. Komoly méltósággal lebámuló foszladozó falai mintha Ievágynának az alatta zsongó mély habokba; hisz ők ketten látták azt, miről az utódok csak sejtelmes képeket tudnak magoknak alkotni. Talán jobb is volna ott a hullám ágyban, hisz kemény szivü emberek, mind távolabb s távolabb vi- s.ik régi baj társától. A köznapi köntösbe öltözött piimási palota egészen útját állja. Nem is mulasztja el a romba dőlt nagyság mutatni néha haragját, egy-egy alá gördülő szikla mintha emlékeztetni akarná a palota mellett szerénykedő kis templomot s a reno ált képezdót, (melynek kegyeletből talán meghagyták hajdani alakját, csupán a köntös változott.) Kegyetlen unokák. Nincs előttük semmi szent, semmi sérthetetlen, csak az ősi várfalak ! Elmúlt időkuek szép regéje ! ősi romiadók ! Ha látja ezt az ember, szinte kedve volna megállni egyik kiálló szírt fokon s lefiityölni az alatta gubbasztó három szerény lakot, ha nem látnám a hullám ágyban egykedvű folyással tovább hömpölygő szőke Dunát. Igazán annyi édes emlék köt e szőke habokhoz. Partjain lakik, kit egykor szerettem s ki egykor engem szeretett, hogy is van csak „Van egy kis lány a nagy Duna mentében.“ Ezekkel a kaczór habokkal enyelgett csolnakom, mikor a kis „isteni“ együtt csolnakázott velem, a szőke Dunán kell le menni, innen oda, a hol az én kis angyalom, az én leendő kis feleségem lakik Igenis feleségem s hozzá leendő, tudják kérem ez az aranyos kis jószág el hagyta a fővárost s elment messzire s mit sem törődve azzal, hogy nokem bút okoz. Pedig okozott, mert nagy bút, ah mily jól esik, ha vau kinek elmondanom. Önök kaczagnak, az én tarczolatom igazán olyan fnrcsa is most 8 ilyen őszintének lenni, de hát aki elolvassa eddig, elolvassa ezután is s ez adott bátorságot fokról-fokra, habról-habra menni. Habról-habra. így jöttem ide s igy megyek el. Mikszáth egyszer azt irta, hogy a törökök Stambuiból jöttek Esztergomba, hogy a szőke Dura habjaiból igyanak lovaik. S aztán itt rekedtek s a százados itatásból nem n aradt más, mint egy-két bedőlt sir. Hát érdemes volt ezért ide jönni ? Én is eljöttem Budapestről Esztergomba, habról-habra ment a hajó. S mikor elmentem nem maradt más, minta futó mámor köde s ha ezt kérdezem : — Hát érdemes volt ezért idejönni? Válasz helyett bocsánatot kérek, mert nem szeretem a múltat felébreszteni sírjából, mert első szava is vád lesz. Miért mentem el.. . LÉVAY SÁNDOR. A nőkről s a nőknek. Sevigné több mint száz levélben mindig más más fordulatban fejezte ki leánya iránti érzelmét „Nem hinné az ember“ jegyzé meg Börne „hogy a szívben is annyi szellem lakik,“ * Napóleonnak mindig ellenére volt, ha asszonyok politikai vitába keveredtek. Midőn egyszer G-enlis asszonuyal szemben hadjáratairól élénken vitatkoznék, a császár egy ideig gúnnyal tekingetett reá, későbben: a legmelegebb vita közben ezen mellék kérdéssel zavarta meg: „maga szoptatja gyermekeit kérem.“ * A nagy komoly Pitt esküvőjét érdek- lőleg igy rendelkezett: „Szent-Tamás napja legyen, a legrövidebb nap és leghosszabb éjszaka!“- . * II József császár egykor * * * gróf kastélyát tekintó meg. A szobákon keresztül sétálása alkalmával karját uyujtá a háziasszonynak. Az asszony csodálkozott o gyeugédségen, de a király mosol yogva szólt: „a szépség mindenütt királyné !“ és ha a bíróságnál jelentést teszek az ügy állapotáról. Az ajtó küszöbén állottam meg; úrnőm bágyadtan intett és azt mondta, hogy csak tegyem meg mihamarább. Azonnal megírtam tehát az ügyvédnek, hogy Smith James egyszerre csak haza jött és ezóta olyan dolgok merültek föl a kastélyban, mik sürgetve sürgetik az ő megjelenését. Midőn a levelet föladtam, a bíróra gondoltam. A mi rendes hivatalnokunk, ki úrnőm ügyeit szokta kezelni, öt mértföldnyire lakott kastélyunktól. Ő már idős ember és nőtelen volt; özvegy bátyjával ólt jószágán. Miudkét urat tisztelte, becsülte a vidék, mert ők emberszerető urak voltak. A bírónak neve: Mr: Nicholson Róbert, bátyja: Fiilöp. A kastély udvarán, már türelmetlenül várakoztam a lovászra. De ekkor egy nyílt kocsi robogott felénk, s abban Mr. Fülöp és két más ur ült. Midőn Nicholson Fiilöp ur előtt megemeltem a kalapomat, borúsan és komolyan tekintő rám egy darabig, azután úrnőm felől kérdezősködött. Én azt válaszoltam, hogy beteg. Fülöp ur fejét rázta és azt mondta, hogy négyszemközt kivan beszélni velem. A várói erembe vezettem. Az egyik ur a folyosón, a másik a kocsin maradt. — Ép en Mr. Nicholson Róbert úrhoz akartam lovagolni — mondám és egy széket nyújtottam neki — mert nagyou fontos esem én vek merültek föl... — Tudom, hogy mit akar mondani, — tőié meg beszédemet Fülöp ur. — Ne is tessék addig fölvibigositással szolgálni, mig ne ii tudja, hogy mit akarok önnel. Arcza még többet mondott, mint szava. Szivem erősebbeu kezdett verni és éreztem, hogy elsáppadok. — Az ön ura Mr. James Smith — kezdé beszédét — tegnap este váratlanul hazajött és itt a kastélyban aludt. Mielőtt Smith ur nyugodni tért volna, heves pörlekedés fejlett ki neje részéről, ki őt még fenyegette is. Mindaketten külön teremben aludtak. Mikor ön ma reggel ura szobájába lépett, már nem találta őt többé ottan, csupán háló- inge feküdt az ágyon és az vérrel volt bemocskolva. — Igen uram,—válaszoltam erős hangon — éppen úgy történt minden. — Nem akarok olyasmit fölhozni, minek igazolásával fivéremnek tartozik. — Hogy ? Tehát gyanúsítanak ! — Azt hiszik, hogy Smith urat meggyilkolták ! Megborzadtam. — És nagyon nehezemre esik kijelentenem, hogy a gyilkossági gyanú először úrnőjére, azután önre sulyosodik.., Lehetetlen leírnom amit éreztem ón ebben a pillanatban. Nem tudom, liogy mit müveitek volna mások az én helyzetemben. Elakadt szavam, lélekzetera,[eszméletem. Mereven bámultam Fiilöp urra. — Mi annyira tiszteljük az ön úrnőjét,— folytatá ő tovább — liogy reméljük, mikép nemsokára kitisztázza magát a gyilkossági gyanú alól. Mi olyan nemes hölgynek ismertük, hogy képtelennek tartjuk ilyes bűntény elkövetésére és a gyöngéd urhölgyhöz méltóan gyöngéden akarunk vele eljárni. Fivérem veiem küldötte azt a két urat, kik az elfogatási parancsot érvényesíteni fogják. — Hogyan?! — kiáltám föl csodálkozva — úrnőmet akarják elfogni?! — Ők azt a parancsot vették, hogy önt is úrnőjét is elfogják. A gyanúra vonatkozó hiteles adatokra megesküdött egy tanú. Az a személyiség azt mondta, hogy a gyilkosságot Mrs. Smith és ön követte el. — Milyen tanú ? milyen személyiség ? — Az a szobaleáuy az a mulatnő, ki ma reggel fivéremhez érkezett és a gyilkosságot följelentette. — Az a nő gonoszabb a sátánnál!—kiáltottam magamon kívül — és minden szava mit úrnőm ellen, vagy ellenem emelt gyalázatos hazugság ! — Remélem, sót hiszem hogy a tanú jelentése merő rágalom, de ezt ki kell mutat- niok és éppen ezért rá kell lépniök a törvényes útra. A kocsi nemsokára bátyámhoz megy vissza, az az ur, aki rajta ül, majd elkíséri önt. Azalatt majd a másik úrral, ki a folyosón várakozik, orvosért megyünk, kitől tanácsot kérünk arra vonatkozólag, vájjon velünk jöhet-e az urhölgy a törvény elébe. — Oh szegény úrnőm ! Ez lesz az ő halála ! — Rajta leszek, hogy a legnagyobb kiméllyel bánjak a gyönge hölgyei, mert hisz ez a küldetésem czélja. A legősziutóbb tisz- tisztelet és részvét között fogom megtenni minden lépésemet. Midőn végig hallgattam ezeket a szavakat, melyek a legnagyobb jóakarattal mondattak el, földerült lelkemben a remény e'so sugara. De mégis annyira el voltam kábulva, hogy Fülöp urnák figyelmeztetni kellett arra, hogy már itt van az idő a távozásra. Fogságba akartam lépni, de kábultságomban alig találtam meg az ajtót. Fülöp ur kinyitotta tehát azt és néhány barátságos, vigasztaló szavat mondott, mit azonban meg nem értettem. Az utón mindent átgondoltam. Ml vezethette azt a mulattnőt ilyen rágalmazásra? A bosszuvágy-e ? És és a bo- szuvágy : miért boszulta meg magát rajtam is?'Nem bírtam a magam kérdéseimre sem felelni. Még az nap Mr. Nicholson Róbert elé léptem, ki azonnal szembesített a mulat- uővel. Midőn azt a vigyorgó, diadalmas, rut arcot megláttam, oly levertség fogott el, hogy le kelle csüggeszteui a fejemet és az egész idő alatt nem tekintettem reá. De elfojtott lélekzettel vártam minden egyes szavát és elbámultam azon, hogy miként tudja ő az igazságot és hazugságot olyan ügyesen összekeverni. A mulattnő előadásának tartalma ez volt: Először is előadta Smith James hazaérkezését. Azután elmondta azt a párbeszédet, mi közte és neje között keletkezett, elég igazsággal, de a pörlekedésnek csak végét közölhette. Félve a következményektől, az egész éjét ébren töltötte el szobájában. Éjfél utáni ágy-két órakor az mnő, egy kis lámpával kezében, halkan elhagyta az emeletet. A mulattnő — mint állította — távolról követte és látta, amint az egyik kezében egy tőrt tart. Az úrnő azon a folyosón tűnt el. mely a vörös terembe vezette és a mulatt nő hallotta, mikor a terem kinyílt, az alvó Smith mély lólekzetét. Mint-
