Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 67. szám

HÍREK. _ Lapunk a mai ünnep folytán a s zokottnál egy nappal előbb jelen meg. — Szent István napja van ma. Első királyunk szülővárosa, Esztergom buzgó szív vei üli meg áldott emlékeze­tét s fölsohajt hozzá, hogy legyen párt fogónk jó (Igyekezetünkben s vigaszta­lónk a bánat óráiban. — Szent István s a kath. magyar egyház, A mit az egyház a nemzet megtérítése s a uyugoteurópai civilisa- tio behozatala által érdemeket szerzett, azok kútforrása maga szent István, ki az egyházról fiához intézett intelmeiben igy szól : „A hit után a királyi palo­tában a második hely az egyházat illeti meg. Ez a mi er tágunkban uj és fia tál, minélfogva gondosabb őrökre vau szüksége. Buzgó igyekezettel kell gon­doskodnod, hogy az egyház napról-napra gyarapodjék és ne szenvedjen sérelmet, hogy ekként koronádat fényessé s éle­tedéit boldoggá tedd“. Á főpapokról igy irt fiának: „Kedves fiam ! ők le­gyenek tanácsadóid. Őrizd őket mint szemed fényét s ha az ő jó indulatu­kat birod, ne félj elleneidtől.“ — A kath. magyar egyháznak tehát szent István ünnepléséhez nemzeti és törté­neti okai vannak. Ünnepeljük meg mi is Esztergom városa szent fia emléke­zetét szív iink oen. — Ö Felsége a király születése nap­ját városunk ősi hűséggel és szeretettel íllte meg. A városháza fel volt lobo­gózva, az összes templomokban isteni tiszteletet tartottak. A főszékesegyház- bau a megyei és közös hadsereg tisz­tikara s állam hivatalaink főnökei vet­tek részt. A herezegprimás diszebédet rendezett s lelkes köszöntőt mondott koronás királyunkra. Mozsárlövések je lentették a vár fokán az ünnepet, melyre « katonaság is teljesen kivonult. — Herczegprimásunk Szent István országos ünnepére Budára utazott, hogy a fóuyes körmenetben a szentséget kö- Tül'hordja s a sz. misét végezze. — Áthelyzések. A kegyesrendben városunk két derék fiát helyeztek át. Bauer Lénárdot Lévára, Fekete Ipolyt Budapestről Yáczra. — Esküvő. Element Sándor pár­kányi vendéglős oltárhoz vezette Yácz városában Csinosára Mariska k. a.-t. Az uj pár még az esküvő napján az -esti hajóval haza utazott. — A szépségek albuma számára egy negyed óva múlva az úrnő lassan el­távozott Smith szobájából és az első eme­letre tért vissza, hol a mulattuő szobáján kopogott. A mulattnő mindezt elrejtőzve szem­lélte. De csakhamar megfordult az úrnő és mintha tévedett volna, sietve Yilmos szo­bája felé tartott és azon kopogott. Yilmos szoba-ajtaja kinyílt. Rövid idő múlva mind­ketten a vörös terem felé tartottak. A mu­lattnő most már attól rettegett, hogyha ész­reveszik, úgy meggyilkolják, azért hát a szobájába vonult és nyugtalanul töltötte el az éjét. E gyalázatos hazugságokat esküjével erő­sítette és újra állította, hogy Smith urat az uruő gyilkolta meg, én pedig bűntársa vol­tam. Azt is fölhozta, hogy Mr. Mecke lel­kész az úrnőm kedvese — kit Smith ur már többször kitiltott a kastélyból, — s hogy azon az éjen, midőn Smith ur hazatért, a lelkész újra úrnőmnél tartózkodott. Midőn mindezt kinosau végighallgattam, azt kérdé tő’em a biró, hogy micsoda mon­danivalóm volna. En azt állítottam, hogy ártatlan vagyok s mindaddig nem védelmezhetem meg maga­mat, mig ügyvivőm uiucsen. A biró erre fölfüggesztette a vallatást és eugera fogságba helyezett. Három nap múl­va szerencsétlen úrnőm hasonló szembesítés­ben részesült Nem volt szabad vele beszélnem, de any- nyi mégis értésemre jutott, hogy a londoni törvénytudó ur áll oldala mellett. A tör­vénytudó ur estefelé is meglátogatott. Mi- dőu úrnőm után tudakozódtam, ő szomorúan rázta a fejét. — Attól tartok, — szólt 5 — hogy két­Eliinger Illés jeles fővárosi fónyképiró Esztergomból és vidékéről több szépün­ket kéri felvételre. A díszes névsort jövő számunkban közöljük. — Gallcziai épületfa. A galicziai épületfák szállításának budapesti főügy­nöke Lányi Manó, a kaszárnya építés­hez nyolez vaggonra való épület fát szállított kótezerhótszáz forintnyi érték­ben. Ez volt az első galicziai épületfa városunkban.- A holt i vad befejezését jelenti az a kellemes hir, hogy alj Dal- és Zene­kedvelő egyesület még augusztus havá­ban egy estélyt fog rendezni. — Uj városháza. Szent-Tamás köz- ségo uj városházat építtet. A munkát Merz kir. mérnök terve után Pfalz Jó­zsef jöuevü építészünknek adták ki. — Ezer mükereszt Egy fényes kiállítású disz kötettel kedveskedett szerkesztőségünk­nek Majer István püspök ur, midőn legújabb s legérdekesebb müvét olvasó asztalunkra beküldte. Az ismertetéssel jövő számunkban foglalkozunk. — Allarm. A következő sensatiós távirat jelent meg hétfőn : Esztergom; aug. 17. (Az Egyetértés tudósítójának távirata.) Párkányban ma komoly tér mészetü verekedés volt parasztok és zsidók közt. A község katonai segélyt kért. Mire a katonák megérkeztek a ve­rekedők szétrebbentek A szolgabirói hivatal jelentést tett az alispánnak, hon­nan táviratilag értesítve lön a belügy minisztérium.“ — Nem szeretjük de­iner tálni az Egyetértés esztergomi szén- zatiós híreit, de felelnünk kell a Bu­dapesti Hiriap táviraton kőrdezősködé- sére. Nem is ismétlődött a kétszáz egy év előtti párkányi csata. Csak egy gyúj­togatással gyanúsított háztulajdonost akartak megverni a szomszédok. Erre megjelent a csendőrség s minthogy né­hány szál cseudőrünk elégtelen volt a vérszemes legények megfékezésére, a túlságosan megijedt izr. kereskedők ka­tonaságot kértek, a mely különben nem tett egyebet, csak kirukkolt. A vasár­napi verekedés tehát nem zendülés vagy pórlázadás a zsidóság ellen s igy Európa figyelmét nem igen érdemli meg. — Az uj tanévre özv. Berényi Zs. né papirkereskedóse tősgyökeres beru­házásokat tett s megrendelte a legújabb és legalkalmasabb iró és rajzoló esz közöket. A dús választékú papirkeres- kedésbeu még a legkövetelőbb igénye két is ki lehet elégíteni. — Véres verekedés. Vasárnap a kis utczai Misicz Antal féle korcsmában tánczmulatságot csaptak. — A jóravaló ségbeejtő helyzetében megbetegszik. Nichol­son ur kimeletesen bánt vele, de mégi9 a hölgy egészen meg van semmisülve.Ma egé­szen el volt kábulva. A hozzá iutézett kér­déseket homályosan fogta föl, alig birfc vá­laszolni. A hölgyek a könnyek által könnyebitik meg fájdalmukat, de sajuos, mióta az úrnő el­hagyta a kastélyt, azóta egyetlenegy köny- cseppet sem ejtett. —- Tehát még uem cáfolta meg... — Nem cáfolhat meg egy betűt sem a vádból mindaddig, mig Smith James urat élve föl uem találjuk, vagy legalább, mig biztos tudomást nem veszünk hollétéről. Én azt tartom, hogy ő Közvetleu másnap el­hagyta a kastélyt, mert attól félt, hogy a házassági szentség megtörése miatt nagy baj fogja érni. Mig Mr. Smithet föl nem találjuk; mindaddig a vád csak vád marad, mert a rossz viszony a férj és no között na­gyon is tudva van s továbbá az is ismere­tes, hogy Mecke lelkész, cs;ikugyau bizalmas vendége volt az úrnőnek. A bírák most nem tehetnek mást, mint hogy a valla­tást, illetőleg az ügy tárgyalását egyidőre fölfüggesztik. — De az isten szerelmére ! — kiáltot­tam föl — hogyan bizonyítsuk be ártatlan­ságunkat ? — Hogy ezt meg lehessen tenni, vála- szolá az ügyvéd ur — föl kell keresnünk Smith urat és atörvéuyszék elé kell idézuiiuk, hogy mindent megcáfoljon. — Hiszi-e, hogy ő megtenné ezt ? Szív­telen gazember ugyau, de... — Nem hiszem, — raondá a törvénytu­dó ur — miképp Smith James olyau elve­mesterlegóiiyek egész csöndeseu viga- doztak. Egyszerre csak jöu ueiiány földműves legéiiy s a korcsmában id- dogálni kezd. Az iddogálásból, gúnyo­lódásból összetűzés s az összetűzésből valóságos csata fejlődött, Egy mester- legénynek az orrát s szeme alját vág dalták össze késsel. A korcsmárosnak a fejét ütötték be s karját sértették meg. Az előbbi a kórházban, az utóbbi odahaza fekszik. A verekedők összetörtek min­den összetörhetőt. Széklábak és asztal­lábak keltek egymással viadallá. Be­zúztak minden ablakot s összetörték a kaput is. Érdekes a dologban még az is, hogy a csata szomszédsága a csendőri laktanya. A csendőrség azon­ban nem találta magát competensnek a véres háború szétverésére. így történ nők nálunk a legérdekesebb képtelen­ségek mindaddig, mig nem egyesülünk. A véres verekedés szintére valóságos csatatérhez hasonlított. — Kirándulás Esztergomba. Az „Összhang“ című férfidalegyesület aug. 17-én kirándulást rendezett Eszter­gomba. Az egyesület tagjai nagyrészt fővárosi nyomdászok és vasnti hivatal­nokok, kik saját dalegyesülettel bírnak s már nem egy rendezésükkel bizonyí­tották bo életrevalóságukat. Vasárnap reggel hét óra után a bécsi hajóállo­mástól indult el a Franz Kari nevű külön ha ó, melyre körülbelül három­száz kiránduló helyezkedett el. A tár­saságot egy zenekar kisérte, mely foly­tonosan játszott s vidám hangulatra keltette a kirándulókat, kik különféle tréfázás között értek Esztergomba, Esz tergomban nagy közönség üdvözölte az érkezetteket. Korb, a kirándulás el­nöke lépett ki először, mellette kis leánya egy lanttal. A fővárosból a kö­vetkező hölgyek vettek részt: Bettel­heim Fanny és Jauka, Ney Jauka, Törnek Ágnes, deppert Krisztina, Koll­m?inu Berta, Pollák Karolin, Siegl Róza, Insinger Mariska, Razska Róza, Stiller Cecilia, Pollák Gizella, Berta, Katicza és Anna, Löwinger Johanna, Sonuenfeld Anna, Kiss Kornélia, Sieb Irma, Czidlik Irma, Koller Teréz, Be- liczky Anna, Kollmayer Etelka, Schlögl Irma, Racskó Julia, Leppozis Julia, Zsák Ida, Stulla Krisztina, Ebenführer Rosamunda, Köllnerné, Görögné, Wag­ner Lujza és Irma, Stolz Irma, Weber Klotild. Kemény Józsa, Marczilla Gizi, Stetter Mariska, Marczella Teréz, Sal- zinger Julia, Schmied Mari, Schlosser Irma, Horni Mariska, Bettelheimnó, temült volna, hogy a biró előtt meg nem jelenne ; de ö minden pillanatban attól tart, hogy a bigámia miatt saját neje port fog intézni ellene. Erről egészen megfeledkeztem. Minden bátorságom elhagyott, mikor erre gondol­tam. — Nagyon kényes és veszélyes lenne ez ügy — folytatá tovább az ügyvéd uv — ha Smith urat afröl biztosítanék, hoey a házasságtörés titokban fog maradni. Hanem leunék olyan bizalmas rokona az úrnőnek, úgy bizonyára nem vállalkoznám ilyesmire. De a saját érdekünkben tudósíthatjuk Smithet, hogy uem fogunk iráuyában eljárni, amint valóban megérdemelné. Ha ő megtudja, hogy milyen veszélyes helyzetbe sodorta nejét tá­vozása által, akkor — ha biztosítjuk arról, amint föunebb mondottam, úgy mindenesetre visszajön a törvény elé, ha ugyan föltalál­ható. A környéken való kutatások eredmény­telenek voltak. Ma titkárom után Írtam. Re­mélem, hogy Dark ur nem fog sokáig vá­ratni. Megkértem, hogy valamennyi lapba tegye közzé a kérdéses körözvényt. Mi min­den követ megmozdítottunk. Hozzád egy különösen érdekes kérdést kell iutéznem. At­tól tartok, hogy a mulatnő már tudja Smith ur másodszori házasságát. Meglehet, hogy ezzel majd későbbeu fog föllépni. Tudod-e hogy mi lehetett indoka az ő gyalázatos rágalmazásainak ? — Reám uézve ? — Nem reád nézve. Nagyon világos előt­tem, hogy ez által az ügy annál nagyobb valószínűséget nyerjem 0 téged mint bűn­részest, másod személyül vádol. A mulatnő azt állítja, hogy te takarítottad el Smit] özv. Genda Andrásáé, Siegl Józsefnó, Fleischnrann Dóriné, Korb Jánosnó, Sasvárynó, Wagueruó' stb. A társaság tizenkettedfélkor egyenesen a bazilikába vonult, hol énekes mise volt. A/ „Ősz • hang“ dal egyesülete énekelte Langer miséjét, mely az iiuposáüs bazilikában egészen elenyészett, mert mindössze csak tizenkettőn működtek közre. Mise után a kirándulók fényképet vétettek magukról s a Hadinger-féle helyisé­gekbe gyülekeztek, hol /társas ebéd volt. Korb, a kirándulás elnöke az összetartásra s Kalmár József az esz­tergomiak vendégszeretetére emelt po­harat. öt órakor hangverseny. Bettel­heim Fanny k. a. szavalata s a „Pá­risi ifjak“ czimű férfikar kiválóan tet­szett. Hangverseny után vidám táncz kezdődőt:}, melynek csak az éjfél vetett véget. — A kirándulók jóval éjfél után haj ók áztak vissza a fővárosba. A Budapesti Hírlapban megjelent tá­vlatos tudósításunkat kiegészítjük a következőkkel : A kirándulókat senkise fogadta. A kíváncsiság nagy közönséget vonzott ki a szőke Duna partjára. Szór­ványosan tört ki egy egy éljen kiáltás. A basilikábau a kirándulók szerény dalegyesülete nem bírt seb egysem érvényesülni. De a főszékesegyház ne­vezetességei elragadták a vendégeket. Nagy Ferencz fényképiró igen ügyesen csoportosította a kirándulókat, s; rö­vid idő alatt készeu volt a képpel. Nagy derültséget idézett elő Möller Ede buzgalma. Az ügyes tájkép-pho- tographus néhány száz lépésnyi távol­ságról concurrált Nagy Ferencz appa­rátusával s erős am bitióval csinálta a maga külön felvételét. Hadinger kert­jében a bankett szétszórt társaságok­ban, de kttiluő menüvel élénk hangu­latban folyt le. Ebéd után nagy kug­lizás kezdődött, mely soká mulattatta a vendégeket. A hangversenyre alig je­lent meg tiz szál esztergomi. Rögtön­zött jellegű, valóságos kirándulói concert volt, melyben még a bo- hókás részletek hatottak leginkább. Este táncz. Ezután tombola követ­kezett. Tizenöt értékes tárgy kisorso­lásával. Fél tizenkettőkor egy óriási léghajót bossátottak föl bengáli fény mellett s azután lampionokkal indultak a hajóhoz. A vigalmon kevés számú esztergomi közönség vett részt. A jelen­volt hölgyek névsora a következő : Budán Lajosáé, Spanraft Józsefnó Berényi Zsiginondnó, Ekesy Edénó ós Amanda, Stern Márknó, Stern Etel és hulláját. De az úrnő irányában határo­zottabban lép fői. Volt-e valami baja az úr­nővel ? Éu elmondtam neki azt az eseményt, mely akkor történt, mikor az úrnő rossz kedvében Mecke lelkészt gúnyolta. — Most inár tudom. A mulatnő termé­szetében rejlik a bosszú és az ilyes eseméuy nagyon könnyen megteremthette beuue a leg­gonoszabb szándékot. De uem tutsz többet fölhozni ? Niucs-e valami érdeke a raulat- nőnek ? Nem történt-e a kastélyban olyas valami, a mi nem a legjobb színben tüuteti föl a mulattnőt ? Ekkor megemlékeztem ar­ról a lopásról, mely a nagy események után egészen feledésbe ment. Elmondottam tehát, hogy úrnőm nagyon sajnálta azokat a kin­cseket és zsebkendőket, melyek egy Ízben eltűntek. — Gyanuskodott-e az úrnő a mulatt- nőre ? — Nem gyanuskodott. Mert alig fejez­te ki veszteségét előtte, ő szemtelenül felajánlotta ládáját és szekrényét a kikuta­tásra. A törvény tudó arcza bíborba pirult. Főipattant a székről és olyat ütött u vál- larura, hogy azt gondoltam, mikép meg­őrült. — Végre tehát lópen ragadt az aljas no 1 — kiáltott föl diadalmasan. Csodálkozva tekintettem reá.

Next

/
Thumbnails
Contents