Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 66. szám
Esztergom VI. évfolyam. 66. szám. Vasárnap, 1884. augusztus 1 7-én Városi s megyei érdekeink közlönye. JA EGJELENIK HETENKINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ............................................6 frt — krfél évre.................................- . . 3 , — , n egyedévre............................................1 , 50 , Egye s szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Széchenyi-tér 55. hová a Inp szellemi vészét illető közlemények kiilrtondSlo KIADÓ Hn/ATAL: ^SzÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilticzüe szánt közlemények, előfizetési pénzek és re el am ál ások iiitózeudők. HIRDETÉSEK, HIVATALOS IimniíTfiSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig ■ 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegé íj 30 kr. MAGÁNIÍIÜDETÉSEK megállapodás szerint lehető legj Hiányosabb an közöl tét nek. NYIliTTÉR sora 20 ur Üdvözletül. A fővárosból- mai napon körünkbe érkező' társaságot ó'sziute magyar vendégszeretettel üdvözöljük. Üdvözöljük, mint a fó'város egyik egyesületét, a melyuek hivatása épen úgy meg van, mint a legjobb hangzású társaságoknak. A főváros teljes megmagyarosodása nemzeti kérdés. Az iparos osztály a magyarosodás tekintetében sok kívánni valót hagy bátra. Ebben is testvére a kereskedelemnek. Az iparos és kereskedelmi egyesületek hi- vatvák a magyarositás munkáját befejezni. Az „Összhang“ mint ilyen egyesület hivatással-és jövővel fúr. Dallal, szavalatokkal, szinielőadásokkal műveli, magyarosítja tagjait. S mikor programúiba foglalta az esztergomi kirándulást, jóról tett tanúságot. A főváros közelében ritka helyen találni annyi tanulságos látni valót, mint Esztergomban s ritka város fogadja vendégeit, válogatás nélkül, őszintébb vendégszeretettel, mint a mienk. Legyenek tehát üdvözölve vendégeink városunk falai között, találják meg azt, a mi ide vezette őket s vigyék el magukkal a mi jó emléküuköu kívül azt a bitet, hogy nálunk a főváros vendégei mindenkor öszhangra fognak találni. ________________ U j ipar tör vényünk. IV. (Befejezés.) Esztergom, aug. 15. (H.J.) E törvény 142. §-aa segélypénztárak alakítását nem kötelezi* de hozzá szól, hogy mik legyenek azok a czólok, illetve pontok, melyek a pénztári alapszabályban okvetlenül ben foglaltatok. Kétségkívül elismeri azt mindenki, hogy az ily pénztárak, illetve jobban mondva humanisztikus intézeteknek létesítése a munkás kérdés kedvező megoldásából is kiváuatos. De nem ez, hanem az eddigi tapasztalatok is, melyeket tettünk e nemben s mit mindenki el fog ismerni, hogy ott, hol iparos ifjúsági egyesületek léteztek és ezek segélyezési, valamint erkölcs- nemesitö működése a segédekre kiterjedt, ott a segédek természetes, hogy mindég jobban meg voltak elégedve munkaadóikkal s igy viszont, mint másutt. De ne gondoljuk azt, hogy talán a segédek segély pénztára csak a segédek póuzéu gyarapodik ; nem, erről intézkedik a 143. §. második bekezdése, hogy az iparos köteles minden segédje után a segélypónztárhoz járulni; a hozzájárulási összeg azonban az alapszabályok szerint a segédre nézve megszabott járulék harmadrészét meg nem haladhatja. Az ipartörvéuy Y. fejezete az ipartársulatokról szól hat (149—154) § ban. E fejezet lényegében épen olyan, mint a régi törvény IV. fejezete. A YI. fejezet a kihágásokról s ezek büntetéséről szól. • Ha valaki visszaél törvényszerezte jogával az iparűzés terén, annak nemcsak iparhatósági engedélye vétetik el, de még büntetésben is részesül. Do sebaj, a 155. §. mondja, hogy az, ki egyszer valami kihágásért engedélyét elveszti, az illető iparág csak uj engedély alapján űzhető. Most következik a VII. és utolsó fejezet, melynek czime : az iparhatóságokról és az eljárásról. Tartalmaz busz semmitmondó paragraphust. A 166. §-bar meg van írva, hogy iparágakban miféle hatóságok állapíttatnak meg. A 167. §. szerint az első fokú iparhatóságot, (szolgabiró, várostanacs, rendőrkapitány) működésében iparhatósági meghízottak .támogatják. Ez intézmény egészen uj s czéljaj egyedül az, hogy az iparhatóságot az j iparos iparhatósági személyek tanácscsal támogassák. E tekintetben a miniszteri indokolás a következőket mondja: E megbízottak veszik át nagyrészt mindazon teendőket, a melyekre nézve az iparhatóság egyéb hatósági teendői következtében vagy nem is érne rá, vagy a melyeknél különben is szakértők tanácsával kellene élűié, ha azokat helyesen elérnie kívánja. Ez intézkedés nagy hatalmat ad az iparos kezébe. •Minden első fokú iparhatóság mellé húsz iparhatósági megbízott választatik. E megbízottak föladatát a 168. §. Írja elő. Ez iparhatósági megbízottak közé azon bau nem inindeu iparos, vagy kereskedő választható be, mert a 172. §. kimondja, hogy csak azon iparosok, vagy kereskedők választhatók, kik a választást megelőző évben legalább annyi III. osztályú kereseti adót fizetnek, a menynyi az illető választási kerületen e ezeiból az iparhatóság meghallgatása után a földia, ipar- és kereskedelmi miniszter által megállapittatik, vagy pedig az illető választók és választhatók adó mentességet élveznek. (1881. LXIV. trvczikk.) Ha az iparhatósági megbízottak teendőiket a törvény értelmében nem teljesitik, a hibás, vagy mulasztó megbízottak a másodfokú iparhatóság (alispán, tanács) első sorban ipari, esetleg kereskedelmi czélokra száz frt erejéig megbírságolhat. E pontokból s észrevételeimből nem áll még egészen az uj ipartörvény lényeges s figyelemre méltó része. Alihoz, hogy jelen törvény § ait bí rálgassuk, ismertessük, e lapok hasáb jainak szűk tere nem volt elég. Különben hisszük, hogy ezen sorok elolvasása után minden iparos igyekezni fog magának e törvényt megszerezni, hogy lássa mennyire igába verik a kormány vezérférfiai az iparosok és kereskedők jogos követeléseit, érdekeit Alig látott napvilágot e törvény még javaslat korában, már is akadtak olyanok, kik ellenezték az iparűzés szándékos korlátozását. Azonban mint mindég, úgy ez alkalommal is az „Országos iparegyesület“ volt az, mely az iparosok jogos érdekeit megvédendő, a mostani törvény alapján egy egészen uj tervezetet csinált s nyújtotta azt be, még a törvényjavaslat tárgyalása előtt. Hogy tehát a kormány is eleget tegyen némileg a közóhajuak, mely oly feltűnő módon nyilvánult, elfogadta: az ipái űzési jognak a képesítéstől való függővé tételét s a kényszertársulatok alakítását. Hogy ezt a kormány elfogadta, nem is kell talán bővebb kommentárral kisérni. Minden szentnek maga felé hajlik a keze! E törvény tárgyalása után képviselő válaszlások következtek, kellett tehát valamit tenni az iparosok érdekeiért. Hogy jól számított, láthatja mindenki a képviselő választás eredményében. Ennyi tehát az, mit e törvényről meg akartam Írni. Volnának ugyan sok más tekintetben is megjegyzéseim, de azok e lap keretében nem közölhetők, mivel politikai színezetűek. íteméuylem azonban, hogy iparosaink Az „Esztsrmss Vidéke“ tárcája. dzanyos íiis w\o2áz.„ Aranyos kis madár Szivem tiszta vágya, Keresd fel kedvesem Szállj az ablakára. Vigasztald, hogyha őt Szomorúnak látod, Erőltesd magadra Te a vidámságot. Ha pedig ő vidám Titkoljad el búdat. Ne lássa fejeden Martyr koszorúdat. Aranyos kis madár Szivem tiszta vágya, Keresd fel kedvesem S mond neki, hogy nagyon Epedek utánua! L1TVAY VIKTÓRIA. £1 |<zT(2oécj,'Ü —• Wilkie Collins elbeszélése. — (Az Észt. és Vid. számára fordította: GASTON III. Midőn Gíasgow-ba érkeztünk, Mr. Dark ■egyenesen Skótországba akart tartani. Tervétől nem tágított. A tengerparton haladva sokszor el kellett távolodnunk az ország úttól és Smith ur leírása szintén sok időt és fáradtságot vett igénybe. Uramhoz hasonló embert sebolsem találtak. Már két hónapja telt el annak az időnek, hogy folytonosan kutattunk. Skótországot már egészen bejártuk és most a legvégső részén kalandoztunk. Mindeddig kutatásaink és fáradozásaink egészen eredméuy telenek voltak, Már minden eredményről lemondtam. Mr. Dark azonban folyton remélt. — Önben uiucs türelem, — moudá hozzám, ha panasszal fordultam felé ; csak kitartás ! különben nem lesz elérve czé- lunK Estefelé mindig kimerültén tértünk vissza a fogadóba. Valamennyi magasabb rangú családnál megtettük kérdéseinket. — Most már alul kell elkezdeni — mondá Dark, — az előkelő házakban mitsem tudhattunk meg, ereszkedjünk most le a sörös csapszékekbe. A következmény valóban megmutatta, hogy neki igaza vau. Sohasem láttam meg Dark úrhoz hasonló embert, ki a legdurvább, vad és szilaj emberekkel minden kellemetlenség nélkül érintkezett. A skótok nagyon elővigyázók és Ő mégis úgy bánhatott velük amint kedve tartotta. Szállásunk az öböl mellett álló fogadóban volt bérelve. Végképen kimerülve érkeztünk haza egy este s éű azonnal lefeküdtem. Mr. Dark is fáradt volt, de ő a vendégszobába ment,, hol a többiek közé ült, pipára gyújtott és egy pohár whiskygrogot parancsolt magáuak. Álmámból nemsokára fölrázott valaki. A szobában komor sötétség volt és egy emberi kéí szorult ajkaimra. Azután kimondhatatlan whisky és doháuyszag ütötte meg az orromat. valóság ! — vála- : valami bárom bó— Vilmos! Vége van az utazásunknak ! — Ön az, Mr. Dark ? — kiáltottam föl megijedve. Az istenért hová beszél ? — Itt, igen itt állott meg a mi hajónk— mondta halkan a titkár. Smith ur Skótiába érkezett! Érti-e? Oh, Mr. Dark, csak inkább azt mondja meg, hogy való-e az a levél vagy rágalom ? — Szórni szóra igazi szólta. — Gondolja csak nap előtt meguősült és most uj nejével a tengeren mulat. Csönd ! egy szót se szóljon ! aludjék csak tovább, de ne jöjjön le velem. Újra le kell mennem, hogy tüzetesebb tudósítást meríthessek a számtalan adatokból; de azt akarom, hogy ne vegyék észre, mintha érdeklődném a dolog iránt. Az ön arcza olyau ártatlan, hogy ön megjelenhet a sorházban. Számos skóttal már közelebbi ismeretséget kötöttem. E szavai után a titkár újra távozott s engem a sötét szobában hagyott. Annyira fölvoltam izgatva e tudósítás után, hogy uem bírtam többé lehunyni szememet, hanem úlágot gyíj oltana és egy újságot kezdtem olvasui. Körülbelül tiz óra lehetett. Két óra múlva midőn Mr. Dark jó kedvvel tért vissza. — Most már miudeut, mindent, de mindent tudok a legkisebb részletig — szólt s homlokára ütött. Remélem, hogy az úrnő is, meg ön is nemsokáraa meg fogja látni Smith urat. Szobáikban két ágy volt. Mr. Dark bezárta az ajtót, azután kényelmesen ledőlt az ágyra és elDeszélte mindazt, amit a csapszékben hallott. Rövidebben ez volt a tartalma a beszédnek : A hajó kedvező szél által hajtva, hihetetlen gyorsasággal haladt egész a Wrath fokig. Az öbölben csak nehezen verhette ki a horgonyokat. Mr. James Smith a szomszéd helységbe ment, váljon adhat e néhány napra szállást annak fogadója. Midőn ez útjában a falun haladt, egy csinos fehér ház vouta magára figyelmét, melynek egyik ablakán egy gyönyörű leáuy varrt. Smith urnák annyira megtetszett az a leány, hogy kétszer is elment az ablakja alatt azután a házba lépett, hogy ismeretséget kössön a szép leánnyal. A leány anyja nyájasan fogadta az idegen, fáradt vendéget. Smith ur megtudta, hogy a leány atyja eg- kis hajó kapitánya s egyszersmind, bőgj náluk egy szoba is kiadaudó ; iigyeseo kikérve a lakást, azt meg is nyerte. A leánykával is válthatott néhány szót, kinek szavaiból megértette, hogy ő nagy hatással volt reá és Smith ur a lakást egy hónapra ki is bérelte. Szügségtelen mondanunk, hogy ez a viszony, annak tartalmánál fogva, éppen nem volt nemes, mert ő azt jelentette ki a leánynak, hogy még nőtelen Smith ur azt hitte, hogy ha gazdaságára hivalkodik, úgy köunyeu megszerzi a leány kezét, de később mégis belátta^ hogy nem volt valami köny- nyü dolog czólját elérni. Az anya szüntelen őrködött leánya fölött és a leány nagyou tartózkodó volt beszédében. A szelíd leányka megcsodálta Smiih ur szép termetét, szép szakállát, nagyou örült, ha láthatta, de mégsem hitt neki. Midőn Smith ur kijelenté szán dókát, a leáuy csudálkozva tekintett rá.
