Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 62. szám
ladt s hogy az esztergomi kanonokoknak mily kárt okozott, kitetszik azok nak az egri káptalannál letett panaszaikból : „A királyi család kihalta után Veuczol, cseh király, „Kokotli“-nál félti toll e gonosz táborát., hogy hasonnevű fiát erőszakkal magyar királlyá koronáztassa. Dunán átkelvén, a bold, emlékű Mihály esztergomi érseket, a várból és a székesegyházból elűzte, a várnak és a sz. Adalbert egyházának kapuit betörte, gonosz kíséretével az egyház sekrestyéjébe lépett, ide hozatta az egyház kincseit, a szent edényeket, az isteni tisztelethez tartozó diszöltünyeket és az egyháznak kiváltságos leveleit s úgy az erszág nagyjainak, mint magának a templomnak okmányait, több pecsétről -az aranyat é*5 a selymet szeutségtöró kezével leszakította, leginkább az egyház okmányait és kiváltságait semmisítette meg azért, hogy a prépost és a káptalan Venczelnek és erőszakkal bo- tukmált fiának a római pápa hozott Tendelete ellenére engedelmességet fogadni s iránta királyhoz illő tiszteletet tanúsítani nem akartak, hanem inkább készek voltak személyes szabadságukat, kényelmüket s vagyonukat oly nagy veszélynek kitenni, mint az apostoli rendelettel s az igazsággal ellenkezőleg cselekedni. 1404-ben.“ Fővárosi levél, (A kiállítás építkezései. — Budapest üres. — Az „Összhang“ esztergomi kirándulása.) Ha az ember, szokása ellenére, meg unva a főváros tikkadt levegőjét, olykorolykor egy-egy rövidke s< tát tesz a városligetbe, meglepetve látja, mily óriási gyorsasággal emelkednek a kiállítás épületei a városligetben. A kőinives népség kora reggeltől késő estig hangyarajként sürög forog az épületek körül, az építészek osztogatják a parancsokat, a pallérok rekedt torokkal buzditják a munkára Szvatopluk népét, szóval, egész felfordult világ van most itt a városli getben, a főváros ez egyetlen üdülőhelyén. A homok-por, mészgőz, tégla darabok hullása, Mihasznák rendre, il letőleg útbaigazításai elkergetik a sétáló publikumot a Blondiu térről, itt most nem lehet friss levegőt szivui. A kiállítási műcsarnok ugyancsak a Blondin-téron már majdnem készen áll, a kiállítás igazgatóságának palotája pedig teljesen készen ott ágaskodik már és talán a jövő héteu a Nákó-házból már ki is hurczolkodik a kiállítás in- tézősége az uj palotába. Nagyon élénk buzdított, izgatott ő mindenkit széles e hazán, a ki valaha egy epigrammot irt vagy csak Írni akart is ; a ki egy életrajzot irt, még oly rosszat, a nagy literatorok számát szapoiitotta és egy nyelvtani gyakorlat Írója nem győzött eleget pirulni a sok „tudós“ „uagyérdemü“ és mindenféle „ú, ű“-vel dicsőítő czimtől. — Az „Aurorakör“ működésével fordul a koczka.— A hamis kounp- limeutirozás világa lejárt és már nem volt elég, ha valakit Kazinczynak hittak. — Nehány eszmét fogadott el kör, mely mélyre- látó-, műveltségtől áthatott-, a külföld ve- zérifjait alaposan ismerő-, zseniális Íróink vitatkozásaiból forrott ki. — Ez eszméket pillanatra sem adják fel, mert igazságukat mélyen érzik. — Ez eszmék zászlaja alatt pártot alakítanak, mely rövid időn minden ellenfélt elmorzsol vagy elnémít és az „Aurorakör“ forradalma minden irányban teljes diadalát vívja ki. — A műkedvelősködés elhallgat; a valódi tehetség megfeszíti erejét ; a hamis tekintély csakhamar lejárja magát. A kritika, mely a szegény Kölcseyt szerencsétlenné teszi, merész alakjával újra a személyes hiúság fölé emelkedik és folytatja korszakos hatású munkáját. Folyóirataink nagy gonddal készülnek és Ízlésben is, irányban is erőre törekesznek. Végre a közönség is elérti eharcz nagy fontosságát, megszokja apáitok és irányok csatáit —és rövid néhány év sok-sok szomorú évtized senyvedó- sét, gyengeségét erőre és egészségre kapatja. Irodalmunk csakhamar gyönyörű virágzásra kel, politikai ébredésünknek nemcsak alapját vetve meg, de annak irányt is adva. Bár Bajza már 1828-ban is jelentékeny szerepet visz e mozgalomban, mégis eddi élet van a városligetben az építkezésekkel. Mindenki előre tervez, építtet a kiállításra, remélve, hogy a fáradság majd meghozza a maga gyümölcseit a kiállítás alatt. Csak azután meg ne sirassák azt a roppant tőkét, melyet most mindenki csupa előrelátásból az épilkezósekbe fok tét, jó jövedelmet remélve a kiállítás alatt, *** A főváros intelligentiája fürdőn van, a főváros üres. A váczi-utcza, a corzó üres, vasárnap a déli órákban, máskor a főváros előkelősége rendesen e helye ken szokott nyüzsögni, most egészen népteleu. Az üzletek „közös megegyezés folytán“ zárvák, csak a munkás nép halad a „chic“es tereken ; szóval most minden szünetel, beállott a saisou morte. A „Hangli“ban csak egy pár újdonsült „nagyságos ur“ hüsol és bámulja merően a szökőkút visszaírni ló csillogó cseppjeit. De hát mit is csináljon egyebet, mikor a lapok is mind üresek. Szegény reporterek izzadva koptatják a flastert s mikor maghatározott időben találkoznak a szerkesztőségben mind savanyú arczczal lappa 11 oda be. A szerkesztő izgatottau varja őket. — Mit hozott ? — Semmit. — Hát önuek van hire ? — Nincs ! — Hát a rendőrségnél ? — Nincs ! —- Hát a megyénél ! — Ott sincs! Siralmas állapot! Előszedik az utolsó mentőeszközt a vidéki lapokat. S valahány lopás, rablás, egyleti vagy valami más vidéki hír akad, mind elő vau tálalva alapban. Nem csoda hát ha „üres !“ Üres minden, sőt ilyenkor hónap végével még a zseb is üres. Az „Összhang“ budapesti férfi dalegyesület augusztus hó 17-én Esztergomba rendezendő kirándulása, mint azt a rendezőség működéséből látom, rend ki vili élvezetesnek és érdekesnek Ígérkezik. — A fővárosban minden utcza- sarkon láthatni a feltűnő plakátokat, melyek a főváros közönségét a kirándulásra hívják meg. A rendezéság rendkívül élvezetes estét igyekszik szerezni az esztergomi közönségnek, A miut a rendezőségtől megtudtam, a „Minden este“ czimü népdal is műsoron lesz. mely e dalegyesületnek egyik oly darabja, csak néhány költeménnyel segité barátait — 1824-ben az „Aspásiá“-ban jelent meg néhány gyengébb verse ; majd az „Aurorádban már sokkal tehetségre valóbb dalai és „Boréneke“, melyet országszerte ismertek, szerettek és daloltak; Vörösmarty „Koszorújában“ 1828-ban közli egy csiuos dalát, a „Lányka gyötrelmét“, mely könnyű folyásával, eléggé lyrai hangjával emekedik ki ifjabb korából való dalai közül. — Ez évről való „A kék partok“ és „A zarándokok“ czimü románczai, az első szép nyelvével, költőiségével tesz hatást,bár nem eléggé természetes ; az utóbbi váratlan fordulatával-, bár mi manap az emberibbet, a lelkűnkből inkább fakadót szeretjük ez ideális és kissé érzékeny mesék helyett. De mégis az 1828. év dönt pályáján. Ez évbeu veszi át Vörösmarty a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését és B, jzáfc is dolgozásra kéri. Bajza, még mindig inkább barátságból mint azzal a szándékkal, hogy irói pályán maradt, megkezdi legterjedelmesebb és meglehetős értekezését, „Az Epigramma theoriáját.“ eleinte merően idegen nyomon járva. A munka lassan halad; jegy- zősége és kivált vizsgája sok teherrel ülnek lelkén. — Alig hogy egy darabja megjelent, meg is betegedik, haza kell utazuia és a munka még neliezebben megy, bár betegségében is dolgozgat rajta. Betegsége augusztus közepéig húzódik ; bátyjaival is oly feszült viszonyba kerül, hogy elkeseredésében már szakítani akar velők ; majd Szűcsire hívja őket egyezkedni.— Természetes, hogy mindez az amúgy sem könnyű szárnyú lelket nagyon tartóztatja. — Szeptember vé- gin írja Toldy ni.k, Lcgy a UTwnyLik né mivel bárminő magyarországi dalegyesülettel, szakemberek véleménye szerint a versenyt bátran kiállja. Ezenkívül a „Tihany ostroma“ czimü kar is műsoron van, még pedig katona zenekisérettel. E gyönyörű kar, melyet a dalegye- yület egy szakértőkből álló bizottság előtt csütörtökön este énekelt el, oly szép, hatásos és lelkesítő, hogy igazán már előre szivem mélyéből tapsoltam a lelkes dalegyesületnek, mely oly kitartással, szorgalommal és igyekezottel törekszik arra, hogy Esztergom városa közönségének egy rendkívül élvezetes és emlékezetes estét szerezzen. Az esztergomi bájos hölgyeknek is rendkívül kedveskedni fog a rendező bizottság. Hogy mivel, ezt inár pedig semmi áron nem fi>gom elárulni. Ha még megemlítem azt, hogy a meghívók e hét folyamán okvetlenül szét fognak küldetni az esztergomi kö zünségnek és hogy a műsor a meghívókkal egyetemben fog kiosztatni, akkor sokat mondtam e derék dalegyesületről, mely valóban megérdemli, hogy kellő pártfogásban részesüljön. Jövőre, ba majd többet sikerül megtudnom a kirándulásra vönatkozólag, e lapok t. olvasóit szívesen fogom értesíteni. Addig is bocsássa meg szerkesztő ur, hogy oly hosszadalmas voltam. Au revoir ! GELLÉRI MIHÁLY. Vidéki levél. Komárom, aug. 1. ígértem, hát már most muszáj neki gyürkőznöni ! Ámbár olyan meleg vau, hogy szinte potyognak a legyek, no meg a múlt vasárnap tartott tűzoltó majális ebhez képest csak sifli. Pedig akkor nem csak a külső, lia nem a belső meleg hatását is érezhettem ; pláne két helyt: szivein táján, meg a gyomromban. Hogy a belsők közül melyik volt nagyobb, azt csak az képzelheti, a ki látta annak a két szemnek a tulajdonosát a kivel az „apillába“ vivő döczögős utakon baktató úgynevezett fiak- kerbeu megismerkedvén a délutánt együtt töltöttük a k. mama beleegyezésével. És hallgattuk, mert füleinket nem dughattuk be, a helybéli tűzoltó szá zad saját zenekara nagy dobjának pu- fogatását, meg a klarinett visítását; közbe-közbe felijedvén egy-egy taraczk lövésre, avagy jót nevetvén az óriási léghajónak keresztelt tevéken, tigriseken, medvéken, melyek nagyobbrósze egy harmadáu se ment keresztül, de végre dolgozatával elkészülhetett és boldog, hogy nincsenek compromitáíva. És azután komolyan hozzálát vizsgájához és az ügyvédi tanulmányokkal való bibelőd- tébeu el van tökélve, hogy bár Pestre jön, de az irodalmat ott hagyja. Prókátor lesz ő testestül lelkestiil és kenyerétől többé semmiért sen hagyja magát elvonni. Panaszkodik barátjának, hogy mért nincs olyan módban, hogy az irodalomnak élhessen. — Nagyon, nagyon szerette az irodalmat, költői álmaiban a legboldogabbnak érezte magát és ha arra gondol, hogy e minden fölött jobbau imádott pályáról el ke'l szakadnia, az annyira fáj neki „mintha szeretett lánykáktól hosszú — örökös búcsút kéne vennünk.“ — A józan ész, a megélés kö- nyörület nélkül utalják a rideg pályára, mely őt csak boldogtalanná, elégedetlenné tudja majd tenni. Végre deczemberbeu elvégzi censuráját. — Kész ügyvéd ; megvolna a száraz mindennapi kenyér. — Közibe kell csak nyúlni a törvényeknek és megvan a kényelmes élet ; valahány vánkost a munkás alól kiszed. annál duzzadóbb a maga párnája!... Lehetett e Bajzánk ügyvéd ?... A gyermekkori ábránd, mely eddig testét lelkét betöltötte, most midőn válóban vau tőle, csak még nagyobb erővel ég lelkén. Annak az ábrándnak varázsától ő szabadulni nem tud és nem is igen akar; az az ő lelkének boldog tanyája, imája, mindene ! Midőn az 1829. év elején Pestre jön, már el vau határozva, hogy sem ügyvéd-, sem hivatalnok-, de ma- gyer iró lesz, annak dicsőségéért és nyomoráéit ],ü:d\ i (b élve. lobbot vetve, mint léghajóhoz illik 3 földre szálltak, igazolva hogy — porból lettünk porrá leszünk. Azután meg a rendezőség kitűnő ízléséről tanúskodó galamblövószetet is megtekintettük s szinte fájdalommal sóhajtottunk fel, mikor egy-egy galambot lelőttek. Innen pedig mivel nagy csődülés támadt egy hüses helyen Odys- seusként odairányozván lépteinket szem- iigyre vettük a kitüntetett tűzoltók közül a jelen voltakat, kik mosolygó arczczal bámulták azt a bronz, ha csak öt évts vagy a tizéves-tüzoltók azt az ezüst érdemjelet. A tánczolók seregének, a kik ecy félóra alatt a „tánczterem“ füvét lekoptatták, szintén szenteltünk egy kis időt, hanem részt nem vettunk, — mi is az elite köze számítván magunkat. Este a programm egyedüli fénypontját mutatták be, a tűzijátékot. Hogy a közönség pezsgett, zajlott, evett-ivott, ha valamihez juthatott drága pénzen, azt említenem se kell, de hogy haza uagy bajjal juihatott, azt mondhatom. S bizony magam is garde du mousieuruak szegődvén az én „Júliám“' meg a hozzátartozói mellé, el só hajtottam Barangerrel, mert Heinéből ide illű passus hamarjába nem jutott eszembe, hogy: „Si j’etais Toiseau“ miután köztudomású dolog, hogy a hozzátartozók megpróbálják az ember türelmét, Akár csak az itteni színtársulat az ember tragoediájánuk előadásával (bár az életben mindig ezt játsszák az & fajta „nemzet napszámosai“) kétszer is, melyhez az Erkél irta zenét t> személyből álló „Orchester“ szolgáltatta. És még képzeljék el hozzá azt a hau- dabandázást, orditozást és arezfintorga- cásokat, a mit ezek a drámai művészek meg egy pár kritikusuk is, ki annyit ért hozzá mint a hajdú a harangöntós- hez — drámai művészetnek tartanak. Ráadásul még a hamisan éneklő 5 tagból álló „angyalok karát f“ Ehhez a jövő század regénye írójának képzelő ereje kell! Szerencse hogy meg volt már búcsú előadásuk ! (Millöcker operettjével, Gasparoneval) De avval, hogy három hét múlva visszajönnek, úgy megijesztettek, tessék meghiuni! És ebben a melegben minő csodálatos, midőn minden szárad eltikkad, a „Komárom és Vidéke“ mégis újra életre kél, nem csuda! egy csomó anonym i kiadó szolgáltatja neki az életnedvet. Magamat rekomendálom. H. S. Esztergomi levél. Tökéletesen nyaralunk. Minden csak s úgy kong az ürességtől, mindenfelé ásít, T az élet és unatkozik a tevékenység. Elite közönségünk egyrésze külföldi i bérezek és hazai fürdők élveibe mene- - kült; más része pedig lebocsátctt füg- - gönyök mellett, bűvös szalonokban Ó9 € árnyas szobákban niouologizál. Esztergom nyári képe amilyen órde--< kés lehetne, olyan kietlen és üres. A kaszinó kellemes termeiben fleg—> matikus öreg urak és fiatal aggastyá—í nők pletykáznak apró szőrszálakról ” elfogják a huszonegyest, csiná'ják an ferblit, fogdossák a legyeket és nemű törődnek Európával. Az uszoda gyékényei megtelnek oly-y kor exotikus öltözetű urakkal, akik kó-é jeseu élvezik a légftirdöt és mosogat-J ják szappan nélkül a távollevőket. Ak kedélyes manilaszkodó társaság azonban^ már megszűnt esztergomi nyári specia-nj litás lenni és e nagyhírű clubb utolsóéi mohikánjai már nem tudnak vezérszóba repet biztosítani az itthon fürdözőEszsg tergomnak a kis Duna kapuezinerjébeihí* A napokban columbusi vágyak szállá lottak meg. Föl akartam födözui eg;§( esztergomi kénes fürdőt, molyről eddiggi elé csak homályos sejtelmein volt, kono
