Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 62. szám
reggel, mikor íiz egész város tele van kifli hordozó soubrettekkel s édes olvasóink még hajnali álmaikat alosszák, megindultam a primási vasöntő-felé, a hol a titkos kéuftlrdőt föl kellett volna födöznöm. Egy téglákból épitett barlangba léptem, melynek rejtelmei még most is borzongatnak. Egy vadregényesen rongyos szobából vezotett a lejáró az épület alsó részébe. A lépcsők meredeksége még nem volt annyira életveszélyes, mint a deszkák kork idtsága s az örvény mélysége, mely alattam tátongott. Némi elszántság után elvégre is le jutottam a Hádesbe, hol egy piszkos medenczébe bilincselt Styxszel találkoztam. A tiszteletreméltó alvilági folyó kristálytiszta vize rendkívül elítélte a mintaszerű piszkot, limlomot, rothadt deszkát, nyirkos téglát, rongydarabokat, penésznövényeket és mindenfele láthatatlan baczillust, melyek titkos kénes fürdőnket oly gyászosan mutatták be. Egy szegény öreg asszony szokatlan érdeklődésem által különösen meghatva némi érzékenységgel kérdezte. — Tetszik egy kis fürdőt venni ? És olyan kételkedőén nézett rám. akárliacsak, el lett volna készülve következő kérdésemre : — Hát szoktak itt fürdeni is ? — Fürdeni ritkán, de mosogatni sokszor. Ide járnak kérem a prímás mosónéi. A kétségbeejtő környezetű kénes fürdő dús hullámai amint az ősrégi Esztergom romjait öntözgetve hangos kis zuhatagokban a szőke Duna felé siettek, igy szólották hozzám : — Locsogó mosónők számára születtünk, gyógyitó erőnkkel visszaél a szappan és belétemetkezünk a szőke Dunába, hogy ne sokáig lássák szégyenünket. GÁSTON. tárczájában jelent meg. A költeményeket közvetlenségük és keresetlenségük által nem egyszer kedvelték meg olvasóink s igy különösen a mi olvasó körünket fogja érdekelni első sorban, ha hírül adjuk, hogy Lányi Adolár költeményei összegyűjtve s újakkal gyarapítva sajtó alá fognak kerülni. Munkatársunk első kötetére az előfizető felhívások már legközelebb meg fognak jelenni. Az érdekes kötet ügyét addig is olvasóink őszinte rokonszenvébe ajánljuk. njonyye :íet. A nőkről s a nőknek. Rousseau Emiljében olvastam a kö vetkezőket: „Semmi más foglalkozás nem jár oly szép testtartással, semelyik nem szolgáltat a női ujjaknak oly kecses, könnyűd és játszi mozdulatokat, mint a csipkeverés.“ * „Tagadhatatlan, hogy a nő szellemét mivelni kell. Nyissuk meg előtte az ő valódi világát: a vallás, irodalom, történelem, művészet, költészet, festészet, zeue világát. És itt ragyogni is fog. De tudomány, algebra, vegytan, jogtudomány, — nem nekik valók. Nem tudomány, csak a tudomány virága való nekik ; de azt is csak ujja hegyével érintse.“ így nyilatkozik Baugaud — egy szellemes frauczia iró. * Szemere Bertalan Írja e szép sorokat : „Midőn a leánykák az életbe akarnak kilépni, ők is, mint a kert virágai többnyire utszélre állanak, hogy ott láttassanak minden elmenőtől s ott találja őket sorban a pillangók hízelgő serege. Kevés vonul el csendbe és árnyékba hol nem fog ugyan bámultatni, de több örömet ad annak, a ki fölkeresi, mert bár színei kevésbé tündökölnek, de széltől és vihartól megőrzött leikökben illat és balzsam dúsab- bau találtatik.“ * Chateaubriand is hadd szóljon még: Lehet-e Isten-tagadó nőt képzelni ? Mi lesz támasza e nádszálnak, ha a vallás nem áll gyengesége mellett ? A természet e leggyöngébb teremtményének, kit szüntelen a halál vagy bájai elvesztése fenyeget; e lénynek, ki mosolyog és meghal, mi ad erőt, ha e tünékeny lét határain túl semmi sincs ? Olvasó-asztal. — Egy uj kötet. Lányi Adolár belső munkatársunk legtöbb költeménye lapunk Valóságos lendület, irodalmi lendület constatál- ható városunkban. Az összehasonlító mythologiában Katona Lajos rukkol ki. Olyan irányt képvisel, melyet csak tudósok értenek, de olyan törekvést, mely előtt kalapot emelünk. Szántó Zsigmond Bajzáról ír egy irodalomtörténeti könyvet, melyből mai számunkban kóstolót adunk. A Buzárovits-fele nyomda Bret Harteja, rendes nevén Kosovitz Rezső, egy kötet novellát szed ki a magáéból. És Lányi Adolár kiadja verseit. Van itt tudomány, szépirodalom és költészet. Még csak egy irodalmi factor van hátra a kulisszák mögött. És ez a t. ez. közönség. * Közönséges közönség közönnyel köszönti költőit s könyviróit. A mi közönségünk, ha uj könyvről van a szó, egv kicsit boszankodik, de azután praenumerál. "Nem közönséges közönség s nem közönnyel köszönti költőit, könyviróit könyvnyomtatóit s kőnyv- kö óit. Szóval az egész nemzeti irodalmat. * Ismét sajtöpör. És megint nyilttérbeli viadalok után. Ha az esküdtszék aestheti'.usokből s a styltan professoraiból lenne szervezve, akkor Vácznál Vá- czabb Ítélet mennydörögne a bajnok fejére. A „körülményekhez képest azonban“, (a min at diplomatikusok, az orvosok s a sajtöbiróság tagjai szokták mondani,) föl fogják menteni. '* Szomorú látván)-. Minden utcasarka teli van fosz- lányos koldusokkal, kinek egyrésze túpa, másrésze részeg, harmadrésze vak és sánta, legnagyobb része pedig tolakodó és simuláns. Kevés város van Nagy Magyarországon, hol a főpapság irgalma annyi szegény embert segélyezne, mint Esztergom. De viszont kevés olyan város akad még Oroszországban is, a hol annyi részeg koldussal nem törődik a rendőrség, mint nálunk. * A fürdőző közönség haza-felé szállingózik. A sétaterek ismét remek kéjoet nyújtanak. A toilettek párbaja s a szabok végkimerülése újra megkezdődik. * Szóval olyan gyöngyóletet élünk, a milyennek alig akad párja. Az igaz, hogy a papák és férjek inkább a homlokukon gyöngyöznek s a társadalmi élet gyöngyei mélyen, nagyon mélyen a közöny tengerében rejtőzködnek, de hát ezért áldott meg a természet merész pbantasiával, hogy elhitessük magunkkal és másokkal, hogy az esztergomi élet valóságos gyöngyélet. Még gyöngy és élet nélkül is. AUCUN. HÍREK. — Az ev. reform, egyház imater- máben (Buda-utcza 344. sz.) vasárnap az az f. hó 10-ikén aratási hálaadás fog tartatni, mely alkalommal az úri szent vacsora is kiszolgál tátik. — Nagy Ferencz fóuyképiró fölkért annak kijelentésére, hogy kapuvári tartózkodása sokkal rövidebb idejű, hogy- sem jól ellátott helybeli műterme csak egy perezre is megakasztaná a szolgálatot. — Iskolaszolga, mint életmentő. Csütörtökön délelőtt majdnem egy emberélet esett áldozatul a most nagyra nőtt kis Duna habjainak. Ugyanis a Frey-féle ház előtt lévő talpon eg.y felnőtt parasztleány ruhát mosott, hogyan hogyan uem, mindenesetre a maga ügyetlenségéből, befordult a vízbe, a mely nagy gyorsasággal lefelé ragadta. A leányzó jajkiáltásai által figyelmessé téve, lapunknak a szemközti szigeti sétányon levő egyik munkatársa épen a hullámok közé készült rohanni, midőn más oldalról is érkezett segély, Kertész reáliskolai szolga személyében, a ki a zajra futva közeledett s a parton leszaladván a már-már fuldoklónak hosszú botját nyújtotta, melyet a,máz még elég szerencsésen megkapott és ezzel meg volt mentve. — Alig fejezte be a derék szolga, a kitől — reméljük — nem fogják az illő jutalmat megvonni, mentési műveletét, rnidőu a szemközti uszodából Korányi ur is oda érkezett ladikján, de későn, mert a dicsőséget Kertész már elhalászta volt — horog nélkül, Némi komikus hátterűi szolgált a különben szerencsés {megoldású drámának egy Miliaszna, a ki szintén szemtanúja volt alig 40—50 lépésnyiről a leány vizbeesósének, de alig hogy látja a Dunában eviczkélni a lányt, mutató ujját orrához emelve haditanácsot tart, s ennek eredményéül rohamlépésekkel a városházára siet „jelenteni“ az esetet. Vagy tiz perez múlva újra feltűnt a vitéz Mihaszna a helyszínén, most már karddal oldalán, „konstatálni“ a valót. — A Tiszáról keringő disereditáló híreket legcsal,tanósabban dementálják az olyan hírek melyek tömeges kártérítésről beszélnek.Ilyenek pl. afarnadi károk, melyek [Balogh J. iigyn. által megtérítettek. — Sajtópör. Ügy értesítik lapunkat, hogy szerkesztőtársunk Haan Rezső,Weisz Sándort, lapunk múlt számában megjelent nyílttéri közleménye miatt, sajtóperbe fogta. — Csendélet. Pénteken este három pesti s két helybeli intelligens ur a Fürdőből hazafelé indult. A Muzsik-féle ház sarkán egyszerre csak megjelenik egy csendőr s durván igy szél : — Hát ugatni is tudnak? — A társaság kaczagő jókedve a qualificálhatatlan nyerseségre azonnal lelohadt s mindannyian fölháborodva állottak meg a nyers csendőr előtt, ki egyszerre csak visszahátrált s szu- ronyos puskáját a társaságra szegezve igy széíott : — Meg van ám föltel, jó lesz vigyázni ! — A helybeli urak arra'hivatkoztak, hogy a kir. város területén vaunak, hol nincs joga ercedálnia egy illuminált csendőrnek, különben követelték, bog) jöjjön azounal a csendőrtanyára. Erre a bős csendőr visszavonulót tartott s eltűnt az éj homályában. A minden ok nélkül brutálisan megtámadott társaság azonnal a csendőrtanyára indult, melyet erősen zárva talált. A csöngetyü is le volt szakítva. Végre feltűnt a hősködő csendőr, ki a társaságot bebocsátotta a tanyára. Itt egy igen ildomos őrmester fölvette a panaszt. Másnap reggel a társaság testületileg a csendőrhaduagynál jeleut meg. Előadták a panaszt s a semmi okot nem kovácsolható durva csendőr insultatiójával szemben elégtételt kért. A hadnagy kihallgatta a feleket s miután tiszta alapcalansá- got constatáit a gorombaság s a szurony használatában, azzal nyugtatta meg az urakat, hogy elégtételt fog szolgáltatni. A fa ragatlan csendőrt, a la taláu járatosabb a vasvilla, mint a fegyver kezelésében, át fogják helyezni, hogy ne csináljon másoknak is galibát Esztergomban. —.R. — Esztergomi szer. Schöubeck Imre üszögirtó szeréről a vaálvidéki gazdasági kör a következő igen ajánló nyilatkozatot adta ki : Van szerencsém az ön gabona üszög elleni páczoló szeréről tett tapasztalataim után a kö vetkező jelentést tehetni. Tek. Dveley Rezső úrtól, a fehérmegyei gazdasági egyesület titkárától átvettem tiz csomag csávázó szert, kiosztottam a vaál vidéki gazdasági kör tagjai között, három csomaggal magam tettem kísérletet két irányban, először üszög ellen, másodszor trágya érdekében páczoltam üszögös búzát elvetettem az üszöggel együtt és egyetlen egy szál üszög sem lett, inig a közönséges kékkővel való csávázás után találtam üszögöt; ezért jó lelkiismerettel kijelentem, hogy az ön által készített csávázó szer üszög ellen kitűnő és biztos szer. Ajánlom a nagy gazdaközönsóg megérdemlett figyelmébe. Másodszor kísérletet teltem oly módon, hogy székely tengeri (kukoricza) után vetettem az ön csávázó szerével búzát, és a közöuséges kékkővel csávázva. Az ön csávázó szere után kétszer oly gazdag lett a vetésem, dús sással, buzogány kalászszal; a másik ugyan ily földbe vetett búzám mellett. Ezért mint czélszeríí, hasznos trágyázó erővel bíró szert, kitűnőnek tál ltam. Ezekről a vaál vidéki gazdasági kör választmányának is jelentést tettem, minél fogva körünk a tagoknak használatra a legmelegebben ajánlja és felkéri önt bogy vidékünkön bocsássa árúba kitűnő csávázó szerét, melyek után szerencsét kívánva, önnek e hasznos találmányához maradtam Gyúrón 1884. julius 23. mély tisztelője Vasadi Balogh Lajos ref. lelkész, a „Magyar föld- mives“ szerkesztője és a gazd. kör titkára. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KŐRÖST LÁSZLÓ DEUTSCH IEKA és SGHWARZ ADOIaF jegyesek. NYILTTER. E rovat alatt köröttekért nem vállal felelősséget a S z e r k. Nyilatkozat. Tekintettel az „Esztergom és Y.“ múlt csütörtöki számában "megjelent nyílttéri közleményre, ezennel kijelentem, hogy a nyilatkozó ur által csillag alatt idézett két óv előtti nyílttéri czikk sem Haán Rezső urrasem pedig helyben senkire sem vonatkozott, BUNKÓ P. Óvás. A Klein I. és fiai Érsekújvárról uj gabnakereskedő firmát alapitostak Párkányban. Gabnavásarlásuk azonban any- nyira uem solid, hogy gabnakereskedő- inkhez s az elárusítókhoz óvást kell intéznem. A nevezett ezég ugyanis régi mértékeket használ s ez által lényegesen megkárosítja az eladókat s a gabna- kereskedők hitelét. A gabnatermelők érdekében szükségesnek találom ezt nyilvánosságra hozni. Párkány, 1884. aug. 2. “ ROSENBERG HERMAN gabnatermelő. Nyilatkozat. Melynél fogva alulírott Farnad községi elöljáróság részóiől elismertetik, miként 1884. évi julius hó 22-ikóu történt tűzvész által károsultak, számra 38 harmincznyolczan kik eredetileg a „Tisza“ biztositó társaságnál voltak biztosítva kiknek tűzbiztosításaiért a szavatosságot tudvalevőleg időközben a Phönix biztosító társaság vállalta magára, a tűz eset rendszeres bejelentése utáu a Phönix biztositó társaság kiküldöttei, már folyó hó 27. községünkben megjelenvén, kik a kárt méltányosan felvették és előttünk azonnal készpénzben ki is fizették. A Phönix biztositó társaság ezen gyors és méltányos eljárással úgy a biztosított felek mint a felvételnél közreműködött elöljárók tel,es elismerését méltán kiérdemelte. Kelt Fámádon 1884. julius hó 28. Farkas Alajos s. k. jegyző Varga Pál s. k. hí ró. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONATA Az esztergomi kir. járásbíróság mint tkvi. hatóság közhírré teszi, hogy Lővy Ja- kab végrehajtatóuak Dicskó Ferencz végrehajtást szenvedő elleni 132 írt 20 kr tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében az esztergomi kir. járásbíróság területén lévő Esztergom kir. városhatárában fekvő az esztergomi 2738 sztkvben f 266' hrsz. a. jegyzett ház és beltelekre az árverést 896 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a feuuebb megjelölt ingatlan az 1884. évi augusztus hó 7-ik napján délután 3 órakor ezen kir. jbiróság hivatalos helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alúlis eladatni fog. Ár verezni szándékozok tartoznak az ingatlan becsárának 10 százalékát készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez, 42. §-ábau jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt ovadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez, 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatui. Kelt Esztergomban 1884. évi aprít hó 2-án a kir. jbiróság mint tkvi hatóságnál SZILVA IGNÁCZ. kir. járásbiró.
