Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 56. szám

Esztergom VI. évfolyam.

56. szám.

Vasárnap, 1884. Julius 13-án

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

SZERKESZTŐSÉG:

jSzÉCHENYI-TÉR 35.

HIRDETÉSEK.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

hová a lap szol lem i -részét illető 1c üzlein ény pír küldendők.

HIVATALOS HIRDETÉSEK:

MAGANFURDETÉSEK

égés7. évre

..................................................... frt — krK

IADÓHIVATAL:

jSzÉCHENl-TÉR

1 szótól 100 xzóig — fi t 75 Icr.

megállapodás szerint lehet,5

100—200-ig . 1 „ 50 „

1 égj Hiányosabban közöl tétnek.

fél évre....................................................."J * ~ •

20

0—‘i00-ig . 2 „ 25 „

hová a hivatalos s a magán hirdetésük, a nyiltidroe szánt közHely égd íj 30 kr.

NYII.TTElt gora 20 kv

Egyes széni ára 7 kr

lemenjek, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők.

.•»mi

—

A holt idény.

Enztergora. jal- 11.

(H.J.) A kánikulai melegséggel megáldott hónapok nemcsak a fővárosokban, nagyobb vidéki városokban, de még a falvakban is meghozzák, a nem igon szellemes holt idényt,

Mint az ördög a tömjéntől, úgy félnek iparosaink, kereskedőink s munkásaink a pokoli hőségű hónapokból, nem olyanok mint a czigányok, kik azt mondják, hogy : Nem ér fel tiz tél egy nyárral. Pharaó ivadékainak tökéletesen igazuk van, hja, de hftt mi nem tartunk velük, mivel belőlünk nem be szól az önérdek.

Mindenki, kinek csak némi jobb te sége van, ilyenkor fürdőre rándul, hogy az egész tiz hónapon át átélt, átszenvedett kínlódásokat, fáradságot, szenvedéseket némileg kipihenhesse, elfeledhesse.

Kis városunkra rá mondhatjuk, hogy egész esztendőn át, — kivéve a farsangi hat-hét hetet — mindég holt idényben szenved.

Mindegy aztán itt nálunk, akár meleg*, akár hideg van, a holt idény, mint valami kísérteties szellem itt gras- sál közöttünk, anélkül, hogy valamit tudnánk elűzésére cselekedni.

Hja persze, mert nincs vállalkozási szellem !

Pedig minő eleven várost lehetne ebből a mi kis Esztergomunkból csinálni, csak lenne, mint mondám, vállalkozási szellem.

De a hol lelkesedés, tűz nincsen társadalmi életünk felelevenítésére, ott mindég, bár minő nagy varos, vagy

ég holt

falu légyen is az, otfETT idény fog uralkodni.

Hatalmas világfolyónkat a Dunát nézzük meg. Mily pompás élvezetre integet felénk, hogy hiv, szinte csak hogy meg nem szólal, hogy vegyük igénybe a vónség alatt ugyan már meggörnyedt, de azért még mindég életerős derekát s alakítsunk egy csónakázó egyesületet.

Intő, hívogató szavát nem akarja meghallgatni ifjúságunk,

Nézzünk meg sokkal kisebb városokat, mint Esztergom, hogy föl használják csekély nagyságú folyóvizüket, csónakázó egyesületeket alakítanak, hogy a vasárnapi s más szabad időket, csónakázással töltsék el.

Nem hiszem, bogy szebb kellemesebb vidékkel dicsekedhetnék bármely város is, mint Esztergom.

Más városban örvendenének azoknak a regényes hegyeknek, gyönyörű, tájaknak, melyek miudannyia hivogatólag iut felónk, hogy : „jertek látogassatok meg már engem is egyszer“ s még sem tesszük. Mért nem tesszük ? Hát azért, mivel nagyon messze van, igy hát inkább a szoba jól fellocsolt s beaggatott üregében nyújtózunk végig csábitólag integető pamlagunk hátán s végig álmodjuk mindezeket, a mitén most leírtam.

Mily gyönyörű nyári mulató helyünk van nekünk odaküuu a „Cserepes“ben. Van ott tekepálya, táuczhely, szép hüs fák alatt, hogy el lehetne he verészni, meg sem látogatjuk,mivel nagyon messze van, — már ezt rendesen igy mondjuk.

Oh, ti kétségheejtésig unalmas kisvárosi szellemek, ti nem tudtok egyebet, mint mindég csak valamit kifogásolni 8 mindent ellenvotni.

Nektek nincs a széphez és jóhoz érzéketek. Nézzétek meg a fővárosi né pet, az minden kis zugot fölhasznál kirándulási vágyának kiel égi lésére.

Bezzeg nőm lenne a pestieknek mesz- sze a Cserepes, Fári-kut, Kovácsi-pa tak, stb. csak lenne nekik. De ők nincsenek megáldva ilyen szép vidékkel, mig ellenben mi, kik nem akarjuk, vagy nem tudjuk felhasználni, nekünk adott az isten.

Ma-holnap elmennek körünkből*^ a színészek is. S miért ? Mert nem kellőkép pártoljuk.

Ilyen hatalmas színtársulat, melyet bizony közönyös közönségünk nem érdemel meg, több pártolást, a látogatásban nagyobb lelkesedést kivan. Legalább addig ne eresszük körünkből távozni, mig a bolt, az úgynevezett holt idény tart; mutassuk meg, hogy ki tudunk tenni magunkért, hogy meg tudunk javulni akkor, mikor a szépnek és jónak a fölkarolásáról, pártfogásáról van szó.

Mint mondám, a pesti emberek igen élelmesek és életrevalónk.

Kirándulást kirándulás követ, csakhogy életüket, átélt perczeikei minél kellemesebbé tegyék.

Most is egy küldött-ég járt itt Bu dapestről. Az „összhang11 férfi dalegyesület küldöttsége.

Este értek ide, mit sem láthattak, de annál nagyobb lön csudálkozásuk nappal, midőn hallották, hogy minő hiányaink vannak bámulva beszélték, hogy itt még nincsen egy omnibusz társaság,mely a kirándulókat kiviuné a gyönyörű begyek közé.

Négy-öt százan fognak jönni, monda az elnök, hol fognak azok étkezni, a „Fürdő“ a legnagyobb kerttel dicsekszik, de az sem képes többbet 2—3 száznál befogadni, már akkor is zsúfolásig van. — Eleinte le akartak mondani idejövetelükről, de utóbb addig kapaczitáltuk, hogy mutassák meg kisvárosi népünknek, hogy az embernek csak akaratjának kell lenni s aztán semmi sem lehetetlen, mig végre megígérték, hogy eljönnek. Jöjjetek ! s habár egy kicsit csalódni fogtok is abbeli reruéiiy- ségtekben, hogy tág s kényelmes mulató kertet fogtok kapni, kárpótolva lesz az által, kogy közönségünk majdan aug. 17-én szívesen s lelkesedéssel fog várni, mig másrészről megtöritek egy kissé kisvárosi közönyünk jegét.

A kik jövőt keresnek.

I,

Szegény sorsú leányoknak ajánljak a következő hivatalos tudósítást, melyet szerkesztőségünkbe küldtek. Gyermekkertész- nőkké képezhetik ki magukat s szép jövőt szerezhetnek boldogságukhoz.

A-„magyarországi központi Fröbel-noegy- let“ gyermekkertésznő képző-intézetében az 1884j5. tanévben az előadások folyó év szeptember el só napjaiban veszik kezdetüket, — mondja a tudósítás — miért is mindazok, kik magukat gyermekkertésznőkké kiképezni s ekkép tiszteletre méltó állásra szert tenni óhajtanak, felhivatnak, hogy folyamodványaikat f. é. augusztus hó 3Ó-áig az egylet iskolaügyi bizottságának elnökénél, Roseuzweig-Saphir Sarolta úrhölgynél (lakik Margitsziget, nagy szálloda 238. sz.) vagy edig Péterfy Sándor urnái, az intézet igazgatójánál (lakik:. VII. Damjanich utcza 3. sz.) nyújtsák be.

A felvétel feltételei : 1. betöltött 16-ik korév; 2. egészséges testalkat; 3. fed hetién előélet; 4. gyermekek iránti szeretet; 5. a magyar nyelv bírása szóban és Írásban ; 6. tartoznak néjry elemi és két polgári iskolai osztály, esetleg hat elemi osztály bevégzését tanúsító bizonyítvány, és kereszt-, illetőleg születési levél berautaAzMEsztergoin ísTidsko^tárcája.

^Ván doidatok.

I. w

Rejts el vadon erdő . . .

Szivem itt már fájhat Távol a világtól Nem szégyen a bánat.

Hullhatsz forró könnyem Tauútlanul végre Emberszem nem látja,

Nem gúnyolhat érte.

II.

Oh be jó, hogy oly messze vagy most S nem láthatod keservemet,

Hogy rózsa ajkad ne::: kaczaghat Már a „szegény gyerek“ felett.

Mert bántaua szörnyű mód, hogy mig Itt zokogva súgom neved,

Uj szeretőd — léha kamasz tán — Amott együtt kaczag veled.

III.

Az én büszke, daczos lelkem Elvérezhet, meg fog törni,

De panasszal, jajjaival Nem fog többé már gyötörni, Könnyeimet elmossa a Hegyi patok zúgó babja,

Sóhajimat szertehovdj-a Kóbor szellő langy íüvalma.

Sohasem jut keservemnek Hire hozzád éu szerelmem,

Azt se fogod talán tudni,

Ha már régen sirban fekszem.

IV.

Ha tudnád hogy mivé lettem,

Talán mégis fájna neked S bántana, hogy a játéknak Ilyen nagyon bús vége lett.

Sőt sírnál is... Hiszen mégse Voltál ross«, csak hiú nagyon S jobb szeretted a világot,

Miut eugemet szép angyalom ! (Boszuia 1883.)

Gróf VAY SÁNDOR. *

&<yvy uy am-ßez-,

(Neuszidler Károly.)

Uj ember már auuyibau, hogy még nem volt alkalma elkopnia a tisztelt házban, hová most először vouul be.

Esztergomi számazású s igy valóban ör - vendünk rajta, hogy az uj emberek glédá- jában üdvözölhetjük.

Egyébiráut a Budapesti Hírlap dicsősége és ódiuma ez a csattanós kis jollemrajz, mely ott Neuszidler Károlyról napvilágét látott.

Hunyadi László grófról beszélik, hogy mikor körútra kelt a kerületében, az egyik tót falu választói előtt a következő politikai nyilatkozatot tette : „Atyámfiái ! Hu párthoz nem tartozom, gióf vagyok, a zsidókat ki nem állliatom, van szép nagy parkom, nagy pincém tele borral, pálinkám elég: ha igy, amint vagyok, tetszem, — válasz- szatok meg !“ És beszélik, hogy a hatás leírhatatlan volt... a gróf inat megválasztották.

A hang őszinteségében tökéletesen összevág ezzel a jelenettel az a másik, melyet

pozsonyi krónikásunk jegyzett föl Neuszid- lerről, a ki választóihoz igy szólt : »Magyarnak születtem, magyar voltam teljes életemben, magyar maradok halálomig ; polgártársak ! ha igy képviselhetem önöket, elfogadom a megbízást“. . . És Neuszied- lei't is megválasztották.

És nem annyira Hunyadi grófot és Neu- szidlert, mint inkább Lévát és Pozsonyt jellemzi ez a két jelenet.

Neuszidler végig küzdötte a szabadság- harcot ; később füszerkereskedést nyitott és az ő czégo volt az első Pozsonyban, mely magyar főlirással hirdette gazdája hazafias érzelmeit. S ennek daczára népszerű maradt a „fekete kutya,“ s Neuszidler uram tiz évig vezette a pozsonyi lovar-egyesület ügyeit — ingyen; tehát—• közmegelédésre. S ez alatt is folyvást bű katonája volt Pozsonyban a magyar ügynek. Már most hát csak az a kérdés, hogy a pozsonyi kraxel- huberek hálából, érdemei elismeréséül választották-e meg képviselőnek, vagy pedig azért, hogy megszabaduljanak tőle, azt akarván, hogy inkább ke viselje az ország színe előtt az ő mamelukságukat, mint otthon a' magyar ügyet ?

A pozsonyi jockey-klubban megtanult ra- csolni ; a pozsonyi I. takarékpénztár és városi közgyülos egyhangúlag ünánc-zseniuek deklarálta : teljes joggal támadhatott hát ambíciója a képviselőségre. Ami különben ezt a finánc-zseuiséget illeti, sem a takarék- pénztár, sem a városi közgyűlés véleménye nem csodálni való ; mert hiszen Neuszidler a város adósságait — a takarékpénztárral akarta konvertáltatni.

Neuszidler Károly egyébiránt kormány párti, de nem három próbás mameluk. Prog raramjábau hangsúlyozta, hogy a zsidó házasságot nem szavazta volna meg és hogj jó kathobkus lesz. Ez tehát már közeledés Apponvi Alberthez, mely hajlandóságát kfi lönben az is jelképezte, hogy a napokba! mindenütt mellette volt domine revereudis- sime Pauer, természetesen — reverenda nélkül ; de azért mégis megtörténhetik', hogj Neuszidler Károly a legelső magyar szavazáskor Tisza helyett Apponyi Albert gróf nak mutatja be a gyónó-céduláját.

Miudamellett seuki se liigyje ám, bőgj csak Neuszidler ur óvatos és furfangos politikus ; mert ilyen az ő egész kerülete, miuden választója. S azok a kik Neuszidlei ellen fölléptefctéíc Molecz Danit, Molecz Danival együtt legjobb barátai és hívei Neu- szidlernek és a városnak.

Az egész szavazás előre megállapított hadicsel vo t, lépvessző Trefort miniszternek.

Pozsouy. — mióta marhavásárja van, — kétszeres ambícióval aspirál a harmadik egyetemre. Mit eszelt ki tehát az agyafúrt polgárság ? Nagy tüzet szított a város szülöttje, a derék, becsületes, érzelmeiben és tetteiben egyaránt jó magyar Neuszidler el• len és az önfeláldozó polgártársak egy része szavazást kért és Moleczre szavazott,, csak azét, hogy elmondhassa Trefortnak ezt a hízelgést: „Látod, excellenciás uram, itt még a földi, a helyi spéci se jut akadályok nélkül a mandátumhoz, — Pozsonyban egyedül csak excellenciád választható meg egyhangúlag !“