Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 47. szám
Esztergom VL évfolyam. 47. szám. Csütörtök, 1884. június 12-én Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: )3zéchenyi*tér 55. HIRDETÉS E|K. egész évre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR; ...........................................6 frt — kr.......................................................8 „ - . Egyes szám ára 7 kr hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyílttérié szánt közlemények, előfizetési pénzek és reel árnál ásók iutózendök. FI IVATALOS HlRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 kr. MAG ANHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltéinek. NYILTTÉR sora 20 sr Horánszky programtan. Esztergom, jun. 8. Az Esztergomi választókerületben Ho- ráuszky Nándor nevét lobogtatja minden zászló. A függetlenségiek jelöltje Dr. DeU’Adámi visszalépett s a kormánypárt reménységei körülbelül a tizedik combinaHo után végelgyengülésben mattak ki. A választás pénteken (jun. 13-án) lesz s Hoiánszky Nándort egyhangúlag választjuk meg, a mire emberemlékezet óta nem volt eset Esztergomban. A közbecsülésben álló jelöltj vasárnap délelőtt tartotta meg programmbeszédét »városház előtt levő nagy téren, melyet nagy közönség vett körül. Programmbeszédéuek főelvei a következők : Sem az a párt, melynek tagja, sem ő nem tesz fényes Ígéreteket, mert az ország sanyarú sorsát, melybe a kilencz év óta uralmon álló kormány sodorta, fényes ígéretekkel megváltaui nem lehet. A mérsékelt ellenzéknek dicsősége az, hogy be nem váltható ígéretekkel nem ámít, hanem számitó ésszel tekint a végezni valók elé. A jelen kormány feje maga hintette el a kishitűség és kételkedés magvait, melyek vagy tétlenséget vagy elkeseredést gyümölcsöznek országszerte. Azt mondják, hogy a mérsékelt ellenzéknek ugyanaz a végső czélja van, a mi a mostani kormánynak, de programiba nincs. Ha azon elvek szerint történt volna Ausztriával a kiegyezkedés, ha azon elvek szerint keresték volna a nemzet boldogulását, melyeket a mérsékelt ellenzék már éveken át hangoztat, akkor aligha jutottunk volna oda, a hová jutottunk. A mérsékelt ellenzék az egyezkedés idején, már hét év előtt megjósolta, hogy azon az utou, melyen a kormáuy az egyezkedés ügyeit illetőleg tart, azon az utón lehetetlen a boldogulás felé tartani. Mindenki tapasztalja, hogy hová vezot ez a politika. Oda, hogy a nemzet filléreiből kell pótolni azt, a mit könyelműen czéltalau dolgokra pazaroltak. A kormány az eléggé nem kár hoztatható boszniai kérdésben a nemzeti szellem erősítése helyett idegen elemek fölvétele által végtelenül káros tévedést követett el. Mai nap már mindenki helátja, hogy az a politikai nemcsak téves, de vétkes is, mert nekünk nincs szükségünk olyan hódításokra, melyek által csak az idegen elemek gyarapodását mozdítjuk elő. Az országház kérdésében a mérsékelt ellenzék szintén éles választó falat vont. Nem azért helytelenítjük az építést, mintha kellő érzékünk nem volna a magyar állami méltóság és erő monumentális emléképületben kifejezésére, hanem azért mert egyfelől csekélyebb áldozatokkal és létesíthetjük, másfelől addig nem is tartottuk ésszerűnek és helyesnek a javaslat megszavazását, mig az ország vagyoni viszonyai előnyösebbre nem fordulnak. A népek nagyságának nem a nagyszabású emléképületek a kifejezői, hanem az erkölcs s a jólét. Rómát nem a nagyszerű épületek, hanem a Cincin- nátusok és Scipiók erkölcsei tették nagygyá és hatalmassá. Nagy vállalatokat emelni a nép fillérein nem nehéz, de lelkiismeretlen feladat. Uj adókat a nemzet vállaira róni már nem lehet és nem szabad. És e helyütt Horánszky Nándor ünnepélyesen kijelenti, hogy a legközelebbi országgyűlés alatt semmiféle direct és indirect adót megszavazni nem fog. Fölveti aztán azt a kérdést, hogy miképeu lehetne az ország zilált viszonyai n segiteui ? Szigorú takarékossággal. Ez az elv szintén a mérsékelt ellenzék programmjának egyik sarkalatos elve. Vessünk magunkkal számot és értsük meg, hogy minden szükségtelenül elfecsérelt fillér uj terheket ró a nemzett vállaira. Segíteni lehet azután a kiegyezési kérdés előnyös megoldásával. Horánszky kinyilatkoztatja, hogy oda fog hátúi, hogy a nemzetgazdasági érdekeknek egészen meg nem felelő szerződés Ausztriával három esztendő múlva felmon- dassék. Előnyösebb szerződés mind a földművelés, mind a kereskedés, mind az ipar fejlődésének inkább kedvezne s az a jólét, melyet a nemzet különféle osztályai elérnének, dúsan gyümölcsöznék a nemzet jobb adóképessége által. Segíteni kell azután, folytatja tovább nagy figyelem mellett, hogy szétszórt rendszerű közigazgatásunk lehetőleg egyszerűsittessék. No legyen külön köz- igazgatás a pénz, az administrate, a tanügy, a kereskedelmi s egyéb kérdésekben, mert mindez rendkívüli áldozatokat igényel. Jussunk valahára már oda, hogy az ország fele ne adóemésztő legyen. A mely országnak pénzügyi dolgai egészen rendben nincsenek, ott kényte lenek drága pénzforrások után látni s kénytelenek újabb terheket róni a népre. Ha a nemzet elszegényedik, akkor az alkotmány ereje és érzéke is hauyatlik, de ki a nemzet zilált anyagi kérdéseinek javításával komolyan nem foglalkozik, az veszélyezteti az alkotmányt is. A földművelés emelésére irányuló jó törekvésekért a mérsékelt ellenzéket agrár törekvésekkel vádolták, a mi azt jelenti, hogy pártunk minden egyéb kérdés rovására kizárólag a földművelés előnyeire dolgoznék. Lehetetlen azon osztály érdekeit elhanyagolni, mely az őseitől örökölt föld műveléséhez vau kötve, azért azt Ígéri, hogy olyan politikát fog követni, mely az agrár törekvések kizárásával a földművelés ügyét emelni óhajtja. Az iparos érdekek javítását ki nem elégítheti az a törvényjavaslat, melyet nem régiben elfogadtak. Itt is a kiegyezés előnyösebb feltételeitől lehet várni az ipar fejlődését és virágzását. Meg kell adni az ótalmat, mint a fejlődés biztosítékát a külföldi nagy versennyel szemben. De a kereskedelmi érdekek fejlesztését szintén főtörekvései közé sorolja.— Kifejezést ad e helyütt azon meggyőződésének, hogy a hazai kereskedelem ügyét csakis előnyös vámpolitika által lehet fölvirágoztatni. Rátér azután az antisemitismus kérdésére. Az antisemitismus olyau baj, melyuek okai egész másutt vauuak, mint a hol keresik. Magyarországon mindig szabadság létezett s a szabadságtól eltérnünk most sem szabad. Akár faji, akár vallási tekiutetbeu ezt a szabadságot korlátozuuuk, vagy épen megtagad. Az, Jsztergoffl és Tiiéke“ tárcája. I. Oh, ki hitte volna Hogy a borult égen, Olyan ragyogón fog Sütni a nap nékem ?! Oh, ki hitte volna Hogy az ősii tájon, Kinyílik még annyi Ékes szép virágom ? ! H. Azt kérdezed foglak-e majd Mind örökké hűn szeretni ? S nem fogora-e néked adott Esküvésem elfeledni ? ! Oh. ne bántson soha többé Ilyen sötét eszme; téged, Búnak hosszú s boldogságnak ügy is oly rövid az élet! HL Mikor a nap nyugodni megy Jő fel az ón csillagom, Akkor várom szivreuesve Vőlegéuyera, angyalom ! Messziről már mosolyogva Nyájasan rám integet, Istenem, mi szép az élet Annak, a ki hüu szeret! IV. Egyik nap a másik után Tova siet, tova fut, S egyik sem hoz kínt a szivre A meddig szeretni tud. S a mint jönnek, a mint mennek Egyre másra a napok, A kitűzött esküvőhöz Mindég közelebb vagyok ! y. Annál szebb ibolya, Nem lesz több a réten, Mine a mit először Te hoztál én nékem. S annál szebb kikelet Nem fog többé lenni, Mint midőn kérdezed Akarok-e hozzád Feleségül menni ? ! LITHVAY VIKTÓRIA. <21 'vnonötoyzó i. (Vége) (A monolog előadása az antik és modern színpadon.) Ennyi élethű realizmusra a görög színészet képtelen volt. A test a kothuvnus és kitömött karok folytán óvatos, feszes és a gépek szegletességóbez hasonló mozgásokra volt utalva s igy a monológnak (rugalmas testet föltételező) finom átmenetekben jel- lemzetes mozgásáról szó sem lehetett. A monolog mozgási részének főtényezője, az arezjáték az álarcz folytán végkép elesett, E fogyatkozásokat tetézte az, hogy a hang az elmélyedés módozatait képtelen volt föltüntetni. A 40,000 nézőre számított nyílt színházban a halk beszéd, vagy épeu mor- mogás hangcsővel lehetetlen volt. A szenvedély s a nyugodt, csendes hangú okoskodás itt mindig csak zajos kifejezésben ölt- betett csak életet, — tehát örökké a dia- logszerü, monologellenes jellegével. A dialógban mindig egy második fél is föltéte- leztetik, kihez a beszéd intézve van — s a közvetlen máshoz intézett beszéd uyüt, hangos. Továbbá, a ki máshoz beszél annak mozgása önkényes, a megszólítottra meggyőzőig hatni akarván. Az arezvonásai számítva rágatódzók, készülődök, a szemek pis- lantása gyorsabb, a tekintet öntudatos; a kézmozdulatok a megszólított felé irányulnak ; a járás józan, bevégzett rendes jellegű ; a magatartás résenálló. Az érzelemnek itt külső, látható tárgya van — tehát az egész egyéniség külsőségekben nyilatkozik. A szenvedély tárgya ott van, látható, tehát nem kell magán a szenvedély hősén, arcán tükröződnie, az arcz megmarad subjectiv mivoltában, nem úgy, mint a magábaszál- lottnak eszméktől megdöbbentő, szinte kísértetiessé rajzolt arcza. A görög szinpadou semmifélo arezjáték sem szerepelhetett s az előadás általában a dialog primitiv jellegében folyt. így aztán a görög, sőt részben a római sziurafivészet is meglehetős egyoldalú és megszorított lehetett. Mig a görögök a képzőművészetekben a forma tökélyét elérhetetlenné képezték, a legfő művészetben, a drámában e fokig nem jutottak el. A művészet föladata az élet tüneteit hatá- rozattabbakká tenni s megtisztítani az oda nem tartozótól. Ez a görögök költészetében nem sikerült. Műveik túl vannak terhelve s határozott formák nem képződhettek. Az ó költői művészet pusztán az életet másolta; a jelenségekhez kötötte magát úgy, a mint azokat az életben találta. A görög tragikus az életben nem találhatott oly formaszerü monologot mint a milyen a drámában későbbalakult s ha néha mégis ad monologofc, ez a véletlenség szülötte, mint láttuk Euri- pidesuél. Az ember öumegfeledkezése és beszéde akár mással, akár a magányban csak úgy fölindulásakkor lehetséges az életben. Ha tehát a drámairó az élet nagy szenvedélyeit másolta, öntudatlanul a monolog mozzanatokat nem alakította batározottabbakká s ha esetleg (mint Euripides „főuik.*-ját>ál láttuk) a szenvedély nem ragadta eléggé magával, nem tudott az élet összefolyó, homályos jelenségeiből természete művészi formát alakítani A régiek öntudatlanul másolták az életet a drámában s igy — mint az életben — véletlenül vannak monolog- mozzanataik, anélkül, hogy határozott, következetes monológjaik volnának. És Valamint a monoleg kezdetlegessége miatt kezdetleges volt az egész ókori színészet : nálunk is a monolog elhanyagolása megboszulja magát a dialogou s igy az egész színészeten is. Csakhogy az ókorban a színpad fönnebb jelzett körülményei lehetetlenné tették a hang gyöngéd, mély nu- auceait, nálunk azonban már nem a színházi akustika, hanem a néző kedélye mérvadó a banghordozásra nézve s mégis a „hangosan beszélj !* a szinészeti iskola kizárólagos tétele, mely jó lehet az országházban, a nép-
