Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 46. szám
Esztergom VI. évfolyam. ________t_____ 4 6. szám. Vasárnap, 1884. junius 8-án r Városi s megyei érdekeink közlönye. EGJELEN1K HETENKINT KÉTSZER1. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre fél évre . negyedévre Egyes szám ára 7 kr G fik — lcr- 3 . - . i . no , SZERKESZTŐSÉG: ^Széchenyi tér 35. hová a lap szellemi részét illető közlemények luililomiSk. KIADÓ »Tv ATAL: jSzÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérhe szánt közlemények, előfizetési pénzek és leehimiihisok intózendök. HIRDETÉS E K. HIVATAfiOS HIRDETÉSEK : MAGÁNHJRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—800-ig . 2 „ 25 „ Rélyegdíj 30 kr. megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltetuek. NYII/F’TÉR sora 20 zr A programmbeszédek. Esztergom, jun. 6. Egy országgyűlési képviselőjelöltünk a napokban választópolgárai előtt Boszniáról beszélt. Hivatkozott az uj hódítás roppant fontosságára, megemlékezett az uj Ráma felséges természeti kincseiről, utalt hegyei órezére, völgyei termékenységére, virányai áldására, termékenységének kitűnőségére s végül még egyszer bang súlyozta, hogy milyen égető szükségünk volt a Balkán félsziget e fontos posi- dójára. Mikor a tisztelt jelölt ur már minden festékéből és érvéből kifogyott, akkor megszólal egy megviselt fiatal ember. A képviselőjelölt ur sohase járt Boszniában — mondja — mert ha velünk szenvedte volna egy czéltálán hadjárat gyötrelmeit, ha velünk nélkülözött és szenvedett volna, ha a kietlen idegenben velünk együtt zúgolódott volna, bizony nem úgy festené azt a drága milliókon szerzett poklot, akárcsak a paradicsomot. Egy másik képviselőjelöltünktől pedig budgetiink apotheosisa fekszik előttünk. A tisztelt képviselőjelölt ur nem győzte eleget magasztalni pénzügyminiszterünk hatalmas jóakaratát, mellyel már rövid idő múlva megszünteti a deficit ármányát. Lesz azutáu eldorádó s nem lesz végrehajtó. Hát ez is csak amolyan korteslogica. Mert Cormenin ur szerint a budget sehol sein rokonszenves thóma. A budget olyan könyv, mely több számot, mint élezel,, (öbb ezüstöt és aranyat, mint jólétet tartalmaz. Olyan dolog, mely igen sok embert megríkat, de igen sokat gúnyos mosolyra indít. Az élet könyve a fejedelmek és miniszterek s a halál könyve az adófizetők számára. A budget végül olyan könyv, mely a nemzet összegazdálkodott vagyonát el- prédái ja Különben a képviselőjelöltek pro- grammbeszédére nem mindig lehet valamit adni. ígéreteikben gyakran a lehetetlenség és képtelenség birodalmába csapongnak, vagy pedig legtöbbször kivihetetlen ígéreteket előlegeznek, melyeket azután „közbejött akadályok“ so- phismáival kénytelenek kitömni. Sajátszel1 ii, hogy a legkezdőbb kép viselőjelöltek is, szűz yrogrambeszéde- ikban csodálatosan tudnak eszméket és gondolatokat, Ígéreteket és kritikát kölcsönözni pártjuk koripheusaitól. önállóság és eredetiség csak igen kevés programinbeszédben nyilatkozik, a mit hallunk, azt már százszor is megolvastuk, bizonyos unalmas közösség, előre kitalálható érvelés hangzik felénk legtöbb jelöltünktől. Az eszmék szabadalmazott orzásáról eszünkbe jut egy Széchenyi féle adoma. Vegyék úgy olvasóink, mintha Széchenyi helyett valamelyik párt vezéren! herét vonnánk analógiába. Széchenyi István gróf rendesen a leg- finoinabb külföldi szivarokat szokta szívni. A magyar tudományos akadémia egyik ülésén a gróf a folyosón hagyott felöl • tőben felejtette finom szivarjait. Egy akadémiai Írnok minden genirozás nélkül kivett a gróf tárcsájából egy szivart s rágyújtott. Az ülés végeztével a gróf azon hivatal helyiségbe indult, hol az Írnok a legfinomabb szivarral illatoskodott. Széchenyi azonnal ráismert szivarja illatára. Az Írnok zavarba jött s letette a félig kiszítt szivart. A gróf hozzája lépett s mosolyogva monda : Ha nem csalódom uraságod ugyanazon gyárból szerzi szivarjait a hounau én. De csak azzal a kis különbséggel, hogy uraságod olcsóbban jut hozzájuk. Ilyen egy gyárbó l valók a programmbeszédek. Csakhogy nagyon sokan igen olcsón jutnak hozzájuk. Amerikai honfitársainkhoz. Esztergom, 1884. ápr. 22.* Üdvözlöm mindenekelőtt ezt a derék haziifias vállalatot, mely az édes 111a gyár szellem egyetlen egy bástyája az uj világban, hová hazát mentek keresni messzeszakadt olvasóink. Erősítse kitartás, vezérelje henszere- tet s hallgassák meg szózatát az amerikai magyarok ! Üdvözlöm azutáu kiköltözött honfitársainkat, a kik ugyan hazát cseréltek, de talán nem cseréltek érzelmeket. Vájjon hazafelé gondoluak-e akkor, mikor bánatos szemekkel tekintenek a kikötőből Európába készülő hajókra; vájjon hazafelé gondolkoznak-e akkor, mikor örvendetes szemekkel nézik anyagi jólétük folytonos gyarapodását s szorgalmuk megérdemelt gyümölcseit ? A szerencsének más égalj alatt más gyű mölcsei lehetnek, de azért seholsem enyhébb az árnyék, mint a szülőföld lombos fái alatt. Ha még annyian voluáuk, hogy el nem tudnánk férni ebben a kis országban idehaza ; ha már annyira megha- sonlottunk volna, hogy nem türnők el egymás szomszédságát, ha már annyira megvert volna az Isteu, hogy idege11 világon kellene keresnünk kenyeret...... de hát nagyon kevesen vagyunk, saját hazánkban legnagyobb küzdelmünk a nemzeti szellem küzdelme a közénk ékelt idegen elemek ellenében ; hiszen megbókült már a testvér a testvérrel, annyi évszázadon folyt véres csaták után s ád is az Isten mindenkinek annyit, hogy megélhet belőle valahogy. És ti mégis el lm gj tatok minket! Elhagytatok, de talán csak azért, hogy szellemben, áldásban gyarapodva ismét vissza térjetek. Visszatérni oda, a honnan annyi elszántsággal tudtatok búcsút venni, a hová vonz vissza minden édes emlék, minden gyermeki játék, minden ifusági álmodozás. Ne mondjatok le erről a gondolatról! Idehaza mindig csak itthon vagytok, odaát a nagy világtengeren túl, mind'g csak idegenek maradtok. Idehaza nagyobb szükség van rátok, idehaza nagyobb kamatot kaptok a világtapasztalatért, meg az eruyedetlen munkáért, a mit megtanultatok. Idehaza édesebb lesz a pihenés, nemesebb a boldogság s tartósb az öröm, mert mindenki megérti nemcsak ajkatokat, de sziveteket is. A csöndes Óceán nem fogna nagyobb hullámokat vetni, ha beleönteuéiik a Balatont. Az uj világ nem érzi magát gazdagabbnak néhány ezer külföldivel. És Magyarország mégis érzi a ti vesz- teségteket, rámutat be nem töltött helyetekre s fölirja neveteket azok közé, akiket még visszavár. Szeressétek a hazát, szeressétek Magyarországot s ha imádkozni tanítjátok * Az „Amerikai Nemzetőr“-bSl. Az „Esztergom és Viiéke“ tárcája. fetch. Nem" félek semmije vész,"vihartól, Nem félek bútól, fájdalomtól, LA inig te vagy velem. A míg szemedben ég világom És benned üdvömet ta'álom, Szép ifjam,^kedvesem !i Nem fé’ek semmi vész, vihartól A boldogság szól ajkamról, Ölök szép^haugokon. Oh csak szeress,? miut én oly mélyen Légy boldogságom, üdvösségem És őrző angyalom ! LITHVAY VICTORIA. & /mono Cocj/ró í. {A moiwlogelőadása az antik és modern színpadon.) A monolog nem hagyoraáuyos drámai fogás, hanem a dráma kifejezési alakja, mely mint minden művészi kifejezés csak lassan fejlődött öuállóvá és stilszerüvé ; csak lus- sau vált ki mint műfovma a dialógból. A görög színpadon Aischylos- és Sophok- lesuél a dialog és mouolog még nincs külön választva. Van ugyan példa monológra is, de előadását lehetetlenné tette a karje- leuléte. Ez a színész számára is igen kényelmes lehetett, mert mindig másvalakihez *) Mntatvány a szerzőnek a „Színészet Rendszere“ ez sajtó alatt levő érdekes müvéből — a szer£ intézi»ette szemedéiyos kitörését és nem önmagába kellett az egyes szenvedélyek elszigetelő állapotainak keletkezését és lefolyását valószínűvé tenni. De már a görög drámairó is megérezte a mouolog szükségét. A pathos a görög tragoediában is el-elfe- ledkezik. (Sophokles „Elektrájában erre igen szép példát találunk.) Ez bizonyítja, hogy a költészet már koráu ki tudta fejezni az emberi természetnek arra vonatkozó megfigyelését, hogy a szenvedély legfelső fokáu a lélek egyedül érzi magát. Mutatja ezt ama külső körülmény is, hogy a kétségbeesett, vagy feldühödött ember kínjában fölfelé néz, sőt elfordul a jelenlevőtől, mintegy tágabb tért keresve, a mindenségbe intézi beszédét, mozdulatai szintén a legszélesebb körűek stb. (ily esetben a dialog személyeitől a közönség felé fordulás sem csökkenti a mono- log jelleg h.) De a görögöknél kivételes, mert az egyén általában valakihez legalább a karhoz intézte érzelmeit —azt világosította fel állapota felől, vagy attól várt felvilágosítást. E körülmény tért engedett a bőbeszédűségnek, a dialog mindennemű sajátságának. Tévesnek kell tehát tartanunk Frey- tag véleményét, ki szerint „a mouolog antik pathos jelenetekhez hasonlítható.*— Ily helyzetben a színész előadása is bizonyára csak dialogszerű, azaz : nyílt és öntudatos lehetett. Aischylos a dialógban épennem, Sophokles már néhányszor alkalmaz monologszerü elmélyedést. Euripides már él az elmélyedő izenvedély életéből ellesett jeleuségevel. Pl. „Hyppoiitjában Tlieseust Hyppolit háromszor is megszólítja, de amaz nem is figyel rá, hanem magában szörnyülködik neje, Phaed- . ra halála fölött. Az „őrjöngő Herakles“-beu i i Araphytriou, ki ellenségétől Lykostól előbb;! maga részére kéri megadatni a halált h s csak azután unokái részére, e ké- {1 relera után magába mérőivé szól sorsa szó- | { raoru voltáról. Ugyané darabban Araphytrion j i már elébb Lykost, ki jelen van, róla mégis1N harmadik személyben szólva fenyegeti. De i Euripidesuél egy újabb formáját is találjuk;! amaz önfeledtséguek, midőn az ember fölin- e gerülve feledi helyzetét, valamely távollevőt |i maga elé képzel s ahhoz szól. Shakspere ad e erre gyönyörű' példát Antonius és Cleopat- r rában. Euripidesuél eztszintéu „Herakles“ében 1( találjuk. s Euripides a mouologot az élet dialógjával b egyetemben véletlenül alkalmazza. De ő oly bensőleg másolja az élet szenvedélyét, hogy n többször meglepoleg helyzetszerö és követ- z kezetes monológokat is ad. Előtte erre alig a vau példa. Hogy Aeschylos Prornetheusa mo-Jn nologot mond, az véletleufil folyik a hely-Jk zetből, mert hisz Prometheusnak épen a h magány a büntetése. „Tliebae hét ellene“ h czimtí darabjában Eteocles, mielőtt a har-j h czosokat követné, imát mond ; ez is vélet- í IV len. „Oresteiá“-ja első részében is az őr, j< ki lesi a messzeségben az őrtüzet, mely v Agamemnon visszatértét jelezze, magában n beszél. A helyzet jól fel vau fogva, mert h őrködésének oka természetessé teszi, hogy az Agamemnon-család történetei estébe jut- váu, azok fölött elmélkedik. De annyira rakva van a monolog epikai elemekkel, hogy csakhamar letér a mouolog formájától és egyszerű prológgá válik. Az is mutatja, hogy Aeschylos a monolog lélektani mélységét még ! nem méltányolta, hogy e szenvedélyteleu | alaknál alkalmazza, de ezt a későbbi szen- j vedélyes jeleneteknél teuui elmulasztja. A j kar csakhamar föllép és igen erőltetett ürü- j gyek alatt 1 át-hall mindent; Klytaemnestra ! nem magának hanem a karnak mondja el i Agamemnon meggyilkoltatását. Sophokles- uél az egyént mindig a kar ellenőrzi. Euripides a kart már inkább loggósnak tekinti és nem kezdeti meg vele darabjait. Ő darabjait prológgal vezeti be; e prologok bár epikai tárgynak, de monologjellegüek. Többnyire valamely isten lép föl igy, bosszút esküdve magában, vagy tervelve valamit — szóval monologot mondva. Csak „Rhesos“- bau kezdi a kar a darabot Az ókor e kifogásolt nagy tragikusa még más alkalmakkor mint kikerülhetetlen helyzetet fogja meg a magányt, mely alkalmas a lélek tépelődéseire s elhatározására. így merül magába Herakles, midőn a szolga, kitől Alkestis haláláról értesült, őt magára hagyta ; már a szolga ottléte alatt tűnődik, hogy mit tegyen s távoztakor elhatározza, hogy Alkestist visszahozza az alvilágból. Mint itt, úgy „Medeá“-b;m is ott a kar a jelenetnél, midőn Medea Kreon parancsát vévén, hogy távozzék KoriDthból, maga marad. A benső évődés valósziuüvé te-'/i, hogy Medea nem távozik, hanem marad még egy kevéssé. Azonban Euripides sem alkotta meg mouologot tudatouau. Nagy ljrikus volts n szenvedélyt befelé tudván fordítani, akarat1 lanul ignorálta a jelenlevő kart — de csa" a szeuvedély felső fokán, midőn alakja ige
