Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 40. szám
Esztergom VI évfolyam. 40. szám. Vasárnap, 1884. május 18-án. f Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre..................................... . 0 Irt — kr. fél ívre......................................................3 . — . negyedévre ...............................................................1 . f>0 , E uyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: ^Széchenyi tér 35. lap szellemi részét illető közlemények kiililundSk. KIADÓ »Tv ATAL: ^SzÉCHENl“TÉR iotíÍ a hivatalos s a magán hirdetések, » nyiltlérbe szánt közlemények, előlizetési pémwlfc^B ieelaiiiál;'isok iiitézendők. HIVATALOS IIIRI)ÜTÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fit 75 kr. 100-200-ig . 1 „ 50 „ 200—:U)0-ig . 2 „ 25 „ íiélyegdíj 00 kr. HIRDETÉSEK. M.KiÁNItlItDIiTÉSUK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöl tetnek. NYILTTER sorú 20 Kr. Redout Esztergom, máj. 16Nagy figyelem tárgya ez idő szerint városunkban a kaszárnya-kérdés. Elénk értekezletek, viharos közgyűlések, eleven párbeszédek folynak róla. Anyagi kérdés, gyarapodást biztosit, néhány iparosnak aranyos jövőt nyújthat, mért ne építsünk hát ? Esztergomnak azonban már ősidőktől fogva nagy szerencsétlensége volt az építkezés. Meghasonlás és visszavonás jelezte az úttörők terveit, nyilvános építkezésünk szánalmasan szegény eredményeit bizonyos kapkodás jellemzi. Nincsen vérünkben az építkezés. Tőkepénzeseink és jómódú embereink alacsony és nedves szobákban laknak, apró négyszögletes nyilasok szórnak be némi világítást az ízléstelen szobákba, alacsony és egészségtelen helyiségekben éldegélnek. Ritka vidéki városban építenek évenkint oly keveset mint városunkban. Építészeink valóságos toldoz- gatök s gyakorlathiány miatt elfelejtik azt is, a mit valaha tudtak. Nincs ízlésünk lakásainkat illetőleg, nincs igényünk különbhez. Megelégszünk az ősi barlangokkal, melyek orvosi szempontból valóságos szülőföldjei a betegségeknek. Tőkepénzeseink nem sokat lelkesednek a város szépülésén. Másfelé forgatják a tőkéjűket, biztosabban is meg jobban is gyümölcsöz s az alacsony város megmarad ősi alacsony-ágában. Valóban szégyeljük magunkat, ha arra gondolunk, hogy nincs egy tisztességes termünk.Tágasabb helyiségeink inkább hasonlítanak cziczomás graná- riuniókhoz, mint salonokhoz. A farsangoló közönség össze van sajtolva s ki van tévő mindenféle eshetőségnek. És a társadalom élén álló emberek még mindig nem akarnak ezen a hiányon segíteni. Régi ideánk az állandó színház ideája. Csakhogy a kivihetetlen ideák közül való. Nem is kellene állandó színház, ha rodoutunk lenne. A posta és táviró hivatal szét va« szórva, holott még kisebb városokbau is lehetőleg egyesítik. Be kellene foglalni mind a kettőt a redoutba. Az íutelligentia számára nincsen tisztességes kávéházunk, melynek levegőjo tiszta, fala vészmentes s kiállítása jó ízlésű lenne. A redout ezzel is szolgáiba Ina. Összes társadalmi mozgalmaink gyűléseink és értekezleteink kénytelenek hivatalos helyiségekbe szoroskodni. Felolvasó estélyek, kiváló művészek befogadására való helyiségek csakis egy jó Ízlésű nyilvános épületben lehetnének kivihetők. A redout eszméje tehát nem luxus. Szükség van egy ilyen középületre és pedig mielőbb, mert a hiányok napról napra égetőbbek lesznek. Ne kísérjék gúnymosollyal felszólalásunkat a kaszárnya emberei. Az ő kérdésük anyagi kérdés. Mi is melléje csatlakozunk. Hanem csatlakozzanak inkább hozzánk szebb szellemi élet meghonosítása végett egy redout eszméjének fölkarolásához s ha a közhangulat is kedvező a szép eszme kiviteléhez. A kaszárnya kérdés. A kaszárnya ügye megiut uj fordulatra jutott. A múltkori zivataros városi közgyűlés a barakk kaszárnya mellett lelkesült s a hely fölött kereskedett. El volt döntve tehát a barakk kaszárnya s az építkezés helye. Most azonban egyszerre csak egy igen előnyös ajánlat érkezik a kiküldött bizottsághoz és ez a kérdés iránt érdeklődő polgárokat meglehetősen kielégíti. Az ajánlatot egy vállalkozó-czég s egy ismert építő nyújtotta be. Az ajánlkozók hajlandók lennének nem egészen negyvenezer forintért egy olyan épületet emelni, mely a szükséges térfogatnak mogfelelőleg több lenne a barakk- de kevesebb az állandó kaszárnya-építkezésnél. Olyan közvetítő építkezés, mely a barakk kaszárnya ideiglenes voltáért aggódókat megnyugtatná s a nagy ka szárnya jelen nyomott anyagi viszonyaink közt való óriási kiadásaitól faltokat megvigasztalná. Mi ugyan inkább óhajtottuk volna az egyszersminde .ikonra való építkezést, mert elvégre is nem csak a mi nemzedékünk jó voltáért dolgozzunk» hanem a jövő ivadékok javára is. Do zilált anyagi körülményeink közölt meg kell elégednünk az ideiglenes építkezésű kaszárnyával, moly mindössze belekerülhet ötvenezer írtba s talán csak ütveu esztendőre megteszi a szolgálatot s a városnak nem sokára tiszta jövedelmet bajt. A barakk-kaszáinyánál jóval külömb eszme s a barakk építkezésnél mindenesetre tartósabb lesz ez az építkezés, mely az alapokat s a fal töveit téglából és kőből, a többi falat vályogból és téglából emelné. Hogy a helyiség sorsa már el vau döntve, azt nem is keli bővebben részleteznünk. Az ideiglenes kaszárnya (a melyjízon- ban két nemzedéknek is elég állandó lesz) a Kenderföldekro kerül. Követválasztási levél Tisztelt választó polgárok ! Piszkén ma nevezetes események vannak programúién, A mérsékelt ellenzék pártja nagy értekezletet tart s erre a párt hírneves jelöltje, Urváry Lajos és gróf Appouyi Albert a párt hatalma? vezére is meg fog jolenui. Az értekezleten azután megbeszélhetik miudazt, a mi a párt diadalát előmozdítaná. A kormánypárt jelöltje, mint már más rovatból tudják, olvasóim, Horváth Géza, a ki eddig miudig árvaügyekkel foglalkozott. Az árvaügyekkel való hosszas foglalkozás az ország árva ügyei iránt i;s érdeklődni tanította s mint a „Nemzet* legszorgalmasabb olvasója satúráivá vau a kormánypárt tagjainak dicsőségével s az elvek magasztosságával. Már maga az a tulajdonság, hogy valaki a Nemzetet naponként egészen elolvassa, mindenesetre a türelem leg- magasztosabb erénye s nem mindennapi hősisegről tesz bizonyságot. A túlsó kerületben még meglehetős szólesönd uralkodik. Mórász Antal mérsékelt ellenzéki kilátásai azon bau nap- ról-napra erősbüluek. A plébános ur Az „Esztergom és Viiéks“ tárcája. Ha néha, néha visszagondolok A szép időkre, mig enyém valál : Egy fájó érzet hatja át szivem S nyugtot sehol, ah. sehol nem talál ! Ha kis szobámban elgondolkozom Rólad, sóhajtva említem neved ; S ha látlak,— oh e szív, e balga szív Sóvárgva, vágyva érted ég, eped. Oh, csak lehetnél egyszer még enyém ! Itt, itt szivem fölött vóu nyughelyed. Oh jöszte,jöszte . .. pénz ! te várva várt, Mert élni nem lehet te nélküled. GYULA. ÖUHAul a tteve. — Rosegger elbeszélése. — Ha együtt utazunk, akkor nekem nem kell járnom, gondolhatá a zsebórám, mert midőn a vonat berobogott a bécsi délivás- Pálya csarnokába s én utána nézni akartam mennyivel késett a vonat, észre vettem, hogy az órám megállt. Újra felhúztam, gombostűvel piszkáltam, de mind hiába ; még az az egylovas kocsi rázkódása mely a szállodáig vitt sem volt képes az órát nyugalmából felriasztani. Rögtön, ínég az nap este, daczára, hogy már késő volt, elmentem egy óráshoz ; mert egyedüli kísérőmnek, uera szabad betegnek maraduia. Az egész városrészben csak egyetleu egy műhelyt — egy kis órást—találtam nyitva. Abban egy zöld ernyővel födött lámpa mögött, egy alig felnőtt leáuy ült, lii külöuféle óra fedeleket tisztogatott. Midőn beléptem felállt s ezt kérdé : — Mi tetszik ? Abban a perezben a midőn a kis órás né seemeibe néztem s kívánságomat nyilvánítani akartam, heves dobogást éreztem mellény- zsebemben ; úgy, úgy most megint jár az órám, gondolára de nem az óra dobogott oly erőseu liauem a szivem. — Kisasszony ! — mondám, mi közben az órát zsebemből kivettem, nézze csak nem akar járni. — Szép, szép, talán nagyon föl vau huzva ? Éreztem, hogy e jillanatbau hivatva volnék, a hölgynek valmi szépet mondani, mert valamennyi az üzletben lévő órák mutatólapja közül egyse volt oly szép fehér mint az 0 arcza. Nagy sajnálkozással poros utazó- öltöuyömro és kuszáit hajamra gondoltam. Ugyan melyik fáradt utazó öltözködnék is fel késő este, ha egy óramű vest ke’-es fel. — Igen, nagyon föl vau huzva — feleltem, — kis órácskám úgy látszik bolonddá tart engem, hogy egy ily szeretetve méltó kisasszony kézéibe..., Ebben a pillanatban fel nyílt az üvegajtó s azon egy csinot.au öltözött fiatal ember lépett be. — Szerv us Mariskám ! — Tiszta a levegő ? — Holuap Arthur; a papa minden percz- beu jöhet s haza fog eugem kísérni. A fiatal ember letette szivarkáját az egyik támaszra s bécsi szokás szerint minden szé- gyeukezés nélkül megcsókolta a kis leányt. — Isteu veled Arthur ! Tehát a holuapi viszontlátásra ! — Holuap este kileucz órakor. Isteu veled ! A fiatal ember szivarkája után nyúlt s tovább sietett. — S mikor kívánja uram az óráját? — kérdó a leány közömbösen, miközben órámat egy szegre fel akasztá. — Ha lehet holnapig — feleltem, — kapok talán egy jegyet ? — Személyesen fog eljönni az óráért ? — Természetesen. — Akkor szükségtelen a jegy. Legyen oly jó s jöjjön holuap délután, addig kész ! lesz. Alázatos szolgája! Már az utcán áltam 3 azon gondolkod- : tara, mily furcsa ha egy csinos leány oly gyorsan alázatos szolgánk lesz. Másnap reggel össze szidtam a szállodai inast, mert ruháimat nem tisztította ki becsületesen. Szép és takaros akartam ma lenni. Önök azt hiszik, hogy talán a szép órásleány miatt ? Oh nem ! Hisz látogatásokat kell tennem barátaimnál, ismerőseimnél — s aztán lia épen a zsebóra végett is lett volna, melyet még ma el kellelt hoznom ! — elég az hozzá az inast, jól összeszidtam. Reggeli után elmentem a fodrászhoz hajamat vágatni s a mellett a reggeli lapokat olvastam. Már az természetes, mig az ember szemei a reggeli lapokat olvassák a fülek miudig a fodrász bőbeszédeiuek rendelkezésére állanak. Miután az átvette a jelentést, hogy hátul rövidre nyírjon, elől pedig félrövidre, el ke/.dé az olló suhogása mellett beszédjét. Majduem egyhuzamban beszólt az időről, színházról, gilisztákról, munkásgyülésekrő 1, Apollo szappanról, az Istváutoronyról, ruhákról, lóvasutakról, dunai fürdőről s tudja Isteu mi mindenről« Egyszerre csak elkiáltja magát. — Bocsánat! — Nos mi baja ? — Talán a legújabb divat szerint vágjam Nagyságodnak a haját, elől is egészen rövidre ? — Az ördögbe, oly utálatosan ! — Azt hiszem egészen kopaszra ? — Nem ha mondom, csak fél rövidre. — Akkor ezerszer bocsánatot kérek, Nagyságod, de beszéd közben egészen rövidre nyírtam. Gyorsan fölugrottam s a tükörbe néztem — vissza riadtam. Oh isteuem hisz az nein volt nyírva, hanem valóságosan leborotválva! Mit lehetett tenni? Nem panaszkodtam* nem is szidtamt — egész csöndben eltávoztam s kalapom mélyen a fejembe esett. Az uraknál, hol tiszteletemet tettem, még meglehetősen jáitam, de a hölgyeknél borzasztó volt. Folyton nevettek, természetesen mindenütt akadt valami kifogás, hogy majd a macska vagy a kutya adott okot a nevetésre* de észre vettem hogy én voltam az a nevetséges ember, Locsiilanitó / ■ ;« ... , eszmék után Lajhásztam 'egie is nyáron nagyon jó a rövid haj,
