Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 37. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik: hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: ^Széchenyi tér 35. HIRDETÉSEK. ELŐFIZETÉSI ÁR: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők,------HIVA TALOS IIIIMMÍTÁSIÍK : MAOÁNHIftDKTÉSEK egész évre KIADÓHIVATAL: SzÉCHENI-TÉR IiovíÍ a liivnfnlo's s a magán hirdetésük, a nyilLlérbe szánt köz1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. megállapodás szerint lehelő 100—200-ig . I „ 50 „ 1 égj 11 tán.yosalibán közöl tétnek. fél évre . 200—ílOO-ig . 2 „ 25 „ negyedévre ....................................................... 1 . 50 , Í téljegtlíj 00 kr. NYlI/iTKll sora 20 Kr; Egyes szám ára 7 kr lemények, előfizetési pénzek és rcelamálások intézemlök. — —' Beszámold. Esztergom, máj. 5. Horánszky Nándor vasárnap tartotta diadalmas bovonulását városunkba s elmondotta beszámoló beszédét, melyet óriási nóptömog lelkesült éljenzésekkel fogadott. Beszámolójában nem terjeszkedőit ki részletekre. Átalánosságokban beszélt s még csak nem is érintette azt, a mii egyesekkel művelt. Több Ízben hangsúlyozta, hogy azért nem tarthat a kormánnyal, mert a kormány som tart a nemzőt jólétével. A mostani kormány három esztendős működésének megítélésére legélesebb azon válasz, melyet ezen kérdésre nyerünk : vájjon emelkedett e a nemzet tekintélye és ereje odakünu s gyarapodott e a jólét és csökkout-o a teher időbeni). Ha csak a horvátországi eseményekre tekintünk, hol a nemzeti jelvények oly meggyaláztatásbau részesültek, erélyes fellépés helyett a kormány tétovázó és erélytelen intézkedésével találkozunk, mely inkább szánalmas mosolyt csal ajkainkra, mint szigorubb korholást. Az adók és terhek fokozása oda emelkedett, hogy erősebben már nem is lehet kiszívni a nemzet erejet. Folytonos gyarapodás van a telkekben s folytonos hanyatlás anyagi helyzetünkben. Yéghetetlen hibája volt a most uralkodó kormánynak az, hogy a zilált állapotokat kikerülhetetlencknek tartja s a jólétet képtelenségnek hirdeti. Hát lehet-e ennél keserűbb kishitűség. Lohot a nép javán segíteni, lehet a jobblét jövőjét kiküzdeni minden lemondás és kishitűség nélkül, csak szilárd akarat, szilárd jóakarat kell hozzá. A kormány váddal illetto az ellon- zékot, hogy elmegy országszerte hirdetni a ferde viszonyokat s a kormány rendszerének tarthatatlanságát. Ez nem lehet vád tárgya, mert az ellenzék csak hazafiul kötelességet teljesíti, midőn figyelmezteti a nemzetet az örvényekre s azt javasolja, hogy saját erejéből igyekezzék a tévesztett rendszerű kormány hatalmából megszabadulni. Nem vádolható-o a kormány inkább azzal, hogy vannak kerületek hazánkban, hol valóságosan kinevezik a képviselőket s nem választják, hol a kormány az alkotmányos jogok gyakorlatát ha-' talmaskodással gátolja és semmisiti meg. Az általános országos bajok s a kormány nagy hibáinak vázolása után eljut a bizalom kérdéséig. Több részről felszólították, — úgymond Horánszky — bogy vállaljon jelöltséget. De lehet-e egy képviselőre nagyobb elismerés, több kitüntetés, mintha három esztendei működése után ugyanott újra megválasztják ? Bizik a választó polgárok Iliiében s nyugodt lélekkel áll megbízói előtt, hogy szive mélyéből elmondja, meglőttem ér- totek azt, a mit Ígértein, beváltottam azt, a mit kilátásba helyeztem. A kötelességtelji'sités nyugodt öntudatával mondja el, hogy a város érdekeit liiven szolgálta, a polgárság javát őszintén munkálta s mindenben csak az az egy törekvéso volt, hogy a választópolgárok bizalmát fon tartsa s kiérdemelje. Sok fontos ténykedést mutat föl a jövő országgyűlés, fokozott munkásságot kivá* az ország zilált viszonyainak jobb rendbohozása, de mindez nem képtelenség, nem lehetetlenség', csak erő és akarat legyen hozzá. Végül emelkedett szavakban köszöni meg a választópolgárok bizalmát s őszinte ragaszkodá át s fölkéri az egybegyűlteket, hogy ajándékozzák meg ezzel a jövőben is, ha munkásságával meg vannak elégedve. Horánszky Nándor beszedő igen jó hálást gyakorolt. Nélkülöxto ugyan a gyújtó anyagot, de bővében volt azon alkatrészeknek, melyek a rokouszenv erejét öregbítik. Beszámolója omlékozetes volt, mert országgyűlési munkája s városi érdekeinkért való tevékenysége tiszleletreinűi-tó még azok előtt is, kiket más politikai nézetek más zászló alá sorakoztatnak. Üdvözöljük országgyűlési képviselőnket tartalmas beszámolójáért. Esztergom városa a beszámoló napján nem számolt le vele. Horánszky diadalmeneté. Vasárnap reggel nagy élénkség mutatkozott a szent Háromság téren. Egymásután gyülekeztek össze a fogatok bokrétás és nemzeti pántlikás kocsisaikkal, egymásután gyülekeztek a ban dó risták. A bandérium körülbelül harmincz lovasát Pélián vezofte. Mindannyian a nép köréből való legények s lórater- mott gazdák voltak s széles nemzeti mellszalagot és csizmászárukba dugott kis nemzeti zászlót viseltek. Kilencz után három mazsáiiövés jelentette, hogy kezdődik az indulás. A Horánszky-párt koryphaousai elhelyezIkedtek a kocsikban. Minden kocsin egy óriási zászlót lobogtató zászlótartó ült a bakra s a diszes és nagy kocsisor kirobogtatott az iiiduIóháHioz. Tizenegyed félkor már nagy közönség bullám zott a Széchenyi-téren n türelmetlenül várakozott a sokáig késő menetre. Végre megérkeztek. A bandérium vágtatott elől, utána a végtelon kocsisor, tolvo városunk legérdemesebb polgáraival, azután a maróthi zenekar s a hatalmas néptömeg. Horánszky Nándor Palkovies Károly pártelnökkel az első kocsiban ült. Vagyis hogy hű történetírók legyünk: Horánszky Nándor az első kocsiba volt eltemefcvo koszorúk és virágok közé. Csak a szent Háromság előtt támadt föl virágsirjából. Az imposans bevonulás valóságos diadalmenet volt. A nagy tér csakhamar zsúfolásig megtolt a régóta feszülten várakozó polgárokkal, kik a társadalom minden osztályából voltak együtt. Palkovies Károly egy asztalra lépett s mint ellenzéki pártelnök üdvözölvén a körfinkbo érkezett országgyűlési képviselőt, felhívta a nagy közönség figyelmét beszámolójára. Horánszky Nándort fölemelték az asztalra. Perczekig tartó éljenzés üdvözölte. Nyugodtan és mérsékelten beszélt, tisztán és világosan szólott, nem provokálta az indulatokat, hanem az órtelemhoz s a hazafisághoz fordult. Beszédét mely majd egy óráig tartott többször lelkes éljenzések szakították inog s befejezéskor alig bírt lecsillapodni a lolkesedés. Ezután dr. Holcz Antal lépett a7l Ai „Eatergon és Viiíks“ tárcája, tolvajo ft ío üoGuóO'fr. (—Jules Claretie után. —) Alkalom szüli a tolvajt. Sehol se oly szembetűnő e példabeszéd igazsága, mint a franczia fővárosban. Mentői nagyobb a város, annál inkább elvesznek benne ezek a föld madarai, kik hulladékból, csipegetésből élnek ép úgy, mint az ég madarai. Ezért vau, bogy kisvárosban egy kapanyél elveszése is nagy zajt üt, inig nagyobb városban, hol egy hét alatt több apró ,,cset“ merül föl, mint nálunk egész évben : a közönség már nem is igeu vesz tudomást minden csekélységről. Nem is győzné. Hiszen — bogy Páris mellett maradjunk — a sok bazár. Arucsar- nok, nagykereskedés, az élénk forgalom, permanens uagy tömeg, mind megannyi jó alkalmak s egyszersmind kísértések azok előtt, kikben meg van a „rosz.ra való hajlandóság. A raktárak jó iskolák, melyekben az ilyenek művészetig fejlesztik ki .ragadozó képességük et.“ A rendőrség megteszi, a mit megtehet: szemmel kiséri a járókelőket, kiket „dör- zsölödőknek“ nevezuek, mert az emberekhez fura kodnak, nem hagyja figyelmen kívül a folyvást bolyongó nőket se, kik közt sokszor előkelők is vannak, kik lopási mániában szenvednek. Betegségüknek már tudományos neve is vau : kleptománia. Elképzelhetjük, hogy a nagy bazárokban való rendőri felügyelet nem sine cura állomás. Például : csak 1881-ben négy ezerre ment az ily lielyekeu lopásért letartóztatott egyéuek száma. A nagyobb raktárok külön házi rendőrséget is tartanak, melyek vezetőit a központból kikerült volt hivatalnokok közül szerződtetik. Mert uagy ügyességre van ám szükség. A tolvajt legtöbbször csak kezével a zsákban, vagy a zsákkal kezében kell megcsípni. Nálunk a hihetetlenséggel határos, hogy a nők közt kik betegségből lopnak, milyenek fordulnak elő. Erre nézve érdekes adatok álljanak előttünk, mik hivatalos forrásból vauuak véve. Egy hivatalnok neje, 28 éves, lopott két nyakkendőt ; egy orosz bárónő, illatszereket; P. giófné, mantillet és csipkéket; egy vidéki divatkereskedő neje, tiz pár keztyűt és hat méter satinfc (kétségkívül mustrának); egy angol törzstiszt neje, nevelőnők, postamesternők, pinezérnők, félvilági nők. Egy király természetes leánya, haj fésűért lett letartóztatva. Olykor a helyett, hogy e szerencsétleneket átadják a törvényszéknek, nagy összeget fizettetnek velük a községi szegények javára. A király leánya tízezer forinttal váltotta meg jogát, hogy a rendőrség ne közölje a nevét. Sokan, kik pedig hnsoulag megkímélhették volna neveiket, kétszeresen rászedték a hivatalt. Bizonyságul egy történetkét a sok közül : X. asszony, grófnő, 36 éves, igeu szép, Páris vidékén nagy kastély tulajdonosa, lo lett tartóztatva 64 fr. 75 c. árucikk lopásáért. Mindent bevallott. Elébe tettek egy darab papirt, a tolla alá mondták e kis önvallomást : „Én, alólirott . . elösmerem, hogy a . . raktárból magamhoz vettem: egy inautillet, ára 32 fr. egy darab selymet, ára 30 fr. egy pár kesztyűt, ára 2 fr. 75 c. — Felhatalmazom nevezett raktár tulajdonosát, hogy lakásomon motozást rendeljen. Aztán a kelet aláírás s a czim. Nagyon jó. íme egy kétségbeesett nő. Mit mond férje és rokonsága? A nő sírásra fakadt. — Ne búsuljon asszonyom, szólt ekkor az egyik kereskedő. Mikor egy nyugtát mutat fel nekem arról, hogy a városi szegények javára ezer frankot befizetett, visszaadom kéziratát, s nyoma se lesz többé ez esetnek. — Valóban, uram ? — Szavamra fogadom, asszonyom ! — Holnap a polgármesternél lesz az eíer frank. — Holnap visszaadom e kis papirt. — Oh, köszönöm uram, gyermekeimért! —- Köszönöm asszonyom, a szegények nevében. Aztán bízzék valaki a női könyekben s légy nyomhoz hasonló Írásaikban ! De ki tudna hinni még a koldusoknak is ! • Mihelyt a fecskék eltávoztak, sajátságos iij téli madarak lepik el az utczákat. Ezek a házi koldusok. Nagyon szép dolog a kö- nyörület, de a párisi élet e tenyésző alakjai mégis boszaulók. A sok cselben melyekhez folyamodnak, van valami visszataszító. Százszor látta már az ember azokat az összecsepegtetett, el sárgult biconyitványo- kat, melyekkel házról házra járnak, zálog- czédulák, kórházi elbocsátó jegyek, szegénységi bizonyítványok ! Végre az ember már nemcsak gyauitja, hanem előre meg is érzi tartalmukat. S egymásnak adják a kilincset, mintha sorra járna köztük azon házak száma, hol adni szoktak valamit. Talán értesítik egymást, mi t az utczai énekesek, liogj mely ablakokból szoktak reudeseu pénzt dobni le. Párisbau csakugyan egész szervezett, társaságok vaunak a kéregetők között. Itt tanulják, hogy miként kell egy polgár szivét meglágyítani, vagy a kérő levelet ügyesen becsempészni. Lássunk egy ily kereset levelet : — Nagyanyám haldoklik! Még ma este hozzá kell utaznom, hogy végső sóhaját fölfogj un s nincs útiköltségem- Két aranyra volna szükségem, bogy a vasúton jegyet váltsak. Mert az. ily kéregető rendesen aranyban beszél. — A frank előttük igen közönséges valami. Egy másik, ki kétségbeesett pillanataiban drámairással szokott foglal- kozni, azon összeg gyarapítására lcéregetett melyet temetési költségére akart megtakarító ni. Kétségkívül sokat kell kiadnia. De ha az ember mindig adna ahányszor kérnek, egy nábob erszénye se volna elég. Szeret nők tudni, hogy vájjon pl. Rotschildtól köriilbe- lől mennyit kérnek egy évben ; bizonnyára nagy összeg lehet,
