Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 37. szám

a0/.Ülni, ki az ellenzék értekezletéből nyerte azon megbízatást, hogy Horán- szky Nándornak a választó polgárok nevében köszönetét mondjon.

Horánszky Nándor mindig és mindenben a mienk volt, bárkinek és bármikor ismert szívességével rendelkezésre állott, sőt gyakran ő maga figvelmez tetett bennünket bizonyos tennivalók kezdeményezésére. Mint országos tekintély kivétel nélkül bírja minden párt tisztelőiét, mint városunk képviselője osztatlan ragaszkodásban részesül vá lasz tói részéről.

Ezután emelkedett szavakkal kéri fel Horánszkyt, hogy a mérsékelt ellenzéki képviselőjelöltséget Esztergom városában njra elfogadja.

Viharos lelkesedés között lépett föl Horánszky Nándor ismét az asztalra, megköszönte a kitüntető lelkesedést s személyét a választópolgárok rendelkezésére bocsátotta.

Erre a beszámoló ünnepélyességei véget értek s a lelkes tömeg zeneszóval és éljenzésekkel Horánszky Nándort lakására kísérte.

*

A bevonulás történetéhez szólnak azok a virágok is, melyeket Horánszky Nán dór az ünnepély emlékéül magával vitt Budapeslro.

Mindjárt a hídfőnél a kis Dóczy Ilonka nyújtott át neki egy igen csinos csokrot, néhány szép szó kíséretében. Kubovics Ignácz leánykája hasonlóan egy szép csokorral kedveskedett, Heiscli- mann Anna k. a. pedig, midőn a kocsi- sor házuk előtt robogott, egy hatalmas koszorút nyujtott át szeretett képviselőnknek, ki a virágok társaságában érkezett meg a beszámoló helyére.

*

Azon őszinte rokonszenv s a tisztelet amaz igaz j. le, mely Horánszky Nándort bevonulása alkalmával s beszámoló beszédje alatt mindvégig s mondhatnék pártkülönbség nélkül kísérte, ugyancsak ismétlődött a banquotten is, a melyhez hasonló minden izében impozáns és sikerült már nagyon rég, vagy alig is tartatott.

Mert oly város mint Esztergom s oly kiválóan jeles egyén mint annak képviselője Horánszky Nándor nincs sok az országban, mert mikor a már mindenütt hatalmasan megindult pártmozgalmak közepette az ellenpárt részéről is elismerik politikai szereplésének nagy fontosságát s nem akad senki ki kétségbe vonná kitűnő képzettségét, államférfiúi képességét, elaunyira, hogy ol- 1 en jelöl tjei még ma is csak combinati- éban vannak és kell hogy kalapot is emeljen előtte e város minden fia, mert a betöltött bárom év alatt úgy az ösz- szeség mint a hozzáfordult egyesek megannyi érdekeit, ügyeit, igazán és fáradhatatlan lelkesedéssel karolta fel, hordozta szivén s burfgó kitin tássál megtette mindazt, mit képviselői köteles ségeiül maga elé tűzött, a mit Ígért s ho is váltott !

A fel köszöntések végtelen sora, melyek a tiszteletére rondo ett banqnotten, mint a ragaszkodó hála s a tüntető szeretet nyilvánulásai, mind megannyi elismerés gyanánt, úgy választói, mint politikai ellenfelei ajkairól is tolmácsolva lettek, kifejezései voltak egyúttal az örömnek, hogy Esztergom büszkén magáénak vallhatja, őt.

Az első poharat Palkovics Károly a felséges királyra emel te s szavait állva hallgatták végig a 200 an felül jelen- voltak. S midőn a lecsillapult dörgő éljenzések után mint pártelnök, másodsorban Horánszky Nándort mint a mérsékelt ellenzék újból kikiáltott jelöltjét üdvözölte, szűnni nem akart a lelkesedés s vége hossza nem volt a folytatásnak, egyik a másiktól vévo át a Ion sztok fonalát, melyből ha kiemeljük, hogy Bartad Rezső kir. tanácsos és tanfelügyelő, valamint Mann Honor benezés tanár, kik mind a ketten Ho~ ránszkyra mondottak kitűnően sikerült szép beszédet, megemlítésével még Marosi József s a földművelő osztály részéről mondott Kubovics Ignácz és Nagy Ferencz pohár köszöntőinek, tudósító tisztünk nem engedi meg hogy a szőnyegre került politikai ügyek csak reprodukálásába sem annál kevésbé fontolgatásába bocsátkozzunk.

Egyszerűen jelezzük azért hogy ezen felül Horánszky az ő vá'asztóira, később a benezés rendre, majd a jelen 7olt polgármester Pap Jánosra, dr. Helcz Antal és Frey Ferencz Esztergom vá ros össr«js választóira, Marosi József nagy hatással Frey Ferón ezre, mint a mérsékelt ellenzék egyik legtevékenyebb pártvezérére mondott toastot. Szabó Gyula Palkovics Károlyra, Szenttamási J Béla Bartal Rezsőre mint vendégre, j Fereuczy plébános a földművelő osztályra és még nagyon sokan, nagyon sokakra emel lók poharaikat.

Kifejletté még Horánszky a mórsó-; kelt ellenzék törekvését, irányát s politikai elveit.

Közel járt az éjfélhez, hogy a ban- quett véget ért s szétoszlott a város intolligentiájának, ipar s kereskedelem s földművelő elemeink jelen volt sziuejava.

Esztergommegye 1861-ben.

(Esztergommegye felirata.)

Ha o kérésre feljogosítva nem éreztük volna magunkat, ezt tennünk már azért is okvetlenül kellett, mert azon 10000 frtot, mely nekünk 50000 frira terjedő évi költségeinkkel szemközt fél évre kijelöltetett, nem tekinthetjük másnak, mint vagy gúnynak, autonomicus önállásunkra, vagy lenéző gyámkodásnak, melyet gyakorolni akarnának fölöttünk, mint olyanok fölött, kik tulajdon erszényeinkre ésszerűen gazdálkodni képesek nem vagyunk, vagy pedig a, megyei viszonyokban tökéletes járatlanságnak és tapasztalatlanságnak, azon hivatalnoki kar részéről, mely e tárgyban intéző vala, de e mellett lehetetlen is volt becsületességükkel és tisztességes vagyonukkal pénztáraikért jótálló tulajdon adószedőinket s általuk minket annyira megalázni, miszerint alárendeli sereget játszva, a megyei illetéket év negyedenként oly hivatalnál vegyük fel, mely a mellett, hogy bevallott ellen ségünk, még köziszonyat tárgya is.

Felséged magában az oct. 20-ki ke gyelmes diplomában olcsóbb megyei szervezet utáni óhaját fejezi ki s mégis bár megyénk egész kezelése ide értve a politikai törvénykezési, pénztári, or vosi, úti, rabtartási, építkezési, csend- biztosi, telekkönyvi és számos nj be szerzési költségeket, csak 50000 frtra rúg. Felséged adószedői az egész adót, melyből a leírt rendszerek a mienkhez képest háromszor annyira terjedt költ ségeifc levonni kellett volna, zsarolja ki, midőn ekként az adó a helyett, hogy alább szállna, még tetemes összeggel szaporittatik, midőn semmi erényt, semmi igazságot nem tartanak szem előtt, sőt példa van reá, hogy az adó egyéb nemeit alku tárgyává teszik, midőn a népet, moly a múlt évi termését felemésztő, az uj iránt pedig csak reményt táplál, zsarolásaik által kétségbeesésig hajtják, akkor Felséged nemesebb hi vatásra szánt harezosait ily gyűlöletes zaklatások eszközlésére lealacsonyítják, az államban államot képezve és felségi jogokat bitorolva mérlcgezik a megyei eljárást s azt ágaib; n akadályozzák. Ilyetén hallatlan működés eredménye azután, hogy például párkányi járásunk cs. kir.! adószedője egy magány életébe tanúsított önviseléso miatt küzuiegvetés tárgyául aljasait egyén, tulajdon kerületi pénzügyérsége által, kezeink közt lévő hivatalos irat bizonyítása szerint, hivatal vesztésre volt kitűzve, jelenleg is kezeli a százezerekre menő árvatárt és azt, daczára a helytartótanács intézményeinek, a pénzíigyérség utasításainak a kitűzött határnapon túl holnapokra sem adja át, hanem a helyett hivatalos felszólításainkat félvállra véve a megyét, melynek hatósága alul kivétetett dorbézolásai helyein becsmérlés tárgyává teszi. (Vége köv.)

Vörös kereszt.

(B. A.) A Vereskereszt egyesület Esztergom m. választmányának 1884. april 29-én d. n. 4 órakor a megye teremben tartott közgyűléséről adjuk a következő tudójitást:

A közgyűlést Mailáth György elnök ő méltósága nyitotta meg. Hölgyeink ezúttal strikeoltak, mert egyetlen egy sem jelent meg közülük. A közgyűlés tárgyát a válaszsinány 1883.évi pénztári számadása képezte o szerint a bevétel volt m. évbe* *i 633 frt 15 kr. kiadás 290 frt 72 kr. s igy 342 fr 43 kr pénztári maradvánnyal a számadás helytállónak találtatott s az egyesület pénztárnoka Frey Ferencz uruak a feimentvény megadatott.

A vörös kereszt egyesület budapesti központi választmánya tudatja, hogy a sebesült vivők kiképzésére nyitandó tanfolyamra Korányi József úr előjegyeztetett s a tanfolyam megnyitásáról a választmány annak idején értesítve lesz.

Ideiglenes kórháznak kijelöltetett a mostani leányiskola és a barátok klast- •romának első emelete ; a katonai szakközeg részéről mindkét helyiség alkalmasnak találtatott azonban részéről zárdában levő helyiséget tartja czélsze- ríinek.

Az ideiglenes kórház részére főorvosnak dr. Mátray Ferencz alorvosoknak dr. Ál dory Mór, dr. Simonyi Adolf és dr. Berényi Gyula hozattak javaslatba.

Az országos ülés Budapesten f. é. május 12-én fog megtartatni. Az esztergomi választmányt elnök ő méltósága képviselendi.

Rogrün Edének a választmány múlt iiléson köszönetét szavazott az egyesület érdekében tott fáradozásaiért, miután Rogrüu Edéről van szó meg kell jegyeznem, hogy april 29 én tartott mbi- zottsági közgyűlésen jegyzőkönyvileg

Mikor Hugo Victor a Nyomorultakat, Igy fél millión a kiadóknak eladta, ez összeg, mit a lapok közöltek, roppant vérszemet adott a házi koldusoknak. A világ minden pontjáról egymást érték Guerneseyben a si- ralmasuál-siralmasabb levelek- Záporral omlott a könyörgés. Egy bukás szélén álló kereskedő igy kiáltott fel :

— Mentsen meg !

Egy játékos, ki nem tudta fizetni veszteségeit, a költő könyörílletességéhez fordult. Más levélben egy ismeretieu igy szólott.

— Jelenleg Auversben vagyok, hogy hajóra szállva, az uj világba menjek. Nincs pénzem; s ha ön kedves mester, nem segit mog az úti költséggel, kénytelen leszek valami gyertyntnrfót lopni, miért Buguoba kerülök, mint Valjean János.

Vidor Hugó kiszámította, hogy ha eleget akart volna tenni mindazon kéréseknek, melyeket a vásár alkalmából intéztek hozzá: még egyszer annyit kellett volna kitennie saját zsebéből. Tehát: egy kerek milliónyi koldulás.

Hasonló eset történt a szegény, kedves Dubois Emíliával, o kedves szőke sugárral, mit egy szellő elkapott. Egy lap kiirta, hogy a Comedie Francaise szeretetve méltó tagja egy amerikai bátya után roppant sokat örökölt. Egymást érte a sok siránkozó, nem fogytak ki a köuyörgők. sorra vették a koldusok.

Déj azét hasonló körülmények között megírta Őszintén lapnak, hogy FrétilIontól tetemes örökséget kapott de egyszersmind hozzá tette :

,Őszintén szólva uram, van-e valami különös indoka arra, hogy nekem ártson? Istenem, egy örökség és nekem ! így alig tudom kikenilni, hogy ne szaporítsam ellenségeim számát visszautasítván nem egyet azok körül kik cotillou-jelvényemet is készek volnának elkoldulni. Mi leune még akkor, ha megtudnák, hogy örököltem ? Hallga ! csöngetnek kapumon ! Fogadui mernék, hogy most is örökségem egy morzsájának elkoldulása végett jő valaki. Ab, uram! Tegnap nem vd am gazdag; ma pedig hála önnek, tönkre vagyok téve !“

És amint vannak hamis öröklési hírek, úgy vannak álkoldusok, s álnyomorékok is kik az északi, vagy déli hadjáratban sebesülnek meg.

Lajos Fiilöp egész uralkodása alatt kényelmesen megélt egy ember abból, a mit azzal keresett, hogy annak hazudta magát, ki 1830-ban először tűzte fel a nemzeti kokárdát.

Egyszer aztán a hős meghalt s cziméfc unokájára hagyta, mint mis ember vagyonát szokta hagyni, s az unoka fel is használta azt derekasan, minden telekre azzal köszöntve be, hogy ő az olső, ki 1830-ban a nemzeti kokárdát stb.

így volt egy ál-márki is, s pedig minő ! Sardou Victor is nagyon jól ismerheti, mert nála is megjelent föltett sipkával, s mint kiszolgált zuav, büszkén kövotelvo a kö- nyöradornányt.

— Uram én nemes ember vagyok, mon- dá s mégis jogot adok önnek arra, hogy

I úgy tegyen velem — mint Don Sallustius tett Buy Blasval.

— Hogyan uram ?

— Kölcsönözzön nekem száz sout !

Egy napon, midőn egy bolyon a rendes

öt frankját megkapta, igy szólt a házi úrhoz :

— Uram, én nem osztom ugyan a véleményét, de ha képviselő akar lenni, jusson eszébe, bogyón rendelkezem szavazatommal.

Ha az embereknek mindig csak olyau koldusokkal volna dolga, kik beküldik bizonyítványaikat, még hagyjál) : a sárga papírra rátenne egy fénylő fehér pénzdarabot, s ezzel vége. De ha szemtől-szemben állunk velük : el vagyunk veszve. A szemünk láttára történő megindulás mindig többe kerül. Nagyon jól tudják ezt a párisi Mohikánok, s minden cselt fölhasználnak, hogy czélt érjenek.

A legtöbben az emberi hiúságot és feltűnési viszketeget, támadják meg. S nem úgy állítanak be, mint ko dusok, liánéra mint életrajzírók. Ezt rendesen Írókkal, politikusokkal, de főleg művészekkel teszik.

— Uram, egy ur kér bebocsáttatást. . .

— Nincs időm . . . nem vagyok itthon.. Megmondta, mit akar ?

— Mog uram. Azért jött, hogy öntől életrajzi adatokat kérjen.

Életrajz ? Egy életrajzírót mindig elfogadnak. A művész, vagy ir<5 fölkel, a tükör előtt megigazítja öltözetét, méllóságos magatartást vesz. s igy siet az életrajzíró : a jöv mlő ez előfutárja elé. Csak a találkozásnál veszi hirtelen észre, hogy életrajziró és életrajzíró között nagy különbség van... A szegény iszákos márki csak száz sout kért, de az ál életrajzíró rendesen busz frankot szokott kérni, megígérvén, hogy közlés előtt megmutatja czikkél. Húsz frank ! Hisz ez semmi !

Olyanok is voltak, kik a kliensek nagyobb megliatása tekintetéből, latinul, sőt olykor latin versekben fogalmazták kéréseiket. E fogás egy cseppet se volt ügyetlen» s az áltudósok cseljei föleitek az ál-élet- rajzirók leleményességével.

Dactylusaik és spoudeusaik előtt sokan föl kiálthattak ;

— Ah, szegény ördög! Mennyire szenvedhet !

S a latin nyelv iránt való szeretctből

megkétszerezték az adományt,

(Jókai.)

Egy ifjú nő, a ki férjétől válik, valami hidegséget sugároz ki a női társaságban, a hol megjelenik. A inig itó- lete ki nincs mondva, addig vádlott és senki som tudja, hogy mivel vau vádolva.

*

Egy titka van az erény megőrzésének. Nem tenni inog az első ballépést. Az elsőt meg nem tenni — nagyon könnyű, — a másodikat meg nem tenni, már nagyon nehéz ; — a harmadikat meg nem tenni, már lehetetlen. — S aztán jön a többi.

*

A híven szeretőnek az a rögeszméje van, hogy a ki meg nem halt, az még mindig él ! Hogy egy hajdankori eszménykép, a inig el nem temetik, addig nőm halott.