Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 34. szám
Esztergom VTI. évfolyam. 34. szám. Vasárnap, 1884. április 2 7-én Városi s megyei érdekeink közlönye. /A ÉGJ ELEN1ÍC HETEN KINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉSJiSÜTÖRTÖKÖN. ■ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre.......................................................6 Irt — krfél évre .............................. negyedévre ................................................ E gyes szám ára 7 kr. 3 >0 SZERKESZTŐSÉG: Széchenyi tér 35. iiová a luy szellemi részét illető közlemények kiildandSk. KIADÓHIVATAL: SzÉCHENl-TÉR hová !L hivatalos s a magán hirdetések, a íiyllttórbe szánt kflz- le,n^nyek, elölizetési pénzek és veelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIP.DIiTÉSEE : 1 szótól 100 szóig — fit 75 kr. 100-200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 2í, „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNÍURDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöl tétnek. N Y1 ETTÉK sora 20 nr; A phrisuusok. Esztergom, apr. 25. A boldogulás utai igen sokfélék. Mindenki tehetsége és jelleme szerint választ közülük s járja azután egész életén keresztül. A legtöbb ember szerep szerint éli világát. Előre meghatározna pliraseolo- giáját, dialógjait, axiómáit, programmját. Cselekszik azután mindig szerepe szerint s rendesen boldogul is. Esztergomi tanulmány ez is. Vannak itt emberek, a kik nem elégszenek meg azzal, a mit tehetségük és munkájuk után férfiasán kikiizdhetnek. Hanem a képmutatás tartuffei művészetével, a lii- zelgós édes mérgű mesterségével s a mások nyomorú elárulásával igyekszenek emelkedni ott, ahol a félrevezetést a meggyöngült lelki szemek már nem képesek észrevenni. Ott láthatod őket a templomokban, a hol olyan alázatosan csuszkáinak ferdéiken, mint a pliarisaeusok; ott láthatod őket, a hol a bűnbánók töredelmesen vezekelnek; ott láthatod őket, a hol leghálásabban lehet játszani a világcsalás, a népámitás s az istenin* sértós szerepét. Találkozol azután velük vakand természetű áskálódásoknál, mélyen alattad kaparják ki az aknát, sohasem sejted pokoli machinatiójukat, titkon, leplezve dolgoznak ellened. Nem ismerik a férfiasságot, nyíltan nem mernek sikraszálui, mert sötét lelkűk nincs a világossághoz szokva. Nyájas álarcczal mosolyognak reád, édes szóval dicsérnek szemtíll szembe, kezet nyújtanak s belopózuak lelkedbe, hogy megrabolják kincseidet. Fölfelé csúszó-mászó kígyók, lefelé titokzatos sphinxek, nincsenek barátaik, csak lépcsőik, nincsenek[ellens|goik, csak áldozataik. Sötét tervüket sötét éjjeleken keresztül kovácsolják ki, a mikor ágyuk előtt kisért a lelki ösmeret s elűzi az álom jótékony hatalmát. Azután rendszeres tervvel küzdenek ellened. Utjokban vagy, gyűlölnek, mert többet érsz, tartanak tőled, mert nyíltan küz- desz, neheztelnek rád, hogy nélkülük emelkedtél ki s nőttél feléjük. Született ellenségeid. De nem nyílt és férfias ellenségeid, a kikről tudnád, hogy miként vagy velük. Ha sikerült az ellened szőtt ármány megvalósítása akkor ők az elsők, akik eljönnek hozzád sajnálkozni s kesergő szívvel keresgélnek mindenféle mentő szerszámot. Végre is nines más szándékuk, mint kezedbe adni az utolsó döfésre való szerszámot, hogy legalább mint öngyilkos pusztulj el s az ő czégüket ne érje bukás. Őrizkedjünk tőlük. Ha nyomukraakadunk, rántsuk le róluk az álarczot, ha az egyházban találkozunk; velők mutassunk rá világcsalásukra, ha sötét tervük szálai kezünkhöz érnek, ne ismerjünk velők szemben kíméletet. Jó barátai és ellenségei minden embernek vannak. Ezekkel könnyű tisztába jönni. De a társadalom Tartuffejeit, bodogsá- gunk templomának Herostrateseit tegyük ártatlanokká közös erővel, mert közös veszedelmeink. Irtsuk ki ezt a démoni elemet nyílt megvetéssel s mondjuk meg főpapjainknak, hogy nemcsak Krisztus idejében éltek pliarisaeusok. Esztergommegye 1861-ben. (Esztergom megyének sept. 2-án s folytatva tartott közgyűléséből,) 1039. Ő Eminentiája a bibornok herczeg, Magyarország prímása e megye örökös és valóságos főispánja a közgyűlést a következő jeles és a közérzelmet híven tolmácsoló beszéddel nyitotta meg : Tekintetes megyei közönség ! Szivem egész teljéből örvendek, midőn öt havi távoliét után, melyet édes hazánk szent ügyében az ország- gyűlésen töltöttem, a kormányzásomra hízott kedves megyémbe ismét visszatérve, s ősi székemet elfoglalva, e nemes megye összes közönségét szintúgy, mint mindem egyes tagjait (üdvözölni, s egyszersmind a közjó előmozdítására irányzott tanácskozásainak vezérletét újabban átvenni szerencsém van. Nem titkolhatom ellenben másrészről mély fájdalmamat a fölött, hogy tehetségemben nem áll a nemes megyét a feloszlatott országgyűlésnek oly ked vező eredményéről értesíteni, a minőt a trón és nemzet közös érdeke, mind a fejedelem s a magyar törvényhozók egyiiánt kétségbevonhatlan jó szándéka megérdemelt. De fölmentve érzem magamat az országgyűlés folyamatjárói s a honatyák fáradhatatlan hazafias munkásságáról részletesen szólani, mert az egyes honpolgárok szintúgy, mint a törvényhatóságok az eseményeket oly kitűnő részvéttel s annyi rokoniudulattal és figyelemmel kísérték mindvégig, a mennyi csak az igaz magyar honszore- tettől kitelik. — Szeréntem különben sem látszik kedvezőnek a jelen körülmények közt az országgyűlés munkásságát részletes véleményezés alá vonni; mert habár erre nézve a muuicipiumok ősi jogát fon tartani óhajtom, még sem hiszem tanácsosnak, hogy most ily vó- : leményezés által itt ott az ellenséges érdekeknek szétágazó nézetek nyilatko- [ zására alkalom szolgáltassák. Habár egyébiránt az országgyűlés, melyhez oly sok remény csatlakozott, ez úttal kitűzött czéljához el uem juthatott, munkálatai még is hazánk évkönyveiben kitörölhetetlen hetükkel lesznek följegyezve s nyugodtan tekinthetnek az utókor elfogulatlan Ítéletének szemébe. Az országgyűlés törekvéseinek czélja nem lehetett más, mint az ősöktől öröklött, évezreden át nemes ereklye gyanánt tiszteletben tartott alkotmánynak visszahelyezése s megszilárdítása. — E loyalis czél elérése végett az ország- gyűlés nem lépett más térre, mint a históriai jogalapra, melyet az October 20-ki fejedelmi diploma is elismert, s így eszközül sem használt egyebet, mint a szentesített törvényeket. Mindamellett a mennyei gondviselés, melynek utjai megfoghatatlanok, nem engedé, hogy ezen országgyűlés munkálatait ezúttal azon siker koronázza, melyet mindnyájan reménylettünk, s melyet a trón, haza s *a közjó tőle egyiránt méltán igényiett. — AltaljaAz „Esztsrgoni és Viiske,, iársája, 0TT. ásodvi t áy&ás. Mi volt az a könnyű Mi volt az a bánat A mely eddig éré Ehhez a végtelen Boldogsághoz mérve ? Mi volt a csalódás, S füstbe ment reménynek. Tünde álomképe Ehhez a biztató Mosolyodhoz mérve S mi volna minden bú A múltéhoz mérve, A mely akkor érne, Ha megszűnnél lenni Lelkem üdvössége ! LITHYAY VICTORIA. macska. (Poe Edgár beszélye.)J II. Vége. Minden jel arra mutatott, hogy a macska vonzódása és hűsége ugyanazon mérvben szilárdul meg, amily mérvben az én ellenszenvem növekedett. Ép oly tolakodó mint makacs kitartással követett lépten nyomon, oly kitartással a melyről az olvasó képtelen magának fogalmat alkotni. Ha leültem rögtön kísérletet tett, hogy a szék alá húzódjék vagy térdeimre ugorj ék, hogy vonzalmának undorító jeleivel elhalmozzon. Ha felemelkedém, hogy távozzam, addig ugrándozott lábaimnál, amig majdnem felbuktam benne, vagy hosszú éles körmeivel bele- csimpaszkodva ruháimba, egész mellemig felkúszott. Ámbár ilyeukor nagy hajlamot érezék magamban, hogy egy csapással véget vessek a gyűlölt állat életének mégis visszatartott a visszaemlékezés egy hasonló bűntényre, de még inkább — őszintén megvallom — azon félelem és rettegés, mely mindannyiszor elfogott ahányszor az állatra tekintettem. Ezen félelmet uem épen az okozá, mintha attól tartottam volna, hogy a macska beírni veszélyes sérülést ejthet rajtam és mindamellett képtelen vagyok félelmemet más, elfogadható érvekkkel vagy magyarázatokkal indokolni. Szinte resteltem bevallani, — még itt, a börtön fenekén is szégyenpir ég ar- ezomon, midőn ki kell jelentenem, hogy azon félelem és iszony, mellyel e nyomorult állat eltöltött, a leguevetségesebb képzelgésben led magyarázatát. Nem gyakran figyelmeztetett azon folt sajátságos alakjára, melyet a macska mellén a fehér szőr képezett. Amiut már emlitém, ezen folt volt az egyedüli megkülönböztető jel macskám és PÍuto közt. Talán arra is fog még az olvasó emlékezni, hogy ezen folt, ámbár a mellet majdnem egészen befödé, csak elmosódott körvonalokban volt látható. Most azonban oly tárgyat ábrázolt, melyet rettegek megnevezni — és ép ez volt gyűlöletemnek, ellenszenvemnek legfőbb indoka, ép ezért szerettem volna az átkozott állatot láb alól eltenni, ha mertem volna. A fehérjei — ki kell mondanom — egy utálatos, kísérteties és borzalmat gerjesztő tárgy alakját ölté magára, a leghatározottabb / körvonalokban egy akasztófát ábrázolva. Óh, undorító és borzalmas eszköze a szégyennek és büntetésnek — a lelki gyötrelemnek és aljas halálnak ! Nyomorult, testben-lélekben nyomorult valék, nyomorom messze túlhaladta a tisztán emberi nyomor végső határait ! Egy oktalan állat, a melynek fajából már egyet csupa megvetésből megsemmisítettem, — egy oktalan állat képes volt eugemet, a teremtő által saját alakjára alkotott értelmes embert, kimondhatatlan gyötrelmekkel, soha véget uem érő kínokkal halmozni el. Nem ismerem többé a nyugalom boldogító érzetét — kínos feszültség tartott éjjel- nappal uralma alatt Napközben egyetlen raásodperczre sem távozott közelemből, éjjelenként pedig számtalanszor riadtam fel gyötrő álmaimból, hogy arczoiuou érezzem a gyűlölt állat forró lehelletét, hogy mellemet elfulladni érezzem az utált szörnyeteg súlya alatt, mely a mesebeli lidérczkéut nehezedett reám. E lelki gyötrelmek lerázbatatlan kényszere alatt csakhamar kihalt kebelemben a nemes érzelmeknek utolsó szikrája is. A leggonoszabb gondolatok, sötét eszmék, komor töprengések valónak ezentúl lelkemnek egyedüli kísérői. Kedélyemnek mogorva iránya mindinkább kifejlődött, mígnem őrült gyűlöletté fajult az emberiség s az egész világ ellen. Sajnos, hogy a legtöbb esetbeu nőm esett szenvedélyem áldozatává, mely kitörések pedig mindig sűrűbben és sűrűbben ismétlődtek. Egy alkalommal holmi házi teendők elintézése ezéljábél kénytelen volt a sajnálatra méltó áldozat engemet azon ódon háznak pinezéjébe lekisérai, melyben nyomasztó szegénységünk kéujszeritett lakást venni. A macska ide is követett ástok lakodása volt oka annak, hogy a merede- lépcsőköu majdnem orra buktam. Ezen körülmény majdnem önkívületbe hozott és őrült dühvei ragadtam mag egy fejszét, megfeledkezve azon gyermekes félelemről, mely eddig visszatartá karomat. Egy hatalmas csapást intéztem az állat fejének, mely bizonuyára rögtöui halált okozó leendett, ha a fejsze oda sújt le, ahová a csapást irányoztam. De nőm, ki jobbjával megragadta karomat, elterelte a csapást eredeti irányából. Nőmnek ezen beleavatkozasa valóságos őrjöngésig fokozta ádáz dühömet. Kiragadtam karomat jobbjából és egy csapással kettérepesztém koponyáját. A szegény nő egyetlen szó, egyetlen sóhajtás nélkül rogyott le és kilehelte nemes lelkét. Rögtön e hajmeresztő gyilkosság megtörténte után teljes lelki nyugalommal hozzá láttam a bulla elrejtéséhez. Tudtam, hogy sem nappal sem éjjel nem szállíthatom el a bullát a házból anélkül, hogy a szomszédok gyanúját fel ne költsem. Számtalan terv fogamzott meg agyamban. Előbb apró atgyali szelidségü düh - kitöréseinek
