Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 33. szám

Isztergom VI. évfolyam.

33. szám.

Csütörtök, 1884. április 24-én

Városi s megyei érdekeink közlönye.

yv\]

EGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER'.

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre . . ..............................6 fit —

fé

l évre.....................................................3 „ —

negyedévre...............................................1 , r>()

E

gyes szám áru 7 kr.

IcrSZERKESZTÖSÉG:

^Széchenyi tér 35.

lmcú a lap szellemi részét illető közleményei; InildwmlSI;.

KIADÓHIVATAL:

jSzÉCH ENI-TÉR ^ 5.,

linvií n hivatalos s a magán hirdetések, a uyiltl.órhe szánt köz- leniénvek, elölizetűsi pénzé; és reclamálások intézetniük.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HlItDETÉSKK :j

1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. jilO — 200-ig . 1 „ 50 „

200—000-ig . 2 „ 25 „

Bélyegdíj 30 kr.

MAG ANFIIRDETESföK

megállapodás szerint lehető legjiitányosabban közöl te tnek.

NYlLTTÉPw sora 20 icr.

Hi II'

jovoje.

Esztergom apr. 22.

Nem az elfogultság, hanem a légiié Íresebb felfogás mondatja kereskedőinkel minduntalan azt, bogy állapotaink ívulása, városunk virágzása, átaláuos ilétüuk, sőt szellemi gyarapodásunk zoros kapcsolatban áll kereskedelmünk yarapodásával.

Addig mig kereskedelmünk virágzásra em emelkedik, addig ne várjuk Esz- 5rgom virágzását sem. Addig, mig ke- eskedelmiink nagyobb anyagi gyarapo- ást nem tüntet föl, ne várjuk az áfáin qs anyagi jólétet sem.

Tagadhatatlanná helyes felfogású ité- etek.

De uem láuczolatos ítéletek. Kibő- itésük nekünk jutott kellemes osztály- észüiikiil s ezúttal nem is mulasztjuk l a« Ítéleteket lánczolatba hozni.

Tény az, hogy manapság c?ak az letrovaló és művelt kereskedőnek van üvője és carriereje. A kereskedéshez is izonyos tehetség/bizonyos bajiam szük- éges, mert az is hivatás, az is pálya, lely arravald erőket igényel. Nem aka- unk azon szűkkörü nézetnek propagan- .át csinálni, mely váltig azt állítja, logy a kereskedelem elzsidósodása ve- zélyes, Nmn az elzsidósodás, hanem a elketlenség miatt keletkezett az az ész- ovétel, mely — még a legmakacsabb .ntiseniita is megengedné — Esztergomban nem locális betegség

A sémiták mindig kitűnő kereskedők :oltak. Tudakozódjanak csak a világ- örtánettel nem sokat törődő s csak véresszáju napilapokból táplálkozó antiszemitáink a pboinikiaiak után. Ezek az ókor első kereskedői voltak. Különben sémiták.

Tehetséggel, hivatással, természettel bírnak ene a pályára. Nem is lehet megakadályozni őket attól, hogy rá ne lépjenek. Hivatásuk vezérli rá. A ki már most becstelen műveleteket végez s árnyat vet a kereskedés szigorú jellemére s feddhetlen becsületére, az lehet közmegvetés tárgya, de nem lehet egy átalánositott elv példája : bogy a

zsidó nem való kereskedőnek.

Minden kereskedői tehetségekkel biró embernek joga van a kereskedői pályára lépni, csakhogy azután kötelessége is azon a pályán a kereskedői becsülethez megfelelően inegállani.

Hol kezdődik a kereskedő s hol kezdődjenek a jövőre szóló reformok.

Mindenekelőtt az iskolában.

Az iskolában hirdetjük először a ke roskedelmi pálya nagy fontosságát, ott oltjuk először a hivatással bíró gyermek leikébe a magyar kereskedelem becsü- léséü, ott tápláljuk először ezen reális életpálya iránt a kellő tiszteletet és szeretetek

A fíu első középiskolai tanulmányai után nálunk rendesen a kereskedésbe lép. Ott már mint tanuló a boltban, érvényesítheti azt, a mit tanult az iskolában. Az elmélet és gyakorlat egyo- sül első éveiben s néhány esztendő múlva mint felserdült ifjú tökéletesen be avatva hivatásába, már mint segéd állja meg helyét.

Kereskedelmi társulatunk derék gondja volt, hogy a kereskedő tanulókat rendes iskolai tanfolyamba járassák, a hol néhány esztendő alatt kétségtelenül nagy fontosságú ismereteket sajátítanak

el, A kereskedelmi tanulók iskoláztatása után, a mint felszabadulnak a „hivatalos tanulásnak“ vége vau.

A kereskedelmi ifjúság továbbképzésére azonban nem elegendők az üzletekben gyűjtött kereskedelmi tapaszta- , latok.

A szellemtermékenyitő társas összejövetelek s az egyesülés a szellemi rnű- 1 velődós folytatása végett még csak most J válnak valóban életszükségletekké. A fiatal ember még távol áll attól, hogy önálló üzletet nyisson, de távol van pinái* rég az iskolától is. Tanulnia, mű jvelődnie, finomodnia pedig még mindig jkell. Egyesületbe lép tehát s itt az I önművelés, meg az önsegélyzés nemes jelszavai alatt igyekszik kielégíteni szellemi igényeit.

Ez a kereskedelmi ifjúság egyesülete a közvetítő az iskola s az élet között, íjtb egyesülnek mindazok, laknék kezében vau az esztergomi kereskedés jövője, a kikre kecsegtető reményekkel tekinthetünk. Ennek az egyesületnek, mint közvetítőnek tehát nagy hivatása van. A ki innen kilép, az belép a főnökök kasztjába. A ki oda belép, annak egészen elkészült, egészez kiművelt, egészen képzott embernek kell lennie. Különben nincs jogosultsága szép jövőt várnia.

Ezen közveti tő intézmény nagy jelen- tőeógót tehát épen a kereskedők maguk tudnák legékesebben bebizonyítani. De az esztergomi kereskedőktől nem várunk máit csak azt, hogy az ifjúság művelődési csarnokát, a kereskedelmi ifjúság egyesületét vegyék jóakarata pártfogásba s hogy az egyesülőt mentői hatály oiabban gyakorolhassa hivatását, hassalak oda, hogy a kereskedő ifjak lehetőleg egész városunkból egy zászló 'alá gyülekezve, a jóban és nemesben együttesen gyarapodjanak és erősödjenek.

Az esztergomi kereskedelem jövője bizonyára hálás lenne az ő jóakaratukért.

Legyünk magyarok!

(A magyarság XXIII. parancsolatja.)

A nemzeti szellem erősbitósére nemrégiben alakult magyar iskolaogyesület felügyelő bizottsága által kiküldött albizottság dr. Gerlóczy Gyula elnöklete alatt a napokban Budapesten ülést tartott, hol az elnök fölolvasta a tagok jogait és kötelességeit magaban foglaló parancsolatokat.

E dolgozat, a tagok jogait a következőkben sorolja föl 1. minden tag egy csinos igazoló oklevelet kap; 2,

igazoló oklevelének fölmutatása mellett közüuuepélyeken, művelődési és forgalmi intézeteknél előnyre számíthat ; 3.

megkapja évenként az egyesület tárca naptárát.

A tagok erkölcsi kötelességeit a dolgozat a következő 23 parancsolatba foglalva sorolja föl :

I, A magyarnak legnagyobb, sőt egyedüli kincse: nyelve; erről egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie, ez képezi ma minden jogának s egész jólétének alapját, azért ezt megvédenie kell — ha szükséges — életével s minden vagyonával is.

II. A magy. állam földjét, királyát s törvényeit tiszteljed és igaz magyar szívvel szeressed ; mivel, mint magyar polgár csak igy lehetsz boldog ez oriszagban !

1 0

j III. A magyar állam koronás fejedelme 1 király volt, ezentúl is mindig alkot mányos magyar királynak kell lennie’

Hs „Esztergom és Tiiéks,, tárcája.

ÖL feinte macetia,

(Poe Edgár beszélye.)'

I.

A törtéuet, melyet e helyen elmondandó vagyok, époly borzalmat gerjesztő, mint a mily egyszerű. Nem tartom valósziutínek, íiogy az olvasó hitelt adjon elbeszélésemnek, >Őt nem is tartok arra^igéuyt. Az őrültséggel volna határos azt követelnem, hogy el- higyjók szavaimat, holott engemet saját érzékeim is alig voltak képesek meggyőzni e hihetetlennek látszó dolgok valóságáról. De azért ne gondoljak önök, hogy Őrült vagyok, vagy mindezen rejtélyes események csak egy lázas álom rémlátományai . . .

Holnap meg kell halnom és igy sietek a még rendelkezésemre álló néhány órát felhasználva, telkemet egy szörnyű teher alól felszabadítani. Mindenekelőtt a családi események egész sorát szándékozom teljes őszinteséggel és minden czikornya nélkül embertársaim itélőszéke előtt kitárni. Ezen üseraéuyek árasztottak el engemet további fejleményükben a kínoknak és gyötrelmeknek mérbetlen özönével, e^ek okozták vesztemet. Megkísérlem sem akarom, hogy érveket keressek azok megmagyarázására. Né- d<em elég borzadályt, elég keservet okoztak, mások előtt talán uem annyira borzadalraa- cioknak, mint inkább sajátságosaknak fognak Teltüoni. Mások talán képesek Jeszuek természetes indokokra vezetni vissza azt, ami

most még a túlcsigázott képzelem szörnyszülöttének látszik. Másoknak, kik higgadtabban és behatóbban igyekeznek e rejtély nyitjára bukkanni és elfogulatlanahbul képesek ítélni, mint én, talán sikerülni fog a legtermészetesebb okok és okozatok logikai láuczolatában találni meg azon események magyarázatát, melyek elmondásánál én sziv- véremet érzem vérré fagyni az iszonytól.

Már gyermek koromban gyakran hallottam hangoztatni azt, hogy kedélyem rendkívül szelíd és simulékony. Érzelmeimnek, ezen gyöngédsége következtében gyakran kellett iskolatársaim maró gűnyjáuak czéltáb- lájául szolgálnom. Kiválólag élénk rokon- szenvvel viseltettem a házi állatok iránt és szüleim elnézése lehetővé tette, hogy ked- venczeim egész csapatával környezzem magamat. Ezeknek társaságában töltém minden szabad időmet és legboldogabb óráim voltak azok, a melyeket kicsiny alattvalóim gondozására és etetésére fordíthatók. Napról napra erősebb gyökereket vert bennem az állatok iránt táplált ezen rendkívüli előszeretet és valóságos szenvedéllyé vált, midőn elértem a férfi kort. Azoknak kik valaha birtokábau voltak egy bű és okos ebnek, fölösleges volna ezen kissé sajátságos szenvedély indokait bővebbeu fejtegetnem, ép oly kevéssé szükséges megmagyaráznom azon benső megelégedést, mely ezen előszeretet közvetleu következméuye. Mindenki kellőleg méltányolni fogja az állatok önzetlen és önfeláldozó hűségét és ragaszkodását, akinek gyakran nyilt alkalma embertársainak végtelen önzéséről, megbizhatlanságról és csalfaságáról meggyőződést szerezhetni.

Még fiatal valók, mikor nősültem és a legmgyobb megelégedéssel tapasztaltam, bog] nőm hajlama és kedélyállapota feltűnően hasonlít az enyémhez. Midőn tudomására jutott, hogy mennyire kedvelem a házi állatikat, nem szalasztott el egy kínálkozó alkalmit som, hagy kedvenczeim számát meg- nagyibbithassa. Lassanként birtokába jutottunk különféle madaraknak, arany halaknak, egy ;zép kutyának, néhány tengeri nyúlnak egy is majomnak és egy macskának.

Ez utóbbi egy feltűnően nagy és szép példáiy vala, teljesen fekete és bámulatra méltóm okos. Ezen tulajdonságának köszönhető,— ki bensőleg nem egészen volt, meut a babnától — gyakran ezélzásokat tett a nép asö rétegeiben elterjedt azon hiedelemre hogy a fekete macskák álruhába bujtatott boszorkányok. Nem mintha nőm valaha lomolyau vette volna e babonás nézetet, — egyátalábau csakis azért említem meg e körülményt, mert tökéletesen ép most ötlik 'szembe.

Pluo, — ez volt neve macskámnak, — az els helyet foglalta el kedvenczeim sorában. Mindig saját kezűleg etettem őt, Pluto visout lépteu nyomon hű kísérőm volt az egéz házban. Csak nagy nehezen lehetett ótól visszatartani, hogy utánam ne szökjél, ha hazulról eltávozám.

Ily lódon kapcsoltak össze a zavartalan barátai? kötelékei évek hosszú soráü át. Égő szgyenpirral arezomon kell azouban megvalauom, hogy időközbeu a mértéklet- lenség laemona gyökeres változást idézett elő jeleraembeu és kedélyhangulatomban. E szoiorű átváltozás napról-napra szembetűnőbb, elkedvetlenkedésem napról-uapra élénkebbé Ion, napról napra indulatosabbá és mások érzelmeivel szemben kíméletlenebbé lettem. Társalgási modorom még nőm irányában is mindinkább durva Ion, sőt végre annyira vetemedtem, hogy tettleges j bántalmazásától sem riadtam vissza. A feu- I tebbiekből önkényt következik, hogy kedvencz ! állataimnak is sajnosán tapasztaltok kellett la hangulatomban beállott fordulatot. Plútóival szemben azoubau még mindig megőriztem annyi kíméletet, hogy legalább a •{veréstől megkíméltem őt, amivel a tengeri

I nyulak, a majom, sőt maga a kutya sem dicsekedhetett, ha a vaksors vagy saját ragaszkodások utamba vezették őket. A kór j napi'ól-napra nagyobbodó mérvben vett raj- ! tana erőt, — mert vájjon létezik-e ragály, I tnely hasonlítható volna az iszákosság okozta betegséghez ? Nem csoda tehát, ha végre Plútónak is szenvednie kellett komor szeszélyeim következményeit, annál inkább mert az állat lassanként megvénülvén, mindinkább akaratossá kezdett válni.

Egy ízben, midőn későn este szokatlanul tértem haza a korcsmából, azon meggyőződés vett rajtam erőt, hogy a macska szándékosan elkerül. Meg akartam őt ragadni, miközben Plató — hihetőleg megrettenve heveskedésem fölött — fogaival jelenlékte- lenül megkarezolá kezemet. A veszett haragnak, a pokoli dühnek egy villáma czi- kázott végig egész valómon, egy pillanatra megfosztva eszemtől. Mintha csak minden kebelemben lakozott jobb érzemény örök búcsút vet volna, helyet adva egy a pálinka ádáz kajánságnak és vérszomjnak, mely fu-