Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 33. szám

IV. Követeld, hogy királyunknak hazánkban magyar udvartartása is legfen.

V. Ma,gyár országgyűlési képviselőül minden választókoi íilet csak magyar szellemű s a magyar nyel vöt teljesen Id ró honpolgárt válaszszon.

VI. A meddig közös ügyünk lesz, az országgyűlési küldöttség (delegáció) egyél) adandó utasítása mellett legalább is arra kötelezendő, hogy a dualizmus és paritásnak megfolelőleg, a magyar nemzetiség és magyar nyelv érdekét mindenben érvény esi tso.

VII. Követeled, bogy a magyar állam érdekeinek külföldi képviseletében (a követségnél, konzulságtiál) a dualizmusnak megfolelőleg — magyar szellemben nevelt honpolgárok is részesüljenek.

VIII. A magyar államban a nemzet Is.önéhez, mint atyjához csakis magyarul szólhat, illő tehát, hogy itt minden egyház hitét magyarul is vallja.

IX. Hazánkban tudomány, művészet, erkölcs s minden egyéb jólét mindig magyar legyen, hogy a magyar igy örökké éljen.

X. A magyar nyelv, tudomány, mü veszet érdemes munkásait megbecsüld, dicsőült magyar ősök emlékét megüljod hogy a magyar hazaszeretetnek lángja ölökké lobogjon.

XI. Ne bántsd a magyar testvért s vagyonát megkíméld, mivel sok és gazdag magyarban van erő, hatalom mely hódolni kényszerit. Ha ma 15 millió igaz magyar lenne, a független szabad Magyarország Európában nagy hatalom lenne !

XII. A nőnek, kit feleségűi veszesz, igaz magyar szive legyen ; igy lösz belőle jó magyar anya és jó magyar gazdasszony,

XIII. Ha gyermeked születik, gyermeket lelsz, vagy örökbe fogadsz, mindig magyarnak neveljed. Kevés a ma- g-yar !

XIV. Ne tűrd, bogy a könnyelműség vagy a szegénység a magyar ivadékot pusztítsák ; a magyarnak e természetben gazdag földjén, még sokáig keli élűié !

XV. Más nemzethez tartozót nyelve ért, ne vess meg ; sőt inkább vele szelíden, nagylelküleg bánjál, hogy kedve legyen magyarrá válni.

XVI. A magyar állam minden polgára — ha itt valóban szerencsés, boldog akar lenni, — magyarul olvasni, írni s számolni is tudjon.

XVII. Mindenkit e bonban előbb

magyarul üdvözölj és szólíts meg ; állami-. megyei-, községi hatósághoz magyarul folyamodj Í,1 ; nyilvános társaságban mindig tisztán magyarul beszólj. Hass oda, hogy minden egyesület, társulat hazánkban már iránta való hálából is, ügyeit magyarul kezelje.

XVIII. Ha idegen nyelvű s magyar, egyenlőn jó hírlappal kínálnak, válaszd mindig előbb a, magyar lapot.

XIX. Neved, címed, cégered, hirdetésed, gazdaságod és üzleted, más tulajdonjogának sérelme nélkül, magyar legyen !

XX. Ha nyereségben részesülsz, ajándékozol, vagy végrendelkezel, a magyar iskolaegyesületről mint a magyarnyelv és szellem ápolójáról mindig wegem léhezzél.

XXL A mi pénzt a kis sorsjátékba raknál, add inkább az egyesületnek, itt biztos nyereményed leend, a magyarnak terjedése és vele a magyarnak szaporodása.

XXII Ki a magyar társaságban ido- gen szót kiejt, a magyar iskolaegyesület javára, bármi csekély bírságot is fizessen.

XXIII. Külföldi árut, ha nem nélkülözhetetlen, továbbá külföldi rossz könyvet, rossz törvényt, erkölcsöt s minden egyéb idegen silányságot ne kívánd meg ; ez mindig drága vásár

statisztikai, történelmi és helyrajzi leírása,

vázlatosai) összeállítva

egy törtenetkedvelö esztergomi polgártól 1827.

(Latinból fordította P. J.)

(27. Közlemény.)

RÉSZLETES L E I R Á S.

FALVAK és PUSZTÁK. Párkányi járás.

NAGY-ÖLVED Népes falu, az esztergomi érsek az ura. A Komárom megyéhez tartozó Jászfalu- és Csúzzal határos, melyektől berkek és erdők választják ol s ezeknek egy részét az ölvediek magukénak vallják. A határ tnbbi része dombos és nyílt. Határai : keletről Kuraly, délről Bart, éjszakról Farnnd, nyugatról Szölgyéu. Lakosai magyarok és lótok, van 1456 lélek, 245 ház, 252 család, ezek közijl van 1000 templommal és plébánossal biró katholicus, négyszázötven ima házzal bíró helvét hitvallású és (7 zsidó, kik az egyházi nemeseknél, mert itt 2 egyházi curia van, laknak. V;n 1645 és fél első 145 és fél hold harmadik osztályú szántóföldjük, |5 kaszás rétjük, 922 kapás szőllőliegyik, legelőjük, épület- és tüzelőfájuk hir- niiidik osztályú. Az egyik adópénztárba fizetnek 1406 fit 29 egy negyed krt, a másik adópénztárba 1063 frt 58 és fél krt, összesen 2470 frt 27 három negyed krt,

PÁRKÁNY mezőváros, az esztergomi érseket uralja. Fekszik az esztergomi várnak átellenében, a Duna másik partján s Garam folyó felé húzódik. E magyar gyarmat a törökök kiűzetése után ismét összegyűlt ugyan, de a Rá- kóczyak által szótszöratva más házakban kerestek menedéket, inig lecsöndesül vén a zivatar, ismét visszatérni s megrongált házaik kijavításához fogni mertek. Valaha „Kakadunak nevezték, II. Géza, király 1157. évben kelt, említett okmányában „Kok.id“ név alatt fordul elő, a németek „Gocker“-nok hívták. Ez többféle kiváltsággal bíró város volt s azelőtt valamivel fölebb feküdt a vár átellenében, de mikor a szomorú török uralom alatt teljesen elpusztult, a mostani temploma helyén épült erős várát a törökök 1543-ban elfoglalták. Háromszög alakja volt. Keletről Duna, éjszakról kottős sáncz, nyugatról és délről egy sáncz védte s oly terjedelmű vala hogy hatalmas őrség befogadására elégségesnek bizonyult. Ezt Pál fi és Nádasdi grófok 1596-ban egy óra alatt kivívták, jóllehet 1606-ban ismét a török kézre került s azok birtokában maradt, mig Bécsben meg veretvén a len gyelek idáig üldözték. Itt ugyan a lengyelek több mint 300 előrekiildött har- ezost a török csele által vesztettek ugyan, de azután mégis szerencsésebbek voltak, a mennyiben mikor a törökök a Dunán épült hídon Esztergomba menekültek, a lengyelek ágyúikkal lövöl düzték, a hid eltörött, a barbárok igon nagy tömege beleveszett s néhányat eresztettek át, de azonnal nem csak az esztergomi várat, hanem Párkányt is visszafoglalták. Azt megszállták, ezt pedig földig lerombolták, úgy hogy most az árkokon kívül egyebet nem lehet látni. Ezek is legnagyobb részt be vaunak temetve. A többi része sik s annyira ol van rontva, hogy ha az ember nem tudná, nem hinné, miszerint itt egykor oly nevezetes erősség állt s annyi vér folyt vala.

A nőkről s a nőknek.

(Jókai.)

Oh az asszonyok, a kik szeretnek, országokat képesek megmozdítani — mikor kétségbe esnek . . .

Melyik asszony nem szenved testileg? Hisz a nőt úgy alkotta a természet, hogy az idegek uralkodjanak rajta. Csakhogy adott hozzá nekik csoda lelki

erőt, tűrni és titkolni a szenvedést.

*

A nők homloka körül önkényt támad a korona.

*

Az első csókkal megkoronázta magát a nő királynénak.

*

Előttük jár a hűtlenség, mint az árnyék : megcsalják még a szentet is,

mikor imádkoznak hozzá.

*

A parvenuk az asszonyokra nézve a legvüszodelmesebbek. A nők leggyengébb oldala a kíváncsiság. Gazdag embert, eszes embert, jó embert, még szeretetreméltó embert is eleget árulunk a világ piaczán, de érdekes embert nagyon keveset. És aztán vanuak nők, a kik ebben a nagy embervásár- b;in a milyen nagyon idegenkednek attól, hogy maguknak rabszolgát vegyenek, oly könnyen megesik rajtuk, hogy

urat vesznek maguknak.

*

A ki asszonynak született sohasem menekül meg minden babonától. A világ minden reáltudománya ki nem irtja azt belőle. Idegei újra megtanítják rá. Oh ezek a rettenetes női idegek ! Ezek megérzik előre az esőt, a szelet, az idő változást, miért no sejthetnek a sorsfordulatokat is.

*

Egy féltékeny asszony százat csinál. Ez a nyavalya a legragályossabb a világon.

*

Némely nőnek a férj arra kell, hogy legyen kin gyakorolni a háladatlanság ösztönét,

*

A mennyi isteni joga volt Jupiternek megcsalni Júnőt egy nympháért, épen annyi emberi joga vultanympbának megcsalni Jupitert egy — faunért.

*

A szerencsétlenség már jó kulcs egy szép nő ajtajához.

*

Hiszek az Istenben s hiszek a szentekben, még a kedvesemben is; de legjobban hiszek — önmagainban. Pogány cultus ! Dg férfinak jól illik.

*

A nagy férfiaknak nagy hiúságaik vannak. Szegény nőknek mennyiszer a

tétüzként terjedt el minden ide^embeu. Előkutattam zsebemből tolikésemet, felnyitottam pengéjét, torkon ragadtam a szegény állatot és teljes öntudatul kiszúrtam szemeinek egyikét. Most, midőn az őrjöngés ezen gyalázatos tettét leírom, szégyenpir borítja arezomat majd meg hideg borzadály fut végig tagjaimon.

Másnap reggel, midőn kialudva az előző éj mámorát, felébredtem és ismét birtokában valék teljes eszméletemnek, oly érzelem fogott el, visszaemlékezve az éj eseményeire, mely vegyülékét képezte a borzalom és lol- kiösmeret furdalásnak. De ez csak futólagos fellobbanás volt, — lelkem mélyében érintetlenül maradtam. Dinét a mérteid el lenség karjaiba dobtam magamat és a bor mámorában nemsokára feledve Ion minden.

Időközben a macska ismét lábbadozni kezdett. Kiszúrt szemének tátongó ürege borzalmat gerjesztő látványt nyújtott ugyan, de az állat — úgy látszélc — nem érzett már semminemű fájdalmat. Nyugodtan kószált, a házban szerte-széjjel, mint azelőtt, de ha engemet megpillantott, vad futásban keresett menedéket, a mi különben nagyon természetes. Előbbi vonzódásomból még maradt annyi, hogy eleinte némi fájdalommal töltsön el azon állatnak irántam tanúsított szembetűnő idegenkedése, mely nemrég még oly hű volt és annyira szeretett. De ezen érzemény is rövid ideig tartott,, nemsokára bolyét adva az elkeseredés egy nemének. Ugyanekkor végromlásom betetőzését elősegítendő, erőt veit rajtam az ellentmondás szelleme is, mely szüntelenül arra ösztönzött, hogy szívós makacssággal haladjak tova a megkezdett lejtős utón. E

szellemmel nem foglalkozik a bölcsészet. Mindazonáltal szivem mélyéből meg vágtok győződve, hogy az ellent nondás ezen szilemé oly velünk született túl jdonság, rr?ly minden ember szivében szendereg, — ply természetes ösztön, mely iráuyt ad az |m- ber jellemének. Ki ne tapasztalta volna íjár, hogy számtalanszor követünk el oly a]as, bűnös, esztelen cselekményeket—tiltva íau- vannak ? Nincs-e meg mindnyájunkban — daczára saját belátásunknak, azon élénk vágy, hogy megszegjük ezeu tilalmikat, egyszerűen azért, mert mindez ingerel >en- nütiket, ami tilos és csupán csak azért, pert lilos ?

Amint tehát már említem, az ellentoon- dás szelleme von rajtam erőt, hogy befejezze végromlásom müvét. A léleknek nzon rejtélyes, önmagát kínzó ösztöne volt ez, mely az embert saját nemesebb hajlainival ellentétben lévő gonosz tettek elköve'sére sarkalja ós amely engemet arra iiiúrelt, hogy a szegény Plútóval szemben tamjitott aljás eljárásomat tovább folytassam és’égre befejezzem. Egy szép reggelen kötele vettem kezembe, a legnagyobb hidegérrel burkot vetettem a szegény állat nyakam és felakasztottam a kert fáinak egyikére Záporként hullottak saját könnyeim, a pgke- serübb önvád marczangolá szivemet, nidőn a macskát felakasztára, de inindaiellett felakasztottam — daczára annak, boy teljes tudatában voltam annak, miként i sze- géuy állat mindig szeretett és e gyámban nem érdemelte meg ; hogy megöljem felakasztottam ép azért mert érzem, bog ezáltal bűnt követek ol, — talán oly halálos bűnt, mely énemnek halhatatlan részéjürökro

.méltatlanná teeudi a mindenható isten végtelen irgalmasságára.

Azon nap éjjelén, melyen ezen kárhoza- tos tettől kockáztattam lelki üdvömét, tűzvész okozta lárma riasztott fel álmaimból. A tűz már ágyaim függönyein is végig ha- parózott ; az egész ház lángokban állt. Csak nagy nehezen sikerült nőmnek, szolgámnak és nékem a lángok közül menekülnünk A ház teljesen leégett, mindenem oda veszett és én ettől fogva a kétségbeesés martaléka valék.

Most már nem vagyok oly gyönge, hogy az engemet sújtott csapás és az általam elkövetett galádság közt összefüggést keresnék, hogy e két tényt úgy igyekezzem feltüntetni, mint okot és okozatot. De ha már az események lánczolatáuak elmondására vállalkoztam, nem akarom a láucznak egv izét sem elejteni, nem akarok hallgatással mellőzni semmit.

A szerencsétlen éjt követő napon felkerestem házamnak romjait. A falak — egyetlen egynek kivételével — összeomlottak. Az, amely állva maradt, egy nem épen vastag válaszfal vala, mely az épületet ketté választotta volt és fejtül feküdt ágyamhoz. A vakolat e helyen feltűnően csekély nyomait áruiá el a tűzvésznek, mely jelenséget azon körülménynek tulajdonitám, hogy a fal csak rövid idő előtt vakoltatott be. Ezen fal előtt nagy népVömeghullámzott síire, csoportokban és számosai) a jelenlevők közül egv meghatározott pontra látszottak minden figyelmüket összpontosítani és e pontőr beható és alapos vizsgálat tárgyává tenni. „Csodálatraméltó!, „bámulatos!, és hasonló felkiáltások, molyok egyesek szájából hangzottak, felkölték kíváncsiságomat. Közelebb léptein és a falnak fehérre mesze t felületén körvonalai úgyszólván a falba voltak vésve; a körvonalok bámulatraméltó élet hűséggel bírtak és — a macska — alak nyakára egy kötél volt hurkolva.

E kísérteties látványra — mert eleinte nem valék képes más magyarázatot lelni

— a rémület és iszony folytán majduera önkívületbe estem. Végre azonban higgadtan kezdtem a dolgot megfontolni Eszembe ötlött, hogy a kert, melyben a macskát fel- akasztám, a leégett háznak közvetlen szomszédságában feküdt. Természetes tehát, hogy a tűzi lárma után a kert rögtön telve volt emberekkel. Ezeknek egyike aztán hihetőleg megpillantotta a felakasztott macskát, levágta azt és a nyitott ablakon át a szobámba dobá, valószínűleg azért hogy mély álmomból fölverjen. A többi falak összeomlása alkalmával valamelyik még erősebben behajtolta az állatot az állva maradt a fal lágy vakolatába. A falon levő mész, a lángok és a holttestben levő állati égvéuy egyesülése folytán támadt aztán a falon látható életliű lenyomat.

Daczára annak, hogy ily módon csakhamar sikerült — ha lelkiismeretemet nem is — de elmémet teljesen megnyugtatni, mégis lázas izgatottságban tartá ezeu esemény képzelőtehetségemet.. Holnapokig nem valók képes gondolataimnak más irányt adni,

— szüntelenül a macska rémalakja lebegett szemeim előtt ; ez idő alatt kedélyemen egy megnevezhetetlen érzet uralkodott, n ely némileg hasonlított a bílnbánathoz, de azért I még sem volt annak nevezhető. Mindamellett gyakorolt reám nézve ezeu óHelein annyi J