Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 32. szám
Esztergom VI. évfolyam. 32. szám. Vasárnap, 1884. április 20-án r Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész éne..........................................................ö Ht Itr. fél évre................................................................... negyedévre ............................................I » «r'^ » E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Széchenyi tér 35. hová a lop szellomi részét illető közlemények kiiMviidők. KIAD ÖFÍ VATAL: ySzÉGHENI-TÉR ^5., hová liivafalos s a magán hirdetések, a ny i I ti érbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS niriBHTÓSHl; : 1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 n 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegilíj 30 kr. M A G A N í IIR I) ETt2S RK megállásod is szerint lehető legj Hiányosabban közöl te tnek. NY1Í/ITÉR sora 20 icr; Városi szellőm, Esztergom,'apr. 18. (Dr.K.L.) Körülbelül háromezer esztendeje annak, hogy az aegei tenger partjain és szigetein egy nagy költői és művészi tehetségű néptörzs tűnt fel, mely nem tévedt el vallásfejtegető kór dósekbe, mint a Himalája alatt lakó iudus vagy a termékenyítő Nílus partjain gyarapodó egyptomi, nem bocsátkozott olyan vállalatokba, mint a kalandos phoeuikiai s nein szőtt olyan ábráudos hatalmi terveket, mint Karthágó. Hanem saját találmányát, a városi Önkormányzatot fejlesztette ki s ezt minden ivadék tökéletesítette s közelebb hozta eszméuyi teljességéhez. Egyik város teremtette a másikat s Kyrénétől Massiliáig a középtenger legelőnyösebb öbleinél a legvirágzóbb ókori városok keletkeztek a görög városi szellem teremtő hatalma által. Mielőtt a régi görög városok szellemének nagy jelentőségéről szólanánk, ki kell röviden térnünk azon városok életmódjának egészen antik, de szintén egészen eredeti irányára. A régi görögök aránylag keveset dolgoztak. Leigázutt uóptörzsek s rabszolgák végezték helyettük a durva munkát s még a legszegényebb szabad görög polgárnak is meg volt a maga rabszolgája, a ki helyette izzadott. — Athénben minden polgárra négy rabszolga jutott. Századunk humauismusa borzad a rabszolgaság történetének olvasásakor, de uincsenek-e rabszolgáink egyéb kiadásban ? Vájjon az uzsorás nem rendelkezik-e hálójába bonyolított áldozatával ? Vájjon a hatalmaskodás nem teremt-e egész csapat akarathiányos, gép- szeröon cselekvő csnjvadékot ? Vájjon a dúsgazdag nem dictál-e száz és száz nyomorultnak, a ki millióihoz segíti néhány fillérért ? De a régi görögök életmódjának igényei már sokkal nemesebbek. A görög polgár nagyon kevéssel beéri. Személyes szolgálatokat alig tétet alárendeltjeivel, mérsékelt az életben, egyszerű az italban s legegyszerűbb a lakásban és viseletben. —- Háza inkább csak hálásra való, élete legnagyobb részét a I szabadban s a nyilvános tereken töltötte. Királynak nem volt alávetve, mint valódi demokrata államban, választó és választható minden hivatalra, az állam szolgálatától azonban soha ki nej-Térhetett, valamely párthoz kellett tagoznia s katonának lennie. És folytonosan harczrakészen, mert a szomszéd nép törzsek áhítozó szemekkel néztek gyarapodásukra s jólétükre. A görög polgár tehát annyi veszély között folytonosan polgártársaival együtt tanácskozva élte napjait s intézte füg getlon városai ügyeit. Hogy kifogástalan katonáik legyenek, a házasulást szigorú törvények Írták körül, a nyomorékokat születésök után azonnal megölték s a faj nemesítésére modem felfogásunkkal tökéletesen összeütköző módokat találtak ki. Az egészséges test neveléséből fejlődött a szép test cultusa s ebből a szobrászat, mely fölül inul ha tlnn remekművekkel gazdagította a művészet házait. A gorög városok lakosai testileg szépek, értelmileg éles felfogásnak s iz- lésileg rendkívül finom érzéknek voltak. Építészetük csupa harmónia, szobrászatul? a képfaragás törvényhozása s költésük az örök irodalom nagyszerű mes- tennűveit foglalja magában. A kis görög nemzet városi szervezése nem engedett egységes nyelvet a költésben s egységes stilt a művészetekben kifejlődni. V.an négy nyelvjárás suk is s minden elsőrangú váiosuak külön stílje az építésben s külön iskolája a képfaragásban. Vallásuk a természet erőinek frigye a képzelem erőivel, szabadságuk a legtökéletesebb egyéni akarat szabadsága s ízlésük a művészetek ápolásának és fejlesztésének velöks/ületetfc természete. A szép eszméje egyetlen egy ókori népnek sem vált annyira vérévé. Természetesnek találták a stylszorüt, életszükségletnek a művészet alkotásait. A városi ember nélkülözhetetlennek tartja a színházat s az Akropolis szikláiba kivájt athéni színházban akárhányszor harminczezer ember volt jelen. A mint a társas élet elvált a nyilvános élettől, hanyatlásiulk indult a görög városok fénykora is. Az isteni Plato a szeretet nevelése által akarta polgártársai meglazult jó létét helyreállítani. Szerinte a tökéletes társadalomban az összes polgárok nevelését azok lennének hivatva vezetni, a kik maguk is szeretettel viseltetnek a tökéletes alakok iránt. Az ő ideális városát úgy építi föl egyik művében (a Törvényekről) hogy annak a tengertől épen kilencz mórtföldnyi távolságban feküdnie, a polgárok száma legyen csak ötezer és negyven, minden kereskedőnek külföldinek, idegennek kell lennie, negyvenedik éve előtt egy polgár se dolgozzék a közügyeknek. De hát mit akarunk ezekkel a pél- dázgatásokkal Esztergomban ? Mit megyünk vissza évezredekre s mért épen. a görögökre, a kik hozzá móg„pogányok“is voltak? Az ilyen kérdésekre már eleve elkészültünk. Rövid okolásunk a következő: Rá akartunk mutatni az ókor első nemzetének alapjaira, a városi szervezetre a városi önkormányzatból gyümölcsözött nagyszerű vívmányokra, melyek az egész emberiség közkincsóvé váltak. Épen a görögöket vettük föl például, hogy egy aránylag kicsiny nemzet nagy erejét városi önkormányzatából, városi függetlenségéből és városi szelleméből kimutassuk. Kossuth Lajos húsvéti ajándékul levelet irt a győrieknek, melyben hatalmas propagandát csinál egy független- ségpárti jeles embernek, do kifejezi azt az elvet, hogy veszélyesnek találja, mikor egy város opportunitásból önző politikát üz s politikai meggyőződését a város érdekeiért föladja. Ez a tétel bírt minket arra a fejtegetésre, mely a városok őseinek,, a görög városok hatalmának értelmét a városi szellem független és önálló fejlő*- désében találja. A mi hazai városaink mindig az állam mostohái. Kivéve Budapestet, nincs város hazánkban, mely virágzását az államuak köszönhetné. Sőt az állam még megfosztja a városokat Ősi jogaiktól, tehetetlenekké, képtelenekké „szabályozza“ azokat. Nem kell pedig bizonyítani, hogy hazánk műveltsége, a magyar szellem ereje, a polgárisodás hatalma csakis a tár- j kell Szószéken az öreg pap Mint egy apostol áll : A „tékozló fiuT'ól Penkölten prédikál. Hallgatják mind a hívek Nagybnzgón, csendeseu — Csak egy koldus anyóka Zokog keservesen. PÓSA LAJOS. £1 minnyoimáy 4crpujánáí. — Rajz Erdő mélyén, patak partján, madárdal és világillat között, szellő suttogásnál, tavaszi •zsongásnál vallotta be Székes Gyula bét vármegye legszebb szőke leányának szive legszentebb érzelmét. Fenn az égen arany fényben ragyogott a nap s játszi sugarai átszürodtek a sűrű lombokon és a zöld pázsitra éles körvonalakkal rajzolták le a szerelmes párt, mely átölelve tartá egymást. A leányka szivét teljesen betöltá ama nagy, hatalmas érzelem, mely hasonlít a természet ama titkos nagy erejéhez, mely t.avaszszal a földben zsong, rügyet bont a fákon s fakadásra serkenti a virágokat; bensőség teljes, meleg, rokonszenves pillau-l tásfc vetett az előtte esdeklő ifjúra, aztán odahajolt hozzá és kedves szőke fejecskéjét az ifjú hőn dobogó keblére temeté. Azur sziubeu mosolygott le rájok az égbolt, boldogságról csevegett nekik a kis patak és fejük fölött édes dallal üdvözlé őket a pacsirta és az a laugy szellő, mely a legközelebbi cserjéből föl kerekedett lombtól lombhoz, madártól madárhoz szőkéivé hirdette két tiszta szív végtelen boldogságát. A papa világfi volt és okos ember. Székes Gyulában fölismerte a derék jóra való ifjút, kire rábízhatta gyermeke sorsát, és egy szava sem volt leánya választása elleu. Teljesen jóvá hagyta és örült leánya boldogságának. A mamánál már kissé nehezebben ment a dolog. Fejébe vette, hogy leánya nagy partliiet fog csinálni s miután Székes Gyula czime- rébeu még csak bétágu korona sem ékeskedett, eleinte bizony idegenkedett e házasságtól. De szerette egyetlen gyermekét s volt \ annyi önuralma, hogy ennek boldogságáért^ saját terveiről — ha fájdalmas szívvel is j — Jemoudjon. ) És igy a fiatal szerelmesek boldogságának semmisem állt többé útját. Pár uap múlva szűk családi körben ülték meg a kézfogót s mit az isten szabad természete alatt már rég megfogadtak egymásnak, azt itt újból megerősítették az emberek által megalkotott törvények szerint: Szeretni fogják egymást, hőn, igazán, önzetlenül, önfeláldozóval, a sírig, örökre ! És mikor vége volt a sok czeremóuiáuak, a jegyesek visszavonultak egy erkélyre, mely a kertbe tekintett alá s egymást átölelve ábrándoztak, szőttek szivárványos reményeket és közölték egymással a jelen részegítő üdvét . . . * Mi szebb : a hajnal-e vagy a napfény ? a bimbó-e vagy a kifeslett rózsa ? a remény-e vagy a teljesedés ? Azt hiszem könnyű erre a választ megadni. S valamint szebb a hajnal jűrkadó sugara a meleg napfénynél; a feslő bimbó a kifejlett rózsánál : ép úgy szebbek, boldogitób- bak reményeink addig, mig remények, ábrándok és a rideg valós a mindennapi megszokás letörölte azt a himport, melylyel reményiünket a merész és mégis rezgő képzelet körülfogja. Mily boldogok vagyunk, mig remélünk ! És vájjon, ki remél többet, ki festi ki magának szebben a bizonytalan jövőt, ki épit több légvárat, ki sző több ábráudképet . . mint egy menuyasszony ? Öli legszebb kora az életnek, mikor a leány remegve lesi a pillanatot, melybeu egy ismeretlen boldogság révébe fog jutni, midőn ott áll a mennyország kapujánál és nincs csak egy kulcslyuk, melyen át táplálékot adliatua emésztő kíváncsiságának ! Miért is nem állíthatja itt meg a napot, mint egykor Józsiié teve, hogy ez a boldog nap soha, soha el ne múlnék fölötte ! Oh mert ezerszer szebb a remény mint a teljesedés ! Margitot a legnagyobb boldogsággal töltötte el Gyula szerelme, és mióta mátkája lett, úgy képzelte, hogy az égen ezer nap áraszt fényt és a levegő tele van hódító illattal és bűvös zenével, mint a tündérek országa . . . A menyegzőre nem tűztek ki a szülök hosszú határidőt. Minek tartani a sziveket oly sok ideig lázas izgatottságban ? ! Ha szeretik egymást ; miért legyenek egymástól sokáig elválva ? ! Hiszen a szerelmes szivuek olyan drága minden perez ! És milyen nehezükre esik a várakozás, ha legfőbb vágyaink legszebb reményeink teljesítéséről van szó ! És a napok anélkül is milyen lassan telnek ! Mindegyik egy-egy század ! Pedig Margit mindennap talált még valami szórakozást, mely elfeledteté vele milyen rokonságban áll az idő a csigával. Ma az erdőbeu kóborolt s fölkereste legkedvesebb helyeit, melyekhez holdeg emlékek fűzik, és úgy el tudott ott merengeni ... Ki tudja mikor jár ő megint erre ? ! Másnap Dehány távolabb lakó israerősuél tett látogatást: úgy sem ér ő már rá egyhamar idejönni \ Harmadnap szemlét tartott virágai fölött, meglocsolgatta -őket és gyöngéd szavakkal beszélgetett velük, mintha azok megértenék az ő gondolatait, az ő szavait. Majd régi emlékeit szedte össze : hervadt virágok, fakult szalagok, névjegyek kotilliou-jelvények stb. etb.
