Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 30. szám
iga rémeit kezelt Lobkoviczok és Ho- cberek tanítványai romlásunkra most is élnek és íendelkeznek. S miután élnek és rendelkeznek s egy nemzet ellen, melyet nem az ő kedvükért teremtett az isten, mely sza bad-elvü zászlajára a nemzetiségeknek egyen joguságát, a vallás, a polgári türvényos szabadság és civilisatió szent eszméit irta, az ellenséges küzdelmet folytatni meg nem szűnnek : — e megye közönsége, híven hazafiui köteles ségéhez és törvényhatósági ős feladatához, a törvény és jog pajzsa s az európai közvélemény védszárnya alatt egyhangú, közakarattal senki ellen nőin mondván, nyilvánítja miszerint : A Bécsben székelő osztrák országlá roknak Magyarország bel ügyeiben az 1536 ik Alik, 1563 ik 35-ik, 1715- dik 3 ik, 1741 ik 8 ik és egyéb tör vényezikkek ellenére gyakorlott beavatkozását és tényleges kormányzási befolyását jogtalanul bitoroltunk, valamint e befolyás eredményét, a febr. 26. pátenst és ennek nyomán a létesítendő birodalmi tanácsot, mint hazánk sarkalatos törvényeibe és jogaiba ütköző szabad fejlődésünket gátló, az 1791. 10. törv. czikk által biztosított függetlenségünket megsemmisítő s a nemzet be- egyezése nélkül alkotott intézményt törvénytelennek, és nem kötelezőnek tekinti s e komoly pillanatban, midőn ez óvást kimondja, egyszersmind nyilvánítja, hogy mindenkire személy válogat ás nélkül, ki e birodalmi tanácsban választó, vagy választotti minémüségben részt venni nem átallana, mint a haza közjóléte ellen felkelő, közmegvetés tárgyára a búzaáruló bélyegét sütendi, miszerint száműzve legyen a becsületesek társaságából s neve a gyalázatnak átadva. Feljegyeztetvén e batározmányt az utókor számára, hogy bármit is határozom! a gondviselés e bon jövője felett, nyoma legyen annak : mikép e megye az erő és hatalom irányában néma nem maradt s védszerül a szent jog és nyilvánosság fegyverét fölhasználva kötelességének eleget tett. Esztergomban, április 8-án 1861. A nőkről s a nőknek. (Jókai.) Oh a szerelem sok embert kényszeri-) tett már életrevalóvá lenni. * A természet, oltotta a leányszivekbe ezt az ösztönt, hogy kiváncsiak 1 egyenek azt a férfit, a ki őket érdekli olyankor megfigyelni, a mikor az iszik. A bor olyan mint a mikroskopiuin : százszoros mértékű n mutogatja föl azo kát az indulatokat, a mik a jellem fundamentumát képezik: a jót épen úgy mint a rosszat. Sokszor megesett már, hogy olyankor szeretett meg egy nő egy férfit, a mikor ittasnak látta. * A philosophusoknak is vannak szép asszonyok és jó borok között lucidum intervallumaik. * A nő szerelmét nem szokás koldulni, hanem meghódítani. * A mit szent Dávid százötven zsoltárban mondott el, azt ő uálnk egy fohász fejezte ki s a mi szerelem vallomást a költők versbeszedtek, azt ő náluk elmondta egy szembenézés. * A kik úgy egymás szemeibe néznek, ott marad a lelkűk fogva, ott marad kicserélve egymás szemeiben * Lucifer ott maradt a paradicsomban, Éva pedig bujdosik a paradicsomon kívül. * Az elsőkét testvér is leányokon veszett össze, egy szép leányon meg egy rút leányon. * Megcsalatni egy nő által, a ki mást szeret : még csak eUíérzete a pokolnak; de eldobntni egy nő által, a ki bű marad : az maga a pokol, * A ki félt, az megszűnt először becsülni a nőt, azután önmagát. * A karikagyűrű az egyedüli megbonthatatlan igazság e földön, aminek nincsen kezdete, nincsen vége. Az egyedül és mindenkor szent jelvény ! Zálognak kiválthatatlan, bilincsnek feloldhatatlan. * Megtörténik az százszor. Csakhogy száz ember közül kilenczveukilenc na gyet nevet a tapasztalás ulán s azt mondja rá : „az furcsa álom volt“ s azután nem gondol rá többet. Miért kell neki lenni annak a századiknak, a ki még akkor is szeret a mikor már önmagát is gyűlöli. * A főkötő. A pokolból került elő, aki azt a gon dolatot előhozta, bogy a nők fejükre tegyenek valamit,hogy mindenki olvashassa : itt vau a paradicsom, hanem te ki vagy űzve onnan ! sttiti sztikaí, történelmi es helyrajzi leírass vázlatosan összeállítva egy tíirtónetkedvelö esztergomi polgártól 1827 (Latinból fordította P. J.) (24. Közlemény.) RÉSZLE TESLEIRÁS. FALVAK és PUSZTÁK. Párkányi járás. CSENKE érseki puszta, mely a Duna, a muzslai és karvai határok közt fekszik. Talaja homokos, a Duna mentébeu fűzfákkal és nyárfákkal beültetve Vau fácánosa, a föld többi részét pedig a muzslai birtokosok bérelték ki. EBED középszerű nagyságú falu, mely iaz érseki káptalant uralja, Területét Muzsla, Nana, Párkány és Duna veszik körül. A Duna melléki részé gyakran áradásoknak ki van léve, a távolabbi rész pedig vízmentes. Lakosai magyarok. 174 házban vau 195 család vagy 1165 lélek, kik vallásra nézve r. katholiknsok. Van sz. István tisztele téré szentelt templomuk és 1810. év óta plébánosuk. 1643 első osztályú és 821 hold második osztályú földtől, továbbá 343 kaszás második osztályú kaszálótól, valamint 750 kapás szőlőhegytől, úgy a második osztályú legelőtől fizetnek az egyik pénztárba, 1354 frt 13 krt, a másik pénztárba 1024 frt 26 krt adót; összesen 2378 frt 39 krt. Halászata nevezetes. FARNAD az észtéi gomi érsek népes falva, fekszik a megye legéjszakibb szögletében Komárom és Bars megyék határán. Határa búzatermő, de a szőllö is megterem. Lakosai magyarok és tótok, 205 házban lakik 247 család, a lélekszám pedig 1273 ra rúg, kik között van pappal és templommal bíró 710 katbolikus, 292 ágostai és 271 bel vét hitvallású egy-egy imab ázzál. Van 952 és fél első és 1905 hold második osztályú szántójuk, 138 kaszás rétjük, 681 kapás harmadik osztályú szőlőhegyük; harmadik osztályú legelőjük, jő tüzelő és épületfájuk Ezekért fizetnek adóképen a megyei pénztárba 1596 forint 16 egy .negyed krt, a község pénztárába 1207 frt 32 óH fél krt; összesen 2803 frt 48 bárom negyed krt. GYARMAT, a kisujfalui, köbölkuti, sárkányi és libádi, de már kiszáradt mocsarakból jövőpatak fölé épült szilárd kőhíd tol, más hasonnevű falvaktól Boldogasszony Szűz Mária, 0 az Isten anyja Kis Jé/Aiskát az ölében Szeretettel tartja. Beteg, árva, elhagyatott Leborul előtte : S ltöunyebbülve, uj reménnyel Távozik el tőle. Talál nála vigasztalást Minden szerencsétlen — Könyörög ő mindenkiért Ott a fuluvégen. PÓSA LAJOS. (Hogyan öntözködik a mi népünk. — A Kis Jani meg a kis Tóni merénylete. — Utczai öntüzködés. — A piros tojások ünnepének apológiája.—) Haza felé jönnek a leányok meg a legények a litániáról. Kaczldásan lépdelnek a meuyecskék tógás urok mellett, vidáman nevetgélve ; kéz a kézben mulatnak a sze- rotő párok s erős vicczeket gyártanak a virzsiuiás legények, a kik még eladók. Alig érnek ki a maguk városába ott már nagy zsivajjal találkoznak. Öntözködő hétfő van, soha olyan nagy kelete a víznek, a tiszta jó víznek ! — Lesz most ne mulass! Az első kapu alatt loskelődik már jóegy órája az Andris gyerek. Csak amúgy mellényben. Inge ujja gondosan ki van kékitve. Olyan azúr akárcsak a nizzai menyország. Fekete selyerakendője is illösen csokorra van kötve s a kalapja az meg olyan pörge, hogy >o. Különben mokány gyerek és jövő esztendőre már nemzeti páutlikás kalapot fog hordani, mert katonának sorozzák. Olyan egészséges, hogy tiz úri embernek is adhatna belőle kölcsön és olyan erős, hogy csak úgy duzzan. — No meg állj csak Böske ! majd adok én neked olyan köröszt vizet, hogy főkötőd napjáig is megemlegeted ! így gondolkodott magában az Andris gyerek már jó egy órája egy hatalmas csöbör viz mellett. Néha-uéha belenézett a tükörbe s huuczut mosollyal mondta. — Hát nem köllölc egészen ! Hát különb legény az a czingár Józsi, a ki még a legyet se tudná kivégezni egy csapással. No hiszen megállj, hát azért hitegettél álló egy esztendeig, hogy azutáD vadkörtének számíts engem is! No megállj csak Böske ! Egyszerre csak e'sipolja valaki a jelt. Egy gatyás kis gyerek, a ki strázsáuak van kiállítva. Andris gyerek belenézett a csöbörbe. — No csak azután legényesen ára Andris, hallod-e ! És két kézre veszi a csöbröt. Négyivei jöttek a templomból. Böske, a szomszédasszony, István uram meg az a czingár Józsi, a ki még a legyet se tudná kivégezni egy csapással. Böskének valami rossz sejtése támadt, hogy az Andris gyereket nem látta ma a nagy templomban. Megint keres az valami okot, hogy legyen min búsulni. Alig hagyják el azonban az Andris gyerekek házát, kiugrik valaki a kapu alul s az óriási csöbröt úgy lódítja a kis Böske nyakába, hogy még az a czingár Jozsi is csupa pocséta lesz. Bőske hatalmasat sikolt, Józsi törülni kezdi a bajusza helyit, a szomszéd asszony tréfásan mosolyog, István uram pedig meg nem állhatja, hogy ki ne nyilatkoztassa: — Ez ám aztán a virtus ! Derék gyerek vagy Andris fiam, jól eltrafáltad! Böske szeretne sirni is, meg nevetni is s a veznldő arczot vágó Andris gyerek végtelen boldogságára csak ezt mondja : — No várjon majd visszaadom holnap kamatostul ! * A kis Jani (különben második osztályú tanuló) s a kis Tóui (szenvedélyes minist- ráló és Jani pályatársa) már vasárnap délután kapnak odahaza egy kis üvegecskét s s mennek nagy örömmel a patikába, hogy a bárom nap óta megtakarított ozsonua-kifli pénzen szagos vizet vegyenek. A patikus alig győzi az otkolonos keresletet kielégíteni. Jani és Tóni kapnak hat krajczárért ot- kolont, diadallal sietnek haza de gondosan beszorítják ax üvegecske nyakát mert kitalál valahogy menekülni a jó szag ereje. A mama azután teli outi vízzel az üvegecskét, beköti egy darabka vászonnal, megszur- k Alj a a szemérmes fátyolt néhány gombostű szúrással s beteszi a kis üvegecské- ket az ablakba. Hogy a jó szag ereje valahogy ki ne szabadulhassson ! Sohase kelnek olyan korán a kis öutöz- ködők mint hnsvét hétfőn. Nem kell akkor keltegetés, nem kell akkor példázgatás a lassú öltözködés miatt. De a kalács so kell meg a kávé so kell. — Hol a szagos viz mamám? - Ez az első kívánság, mikor már harczra készen áll. A kis Tóni is berukkol egész katonásan, apró ujjacskái közt a merényletek kis szerszámjával. — Gyerünk már Jani — mondja a kis colléga — mert megelőz a Náczi, meg a Pisti. — Hát hol kezdjük ? Ugy-e a kis Idá- éknál kezdjük ? — Obó, Irmáékboz megyüuk először, az közelebb lakik. A viszály és meghasoulás raagvát a mama veszi ki a gyerekek lelkébW. — Irmáékboz mentek először, azutáu Idáékboz, gyerekek. Mennek Í3. Azaz hogy inkább futnak, Irmáéknál erős lámpaláz uralkodik. A kis Irma, egy mindössze alig hét esztendős kis eleven zsuzsu egészen oda vau. Biztosan tudja, hogy a kis Tóni be fog toppanni s ha nem siet, még negligée-be találja. Serényen is siet az o tözködéssel. Egyszerre csalt bejön a mama. Irmáeska megrezzeu, azutáu, nyájas au mosolyog. — Hiszen csalt a mama . .. — Siess kicsikém, jönnek már! — Istenkém hisz sietek. Épen lehajol egy kis csipkéért, mikor a honáruló mama szoknyája mögül kirohaa a két kis merénylő s még mielőtt a pongyo- lás kis angyalka kellőkép kisikolthatta volna magát, csak úgy harmatozott szőke hajára, kék szemére, piros ajkára s apró kezeire a szagos viz. Valóságos kis illatos zápor. A fiúcskáit addig támadtak, a meddig csak ogy cseppuyi vizecskéjük volt. EgyEsztergommegye 1861-ben Akkor még hatalom volt a megye mikor igy írtak s gondolkodtak. Aklco Esztergom megye nem volt az utolsi pont Magyarországon. Az elnyomatá szomorú napjaiban a remény vakmerő ség; do a bátorság hősiség volt. Ilyei bátor hangon nyilatkozott akkor Esz tergomuiegye, amint az itt a megye lel kétől, Palkovics Károly alispántól kö vetkezik : (Esztergom-megye óvása, az osztrák miniszterei Magyarország ügyeibe való beavatkozása és a íeb ruár 26-iki patens ellen.) Végig menve onnan az os királyol korszakától mind azon fondorlatokon melyek az osztrák férfiak közt mindenkor találkozott engesztelhetetlen esküdt elleneink által, a magyar haza és nemzet ellen kitartó következetességgel szőve, a részrehnjlatlan történelem által az utókor intéséül följegyezvék : Végig menve mindazon merényleteken melyeket rokon érzelmű utódaik 1527. óta a legújabb időkig alkotmányos életünk és nemzeti önnálló szabadságunk lerombolására, majd nyílt erőszak, majd szított visszavonás utján elkövettek ; S végig menve törvénykönyvünkön, annyi be nem váltatott Ígéret komoly tanúján, melyben a sérelmek bosszú sora, az elnyomás följajduló panaszai, egy újból s újból kiengesztelt nagylelkű nemzet könnyűivel beirvák. Mind ezeken végig menve, a jelent pedig egész meztelenségben látva, érez ve s ujjainkkal a sebhelyeket tapogatva: Lehetetlen, hogy le ne essék szemeink ről a könnyiibivőség leple s valahára be ne lássa a nemzet, miszerint azon háló, melynek fonala vesztünkre századokon át szövetett, még szét nem foszlott ; hogy szenvedéseink pohara még meg nem telt; hogy a századokon át meg nőin barátkozott ellenség még mindig résen áll. Mert valamint az alig eltelt évtized előtti élet-halál harcz, a kiontott drága honfivér, a katonai kényuralom hajmeresztő kicsapongásai felednünk nem engedik, hogy egykor Caraffák és Heis- terek dúltak e hazában : ügy ugyan ez évtized alatti kormányzati modor s ennek kíséretében a sok bűn, mely hazánk, nemzetségünk s alkotmányos szabadságunk letiprasára megvető dölyf és kárörömmel elkövetett, hozzá a rablánczok még el nem hang-j zott csörgése biztossá tehetnek minden-! kit arról, hogy az ulolsó Zrínyi fogsá
