Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 30. szám

való megkülönböztetése vegeit Kohid- GFjarmatnak neveztetik s az esztergomi káptalant uralja. Határa termékeny sik- sáf. Lakosai magyarok és katholikusok pappal és plébániával, 790 lélek vagyis 140 család lakik 121 házban. Van S74 első és 45 hold harmadik osztályú földjük, 494 kaszás rétsé-nk, 611 kapás második osztályú sztíllohe- gyük, legelőjük, tüzelőjük és épületfá- juk A megyei adópóuztarba fizetnek 947 fit 18 és fél krt, a községi pénztárba 716 frt 37 krt; együttvéve 1663 frt 55 és fél krt.

GYIYA az egész megyében legkisebb falu, szüli határa Szölgyén, Libád és Sárkány közzé szorult, ennek is alig egy hatodát bírják a lakosok, a többi nemes telek, mely ember-emlékezet óta gyorsan urat cserél, most özv. Zerda helyi Paláénak képezi birtokát. Lakosai tótok és magyarok, vallásin nézve katholikusok, számuk 137, van 15 ház s 19 család, kik a lelkiekben a köbölkuti plébániához tartoznak. 126 hol dny i második osztályú szántótól, 57 kaszás rétségtól, 301 kapás szöllő hegytől fizetnek a megyei pénztárba adóképen 114 frt 59 három negyed krt, a gyivai pénztárba 86 frt 59 és fél krt, az egészben 201 frt 59 és egy negyed krt.

KARVA puszta s curiai telek. Leginkább a helyet választották az ellenségek a Dunán való átkelésekre. A nyer- gesujfalui várnak a németek által történt bevétele után a magyarok itt nagy vereséget szenvedtek. Ugyanis Rákóczy serege az említett vár segítségére sietvén, a folyó ezen oldalán tanyázott, a partokon sáncokat hánytak s a közeledő császári sereg előtt minden oldalról el akarták zárni az utat, ; de miit hogy a császári sereg a várat hátulról megtámadván bevette, azok, kik e partott védték, megszalasztattak.t Ezen zivatar alkalmával az egész vidék a tűz martaléka lett. — Különö sen Karva annyira elpusztult, hogy puszta romokon kívül semmi som ma radt. Mikor a bék* visszatért, gr. Gyulay Ferenc* Kurvát ismét felépítette s a Duna partján oly szép palotát emelt, mely bármely hercegnek is lakóhelyül szolgálhatott volna ; (melyet az idő foga nagyon megrongált s a legújabb időben lerombolták, hogy*helyet Koudé József házának engedjen) a palota mellett pedig nagyszerű kertet készíttetett, azt körülvette fallal. E kertet az előbb említett Koudé, primatialis jószágigazgató, nemcsak fönntartja, de a fák számát különféle nemes ‘ példányokkal szaporítja is. Most Karván több ur lakik s némelyeknek ékes és kényelmes házuk van. Van egy kápolnája, mely mellett Bél Mátyás tanúsága szerint ezen márványba vésett felirat olvasható: „Ez a Lábatlan nemeseinek temetkezési helye, ezer négyszázban Kr. sz. után.?“ Homokos talaját az erdei fa nem szereti. Lakosai magyarok, 39 házban lakik 59 család azaz 334 lélek, mindnyájan r. katlio- likusok s a mocsi plébániához tartoznak. Az urak beleegyezésével 59 hold- nyi harmadik osztályú szántóföldet művelnek, különben kézműből élnek. Adót fizetnek az egyik pénztárba 76 frt 23 bárom negyed krt, a má ik pénztárba 57 frt 47 és fél krt; össze j sen 134 frt 11 egy negyed krt.

! KÉMÉND. Hunt-Pázmán családból származó grófok öiöksége, melyet Ug rin gróf, Kázmór fia, 1292-ben az észtéigotni templomnak volt kénytelen átengedni ; mivel az ő testvérei István, László és Lambert az esztergomi érsek birtokait ^pusztították, ezen kihágás miatt Kéménd falu Lodomér érseknek törvényileg oda lett Ítélve. Ez is háborús mozgalmakkor, többször pusztult el, különösen 1683-ban a mikor a törököket üldöző ^lengyelek tették rommá. A lengyelek ugyanis, minthogy a szerencse miatt mely kezdetben kedvezett nekik, utóbb pedig elhagyta, felbőszülve az ide menekült népen töltötték ki boszujukat, hogy a törökök nek Esztergom körül való táborozását nem siettek hírül vinni, számosakat felkoncoltak. Hogy Kéménd máskor is volt háborúnak színhelye, a közel fekvő várról lehet következtetni. Ugyanis a falu és Garara között még most is sáncok láthatók. A fölemelt parton a vá rat háromszoros kerek sáncok s 3 — 4 öl mély árkok veszik körül. Hogy kik épit tték, az bizonytalan, hanem hogy régi népek műve, arról a kerek és annyira felemelt sánc szerkezete tanúskodik. A Rákóczy mozgalmak idejében Sámboky szövetséges magyarok parancs noka, a belső erődítéseket kiigazitatta s egész éven át ott tanyázott s portyázásokra vagyis inkább a zsákmányt) lásra kedvező alkalom után lesett. Ezt megunva, oda hagyta búvó helyét s övéihez csatlakozott. Kellemes vidéke, mely a Garam mindkét oldatán elterül, Bény, Bart, Libád, Gyarmat, Kicsind, Páld és Szalka által van körülvéve. Talaja helyenként száraz, helyenként pedig nedves s a Garam gyakori áradásainak ki van téve. Lakosai magyarok, a lélek 1067, van 165 ház, 180

; család, r. katholikusok, van templomuk és lelkészük. Említésre méltó a Gurumon átvezető hid, mely a megye költ égén épült, a hegyi városok felé verető állami nt miatt postával is bírt, ezt azonban pár év előtt beszüntették. Van 1449 első és 724 második osztályú szántója, 454 kaszás rétje, 983 kapás első osztályú szőlőhegye, legelője és tüzelő meg épületfája. A megyei pénztárba járul 1659 frt 48 kr, a községibe 1255 frt 36 kr.

KÉTY. Ez érseki falu Barsmegyével határos. Lekér és Dainásd falvak szom szé'dságábaii fekszik. E falvak között a vidék dombos, mely nyugaton és dé len is Kúra! illetőleg Ölved felé megtartja jellegét. Magyar lakosainak száma 744. van 116 ház, 128 család. Vallásra nézve van 218 katholikus, kik a bar ti plébániához tartoznak, 526 belvét hitvallású. Van 1166 második, 583 hold harmadik osztálya szántójuk, 79 kaszás harmadik osztályu rétjük, 272 kapás szőlőhegyük, harmadik osztályu legelőjük. A megyei pénztárba fizetnek 845 fit 59 krt, a községibe 639 frt 58 krt.

KICSIND. A sz. Istvánról nevezett nagyszombati szemináriumot uralja. — Névleg is, de valóban is kicsiny falu, Kőhíd Gyarmat át.ellenében, a Garam másik oldalán, mely oldalon több falu .nincs, fekszik. Mintegy a megye kebeléből kizárva a legsiláuyabb vidékkel bír. A Hont megyéhez tartozó Kövesd és Bújta falvaktól, valamint Szalka várostól hegyek választják el, Kéménd felé talaja sik, hanem annyira ki van téve a Garam kiöntéseinek, hogy ritka évben lehet kaszálni. Lakosai magyarok, Rákóczy idejében többször kizavartattak s elhurczoltattak. Most 75 házban lakik 83 család, vagyis 481 lélek, mindnyájan katholikusok s a kövesdi plébániához tartoznak. Van nekik 471 hold harmadik osztályú földjük, 170 kaszás harmadik osztálya rétjük, 557 második osztályu szőlőhegyük, harmadik osztályú legelőjük. Az egyik pénztárba fizetnek 422 fi t 59 krt, a másik pénztárba 319 frt 59 krt.

i szerre csak úgy jártak, miut a nagy idai > czigányok a puskaporral. A kis Idának már [ nem jutott.

De azért Irmácska mindjárt moderálni [ kezdte magát s nyájas mosollyal nyújtott i át a kis gavalléroknak egy-egy piros tojást. l Az egyiken egy galambocskaVturbékolt. A i másikon egy rózsácska illatozott.

Egy egész fejjel megnőttek a kis öntöz- ít ködők, mikor a diadalmi jelvényekkel kaza- í tértek.

Hát még az ntezákon. Különösen, a hol ) (minden személy válogatás nélkül) hajadonok Ljárnak. A fecskendős gyerekek és csöbrös ii inasok, de még a pitlis kamaszok is alig d lesik az alkalmat, hogy egész váratlanul n rázúditsák valami vászoucselédre a zuha- üi tagot.

Van azután olyankor uevetós. Különösen i ha megtalál valamelyik szobalány aprehen- b dálni. No az azután háromszor is öltöztetik máz nap. Mert egy egész utcza minden vizái fogható inasa meg legénye mind összeesküvő szik ellene s egyért mindnyájan megtorolják tű magukat.

Akárhányszor megesik azonban, hogy az íi.: üldözőbe vett bajadou nyakába szánt kis KNiagara egy uyugalmas casiuói tag vállán 3; csörgedez végig, a kiuek ilyenkor még csak iu'Liincs is joga kikérni ezt a szemtelenséget as panasz könyvbe vezetni a merényletet.

Különbeu néha szántszándékkal is raegcse- . lekszik ezt a félreértést s ugy főnkre tesznek

egy ragyogó czilindert, akárliacsak követválasztás leuue.

De azért még se doboltatja ki a nemes város, hogy nem szabad öntözködni, mert az káros ... a hogy már nálunk kidobolták egyszer a napfogyatkozást, hogy jó lesz akkor szépecskén otthou tartani a marhát, mert nagy veszedelem vau készülőben a kalendárium szerint.

Ne is bántsák ezt az egy ártatlan pajkos- kodású napot. H;idd mulassa ki magát akkor a világ vízzel. Mindenesetre jobb mintha borral mulatná ki magát. Legalább nincsen másnap a doctorokuak annyi dolguk bevert koponyákkal.

Azután nagyon szép emlék az a piros tojás. Piroslik is a héjától az egész város. Minek tudna édesebben örülni a kis Jani, meg a kis Tóni nemzete, ha valahogy nem volna szabad többet öntözködni.

Megőrzik ők azt az első piros tojást olyan őrizettel, mint a nagyobb gavallérok az első rózsát s a még nagyobbak az első tövist.

Artatlau örömeket nyújt a piros tojások üunepe. szaporítsuk ezeket az ártatlan örömöket. ha egyébbel nem, hát legalább azzal, hogy előmozdítjuk a kis Janik meg a kis Tónik diadalát.

Persze azután másnap változtatni kell ám a politikán s akkor megint a kis Janisat meg a kis Tónikát áruljuk el a kis Irmáknak.

Ilyen árulásokat még a jó Isteu is mosollyal néz végig a verőfényes meuyországból.

KŐRÖSY LÍSZLÓ.

CSARNOK.

01 ij.au jó vac| aj, . . .

Olyan jó vagy, hogy bántani Csak a bűnös tudna téged,

A kinek már a szivében Nincsen igaz, tiszta érzet !

Olyan jó vagy, bogy a hányszor Jóságodon elmerengek,

Hálaképeu, hogy enyém vagy Ajkaim imát rebegnek.

LITHVAY VIKTORIA.

diát /fiuűWt.

(Elbeszélés.)

I

Nagyon keserves ünnepek voltak azok a húsvéti napok szegény Olivér barátom családjában. Fiatal felesége épen húsvéthétfőn ravatalon feküdt s a kis Aristid élet és halál között vívódott!

Mint az őrült féktelen szenvedéllyel tombolta ki fájdalmát a szerencsétlen fiatal férj, a ki elvesztette menyországa angyalát, a ki most még magával hívja a kis Aristi- dot is. Azt a gyönyörű aranvbajú gyereket, a ki fölött két or\os őrködik.

Fölállították a ravatalt Helén kék szobájában, a hol olyan vidáman vigadott, olyan pajkosan danázott s olyan harsogóau kacza- gott az ő jó férjével.

Olyan szépen feküdt a koporsóban akárcsak egy carrarai márványból faragott műremek. Hidegen, méltóságosau és élettelenül.

Letépték a siránkozó cselédek az összes virágokat, a miket a jó asszony gondozott s odarakták neki a koporsójába. Nagyon meg- sivatta mindenki, hiszen még nagyon fiatal, azután nagyon jó és nagyou boldog voltOlivért végre is egészen megtörte ar. elviselhetetlen szenvedés. Elfásult, eltompult, csak ugy igazgatták id<\ oda ; miutha megkövesedett volna a szive, vagy mintha egészen megtébolyodott volna.

Mikor rágördíilt az első rög a koporsóra akkor Olivér újra kitört s velőtrázóan kezdett zokogni s kifakadni. Ugy vitték el azután eszméletlenül.

Odahaza a kis Arisztid nem tudta, hogy nem látja többet az édes anyját. Az angyalfejű gyerek még mindig kiizködött a halállal, mely egyforma szívtelenséggel végez a tavaszai meg a téllel is. Mindegy az neki. Az elorzaudó lélek egy idős minden emberben.

Akkor azt mondták a rokouszeuves kisvárosiak odahaza :

— Szegény Olivért hogy meglátogatta az Isten épen liusvét uapján. Eltemették drága feleségét, halálán van egyetlen magzata. Lássátok gyerekek, a le's Aristid már nem fog többet piros tojást kapni a mamájától.

II.

A kis Arisztid fölüdült. Megelégelte az Isten azt az egy csapást is, melyet szegény Olivérre mért.

Egyszer csak kimondta azt a kérdést, a melytől a szerencsétlen apa ugy remegett í

— Te édes apám hol marad olyan soká a mama?

Nem tudott erre a kérdésre válaszolni, Patakzó könyei. reszkető karjai s forró csókjai pedig nem magyarázták meg a kis fiúnak az édes anya hiányát.

A jólelkil vén cseléd válaszolta gyászoló apa helyett:

— Hát elment kis Arisztid, elment nagyon messzire, nagyon sokára.

— És minket nem vitt el m gával a jó mama . . .

Épen második liusvét napja virradt föl.

Olivér az ő kis fiával elutazott rokonai látogatására, hogy ne rendítse meg odahaza a gyászos évforduló műiéire.

Egyszerre csak a kis Arisztid a közelfekvő templom ajtajához siet, a hol nagyon sok apró gyerek gyülekezett össze. Mindenkinek volt piros tojása, csak a kis Arisztidnek nem.

A templomból egy szép nő lép ki egy éltesebb asszouy mellett s a mint meglátja a gyönyörű kis fiút, lehajol hozzá;

— Hogy hívnak téged kis fiam ?

— Anda házi Olivérnek.

A szép hölgy megrezzeut,

— Itt vannak a szülőid is ?

— Nincsenek szülőim nénikérn, csak apám van,

A templomból kijövő szép nő reszkető hangon kérdezte tovább.

— És mióta ?

— Egy esztendő óta.

A kis Arisztid sírva fakadt, a részvétes szép nő pedig lehajolt hozzá, megcsókolta a gyönyörű gyereket s megfogta kis kezét,

— Hová megyünk nénikéin ?

— Veszek neked piros tojást kis fiam.

Arisztid engedelmesen követte a legközelebbi czukrászboltba.

— Hát azután hogy hívják magát nénikém, ha a papa kérdeni találja, hogy ki adott nekem piros tojást?

— Mondd csak kis Arisztid, hogy a Ma- tild uéui adta .. .

És gyorsan eltávozott.

Olivérhez betoppan nagy őrömmel a kis Arisztid s egy gyönyörű pirostojást tartott eléje.

— Nézd csak édes papám ! Van ám nekem is piros tojásom. Adott ám nekem is a Jézuska. Egy olyan jó néni adta, a milyen jó csak a mama lehetett hozzám.

Olivér gyöngéd mosollyal osztozott kis fia örömében.

— És hogy hívják azt a jó nénit, — kérdezte benső hangon.

— Nem felejtettem ám el, mert kétszer meg is csókolt. Matild néninek hívják.

Olivér felsóhajtott s megcsókolta gyermeke homlokát, melyet Matild csókjai illettek.

A többit nem mondta, csak átérezte. És mintha melegebben dobogott volna a szive, mikor Maliidra gondolt. MatiÍrtra, az ő egykori Mutildjára, a kit a végzet elszakított tőle.

Az első szerelem rég letűnt hajnalának fénye kezdett doreugeui sötét gyászá«. Egy jótékouy angyal állott eléje, a ki nem a noheztetés, de a változatlan szerelem ajkával közeledik feléje és a gyermek felé.

Hogy olyan jó, mint a mama — mondta a kis Arisztid. Öli a gyermekek a jó szivü- ség megítélésében aleghivatottabb bírák.

. .. Hát még mindig gondol rám ... és most már kettőnket Jszeret . . . Szegény jó kis fiam, nem maradsz sokáig anyátlanul Édes anyád szelleme súgja szivemuek, hogy nyújtsak kezet Matildualc, a ki olyan jő, olyan nemes, mint csak ő lehetett. Kezet fogok nyújtani neki, a mi vigasztaló angya - lunkuak.. . GASTON.

Folytatás a mellékleten.