Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 1. szám

IimIm se i!\,'n. - In iirin módos. Ufir iiz7.ul a^czifia játékkal a mely<,! a Bimdeguziiak vett a/, ti nagyság»'« napája, az emelőiről, a kis Pista jófor­mán lián ni se Ilid na. Többet ér ő nékic az a kis ezifra huszárdolmáuy, íi mely b • ii o) parádézik ő nagy hetykén egész a jövő karácsony iff. Aniöit odáoi) s divat.kere.skedéselí fele i nagyoknak jut ki a magok része. — Egy-egy csellel ellesett óhajtás itt váii testté ; és a kiknek jut, tudják már. hogy a kris/.tkindlit ki helyettesíti, de azért a megemlékezést gyermeki rém­mel fogadják. Be jó is volna legalább karácsony napjára még egyszer gyer­mekké lenni! Még egyszer végigérezni azt az áh ital teljes türelmei lenkedést, azt a. végnélküli örömet, azt a költő; ártatlanságot a mellyel egykor a kis Jézus „bocsöngetését“ vártuk. Oh ! bol dogok a tudatlanok, mert övéké a meny nyék országa ! Azt hiszem azonban ezekből a vál­takozó oldalbalökésekből, meg lábratip rásokból talán már elég is lenne s nézzünk kissé valami pihenő után. A „Korona“ előkelő törzsvendégei közül, szokott helyén alig ül egy egy is s a főváros egyik leglátogatottabb ka véliáza ma kong az ürességtől. | I)e kinek is jutna eszébe ma vidám Joli honát felcserélni a kávóliáz fülledt j levegőjével ? A ki dolgát végezte siet, háza övéi közé s én is alig hogy felhörpintettem kávémat, siettem folytatni utamat. De nini ! mintha valami varázslat, bíiverójo munkált volna közre. Az ut- czák üresek, a boltok csukva, az abla kokból mi ii den (1 It fény ömlik alá, hir­detve, bogy lv igy ii II adtak már a ka rá csőin fa gyoi tyácskái és a kis Jézus be vonulását tartja a gyermekvilág tün­dér birodalmába. Oda képzelem magamat h iza, abba a kis családba, a melynek a körében olyan ünnepi vigasság közt töltöttem egy esztendeje a. mai estét. Mikor megnyíl­tak az elzárt szoba aj lószárnyai és ott állott az égő fenyőfa a maga káprázatos pompájában, azt az örömet, azt a kő ivezésig való meghatottságot, azt a léma átszeilemíllésl, a melynek tanúja I /oltani, nem kísértem meg leírni. < Talán épen o pillanatban, hogy a < iépzelem szárnyain eIszállólf közibök i alán épen most látja az én kétszor- I lét apró szent, buzgó imája öröm teljes r ogaiiatját, talán épen most. ij A korzóra, értem, átlátszó hideg éj bill | szaki szél lobogtatja a gáz lángjait. Az égen ezernyi csi'lag ragyog, talán fé­nyesebben, mint egyébkor ? A Duna na hjai lassan hömpölyögnek tova > négy elnézem a futó halmkal, úgy « o lelnék szállni velők oda, a hová anini öröm és boldogság köt oldhatatlan. Eli, menjünk haza ! ANAKREON. ~ES-.TIfiCtóÍ VüÍM^SYI statisztikai, tör énelmi és helyrajzi leírása, vázlatosan összeállít.va égj történetfeedvelő esztergomi polgártól 1827. (Latinból fordította P. J.) (2. Közlemény.) ÁLTALÁNOS KÉSZ. 2. Garam legsebesebb a folyók kö­zött. Minthogy begyek között mindjárt a götnöri fonásától kezdve Zólyom- és Barson keresztül gyorsan rohan, más patakok ho "/.ájárulása követ köztélen könnyön túllépi a partot Es akkor, a merre kiárad, mindenütt úgy a vetése két, mint a szénát tönkre teszi. Me­gyénkbe Kis-Bény mellett lép, melynek templomát körülbelül 10 év előtt ro barnával majdnem alá mosta, hacsak mesterségesen és nagy költséggel a veszélyt meg nem előzték volna. Ahol miután mintegy domború völgyim lép, megunja ugyan gyors folyását, liánom sok kanyarulatot tesz, de az iszap is egy kevéssé késlelteti. Amint Bény alul távozik, többször kanyarodik, ivet ir le s Kéméndkoz érve hozzálát a szi getek képzéséhez, melyek közül a bel­sőt kevés évvel ezelőtt a hatóság pa­rancsára megsemmisítették, az innensőt pedig a szárazfölddel összekötőt lék. Miután alsó elhajlásai és folytonos me- derváltozlatás következtében sok kárt okozott, 1820. Esztergom és Hontine- gyók egyesült erővel úgy ségi tettek a bajon, hogy a gyarmatin, nanai és pár­kányi területen átvágásokat eszk zöltok. Megszüntetvén úgy a nagyobb korúié- : eket, a mi Darámnak sebes folyásában Áövosdnel a Dunával ügyesül. Minthogy léim saját vizbősége folytán, néhai] Duna. vize által visszaszorul va megárad 1 ;iönt a mezőre, s a víznek nemcsekély I 'észét min tégy új medret csinálva tol- - olé negyed mérföldnyire visszaszorítja 1 a visszatérőt mint egy visszatérni I hajtót befogadja. Ezen patakot, mintha > em is (jurámhoz tartoznék az oda való t akosok Nánáuak hasonnevű falutól, ’/ íelyet mos, nevezik. Ezenkívül van i lég más patak D, mely Garaoibé) táp r :ozik. f TT i w svi v. s n 1 v-ráÁ v«*I• *!11 t*• r 1, t*i!' 1 - Mink egy kis k .rutai.. Lássuk, hogy készii 1 az ünnepekre Budapest^? Valamennyi ünnep közül a,,karácsony véli legi ii ka üb e I ói''1-;;íi I ii \ e k a t..' vagy mit. ni"M'lok — tényét,. Már jó pai napja, liogv a főv.'.r >s úgyszólván kikelt luiudeiinapos abrazatabol. Az utc/akMi ezernyi . nép tolong, bámul, lökdösődik és — vásárol. A kirakatuk versenyre keinek pompa és ujd< nság dolgában, lévén ez a bét a kereskedők valóságos „nagy bete.“ Vevőben nincs is hiány, csak győzze, a ki adja. A mindennapos sétáló kiszorul a Váczi utczából és helyes csomagokkal megrakott tarka közönség foglalja el. Epén itt szalad egy ösmerőm. Rám se liederit. Azt nézi mit vehetne még, ha volna zsebe, a melyet már tele- és pénze, a melyet mar el nem vásárolt volna. Megszólal bennem, az irigység; — „Szegény raliszolga, alig másfél eszten­deje házas é« már ennyi a — fölag- galni valója !“ „Dehogy szegény, dehogy rabszolga — mondja az őszinteség— alig másfél esztendeje házas és már annyira kijut neki a családi boldogságból.“ S a mint megyek odább, a tolongás, h sietés, a túszig;! 1 ás egyre növekszik. Majd csak hogy le nem kapják azem-J bért, a lábáról. j< — Mi az ott, kérdem, valami szó- j I rencsétlenség ? — Játék kereskedés, feleli a, meg- I szólított s siet oda. I Végre a Loakodás gyúponl ján vagyok. Mintha csak ingyen osztogatás lenne, jl ugy tódul befelé kicsiny jo-iiagyja. De c van is itt mindenféle tarka-burka, kriszt k kiudliuek való, bogy a fél fővá.osnak d kijutna belőle. De igazán csak a fe- c lének. v A szegényebbik fele is csak bámulni d irigyelni fjvalót lát, megvenni valót alig. De azért a mi házmesterünk Pistii k fül déltől fogvii itt áll a kirakat előtt ü es nem adná oda az ő jussos helyét o< semmiért a világon. Ott szorongatja aj ti markába azt a fényes piczulát, a mit még tegnap adtam neki s hogy meg­látott, rám mosolyog azzal az ökölnyi két szemével, mintha mondaná, hogy itt van az, a ki inog érti az ő jogát a — válogatásra. No de ha innen nem is jut minden­kinek, jut egyebüunen. Annáit a babá­nak meg ma is kell ám, hogy forgó szeme, hosszú sleppje, kontyos baja, meg siró hangja legyen. Hiszen az élő 3. Sziki ii cze u neve, mely (D Bais mellett. Gurumból kilép 3 — 4 mérfökliui utat tesz. a Gurummal nagy közt képez­vén Hont. megye területén halmi, mi- gyénkot Kis-Gyurmalh és Páld mel­lett Hont-tol elválaszt ja, mikor Kóinénü- fioz ér, kevéssel alább a Garam folyóba, ii'iiiüin eredt, vissza föl v­4. Ez<mi folyókon kívül vannak viz­ái kok és mocsarak, melyeknek vize a gyaküi i és bőséges forrásokból kibngycg részint a párkányi járást szelik, részint pedig Bars megyétől elválasztják. Ez,hí mindegyiko azon falutól nyeri neve , mely mól lett elfolynak. Es pedig Fa iád f lötii határ vizárkok, Iklád pusz- táual, a bo! 3 megye Komárom, Ba;s és Esztergom érintkeznek, jönnek a megyébe. Innen csekély patakban tóvá! b terjedvén, később más vizek hozzája ruhása folytán kiterjednek, Fámádhoz érve az üreges és puluifddben mocsárt képeznek, melyet a sár és a nádas át­járhatni Unná Dszuek, azért Kúrál é Kéty mellett levezetik, nem megve­tendő nagyságig tóba gyűjtik, szilárd sánc és négyszögű kövekből épült véd- rácsok által összetartják. Miután egy négy koreká malmot mozgásba hoztak, szűk ebb mederben Leérd puszta és Bény falu között Garam ha ömlőnek, Hasonló minőséggel azon vizárkok is üirnak, melyek ugyanazon járás köze­pét áztatják ; ezeknek első forrása Kolta. határában van, azután felvevén más f.rrás és esővizeket Csúz, Fűs ér Kürt vidékéi) itt-ott megáradva Komá­rom megyéből a mi megyénkbe jönnek dél Kié tartanak, eleinte csekély me­derben. de ez Arid puszta és Kis Uj falu közút kiszélesedik; ezen helyse gektől ke/dve egész Köböl fittig med­rük szélességre és mélységre nézve a Dunáéhoz hasonlít. Ezeket nőm külön­ben az alsóbb mint sárkányi gyivai és libádi mocsarakat a főméit Pálfy Jó­zsef berczeg a szomszéd földbirtokosok kártalanítása mellett állami eugedélylyel 1824. valóban nagy költséggel lecsa- poltatta és kiszáiiltattu ugy, bogy a középen ásott ^csatornán gyarmati ha­tárt, szelvo lefolyva Garamiul ömlőnek. A honnan lefolytak olt jó kaszálók ke­lé tkeztek. 5.) Az esztergomi járásban is volt íz előbbiekhez csaknem hasonló s a törököknek 15 85 iki vereségéről neve­zetes mocsár. Ezt a sárisápi patak csi­nálta, mely egy szűk völgyecskén ke- /észtül Tokod felé fölyott israpos és 1 reges talajt találván annyira szokott: Mindig sietősen járt. Mikor hazaért már kileucz óra felé járt az idő s a faczér ein­her ilyenkor már fölkelő félben volt. Gyor­san befutott neki a kályhába, hamarosan megcűnálta a kávét s odatette az ágya elé az iijonan megtömött pipát s mouologi- zálni kezdett : — No most már rendben vagyunk. Ha úgy tetszik gróf úr már föl méitóztathatik kelni, a terein fűtve s a reggeli készen van. jMilyeu édesen alszik a hatalmas gyerek. Sziute mogirígylein. Valóságos urnák szü- etett, nein kézimunkára való közönséges ember, tollat forgatni, könyvet olvasni, újságot tar­tani valók ezek a kezek. Aztán az a sok tudomány, a mi az alatt a nagy homlok alatt lakik. Ilyen ember kellene a gátra, ilyen képesség birná a vi- ág sorsát intézni, ilyen ember válnék be u agy férfiúnak, kormányzó erőnek. Ébred már, jó reggelt, mit álmodtál fiam ? Az elkényeztetett nagy gyerek íts ült a ágyban s kigombolta kabátját. — Hány óra lehet ? — volt az első kér­dése. — Kilencz múlt. — Apám készíts tollat és papirost ! — folytatta azután fontosán. — Majd előbb reggelizz és gyújts rá. — Nagy eszméim vaunak apám! — Azokat akarod leírni ? — Azokat. És egyen esen Becsbe.-— Becsbe ? — Igenis őfelségéhez a királyhoz. A )ó öreg majd elejtette a kávésbögrét, a mit fiinak nyújtott. — 'Felséges eszmék leli élnék azok ! A fijQzér ember átvett e a kávét, szót­1 mnii 1 reggelizett s azután mikor már rá­gyújtott, végtelen szomorú arcozal simította végig hatalmas szakáiét. Igenis, irok a királynak, öt év óta hiába várakoztam, nem akadt szerencsém már most magam nézek a végzet szemébe s olyan eszméket küldök Becsbe, hogy azon­nal fényes állást fognak biztosítani számomra. Hozzon papirost ás tollat apám. Most vagy soha ! Az öreg izgatott iramodással sietett vé­gig az ulczán 9 folytonosan hangosan gon­dolkodott. — Hát ir a királynak! Ez azután a gye­rek ! Hát fényes álmai voltak s nagy esz­méi vannak ! Mire az öreg, mint a léha fin legaláza­tosabb szolgája elhozta az egy árkus mi- uiszterpapirost, a faczér ember egy felbori tott ládából íróasztalt rögtönzött s odaült olyan komoly arcczal, mintha csak tőle függne az egész világ sorsa. — Es most ne háborgass apáin ! Belekezdett, az Írásba. Az öreg pedig odaült az ablak mellé s neki fogott egy elnyűtt nadrág ujjáler.‘inté­séhez. Egyszer meg is szúrta a kezét, ugy eltalált mélyedéi fia szemléletébe. Nem szólt ugyan, de a fejét erősen rázta s szin­te szerette volna, ha az egész világ látná, hogy milyen íönséges akkor az ember, mi­kor egy királynak levelet ir. Delet harangoztak már s az öregnek ebé­dért kellett mennie. Egy jószivü vendéglős majd ingyen juttatott neki mindennapi ele­delt. Az öreg ugy érezte magst, mikor az j ebédet a rozzant edényekben hazafelé vitte linin’ nintt már nomsmkái*:i vi'nrn u nyomornak, fényes lakása lesz, léuyes ebédje lesz, hiszen a fia levelet ir a királynak. A levél elment,. Mindennap volt róla szó. Minden héten várták a vál iszt. Minden hónapban nyug­talanabbak lettek. Végre hozzátörődtek h- Iioz a gondolathoz, bogy a nevezetes Írás nem jutott a király olvasó asztalára. Elkal­lódott az valamelyik hivatal irigy emberé­nél. Hiszen a nagy eszméket kis emberek ölik meg. Hanem egyszer nagy nézeteltéres merült föl az apa é-i fia között. Egy szombat este mikor mindegvikökbárom pohár borocskával többet megivott. Eleinte csak csöndesen vitatkoztak ugy lefekvés előtt valami politikai kérdés fölött, de végre az apa keményen kimondta, hogy — Hat esztendő alatt el lehet felejteni a munkát, ha nem dolgozunk. Hat eszten­dő alatt bevándoroltam az egész világot s te itt vagy a nyakamon tehernek es nyo­mornak. Nincs igazad ! Csak azért sincs igazad ! Az atillát a fölpattant. Ölni tudott volna az első perezbeu. Do a másodikban már nyiigodtabbau szólott : — Rólam beszólsz apám ? Engem becs­mérelsz apám ? — Igenis, még ha mégegyszer is olyan olyan óriás volnál. — Hát lásd te nagyon csalódol bennem. Más apa büszkén tekintene reám. Mert tudd ipám, hogy rám fényes jövő vár meg ! — Fényes jövő ? Már mint az én nyo­morom. Hát tovább is kiszolgáljalak, tovább is dédelgesselek, tovább is dolgozzam reád? S \ ülna szived egy liatvannyolcz éves tö­rődött ember nyomom keresetéu tovább i; élősködőt ? A nagy jövőjű amber arcza lángba borult. Küzdött önmagával, végre legyőzte önma­gát. Nem szólt, «sale fogta a kalapját s az apa elé állott nagy páthosszal. — Apám ! Nem fogsz tovább kiszolgálni, nem fogsz tovább dédelgetni, nem fogsz to­vább reám gondolni . Kiáltok a piacz- ra, elszegődöm n ipszátnosnak s szégyent hozok reád ! Mindenki ujjal fog reád mu­tatni az utczán, hogy ide űzted a fiadat. És becsapta az ajtót, hogy csak ugy ren­gett bele az épület. Az öreg utána akart rohanni. Űzte a sze­retet, de marasztotta a keserűség, mely ha­talmasabb volt. Lefeküdt, de nem hirt elaludni. Fölkelt, de nem birt dolgozni. Dolgozott, de nem tudta már a munkáját dicsérni. Lézengés lett a járása, szenvedés lett az élete kin a nyomora s pokol a lelkiösmeret# Szerette azt a léha embert s átkozta azt. az órát, mikor három pohár bor beszélt be­lőle. Fájt a telke, mikor elhozta a reggelit s nem volt kinek íölszolgálni, sírva tekin­tett, a fölvágatlau újságra s mindenkit meg­kérdezett, hogy hová lett a fia. Mindenki gúnnyal válaszolt : — Miniszter lett belőle. — Elment. Amerikába. — Dolgozni kezd valahol a dologházban. Az öreg csakugyan vigasztalan volt. A nélkülözések most már egészen meg bírták törni, az erőtlenség most már egé­szen kifogott, rajta, az aggkor gyarlósága rohamosan előkészítették az utolsó útra.

Next

/
Thumbnails
Contents