Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 2. szám
Kérdés azután az is, hogy a vá. rosház meg rohamása s valóságos ostroma, nem megsért,ése-e a. polgárok egyetemlegességének, melynek csarnoka épen a nevezett, épület ? A botrány több vádja közül, ez a legsúlyosabb vád mindenesetre a katonaság érdekelt tagjain szárad s úgy követeli a polgári reputatió, hogy ez irányban a legszigorúbb megtorlás következzék be. Szintoly súlyos vád s ismét a katonaság érdekelt tagjain száradó vád az, hogy honnan merte a fegyveres őrjárat azt a hatalmat gyakorolni, hogy követelni meiik a íendőrsógtől a városház kópéjának azonnal való kinyittatását. A közbéke érdekébei:, a polgári reputatió s a katonai tekintély érdekében követeljük, hogy a botrány hősei kivétel nélkül szigorú büntetést szenvedjenek, különben megérjük, hogy az ■összeütközésből olyan zendülés lesz, mire csak a fegyverviselés korlátlansága s az előjáróság vétkes elnézése adhat okot. Az egész zendülést utczai botránynak qualificáljuk, nehogy élesebb következtetésekre adjunk alkalmat. Mindenesetre igen leverő dolog, hogy épen azok az elemek, kikre a közbéke óta Ima zása van bizva, fegyvereiket egymás ellen fordítják a kik a rend őrizetére vannak hivatva, azok idézik elő vagy legalább is provokálják a legfejetlenebb rendetlenséget. A közgyűlés tagjai s a katonai előjáróság városunk repntatiója s a közbéke érdekében mérjen a legszigorúbb mértékkel nehogy az utczai botrányoknak valaha folytatása is következzék. Az árvíz. Már jó ideje néztük a Duna szeszélyes emelkedését, tartottunk is egy kis meglepetéstől, de azért komoly veszedelemben nem hittünk. Hiszen a sajtó se vezet külön ár- vizrovatot, nem olvasunk mentőbizott- ságok hősködéseiről vészes közleményeket hanem a helyett hogy hitelt adnánk egy téli árvíz lehetőségének, mindennap meggyőződünk róla, hogy az ár csakúgy;!, ii emelkedik. Szilveszter estéjén már hatalmas partok közt omlott a Duna. Sebes és piszkos volt, mindéin magával sodort a mit c-ak elsodorhatott. A bécsi táviratok még mindig emelkedésről tudósítottuk' s az esztergomiak még mindig erősen hitetlen kedtek. Hiszen a dumaparti emberek már hozzá vannak szokva a jó Duna szeszélyes- kedéseihez, akárcsak az okosan elnéző férj szép neje gyengeségeihez, ügy gondolja, hogy nem is lehet az már máskép, annak úgy kell történnie. Azután el vagyunk mi már minden eshetőségre készülve. Tudjuk például egész biztosan, hogy a megyeház udvarán ötszáz fáklya van concentrálva. Tudjuk, hogy a városház előtt száz komp vagy ladik áll készen s a kaszárnya emberei elszántan sorakoznak. Tehát nyűgödtabbak lehetünk a vi- zipatkányoknál. Bocsánat ezért a dras- tikus hasonlatért, de már ezidő szerint 1 e g í) y u g o d t a b h a k a v i z i p a t k á nyolc. Hanem ujesztendő napján már keményebb aggodalmak fészkel od tok a félelmes emberek fejébe. Akkor már a szigeti kertek kezdtek viz alá kerülni s a kedélyes veszedelem elkerülhetetlennek látszott. Iszunk ! Ez volt a jelszó, különösen azoknál a hangos torkú hordároknál, a kik gratulálni rontottak. Kedden reggel megint emelkedett a Duna. Mintha csak valami jóféle értékpapír lenne. A kellemellen játék részvényesei azonban, már mint a házi urak, nem igen örvendtek ez emelkedésnek. Azok mind azt óhajtották, hogy maradjon meg csak inkább az ősi sár az utczákon, csak ne törjön ki a viz- áradat. Szerdán reggel nyolez órakor már lisztünk Már mint én, két oldalról is vízbe voltam rekesztve s nkáiliová is igyekeztem, vizen kellett járnom. Mindamellett nagyon kedélyes árvizet értünk, mert a januáriusi árvíz a későbbiekhez képest valóságos kurta- szoknyás lány haragja egy olyan asz- szonyhoz képest, a ki például b.oszuja és haragja kitörésekor halált szór egy Gamhettára . . . Azután reszkető fájdalommal kesereg azon a siron, a me-, lyet maga ásott. AUCUN. Iparunk történetéhez. (Az esztergomi borbélyezéh alapszabályai 1597-ből. Az esztergomi levéltárban levő eredeti után,) Én ki vagyok Örsi Péter Az Te- kéntetes és Nagyságos Pálfi Miklós után Esztergám Várában Vice kapitán, és az Vitézlő Rendnek gondviselője. Adom mindeneknek Tuttára az kiknek illik! Tudniillik Tekénletes, Nagyságos, Zászlós Uraknak, ezek kívül, Ne- : mos. és Nemteleneknek, és minden Rendbéli Mesterembereknek, Kulcsos városon és Mező városokon valóknak. Hogy az mi akaratunkból és v6gépétünkből szörzőttünk Eő Fölsigik végházában, a Vitézeknek előmenetelekért jobbul ásókéi* *■, és gyógyulásokért és az Bárbóly Mesteréknek és Legények igas- ságos egy ősségiért, és rendtartásokért a mi eleink rendtartások szerént és Modgyok szerónt, az mellyel a Mi öleink iltőnek es most is ilnek, az mi utánunk valók is i 1 ni a'arunk az igas- ságnak rendtartásáért, mindeneknek az ő kivatnllyok mi ügyen, és miben álljon, illy011 cv,éllek, mi kik vagyunk Esztergám Várában és Városában Eő Fnlsige végházában Lakozó Barbély Mesterek Komáromi Barbély Tamás első Czéli Mester, Tapolczai Barbély Péter, Komáromi Barbély András, Palotai Barbély János, Budai Barbély Márton, Br.dai Hajas Barbély János, Budai Barbély Farkas János, Horváth Barbély Mihály. Egyenlő akarattal ily végezést és rendi löst tetetünk a mint rendszerént következik. Első artikulus. Egyik az másiknak Sebessit el ne híja, és ha látandgya hogy az Seben ires ruha vagyon, azt bé no köthesse, még az másik Barbélyt meg nem elégíti, ha bó köti bírsága tizenkét forint. Második artikiiliis. Egyik az másiknak Szolgáját el ne hitethesse. Harmadik artikulus. Az möly emberen csatán seb esik és az vár kapuján hé jövend, szabad az sebes kihez akar menni, a vagy kit hivat magához. Negyedik artikulus. Ha idegen helyről akar valaki ide jönni, hírünk nélkül szabad ne ügyen magától az medenezéjet kitenni, hamun elsőben az Czéli Mesternél magát megjelentvén, Tábla jáutalásért, vagy Czéb követisért, tartozik egy aranyat letenni az után az Articulusok olvasásának hallása előtt azon kívül leg ottan liá- rom aranyat, vagy tizenkét forintot lo- tivón, tartozik annak után na az Mesterek küzöiisiges vigezisiből régi rendtartásokból az Próba Íreket megfőzni, Az Próba ir pedig ez. Deagvilliiim Magnum cum gummis, Ungventnm Regis. Ungventum Gryseum. Ungventnm büszke hattyúk úszkáltak a nagy feliiőten- geren — és valami nagy narancs látszott lebegni a begyek ormai felett. A nap életre keltett, de fel nem melegített. Nyolez óra lehetett. A vonat lassabban kezde haladni. Megállottánk. Hol voltunk? Nem tudom. Semmivel sein törődtem. Csak ki akartam rohanni a kupéból és az étterembe menni. De mily nehezen ment. Alig bírtam felál - hiúi. Az ajtót nem tudtam kinyitni. Vasesz közt kerestem és semmit sem találtam, mint zsebkésemet. Kiakartam nyitni az ablakot, hogy hívjam a konduktort, de annyira be volt az ablak fagyva, hogy nem voltam képes kibocsátani. Végre megnyílt az ajtócska, kirontottam. Hozzáfutottam a kályhához és melegedni akartam, de csak kitartó ostrom által szerezhettem közelében egy kis lielyecskét, körülöttem hemzsegett a terem. Csak tiz perczig ál Iván a vonat, kiki törekedett áldozatokat szerezni a kínzó éhségnek. Hozzám is elfutott egy Ganymed: Két csésze melbg levest nyeltem el. Aztán egy nagy pohár vörös bort öntöttem magamba Liebig egészségére, miután u. i. az ő kivonatával készített két adag leves után más már nem kellett, Visszamentem helyemre. Pár perez múlva szánokat Játék terhelve — bádogsze- Icnczékkel. Azt hittem, hogy a hideg sze- lenczéket kicserélik. Mondhatlnn örömet, éreztem, De csalódtam. Visszavonulván u. i. egy szögletbe és várván a szelenczéket- és'/reveszem, hogy a szolga ugyan felírni, szik a hágcsóra, de a helyett, hogy meleg szolenczét helyezzen a kupéba, csak megforgatja a régieket. Nem vett a szolga észre Gondolta üres a kupé. Boszankodva felugrottam. Bárivalltam a szolgára. Megijedt. Alázatosan méghajtá magát és bocsá- natkérés mellett, hátrahagyott két forró bádogot. Mint jó barátokat szorítottam magamhoz a szelenczéket. Begöngyölvén magam melegítőimbe, ültem a hideg Waggonbau. Karácsony-est volt Az év legkedvesebb, legörömtelibb estéje. Ez a családok örömnapja — tele örömmel, élvezettel, tréfával, mulatsággal. Eszembe jutottak a karácsonyest, amaz élvezetei, melyek közepette otthon mindenki oly jól érzi magát. Előttem vala képzeletben a dúsan megrakott asztal, szokásos kellemes párolgású borlevesével, ízléses gubáival, mákos és diós patkóival, végre — a kártyával. Eszembe jutottak hagyományos .jámbor szokások, melyeket ez este gyakorolni szoktunk. Láttam nővéremet ólmot önteni, láttam a mint egykor kiment a zimankós idő daczára az eresz alá, és megrázta kötényébe a fedél szalmáját. Miért ? Tudja mindenki. Mosolyogtam, eszembe jutván, mint beszélték, hogy ez éjjel valami férfi ruhadarabot kell a vánkos alá tennie és akkor megjelenik éjjel alakja annak, ki egykor a most álmodó nőt boldogítani fogja. E gondolatok ugyan mulattattak, do nem melegítettek. Több wersztet*) haladván, a vonat megállót,t. Első gondom a sze- lenczékro irányult. Nehogy úgy járjak, mint az előbb, kidobtam a kupéból, remél vén, hogy igy aztán biztosan másokat kapok. De ime, a szolga felszedte — tovább ment, és én szeleuczék nélkül maradtam. *) Orosz távolsági mérték. Hét verszt tesz egy mértföldet. A következő Állomáson belépvén a vo- inatvezető és jegyemet kérvén, megpillantó, j hogy nincs nálam melegítő. Szótlanul eltávozott, de ime néhány pillanat múlva egy rendőr ragad meg és felszólít, kisérjem őt. A pályafőnök előtt állhattam csak meg- Kérdőre von, hol vannak a szeleuczék. Elbeszéltem neki mindent őszintén. De ő nem hallgatott. — Ez igen gyanús, uram — mondá. Ön valószínűleg a nihilistákkal áll össsze- köttetésben. — Vezesse őt el. Képzelhetik nyájote olvasóira, mily kellemetlen szituáczióban valók. Kértem, könyörögtem a főnöknek, nem hallgatott rám. ígértem, hogy kifizetem a szeleuczék árát. Elő is vontam pénztárczámat, és kivettem belőle egy 25 rubeles bankjegyet. — Ez, tevém hozzá, igen érdekelni fogja P . . . grófot, barátomat. ~~ Kit említ ön ? — Térdé látszólagos meglepetéssel a főnök. — P . . . gróf barátomhoz utazom, mondám, és e kalandom igen fogja őt, érdekelni. — Kérem .... bocsánat . , . Miért nem mólt,áztatott előbb szólam . • . Kegyeskedjék visszavenni a bankjegyet .... — A pénz visszaadása nem szünteti meg félelmemet. Javítani a hibán, főnök úr, — mondáin — csak úgy lehet, ha néhány jő meleg szeleuczét adatván kupémba, feledtetni fogja a szenvedéseket, melyeket az előbbi állomástól eddig szeleuczék nélkül oz iszonyú hidegségben kiállottam. A mennyit parancsol imiságod, mondá a főnök. — Iván! Iván! —kiáltoz most a főPopolimn. Ungventum rubrum pot.abie-1 Em plastrn m exicrocium. ezeket jo és belessen az mi vendül isiink, akara tunk vagy teczésüiik szerént elkövet vén, vagy meg főzvén, hatvan forinté az küzöiisiges nemes Czéli Ládába,n bi fizetvén, szabadon közinkben bé vile lődhossék. A medig pedig az fölyúl említet Írek és Emplast,rumok főzisét, tiszeu ni nden Státusokból, Hadi, Nemes, é: király városbéli Tanács Urakból, egy egy pár becsületes Úri Emberek jelen lévin, Özéliiinkbeli Mesterekkel, akoi az Prol-a, követő tartozik becsületessel es elégsegesson gazdálkodni, ha pedig az föllyül specifikált UngventumoKa' Emplastrumokat Indessen nem találja úgy hogy ha az Convocált Urak vagy Mesterek azokban hibát találnának, va- laliáiiyszov, a u u y i s z o r annak híiiitetise két-két arany vagy nyolez forint. Ezeket el követvin egy becsületei Fő Mester Asztalt, a mint az Nemei Czéli kivannya elégséges képpen kiszit vin tartozik meg adni. Ötödik artikulus. Ha az Mester a maga inéhelyibei; Legény it nem kcdvelleni : bátor akár möly okból, és állapotból is, úgy el lenben az Lepényit tovább az Eő Urá nál nem akarna maradni, tartozik au Mos fér az Eő Légiimnek egy hónappal annak előtte megjelenteni, úgy az Le gényit az Eő Urának azon terminussá tuttára adui, hogy mind az Mester éi Legény tudhassa magát alkalmaztatni s providcalni. Hatodik artikulus. Az möly Mester Legény az Eő Urá tél el búcsúzott es mihelyiből kiállott szabad ne ügyen ezen városban, e: processusban bigottan más Czéhes társuk mihelyiben bó állami, hamun h; más Városbéli Czőliekbeu fél esztendői ól töltvél), vissza jött akkor a hol iné' hely rendül te tik vagy adatik néki szabadon bé álhasson: Hetedik artikulus. Az Möly Mester meg betegedvén az Czéli Mester tartozik minden napra és éjeire egy egy Mestert me 1.1 éje rendölni, hogy reá vigyázzanak és melletti légyenek, még meg nem gyógyul, es ha niegsziikölkődnék költség nélkül az Eő nyomorúságában tartozik az Czél Mester, az Mesterek közönsiges akarat- tyúkból az Czéli Ládából költsiget adui és ha meg gyógyul, tartozni fog vi szontag, az Czéli Ládában helyre tenni nők a szolgák egyike után, több szelenczé ezen urnság kupéjába, gyorsan, jó melegei legyenek. Kárpótolva valók. A hátralévő néhány wersztet megfutó a vaspálya a nélkül, hogy a hideget jelentékenyen éreztem volna. Mini azáltal éreztem, hogy nincs június és nem vagyok Afrikában. Midőn a vonat a gróf lakhelyén megállóit. épp oly nehezen szállottam ki, min: iiz elold), midőn sz étterembe rohantam. Leszól Iván, két kedves szőke fürtű fiúcska ugrott elém. Első tekintetre alig ismerem meg őket. A téli öltözet egészei más kinézést kölcsönzött alakjuknak. Vidám arczaikról és nevem hangoztatásáról azonban csakhamar meggyőződtem hogy felismertek a gyermekek. Derék nevelőjükkel, mint régi jó barátommal néhány szót váltva, csinos szánba telepedtünk és sebesen haladtunk át H . . . utczáiu. A kedves fiúk alig tudtak kifejezést adui örömüknek. — Sokat tűrt a hideg miatt ugyebár! — kérdek gyakrabban. Sokszor gondoltunli önre. A papa már türelmetlen lesz otthon Néhány perez múlva lakásán valók i nemes lómnak. Átöltözködvén kissé, tiszteletemet tevén a barátságos férfiak egyil legbarátságosn bkjánál. A hideget, mely oly érzékenyen gyö tört egész utam folyama alatt, egy pilláim múlva feledtető a meglepően nyájas ^fogad tatás ama melegsége, mefyet a gróf részé ről tapasztalni szerencséin volt. AQUINCUM.
