Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 17. szám

Hójuk meg iiniirn a hivatalos muíits/ii! siók I.

Ne iűijdk uraim, hogy városunk haladását minduntalan az önzés meg a haszonlesés akadályozza.

Legyen vnIndiára jelszavunk a férfiasság s lépjünk föl egész bátran azok ellen, a kik haladásunkat gátolják.

A csütörtöki városi közgyűlésen fdmerült szenvedélyes jeleneteket nőm helyeselhetjük.

Annyi azonban szent igaz, hogy ezentúl még inkább tiltakoznunk kell mindaz ellen, a mi városunk érdekeit •egyenesen megkárosítja, csak legyen azután Iitkozásutikban alkotmányos szellem s fegyvereinket nemesen kezeljük.

Ostorozzuk mindig a gyarlóságot, de ne bántsuk az embert, támadjuk meg a kárt hozó kérdéseket, de ne le gyünk sz em é ly es k e dók.

Ha elvek vezérelnek, akkor elvek mellett lelkesedünk s elvek ellen harcolunk. Tömörüljünk a jó mellett, verjük le a rosszat, tartsunk ö:sze s nemes küzdelmünk elvégre is a slend- aiánság legyőzésével fog végződni.

Egy képviselő.

Kiadatlau okmányok.

(Egy tíuoltó parancsnok naplójából.*)

I.

Na pi parancs.

A rósz nyelvek azt hiresztelik liogv a parancsiíokságom alatt álldogáló ünkénytes csapat tagjai kikérik az ob- sitot.

Ez azonban nem igaz ; találkoztak ugyan egyesek, akik a parancsnokságom alatt és által szerzett dicsőséget megunván, liiítlettek lettek a zászlóhoz és az alól ellépdelt k ; de a. csapat zöme tántoríthatlanul ragaszkodik ahhoz.

Azt is beszélték, hogy én bennem is fogy már a, hév, és kitartás. Azonban ez sem igaz, mert i* bátor csapat több tagja tanuskodhatik arról, hogy valahányszor együtt vagyunk, mindig kitartással és fokozódó hévvel koccintok velők zászlónkért és ügyünkért ! Tehát a kitartás és hév bennem nem csökkent, sőt e téren naponként fokozódik.

Hogy pedig mily nagy súlyt helyezek én a magas állásra, melyet közte*) Egv hurcol kodás alkalmával e napló-jegyzetek az u <áti elveszvén a beküldő megtalálta és ptr.yes részeit itt közli,

tok elfoglalok, mutatja az is, hogy mind azon címekről lemondottam, a melyek eddig Mtoga tójegyem re nyomtatva voltak, csupán a pléh-gallért tartva meg.

Sajnos, hogy egyesek, sőt a hatóság is megirigyelvén habárainkat, mindent elkövetnek szent ügyünk mogron- lására és célunk elérésének megnohezi- sóre ; de általam a csapatnak adott kiváló szervezet és kiválóan tapintatos vezetés — ami egyszersmind szak képzettségemnek csalhatatlan bizony i lé kát képezi — mind ekkoráig legyőzte e bliktri akadályokat, és le fogja győzni a jövőben is.

Es azért, hogy megmutassam, mekkora, erély és bátorsággal járok ol, ezentúl is azon szólamokat fogom használni, amelyiket eddig is használtam: meghagyom, rendelem, követelem, parancsolom, — — — hogy ma esto, még a fővezetők oda. benn isznak, két órán át szóljon ablakom alatt a nagy dob, hogy tudja meg a világ, hogy én vagyok a ti

General Bum, Bum mk. foparancsnoktok.

II.

Napi parancs.

Azza l vádol tátik csapatom, hogy a szakképzott,ség dolgában kissé hátramaradt, ismeretei primitívek, működésében lassú és nem egybevágó. Felőlem is az mondatott, hogy e téren nem értem volna, el a középszerűséget sem.

Kétségtelen dolog, hogy csak folytonos önképzés és gyakorlat által lehet valamely szakmában előrehaladni, mert a. megállapodás egyenlő a visza- eséssel. Azért, habár csapatom képzettségét én magam eléggé ismerem, és méltánylom, mind az által a schvlinóban-maradás végett is szükségesnek látom ezennel elrendelni, meghagyni és parancsolni, hogy jövőben minden Vasár- és ünnepnap délután nagy gyakorlat tartassák, amelyen megjelenni mindenki niulaszthatlaii kötelességének ismerje.

Az én képességem ellen felhőzett gáncsok ellen csupán csapatom iránti tekintetből nyilatkozom : történt ugyanis gyermek koromban, hogy egyizben ki mentein a határba, és egy helyen tűz rakást találtam, melyben valószínűleg pásztorok krumplit sütöttek, de elmulasztották a tüzet teljesen kioltani. — Én tehát, nehogy valami szerencsétlenség támadjon : fölébe álltam, és — — egy perez alatt eloltottam a tüzet. Már ekkor kitűnt, hogy milyen csira dolgozik benne o, már ekkor meglátszott rajtam, hegy mily kiváló hivatással bírok ama állásra, molyét köztelek elfoglalok, már ekkor megjósolták, hogy tűzoltó parancsnok lesz belőlem ! Beteljesedett. Elég tehát az ellenem in tózott hitvány váddal szemben, az ősi erőre hivatkoznom, mely hivatásomat eleve kijelölte.

Hogy pedig a kiképzés annál in- tensivebb legyei, jóinak láttam, rendjeleket alapítani, még pedig „füst érdéi“ és „bor ordót“ azok számára akik magokat kitűntélik.

Különben e tekintetben nem kívánok magam határozni, hanem vitéz csapatommal ogyetérfőlog. A rendjelek alakját és osztogatásának módozatát külön szabályok fogják megállapítani melyeket óhajtottam volna, magam kidolgozni, de orvosom tanácsára, a szellemi munkálól lehetőleg tartózkodnom kell, mert agy velőm állapota ily munkálkodást nem igen enged meg.

Fel hi vom tehát a csapatot, hogy a gyakorlatokon pontosan résztvegyen. Meg vagyok győződve, hogy napipa- rancsomnok mindenki pontosan eleget fog tenni, azért hát hadd szóljon a nagydob !

General Bum, Bum mk. főparancsnok.

Nyílt levelek,

(Férjemhez.)

I.

Uram !

Különösnek fogja találni, pedig épen nem különös, hogy nyílt leveleket vagyok kénytelen önre cziinezni.

Ez az éti utolsó fegyverem, a mely- lyel rossz szokásai ellen irtó hadjáratot viselek. Ugy-e mondtam, hogy ha föl nem hagy további űzőiméivel, akkor kénytelen leszek önt a nyilvánosság előtt megostorozni,

Hát illik-o az, hogy ön már hónapok óta alig hogy letette a kanalat, elhagyja nejét és gyermekeit s a helyett, hogy a mi körünkben mulatna, elmegy unalmas kávéházi emberek közé. Persze mert azok kártyázni szeretnek. Es magának nagy kedve van akárkivel is összeülni és kártyázni, és veszteni é? velem nem törődni.

Uram ! Tudja mit ! Ha maga, azonnal le nem teszi a kártyát és el nem hagyja a romlott levegőt akkor én .. tudja mit . . . akkor én a nyárra okvetlenül Szí iácsra, fogok utazni.

Hát pótolhatja valaki az én körömet, hát feledtetheti valaki magával a mi kis angyalunkat ?

No tudja uram. a ki kártyás, az már mindenét is képes elveszteni. Ugyan mikor tesz már föl például engem egy kártyára . . . maga csúnya, szívtelen ember.

Sírva kezdtem, zokogva fejezem be szomorú levelemet.

Emlékezzék csak vissza, hogy mit esküdött maga nekem még csak három esztendő előtt.

Nem megfogadta-e, hogy soha, de soha egy keserű órát nem fog nekem szerezni. És most már nemcsak keserű órákat, de keserű napokat, sőt keserű életet nyújt a helyett a meuyország helyett, a mit akkor álmodtam, mikor az ön karjai közé vetettem magam s a mit ön akkor unt meg, mikor kicserélte hajlékát és szeretjét a kávé- házzal s a kártyajátékkal.

Uram én ezt tovább nem tűröm, felesége vagyok, jogaim vannak s ha önnek csak egy csöpp szive maradt még, szánakozzék meg keserű fájdalmak kü/t virrasztó özvegye fölött.

A maga volt

Margit-ja.

U. i. Képzeld csak édesem, épen levelem bevégzésekor érkezik meg Vilma barátnőin Budapestről. Gondold csak sokkal különb felöltőjo van mint nekem, pedig a férje meg se közelit téged rangban. Gyere kérlek haza, különben halálosan kompromittálsz, — Pá!

Hírek

— Hercegprímásunk esztergomi érsekké kineveztetésének évfordulóját ültük meg csütörtökön. A főszékesegy- ház ünnepélyesen szóló harangja ünnepi isteni tiszteletet jelzett, melyen lekérték az ég áldását a magyar egyház első főpapjának további életére is.

— Földváry István munkatársunk költeményeit igen szép fogadtatásban részesítette nemcsak a Petőfi-társaság, hanem maga a sajtó is. Mai tárcánkban a cyklus legsikerültebb költeményét mutatjuk: be olvasóinknak.

— Felolvasás. Ferency György plébános ur az esztergomi kathölikus iparos ifjúság önképző és botegsegélyző egyesületében március hó 4-én felolvasást tart a kereszténység és a socialis- musról.

— Te tudod, hogy én szegény, uugyön szegény vagyok, nincs egyebem, csak két ölelő karom, csak egy melegen dobogó szi vem, de ha szerelmem a liedével egyesülhetne, gazdagabb leszek a világ összes keleti fejed dm ein élj— Csak egy falatunk lesz, de megosztjuk azt, utána egymás ajkáról fogjuk szűre lölni a mennyei mannát, s mézédes csókkal altatjuk el az éhség démonát.

— Mondd hát szeretsz-e, s kívánsz - e az enyém lenni?

Margit átszellemült arcát a virág illattól ittas noldsugár olympi nimbussal dicsőíti meg, ragyogó szemében az a mond- iiatlan gyönyörérzet ragyogott, a miben egy kétfelé osztott lélek kéjeleg, midőn saját felével ölelkezhetik :

— Igen, igen, szeretlek, s tied leszek örökre !

E szavakat a végtelen szenvedély egy -elzárkózott szívnek egy Aetna hőségével forralta igy, hogy szóba olvadva kitörjenek az ajkon.

Hanem a túlvilágon járó ábrándok lelke Kzárnyaszegetten hullott vissza ide a földre

— felébredt.

Kisérte eddig őt, mint árnyéka, egy noldog ábránd fartomja, de. lelke most már -lekílzdte a varázslatot, — az ábránd el- íoszlotl,. s nem maradt hátra semmi, csak uz emlékezet feliér silboueftje, — halovány körrajzai egy betöltetlen iiruelc.

II.

Olyan volt az.a. bál, mint egy élő apo- calypsis.

Hullámzott tengere a selyemnek, lebegett fellege a csipkének, ragyogott tejutja a gyöngynek és gyémántnak,* s eltemette

a szivet örvénye a szépség modelljeinek.

Az a halovány szép ifjú, csillagokkal teljes sel.étségü szemeivel, a ki egy karcsú porphyroszlop mögül járta végig tévedező tekintettel a terem parqettejét, láthatott, volna vakító felhőket alabastrom keblekből és vállaltból, villámlobogást megverő varázs- zsal telt ragyogó szemekből, tündöklő szivárványt gyémáu tűzönből.

Hanem bizony ő nem látott semmit, mert lelke ott bolyongott valahol egy lélekvesztő szemű leányka liliomsugár alakja körül, a kit tőle két végtelenség választott el: a, szegénység, s a reménytelen bánat végtelensége.

A kit imádott, mint egy idegen csillagot, mely után csak titokban epedhet szive, kit neki megközelíteni se szabad — s csak tőle távol szívhatja fel azt az édes mérget, mely az életet kioltó néma szerelemből támad.

Hanem az az idegen csillag most ott ragyogott közelében, a katonai egyenruhák, rendjel mezek gyülevészébeu, a miben a spo- radico kiváló ellentmondó színű fekete frakk úgy Kint fel, mint a ragout levesbe hullott légy.

S őt, mikor művészi ujjak alatt mog- zendűlt az Fradi szárny, egy nő válaszra linó Cliopin-kei ingó bűbájos dallamával fogva meg a szivet, látta, hogy az az idegen csillag, Margit feléje libeg parány lábain, minőknél tökéletesebbeket Hébének se faragtak .

— Nos uram, egy tour keriugőre ?

Az ifjú mámoros szédelgéssel karolta át a remegő leányka aelliüi'i alakját s akit

eddig álomban se mert megközelíteni, most. az egész elegáns világ szeme láttára átkarolhatta egy tour keringő ürügye alatt.

S mikor körül lej tett vele a tüköi simára viaszkolt padolaton, Margit egyszerre az üvegfuvola lágy li a n g j á n súgta fülébe:

— Szivein egy alvó ösztöne megsúgta, hogy te is, mint én tégedet, szeretsz euge- met, némán olthatlau lánggal, mint a vak- hitű szereti a. lelke üdvösségét.

Az ifjú nem szólt csak nézett a lányka szeme közé, s most megtudta micsoda gyönyör rejlik abban, a mikor egy ember a másiknak a szemében elveszti a, lelkét.

— Tied sohasem lehetek — folytatta Margit mert gazdag vagyok, s te szegény, látod, már itt ragyog ujjamou egy aristok- rata milliomos jegygyűrűje.

Az ifjú halvány lett, mint a rémület sírból kellő szelleme, s Margit minden szava egy mérlegbe mártott nyil hegyét szakitá szivébe.

— Be én gyűlölöm azt az embert, kinek születése fertelem, pályája bűnsorozat lehellete íninzma, mosolya méreg, pénze átok.

S mindezt a szereletreméltóság rózsaszínű burkolata álcázza.

— Gyűlölöm, s nem leszek övé. Pedig veled csak a halálban egyesülhetek. Szólj, akarod-e, hogy a lied legyek ?

Az ifjú halovány arca ragyogni látszott a körűié ömlő glóriától, mikor a múló gyönyörrel reIvégé :

— Óh igen angyalom, akarok, akarok !

— Látod itt a halvány thearózsát eau de Cologne helyett a legerőseb illő méreggel illatszerezém, mely gyönyörb kábítja az idgeket, gyorsan és bizto san öl.

— Tovább! tovább! — eseuge az ifjú, s remegve karolta át a leányka derekát, mint a faun «1 uympháét, mikor táncra viszi.

— Látod egy mély lélekzettel én most magamba szívom a rózsa megmérgezett illatát — tedd meg azt te is.

— Látod igv, most még csak néhány pillanat földi életünk, s aztán egymás karjai közt üdvözölve, itt halunk meg az egész világ szeme láttára !

— így . . igy . . csókolj . . egyetlen üdvösségem ! — rebegó az ifjú oly hangon mely már túlvilágról látszott jönni.

Margit kábult fővel karolta át az ifjú deiekát, virágbimbó csukódásu ajkával annak ajkára csökol.l annak szüztiszta lelkét nem tői ód ve többé, hogy körűié mint. sho- kirozza magát efölött a megrémült prude rie.

A két szerelmes egymásra borult, ajkaik megnyíltak, a földi fájdalom elállta idegeiket, s éreztek valami megnevezhetlen gyönyört, mely nem emberi idegek kéjelgése többé — s arcukon a legtisztább öröm glóriája fénylett, mely már az égi üdv verőfénye.

S a halálra rémült báli társaság neui bírta többé a földi életre visszaidézni a két túlvilágon járó lelket, mely végre napsugár- tiszta szerelmében üdvözölve egyesült,.

HAL-ÁSZ FERENC.