Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 2. szám
Esztergom, V. évfolyam. ___ 2. szám. Csütörtök, 1886. január -.-én V árosi s megyei érdekeink közlönye. y* EGJELENIK VASÁRNAP HETEN KINT KÉTSZER; ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évié fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR: .........................................6 fit .....................................* „ . .................................1 „ Egye m szám ára 7 kr. 50 SZERKESZTŐSÉG: TV ALZ-HÄZ ELSŐ EMELET HIRDETÉSEK. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. HIVATALOS HIRDETÉSEK: MAGÁNHIRDETÉSEC kr. n KIADÓHIVATAL: Szécheni-tér ^5., hová a hivatalos s u magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézeudők. 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. megállapodás szerint lehető legj Hiányosabban közöl tétnek. NY1LTTÉR sora 20 Kr. Közönségünkhöz. Az „Esztergom és Vidéke“ 1883- ban ötödik évi pályafutását kezdi meg s hü szolgája lesz ismét városunk és megyénk anyagi és szellemi érdekeinek. Esztergom helyi sajtójában az Esztergom és Vidéke nemcsak hetenként kétszeri megjelenése, de öt esztendős pályája által is olyan mozzanatot jelez, molyhoz foghatót nem találunk. Mint minden év elején, úgy most is programmunk vezéreszméjének nyilatkoztatjuk ki, hogy függetlenek vagyunk minden irányban, de azért megmaradunk mindég az ildom és jóizlés törvényei között. A lap szerkesztősége, munkatársainak köre és kiadása ugyanaz marad s reméljük, hogy ugyanazon olvasó közönség is csoportosul megint körénk, melynek pártfogása eddigelé is buzdi- tóau hatott reánk A helyi eseményeknek nem száraz krónikásai, de élénk följegyzői kívánunk lenni s minden legcsekélyebb közéletbeli eseményt sem hagyunk figyelmen kívül. Munkatársaink mellett a közönség sok tagja is lapunk tartalmát gazdagítja több rendű, kisebb-nagyobb tudósításaival, úgy hogy a mostani források mellett már nem küzdünk többé a kezdet akadályai között. Reméljük, hogy olvasóink pártfogása megújítást fog találni az uj év elején s reméljük, hogy fáradozásainkat méltányolni fogja az a közönség, melynek érdekeit szolgálni legelső kötelességünk Az „ESZTERGOM és VIDÉKE“ szerk. ki „Esatergom és Vidéke" tárczája Tévúton. Szép álmom volt...Álmodtam egykor Rózsás jövőről, boldogságról, Hisz olyan édes álmodozni, Arról, mi tőlünk messze távol. S e tünde kép csábos reményért, — Mert el vakított égi fénye, A meglevő kévést od1 adtam, Sokat, nagyon sokat remélve. Mindjárt a rózsás útra tértem, Tüskét, szúró tövist kerülve, Kábitó illat volt körültem. S tovább, tovább, előre iize. Hívén, ez utón kell haladnom, S elérem végre szép jövőmet, S utamban úgy el-elmereugtem Virágain a rózsatőnek. Vidám tavasz volt ekkor. Ámde Midőn utam végére értem, Lehulltak már a szép virágok, És hó pihent az ormon, bérczen, A rózsatőnek száraz fája Aranyos kaczajjal néz szemembe. A szép remények összetörve . . . Sötét felhő borult egemre. Hervadt a táj. Fűszál nem zöldéi, Nem hangzik a madár danája, S a metsző szél fülembe zúgja : „Esztergom és Vidéke“ hoteukiut csütörtökön és vasárnap megjelenő helyilap előfizetési ára : egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre I frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba (Szécheuyitér 35. sz. alá) iuté- zeudők. A KIADÓHIVATAL. A kitüntetésekhez. A hivatalos lap legközelebb múlt számában értesültünk róla, hogy az esztergomi főkáptalanban megürült utolsó mesterkanonokságra Pellet József czim- zetes kanonokot, pápai t. káplánt és a budapesti közpoti papnövevelde aligazgatóját nevezték ki. Ugyanonnan értesülünk, hogy az üresedésbe jött esztergomi czimzetes kanon okságra Fábián János érsek - uj vári plébános neveztetott ki s báró dr. Hornig Károly esztergomi kanonok, vallás és közoktatásügyi minisztériumi osztálytanácsos a B.-Sz.-Máriáról nevezett babolchai apáti cziinet díjmentesen kapta meg; Krotky József esztergomi kanonok a Szent-Margitról nevezett bálái apátságot nyerte, végül, hogy Maszlaghy Ferencz pápai t. kamarás és budavárbeli plébános a szt. Zsigmondiul nevezett budai préposti czimet szintén dijmentesen kapta. A legfelsőbb kitüntetések öt olyan egyházi férfiút illetnek, a kik kiváló képességük által nemcsak díszei a magyar clérusnak, de városunkban átalá- nos tisztelet és becsül és tárgyai. „Mért léptél a rózsák útjára ? Á tüskés utón jobb haladni, Nem nézve semmi csábra, fényre, Gyakran rózsás jövőre ébredt, Ki szenvedett, kit tüske sérte!“ Lejtős utón kezeiéit haladni, S megállni már úgy sem lehetne. Sötét mélység tátong előttem, Úgy zúg, kavarg az örvény benne. Fagyos leliellet éri ajkam . . . Cseng a harang..,Engem hiv...Értem... Nem rettegek már a haláltól, Hisz még az élettől se féltem ! SZIRMAY LAJOS. Oroszországban. (Téli utazás.) 1879. nyarán lseidben egy orosz felírtál ismerkedém még. A bánat, mely őt bon szeretett ifjú nejének néhány hónappal előbb bekövetkezett halála folytán megtörte, üdülést keresni kény telizni tette. így jött a férfikor virágában levő, anyagilag és szellemileg megáldott orosz főur lseidbe. Miután egy helyütt többször találko- zánk és gyakrabban társalgáuk, annyira kegyeibe vett a magas miveltségö férfin, hogy csaknem mindennap megfordultam lakásán. Megvallom, kissé előítéletesen tekintettem a szép szőke, sugártermetű, kellemes arezú férfiúra — megtudván, hogy orosz Tudtam Pellett József kanonok urban a fő- káptalan egy ritka tevékenységű erőt nyer, a ki egyházi hivatásán kívül a főkáptalan gazdasági ügyére is jelentékeny befolyást fog gyakorolni. Fábián János érsekujvári plébános mindössze igen rövid esztendők előtt hagyta el városunkat, de emlékezete nálunk mindig hü marad. Jó pap, szellemes egyházi iró, és szeretetreméltó ember. Hornig Károly báró kitüntetései gyors egymásután köszöntének he, de érdemeihez és tanulmányaihoz mérten meg is érdemli azokat. A közoktatás- ügyi minisztériumban máris oly nevezetes álláspontot foglal el, milyet az egyházi férfiak közül mindig csak a legjelesebbek. Krotky József, a basilika plébánosa mint moralista és szónok nagy hírnévnek örvend, jótékonyságait a jótékonyság valódi módján zajtalanul gyakorolja s szeretetreméltósága folytán mindenki tiszteletét bírja. Maszlaghy Ferencz, habár újabban el is hagyta városunkat, mégis legközelebb fog esni mindig Esztergomhoz. Itt kezdődött tevékenységének kibontakozása, itt lepett föl mint jeles novellista és egyházi iró, itt szerezte az elismerés első koszorúit. Szóval a kitüntetett egyházi férfiak valamennyien kiváló érdemek méltó jutalmául nyerték kitüntetéseiket, melyekhez mi nem a hízelgés szótárából hanem a valódi öröm könyvéből Írjuk ki, hogy fogadják mindannyian log- ősziutébb szerencsekiváuatunkat. ugyan, hogy az oroszok előkelői igen műveltek, hogy sok nyelvet beszélnek, hogy igen barátságosak, nyájasak. Mindazáltal a név hallatára eszembe jutottak az orosz állapodok, a nihilismus és más kitűnőségei a czár birodalmának. Midőn azonban e férfiúval először társalogtam, kedves csalódást tapasztaltam. Valódi mágnás a szó teljes értelmében. Nagy műveltség, világismeret, finom modor, természetes nyájasság, mély leereszkedés. Lehet, hogy bánata okozá lágyságát, de inkább hiszem, hogy oly exoticus növény volt ő, mely véletlenül jutott Oroszország zord kiimája alá, és ott szerencsésen nem fajult még el. Néhány hétig volt szerencsém e férfiú közelségének jótékony hatását érezni. Különösen sajnáltam, hogy nem látom többé kedves két kis fiát, kikkel, miután beszéltek fraucz’.ául, sőt keveset németül is, egészen megbarátkoztunk. Az apa is észrevevé kölcsönös vonzalmunkat és többszörösen emlité, látogatnám meg gyermekeit. Nem lakóit a férfiú távol Oroszország bensejébeu, közel volt a lengyel határokhoz. Talán ez is okozá, hogy más lelkülettel látszott bírni, mint a közönséges orosz. Midőn Isclilt odahagytam, az orosz főúr még otf maradt. Nem is szándékozott még haza. Németországban akart megelőzőleg még körutat tenni és csak november végére tervezte hazameuetelét. Már csaknem megfeledkeztem e kedves férfiúról, midőn decz. első napjaiban sorait vevém, hogy fiai igen vágynak látni shogy karácsony körül okvetlenül látogassam Legújabb botrány. (Baka-drabanto niachia.) Még megérjük hogy valóságos ostromállapotba kerülünk, hogy szuronyos katonák állják el a/, ajtóinkat, hogy allarmot fuvatnak minden órában s hogy betörött drabant fejekkel s összeszabdalt baka. hullákkal találkozunk üton-utfe!eii. Mert az a zenebona, az az éktelen botrány, a mi a lezajlott esztendő 'utolsó óráiban s a föl virradt uj óv [első napjának hajnalán kifejlődött, már csakugyan megengedi a legvégletesebb következtetéseket. Más helyütt emlékezünk meg a botrányról mint „napieseményről.“ Itt inkább a fontolgatás utján haladunk. Hát az első kérdés az, hogy rati- onális-e egyáltalán, ha a rendőrök a katonákkal összetűznek ? Mikor bizonyos pontban úgyis találkozni kellene s egyformán hivatva vannak érdekeink közös ó tál mazására. A kérdésre aligha lehetne máskép válaszolni, mint a botrány folytatásának leírásával. Tény az, hogy a csúnya ntezai háború a városi rendőrök hősködésének kinövéséből s néhány ittas katona veszekedés kedvéből keletkezett, a minek egy kis tapintattal okosan elejét lehetett volna venni. Hiszen már napok óta élessé fajult a városi rendőrök s a katonaság több tagja között való súrlódás s a rendőrkapitány s a katona előjáróság vájjon megtette-e a szükséges ővóintézkedése- ket ? Mert az „esemény“ folytatása aligha engedi meg azt a liypothesist. meg. Küzdöttem magáramul. A hőmérő már nálunk is mélyen alászállott. Régóta megélénkült már a városligeti tó. A szép zene mellett vigan irongált a tarka-barka fővárosi közönség. Magas hó fedte a talajt Tél volt a szó szoros értelmében. Ilyen időben,gondolám,Oroszországba menuui annyi mint a megfagyás nem épen kellemes eshetőségének tenni ki magát. Végre mégis határoztam. Összehordattara az ily út nélkü- lözhetlen társait. Hoztak bundát, lábzsákot, nagy sapkát, erősen megbélelt keztyűket. Miudeuem meglővén, az iudóliá/.hoz mentem. A hőmérő 12° mutatott a zérus alatt. Elindultunk a két napi kiutazásra. Erős elhatározást tettem föl magambau daczolui a hideggel, de csakhamar megszégyenülve tapasztaltam, mily gyönge vagyok. Alig haladtunk vagy 6 órát északnak, máris megbántam vállalkozásomat. Iszonyú hideg volt. Erős szél lej tett a tájakon, átjárta teljesen a kupét. Ablakaim be voltak fagyva, hogy semmit sem lehetett, látni. Bekövetkezett az éjszaka is. Hosszú, sötét, álmatlan éjszaka volt ez. Miuden melegítőin daczára réinitően fáztam. Lábaimat nem éreztem.— A bádog- ■szelencze, mely a kupékban lélen beverni, szokott, kihűlt, semmit sem használt. Tárva vártam már, vajha előlépne a sötétség leghatalmasabb ellene, a világosság bőkezű osztogató ja. Megtisztogattam a fagyos ablakot és kitekintettem. Láttam mái a fákat, a mint meztelen karjaikat a levegőbe meresztik. Távol nagy füstgoroolyhoz hasonlóing emelkedtek a felhők. A hegyek ormai, mint
