Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 12. szám
gének la ríja, kinek vele ugyanazon érdeke van. A ti közös érdeketek pedig azt kívánja, hogy rosszra rosszat épen ne ha l - mázzátok s ha már ő elvesztette eszét, w. nem ok arra, hogy te is esztelen iégy. Barátnőm ! vannak szenvedélyek, melyek szemrehányás által még jobban gerjesztetnek, ellenben elhallgatás és türelem által sokkal hamarább elnyomatnak, hasonlóan a tűzhöz, melyet ha senki sem bizgat, magától elalszik. Az oly asszony, ki férjének, midőn ez hűtlenségét titkolni akarja, szemrehányásokat tesz, az oly asszony félrevonja a lepelt, mely mögött a férj nlattomban vétkezhetni remélt és mit nyer vele? Férje tovább is vétkezik és pedig most már nem titokban, hanem nyíltan. Vizsgáld a dolgot más világításban ! Gondold meg, hogy vele való ösz- szeköttetésed az egész életre szóló közösség, hogy ő barátnójához csak azért megy, mert akkor épen okosabbat nem tud tenni és nála az unalmat akarja elűzni, — de nem tér mindannyiszor hozzád vissza ? mert mással nem kíván élni.ff 0 téged szeret, midőn az okosság uralkodik felette. Amazt csak szeuvedélylyel keresi fel, mely szenvedély rövid ideig tart. Ezt az ember ha mar megelégli s oly hirtelen elmúlik mint a hogy keletkezett. Mert mi lehet ostobább, mint oly élvezet, mellyel magunknak ártunk? Férjed nemsokára észre fogja venni, minő kárt okoz botrányos viseletével vagyonának s jó hírének. Es senki sem rohan nyitott szemekkel a végveszedelembe. Légy tehát bizonyos benne, hogy a jog, mellyel irányában bírsz, vissza fogja vezetni s ha átlátaudja, mily ártalmas az az életmód az ő háztartása nak nem fogja az állalános kárlióz ta- tás gyalázatát tovább viselni, szerelme irántad ismét föl fog ébredni s más gondolkozásra tereli őt. Te ellenben kedves barátnőm, a helyet, hogy ama könnyelmű személylyel mérkőzni kívánnál, tüntessed ki a nagy külömbséget magad és egy olyan teremtés közölt háztartásod gondos vezo- tésóvel, gyermekeid iránti igaz anyai szeretettel s férjed irányában hozzád illő viselettel. No részesítsd ama könnyelmű nőt abban a, megbecsülésben, mint ha velélytársnődnek tartanád, mert csak az erényes nőkkel szép vetőiykedni. Ellenben férjedhez mindig késznek mutasd magadat a kiengesztelődésre. A nemes magaviselet végre még ellenségeink szivét is részünkre hódítják ; és az erény, de csak egyedül az szerzi meg nekünk az általános be- csillést. Ez által nyerhet egy nő bizonyos értelemben férje felett hatalmat és a féi'j mindig inkább óhajt egy ily nő által nngyrabecsiiltetni, mint ellenségképen tekintetni. Mentül több elnézést tannsitasz tollát férjed iránt, annálinkább meg fog ő szégyenülni, annál hamarább óhajtané veled kibékülni és téged annál erősebben fog szeretni, minél jobban meggyőződött mocsoktalan viseletűd és szereteted által arról, hogy igazságtalan és gyöngédtelen volt irántad. A ti boldogságtok, ha tanácsomra hallgatsz, rövid megszakítás után ismét teljes leend, mert valamint a már kiállott betegség után semmi sem édesebb a viszszatérő egósség első érzésénél, úgy következik barátok között viszálkodások után az érzelmek bensőbb egyesülése. Most édes barátnőin állítsd szembe tanácsommal a szenvedély sugalmait ! fiz, mivel maga is beteg, azt javasolja, neked,hogy ne ejtsd magadat is betegségbe bnslakodás és rossz szeszély által és mivel férjed a becsületesség ellen vétkezik, vétkezzél te is legalább az illem ellen ; mivel ő vagyonát, hitelét rongálja, ebben segíts neki, láttasd magad rajta túl tenni s érdekedet az övétől elválasztani ! Azt hiszed, hogy őt síijtód ? Temnagadat bünteted meg. Mondd meg : mi mődon akarsz rajta bosszút állani ? Talán elválsz tőle ? Ez esetben, mivel még igen ifjú vagy arra, hogy özvegyen maradhatnál, más férjet fogsz megkísérlem s ha ez is hasonló hibába esik, ismét mást; vagy pedig örökre a magános életre kell makad kárhoztatnod. Vagy nem akarsz többé háztartásoddal törődni ? Segitsz férjedet tönkrejuttatni ? Nem fogod-e ezáltal magadat is szerencsétlenné tenni s nyomorba dönteni ? Avagy talán férjed barátnéját fenyegeted boszuval ? Az óvakodni fog tőled, s ha személyes megtámadásig; vinnéd, számíts arra, hogy az olyan aszszony, ki a szeméremről lemondott, meg tud verekedni. Ne czivódjál, ne perlekedjél férjeddel. Gondold meg, hogy a házsártos- ság az ő kicsapongásainak határt nem szab, ellenben a visz á lkod ások a t napról napra orvosolhatatlanabbá teszi. Az okosság kedves barátnőm arra tan it minket, hogy győzzük le a szerelemtől tést, nem pedig, hogy annak szabad folyást engedjünk. A betegség, melyben sin lesz hasonló a szembetegséghez, melytől kezünket okvetlenül távol kell tartanunk. Béko- türés és ál Illatai osság az egyedüli gyógyszerek, melyektől a gyógyulást várhatod. Farsangi levél. XIV. (Katonatiszti seta hangverseny felír. 3-án.) Vasárnap estére rögtönzött jellegű séta hangversenyre invitálta meg a rendezőhizottság a közönséget. Szép és nagy közönség gyülekezőit össze a nagy teremben terített asztalok körül s figyelemmel s itt-ott élvezettel hallgatta a csinos hangversenyt, mely a következő részletekből állott: 1. Glück auf! Marsch von Falirhach. 2. Ouvertüre Flotte Burschen von Sup- pé. 3. Blmuensf,rauschen. Walzer v. Friedrich. 4. Finale aus der Oper : r Jüdin“ v. Halevy. 5. Melodien-Album v. Kaulich. 6. Una nőtte die Fosta Cavatina v. Villan is. 7. Ein Traum nach dem Ball Fantasie, v. Liunbye. 8. Zigeunersrändshen v. Neki. A hangverseny több részletét élénken megtapsolták s megujrázták. Kilenc/. után egy kis táncz következett, a mi olyan kóstoló formán esett, mert tizenegy i tán a vigalom végire járt, a kurta gyertyák kiégtek s a zenekar visszavonult, hogy visszautazhassák Komárom ba A rögtönzött táuczkoszoruban kö vetkező szépeink vettek részt: Ságody őrnagyné, dr. Berónyi Gyulámé, Borovits Aranka, Bárány Mariska, Bulány Jánosné, Dienes Mariska, Ét- tor Nándorné, Feigler Jánosné, Feig- ler Mincsike, Felsenburg Gyuláné, Fol- lenius kapitányné, Görz őrnagyné, Gvu- rányi nővérek, Haudinger Katinka, Haudinger Ignáczné, Ivan its Istvánná, Ivanovits Bélámé, Kornstein kapitányné, özv. Kuzmich Mária, Kuzmich nővérek, Medvci Izabella, Müllenau kapitány né, Novak Lászlóné, Nodeczky Mik- lósné, Pisutli Mariska, Piki és Amália, Pisuth Istvánná, Rapcsák Imréné, Richter nővérek, Saaghy Agatha, Sarlay Edéné, Sattler kapitányné, Sándor Gusztiba, Sényi Forenczné, Szlavnicai Sándor Anna, Sztraka Jván né, Schal- 1 er Vilma és Giza, Schalter Antal né, Szenttamási Bélámé, Scheiber Berta, Sternfeld Rezsőmé, Udvardy Gizella, Voigand Ida, Vimmer Irma, Yinimer Lajosné, Wachenliusen főhadnagyaié, Zinnern főhadnagyné. Nem lehet elhallgatni, hogy a közönség bizonyos elégílletlensóggel hagyta el a termet, mert a fiatal urak az a főtörekvése, hogy a tánczok folytatására beállítsák Jónásokat, minden buzgóság mellett is hajótörést szenvedett s a szép közönség éjfél előtt haza oszladozott. XV. (Álarezos bál febr. 5. én.) Az erős reklám mellett megindult álarezos bált a Fürdő vendéglő nagy termében az esztergomi árvízkárosultak javára rendezték. Minthogy a meghívókon nem igen találkoztunk az összes rendezőség nevével, itt a krónikában mégis föl kell jegyeznünk, bogy a jótékony ezélú alar- czosbált Ékesi Ede elnöksége alatt Hoffmann Ferencz, Leffter Pista, Feigler Károly, Káén Károly, Moravek Károly s Szalkay Ferencz urak rendezték, a kik ugyancsak mindent elkövettek, hogy az álarezos bál lehetőleg kitünően sikerüljön. Sikerült álarezos bált rendezni kis városban igen nehéz föladat s ez meg is látszott a buzgóság minden érvényesülése mellett is, mert helyi viszonyaink annyira aprólékosak és részletezők, |h og-y már hetek előtt nyilvánosságra került a készülődök törekvése s már a terembelépéskor elárulta magát az álarezos. Meglepetésekről tehát nem igen lehetett szó. Már pedig szigorú incognito nélkül sikerült álarezos bált képzelnisem lehet. Azután a mi közönségünk még tartózkodik is iőle, mert a múltak korlátozatlan példái nem igen biztosították az álarezos liszteségénnk Intelét. Szóval akárhány kifogást lehet emelni az álarezos bálok akadályainak magyarázatához s épen azért csak méltatnunk kell a rendezőség munkáját, hogy minden gát mellett is a vasárnapi álarezos bál türhetőeu sikerült. Körülbelül húsz álarezos jelentmeg a teremben. Volt közülök egy kettő, a ki jóravaló chiquekel mozgott ; de álEgy szóval a szered mi történet, mely ogy kezdődött, mint Lamartine valamelyik költeménye, ugv végződött, mint valami ehampfleuiyi regény. Az iró becsületes szándékkal igyezett nejét némileg cziviiizálni, de erről később fájdalmas szívvel volt kénytelen lemondani. Miután elég becsületes volt ahhoz, hogy el ne hagyja,nem tehetett mást, minthogy visszavonuljon a társaságtól, ne fogadjon senkit, •xS hogy szorgalmasan dolgozzék. Az a kevés »barát, ki megszokta látogatni, nemsokára .-észrevette, hogy jelenléte feszélyezi a költőt. ;Vv egyik sem jött másodszor. így élt ő 15 év óta házában, mint a .remete, vagy a beteg, kinek érintkezésétől (mindenki fél. Míg gondolatokba mélyedfcem, s ba- doHomnak igazán szánalmas cxisztencziájára gondoltam, szemű fyre vettem az előttünk haladé sajátságos házaspárt is. a férfi hosszá nyúl nk, kissé előre hajlott termetű a nő erős és megtermett. A mellett, folyton csip- deste a sliawlr, mely váltóiról függött le s meglehetős alkalmatlannak látszott neki. — Igen jó ked'e volt. hangosan beszélt, időről időre vissza fordult, nézni h )gy vájjon követjük-e. Azokat, kiket ismert, nevénél szó- lifoU, Egyszóval nagyon bizalmas és közlékeny volt. Ha valakihez szólt, hogy hangja erőseid) legyen, kezét szája csücskéhez emelte, mely szokás még azon időből maradhatott rá mikor a Ti Borisén úszkáló halászbárkákra kiabált. Mikor ez él hoz ériünk, a házmester a zajos társaságot nem akarta bebocsátani. Végre egv hal vány világa gá* lámpa által megvilágítóit lépcsőkön lölliahidlimk. Rossz sejtelem és vonakodás szállt meg bennünket, azt gondoltuk, hogy nem lenue-e jobb egyszerűen visszafordulni ? Kétségünknek az iró véget vetett: — Jöjjetek gyorsan, hogy hamar fölérjünk — suttogó, s mi követtük, mialatt az olasz nő a karfához támaszkodott, mely súlyának és haragjának terhe alatt inogni kezdett. így tért haza a költő, ki azért távozott pár órával előbb hazulról, hogy az egész müveit és mfiértő Párist elragadja. Mily visszatérés a mindennapi élethez ! Az asztalt megtérítették, s inig a vacsorához szükséges előkészületeket tették, a nő hozzánk ült, kik a kandalló körül gyülekeztünk össze s most miután levetette felöltönyét, shawlját, kalapját és fátyolát, jól szemügyre vehettük. Az erős alak, a széles arc, kettős állal, a már szürkülő s nem épen gondosan fonott haj, mindenek fölött azonban az igen közönséges kifejezés nagy kontrastot képezett szemeinek ábrándos, álma tag tekintetével. Mindkét köuyökével az asztalra támaszkodott s anélkül, hogy tekintetét elfordította volna a tányéroktól^ résztvett az általános beszélgetésben. Epe fölötte függött egy olajfestmény, sarkán egy híres mester névaláírásával. A festmény őt ábrázolta busz éves kólában. A teremtés e remeke, ezen pers onifikált szépség idővel ily mindennapi közönséges alakká változhatott ! Alig voltam képes megérteni, s valahányszor szóra nyitotta ajkait a trasteverina, föltek intettem a festményre, hogy csodáljam tekintetének kikutatliatatlan mélységét. Mikor a beszélgetés az asztalnál általánossá vált, ő is visszanyerte jó kedvét.— Férjét, ki kétes sikerét nagyon szivére vette. felvidítani igyekezett, megveregette vállát s jóízűen nevetett. — Ugy-e Cato, meg van bolondulva, kérdező a vén kandúrtól. — Azután az izgatott és érdekes társalgást kellő közepén félbeszakítva, e nyájas szavakkal fordult férjéhez! — Vigyázz a lámpára te firkász ! A sajuálatraméltó ember azonnal félbeszakította beszédét s szerényen félretolta a lámpát az asztal közepére. Mennyire igyekezett azon, hogy azon jelenetek egyikét, melyektől annyira félt, elkerültetui, de ettől még sem kiméi tetett meg. Mikor a színházból kijöttünk, egy pillanatra betértünk a Maison-(Borba, hogy egy üveg kitűnő bort vegyünk, melylyel majd a stulátót Uöblitjük. Mária Assunta az üveget shawljába takarva hozta s mikor az asztalra tette, szeretetteljes pillantást vetett rá, mert a római nők kivétel nélkül szeretik a jó bort. Nem egyszer kiáltó oda férjének : „vigyázz a biitegliára, mert még levered.“ A költő egészen föllélekzett, mikor a szende asszony kiment a konyhába, bogy a stufatót föltálalja. — Beszélt művészetről, színházról, sikereiről . . . paff, leverte a drága palaczkot, mely ezer darabba esett szét a parquetten. Még sohasem láttam férfit úgy elrémülni. Egészen halvány lett. — E pillanatban fölhangzott Mária Assunta kedves hangja is, — a nő megjelent a küszöbön, szemei villámokat szórtak, ajkai rendkívüli fölindulástól reszkettek s a harag pírja elfutotta arczát. — A buteglia ! —kiáltó a legnagyobb fölháborodás hangján. * Félénkeu hajolt le hozzám a férj, s suttog i ! — Mondd, hegy te voltál. Szegény annyira meg volt rémülve, hogy szinte éreztem, miut remegnek hosz- szu lábszárai, m> lyek az enyimet érintették. — Köszönetnyilvánítás. A vízivárosi zárdában levő árvaleánykák köszönetét van szerencsém tolmácsolni. — Szép jelét adá városunk előkelő közönsége nemes gondolkozásának és jószívűségének, midőn a nagyságos alispán, Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos ur díszes termeiben f. hó 2-án tartott társas mulatságon résztvevő urak és hölgyek megemlékezve a sz. Írás szavairól : „Isten a jókedvű adakozót szereti“ (II. Kor. IX. 7.) a vigság zajában csendes falaink árváira gondolva, a, dúsan terített asztalokról ezen árvaleánykák számára tekintélyes mennyiségű süteményeket voltak kegyesek kezeimhez juttatni. Fogadják a „jókedvű adakozók“ árváink nevében itt kifejezett szép köszönetomet és ongedjo meg kérem a m. t. közönség is felhasználnom ez alkalmat arra, hogy a fentein- 1 itett árvaleánykákat jóakaró figyelmükbe ajánlhassam. Esztergom, febr, 4. 1883. S. M. Remy zárdái főnöknő.
